A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 2. szám - Harmadik személy javára kötött szerződések tantételének jogállása az előbbeni és az uj polgári tervezetben (Vége.)

A JOG il Harmadik személy javára kötött szerződések tantételének jogállása az elöbbeni és a2 uj polgári tervezetben Irta : FARKAS LAJOS tszt ki biró Komáromban Nem kevesebb szófukarsággal rendelkezik a tervezetnek 205. §-a, midőn az igéretvevőnek megengedi, hogy az adóst a teljesítés alól mindaddig feloldhatja, mig a harmadik az adóssal szemben ki nem jelentette, hogy az igért szolgáltatást a saját részére követeli, vagy mig a szerződés teljesítés vagy egyéb ok folytán meg nem szűnt ? Az itt felállított követelményt, t. i. hogy a kedvezményezett, jogainak megóvása céljából, az ígérőnél jelentkezzék, mert különben a Damokles kardja függ a feje fölött, a hozandó törvénybe beüleszthetőnek nem csak nem találom, hanem mint hivatkozott alapdolgozatomban kifejtettem, az úgynevezett elfogadási elmélettel egyazon alapon kivihetetlennek ismerem fel. Hogy s mi módon lelentkezzék a harmadik az adóssal szemben, midőn az ügylet mely irányú megkötéséről kötelezőleg akár hivatalból őt eleve senki sem értesiti ? Mihez járuljon a harmadik. kérdi dr. B i e r m a n Mihály (L. Magyar Igazságügy 15. k. 519. 1.) — oly ügylethez, melyhez senki nem hivta. mely már az ő fellépése előtt befejezett teljes szerződés és mit fogadjon el, midőn mivel sem kináltatott? Valaki részére jogokat állapítani meg. de ezen jogokat részére hozzáférhetetienekké tenni, azon jogok elkobzásával egyértelmű. Ugyanazért ismételve kell hangsúlyoznom, hogy a törvényben a vitatott értelmű kikötménynek, csak a kedvezményezettnek köteles s hiteles módú értesítésével adandó hely. A tervezetnek 206. ij-a csak átfutólag összesíti a még szükségesnek vélt szabályok felállítását, miket az előbbi két 3-ba összefoglalni nem sikerült. E §. szerint, ha valaki olyan kikötéssel ígértet magának valamit, hogy a teljesítést egy harmadik is elfogadhassa, ez utóbbi a teljesítést nem követelheti, de az adós a kötelezettséget a hitelező akarata ellen is érvényesen teljesítheti. A kikötés hatályát veszti ha a jogosított fél a teljesítés iránt keresetet indított, s ez az adósnak kézbesittetett, vagy ha a teljesítés elfogadására feljogosított harmadik meghal. Szó fér e §. szövegezéséhez azon oldalról, hogy a megfelelő sulyszavakat az adós és hitelező megjelölésével helyettesíti, s igy könnyen félremagyarázásokra nyújt tért, a nélkül, hogy tiszfa képét adná a nyújtott vagy nyújtani igért kikötés jogi természetének. Az ismertetett 3. §. mindössze is csak homályos s további kimagyarázást igénylő képét adja a rendezés alá vonni akart kérdésnek, a nélkül, hogy azt alapjában már a kellő szabatossággal kifejteni igyekeznék. Itt különösen ki kell emelnünk dr. Fodor Ármin szerkesztésében megjelent legújabb keletű magánjogát, melynek a kötelmi jogot tárgyazó Ill-ik részében dr. Katona Mór a kérdést minden részletre kiható alapossággal tárgyalja. (L. III. k. 123. lap.) Szerinte az e fajta ügyleteknél az ethikai vonás pótolja az igérettevőnél a jogi érdek hiányát. Szerinte is az ügyletnek erkölcsi vagy j o g i alap szolgálhat hátterül. De akár az előbbi, akár az utóbbi szolgáljon is az ügyletkötésnél indokul, az ügylet respektálandó, mert itt szerződéses viszonyból indul ki az ígéret, nem egyoldalúan. Egyik személy lekötelezi a másikat az igérettételre, a harmadik javára, miből azután rendesen ez szerez jogot a szerződésből, és nem az, a ki a szerződést kötötte, vagy az ígéretet kieszközölte. Szerinte is az ügylet természetével nem ellenkezik, ha az igéretvevő a szerződésben fentartja magának a harmadik személy kijelölésére vonatkozó jogot, vagy teendő módosítást, esetleg végrendeleti intézkedést. De haezenjogáta szerződésben fenn nem tartotta, igen természetesen a szerződés akarata lesz az egyedüli irányadó. II Az 1882-iki tervezetnek kérdésünk iránt elfoglalt álláspontja ismertetésének előrebocsátásával, elsőbben azon feltün ő külömbséget akartam kimutatni, mely a 17 év előtti szófukar ervezet (3. §.) és a mostani bővebb arányokban kibontakozó javaslat (13. §.) között áll fenn. Másrészt eleve tett megiegyzéseimmel már előre is jelezni akartam a kérdésnek helyes