A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 23. szám - A végrehajtási törvény 185 §-ához - Egynéhány szó a polg. perrőndtartási tervezet ötödik címéről

A JOG 179 seggel mi'y alapon terheltetik, hogy gyakran évtizedes gyakorlattal biró s igy érdemleges működésre hivatott birák tevékenysége és ideje miért pazaroltatik itélke/ést nem igénylő per előkészítő tárgyalásokra és temérdek blanquelta munkára, (csak minden makacssági ítélet és jkv. 4-szer irandó alá), -mind ennek elfogadható okát felfede7ni nem tudom ; de azt meg a birói Ítélkezés tekintélyével és fontosságával nem tartom összeegyeztethetőnek, hogy az állami felségjog gyakorlata köbben hozott birói itélet egyszerű ellentmondással vagy egyáltalán ujabb birói hatáiozat nélkül hatályát veszíthesse. Mindezeknél fogva a T. oly irányú átdolgozását óhajtanám, mikép a per előkészítés lehetőleg a felek tevékenységére bizassék ; aminek legegyszerűbb módja a fizetési meghagyásos, mint pett megelőző eljárásnak kötelezővé tétele minden polgári perben vagy azok túlnyomó részében. Ha az ellentmondás lehetősége meg van könnyítve, ugy a védekezni kívánó felek érdeke kellőleg meg van óva. Az ügyvédi kar a makacssági tárgyalási költség elvesztése által származó károsodásáért más kereseti forrás megnyitásával (pl. az okirati kényszer behozatalával) volna kárpótolható oly téren, hol az ügyvédi hivatás kifejtésére több alkalom nyílnék, mint makacssági tárgyalásoknál. Sőt ha a meghagyásos eljárás rendszere általában érvényre nem emeltetik is, ugy a birói itélet magas színvonalának fentartása érdekében azt javaslom, hogy csak contradictorius eljárás után érdemleges jogvitát eldöntő birói határozatok neveztessenek ítéleteknek és csak ezek hirdettessenek ki O felsége a király nevében! Nem érdemleges és contradictio hiányában hozandó határozatok pedig neveztessenek végzéseknek vagy fizetési meghágva oknak. Az érdemleges ítéletek ped'.g, —- a bíróság és felek részéről is elkövetett lényegtelenebb hibák kijavításának eseteitől eltekintve - csak szabályszerű felebbviteli jogorvoslat folytán legyenek hatályukban érinthetők. Ezen elvi álláspontomból kifolyólag nem helyeslem a T. 459., 460. és 481 — 485 §-aiban a mulasztásra és orvoslására vonatkozó szabályozást és nem helyeslem azt sem, hogy a T. 187. §-a szerint a pergátló kifogások Ítélettel nyerjenek eldöntést. Azon különleges perjogi szabályok, melyek a pergátló kifogásnak végzéssel való eldöntése esetén megvalósitandók, a T.-b^ indokolt kivételek gyanánt inkább felveendők, semhogy bármit veszítsen következetességéből a birói határozatok nemzetközi nomenclaturájában eddig is helyesnek bizonyult azon rendszer, mely «itélet» elnevezéssel csak az ügy érdemét eldöntő és a contradictorius jogvita tárgyában hozott határozatokat illeti. / A végrehajtási törvény 185 §-ához. Irta: HAMAR GYULA szakolcai kir. járásbiró. Arról a kérdésről, hogy mi történjek az árverésen eladott ingatlannal, ha az árverési vevő az árverési feltételeknek eleget nem tesz, s az érdekeltek közül az ujabb árverést senki sem kérelmezi, e lapok hasábjain már többen értekeztek, s mert a kérdés lassanként sürgősen fog kérni megoldást, s mert alig akad bíróság, melynél ily eset elő ne fordulna, kívánatos annak több oldalról való megbeszélése. Az ingatlan, habár a végrehajtást szenvedő néven vezettetik, tulajdonképen res nullius. A kir. curia 1,463/89. sz. a. kimondta, hogy az árverési vevő ellen tulajdonjogának bekebelezése előtt az árverésen megvett ingatlanokra, bár az árverés joger, re emelkedett, nyilvánkönyvi bejegyzéseket elrendelni nem lehet. Arra nézve, hogy a régi tulajdonos ellen nyilvánkönyvi bejegyzéseket el lehet-e rendelni vagy sem, ellentétesek a határozatok. A kir. Curia 10,871'90. sz. a. kimondta, hogy ha az ingatlan tulajdonosa ellen megtartott árverésen az ingatlan eladatott és az árverés jogerőre emelkedett, de a tulajdonjog az árverési vevő javára még be nem kebeleztetett, a régi tulaj-., donos ellen kérelmezett zálogjogi bekebelezés meg nem tagadható, mert az tkvi akadályba nem ütközik. Ezzel ellenkező határozatok 1,533/86, és 7,697/87. sz. a., melyek szerint a jogérvényes árverés alapján árverési vevő a megvett ingatlanra az árverési feltételek teljesítése esetére az árverés napjától kezdődő joghatállyal tulajdonjogot szerezvén, arra a régi tulajdonos ellen már további zálogjog tkvi bejegyzés által nem szerezhető és az ezt megillető vételárfeleslegre mint ingóra vezethető végrehajtás. Ezen ellentétes curiai határozatok mellett az egyes bíróságok által követett gyakorlat