rendelkezéséhez kapcsolt igényeimet, természetesen a kérdéssel előttem foglalkozó nagynevű jogászaink megvilágításait tartva szemem előtt. Hogy a történeti hűség elvének hódoljak, felemlítendőnek tartom az 1882-íki magyar jogászgyülést, melynek tárgyalási anyagául a kérdés szintén kitűzve volt. Ennek eredménye uralta a kérdést egész napjainkig egészben és minden részletébe mélyreható tanulmányainak kifejtéseivel nagyban hozzájárulván, hogy a kérdés a maga látszólagos elszigeteltségéből a jogos várakozás termékeny talajára, a tételes intézkedés porondjára átültethető legyen. Ezen munkálat ismeretével, s a német bir. törvény ujjáalkotó hatásával a tervezetet e részben alkotó bizottságnak megkönnyítve volt a feladata. Dr. I m 1 i n g Konrád, a tervezetnek egyik alkotója a magyar jogászegyletben tartott legutóbb, előadása alkalmával azon megszívlelendő nyilatkozatot tette : a német polgári törvénykönyvnek eme hatalma érvényesült a magyar tervezetben. De ha ennek következtében a tervezeten sok tekintetben rajta van is a német provenientia bélyege, mégis határozottan mondhatom, hogy a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete összehasonlithatcan sincs oly közel rokonságban a német polgári törvénykönyvvel, mint bármely ujabbkori magániogi természetű törvényalkotásunk a mintául használt külföldi törvénynyel. (L. a polg. tkv. tervezetéről magy. jogászegyleti értekezések 16 1.) Ettől fentebb: «szinte látom, hogyan fog a kritika — a támadás legkönnyebb és leghálásább módja szerint — neki esni a tervezetnek és hogyan fog a felfedező örömével rámutatni, hogy a tervezetnek ez a szakasza, meg ez a szakasza is utánzata a német polgári törvénykönyvnek.)) (L. ugyanott 15. 1.) No én előre is kijelentem, hogy a tervezet e részben nem utánzata a német polgári törvénykönyvnek. Sőt ugy találom, hogy ez egyszer ez szinte hibája a javashtnak. Mert gyengébb a szerkezetben, s erősebb a harmadik jogainak megnyirbálásában. Álláspontom támogatására hivatkozom a magyar jogászgyülés által véleményadásra felkért dr Bozóky Lajos akkori nagyváradi jogakadémiai igazgatónak a jogászgyülés elé terjesztett egyik véleményére, ki nagy jogi tudásával, s a kérdésnek minden elemébe beható szorgos kutatásai után a következő véleményét terjesztette elő : (L. a magyar jogászgyülés évkönyve 1882,. évre, I. kötet 126. lap.) 1. Harmadik javára célzó szerződések érvényesen köthetők. 2. Ily szerződésből a harmadik azonnal és visszavonhatatlanul jogot nyer, hacsak az ellenkező nem köttetik ki, vagy a jogügylet természetéből önkényt ki nem tűnik. 3. A harmadiknak joga önálló, közvetlen, névszerint a promissariusnak (igérvényesnek) jogától független. 4. A harmadik jogának terjedelme, kezdete és esetleges korlátolásai iránt a szerződés tartalma határoz. 5. Kétség esetében azon vélelem áll. hogy a szerződő felek akarata oda irányult, miszerint a harmadik közvetlenül szerezzen jogot a szerződésből. 6. Az igérvényesnek joga az ígérővel történt megállapodás tartalmából ítélendő meg, ha a dolog természetéből, vagy már a szerződésből ki nem tűnik. E kéidésben a magyar jogászgyülés kiemelkedő vita után dr. S á g h y Gyulának következő indítványát emelte határozatává: Kimondja a magyar jogászgyülés, hogy az alkotandó m igyar magánjogi törvénykönyvben a harmadik javára kötött szerződéseknek, a felek akaratának és a kérdéses ü gylet természetének megfelelőleg, a harmadikra nézve is közvetlen hatály tulajdonittassék. Ugyanakkor dr. S á g h y Gyula előadó bevezető beszédében azon nézetének is kifejezést adott, hogy az a körülmény, hogy a különböző irányban működő egyének egy véleményben vannak, nem csak megkönnyíti a szakosztály elhatározását, de azon következtetést is megengedi, hogy azamagyarjogászok meggyőződését is kifejezi. Ezt tudva, ezek előrebocsátásával vizsgálom én a h. e. k. szerződések tervezetét. Dacára, hogy dr. Imling Konrád a bírálókhoz azon jóakaratú figyelmeztetést intézi: a tervezet egyelőre indokolás nélkül van közzétéve. Első kérésem már most az, hogy a kritika vegye figyelembe ezt és ne siettesse el túlságosan a funktióját. Ha csak nem nyilvánvaló a hiba. vagy nem kétségtelenek a felállított szabályok indokai és intentiói: halaszszuk el a bírálatot az indokolás megjelenése utáni időre. l*