is különböző s a régi tulajdonos ellen egyesek engednek további bekebelezést, mások nem. Abban az esetben, ha az árverési vevő a feltételeknek eleget nem tesz, s az ujabb árverést az érdekeltek közül senki sem kérelmezi, gyakorlati szempontból helyesebb, hogy a régi tulajdonos — a végrehajtást szenvedő —ellen engedünk további bekebelezéseket, mert ha a végrehajtást szenvedő és az uj árverési vevő összejátszanak, az uj hitelezőnek nem áll módjában megmozgatni a szünetelő végrehajtást. Ha nem jut be a telekkönyvbe, akkor mint a tkv. szerint nem érdekelt, nem kérhet uj árverést, s a vételárra nincs módja végrehajtást vezetni, mert az a már sorolt követelésekre fordítandó. Ugyanez áll akkor is, ha a végr. törv. 156. §-a alapján nemcsak a végrehajtást szenvedő, hanem a társtulajdonos illetősége is árverés alá került, azzal az eltéréssel, hogy ez esetben a kijátszásnak még tágabb tere nyilik, mert ha a társtulajdonos volt az árverési vevő, most már két része szabad, melyhez senki sem nyúlhat. A kir. curiának fentebb hivatkozott ujabb keletű határozatának kellene a gyakorlatban is érvényesülnie, mert hiszen az árverési vevő a leütés pillanatában nem szerzett tulajdont az ingatlant a, azt csak feltételesen szerzi meg, ha t. i. az árverési feltételeknek mindenben eleget tett. Ha késedelmes, maga a fenthivatkozott törvényszakasz fosztja meg a feltételes tulajdontól, sőt még attól is, hogy az ujabban elrendelt árverésen mint árverelő részt vehessen. Ha a régi tulajdonos, — a végrehajtást szenvedő hitelezője a tkvbe jut, követelése behajtása céljából nem fog uj ingatlan árverést kérni, hanem mint tkvi érdekelt, az árverési vevő ellen fordul, s igy akad lega'ább egy, a ki a hosszú végrehajtást dűlőre juttatja. Abban megegyeznek a vélemények, hogy a végrehajtási törv. fenthivatkozott § a hiányos, hogy az kiegészítésre szorul s hogy kívánatos lenne, hogy a bíróság egy bizonyos határidő — mondjuk 6 hó — elteltével hivatalból legyen köteles intézkedni. Kívánatos ez nem csak azért, mert a tkvi intézmény ezt megköveteli, de a birói letétek pontos nyilvántartása is. Az államkincstárra az által, hogy régi letéteket gyümölcsözőleg kezel, s hogy azok az adóhivatalokból hosszú idő múlva sem utaltatnak ki, kezelési hátrányok hárulnak. A bíróságok, ha a késedelmes árverési vevő ellen ujabb árverést senki sem kér, háromféleképp avatkozhatnak be a szünetelő végrehajtási ügybe. Vagy ugy, hogy kiindulva abból a szempontból, hogy a végrehajtás eredményre nem vezetett, uj árverést rendelnek el; vagy hogy az árverési vevőt — ha eleget sem tett az árverési feltételeknek — tulajdonosnak tekintik, s a tulajdonjog bekebelezésével egyidejűleg a vételár hátralékot az arra jogosultak javára teherként kebeleztetik, vagy hogy az ái verést hatálytalanítják, törlik ugy az árverési jogcselekményt, mint a feljegyzett árverést is. Az első nem ajánlatos azért, mert az árverési költségekért nincs kit felelősségre vonni. Lehetséges, hogy éppen összejátszás következtében az ingatlannak az ujabb árverésen nem ákad vevője, s az uj költségeket senki sem viseli. A másik azért nem, mert egy részt önkényes, amennyiben a hitelezőt jelzálogon biztosítja, mit ez nem akart, mert hiszen ha pénzéhez akart volna jutni, módjában állt az uj árverést szorgalmazni. — másrészt mert oly jogot tukmál az árverési vevőre, miről ez, ismerve a 185. §. rendelkezését, hallgatag lemondott. A harmadik, vagyis hogy a bíróság az árverést hatálytalanítja, s fennáll a 1 égi állapot ugy mint az árverés előtt, látszik legelfogadhatóbbnak, mert hogy az árverési vevő a bánatpénzt elveszti, s hogy az esetleg lefizetett vételár részletek az azokat illetőknek kiutalványoztatnak, azt a törvény rendelkezéseiből az illetők amúgy is tudják, s az árverési vevőnek módjában áil a vételár teljes lefizetése által megmenekülni attól, hogy lefizetett pénzét elveszítse. Egynéhány szó a polg. perrőndtartási tervezet ötödik címéről. Irta: dr. LAX ADOLF ügyvéd, Turóc vm. tb. főügyésze. Sajátságos egy fejezet ez a perújításról szóló; bemutatja ezen intézményt a régi lobogó alatt, de fenforgatja lényegét alapjában ugy, hogy rá sem lehet ösmerni. Ha közelebbről tekintjük a dolgot, rájövünk, hogy a tervezetbeli perújítástól annak teljes eltörléséig még csak egy lépés, és ha a tervezet — pour 1' honneur du drapeau — a perújítást mégis megengedi, a dolgot oly complicálttá teszi, annyi feltételhez köti, a bíróság illetékességét annyiszor variálja, hogy nemcsak az ügyvéd, hanem a biró is fellélekzik, ha a szakaszok és egyes pontjai, bekezdései f