A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 22. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. (Harmadik ülés.)

86 M JCG lelkész a békéltetéskora fér|énekneje iránti gyűlöletéről győződött meg, — nem olyanok, a melyekből 1 r. alperesnek felperes által való nemzése lehetetlenségét bíróságilag megállapítani lehetne, a mi pedig másod r. alperesnek erre nézve a váló perben es a szent-erzsébeti ev. luth. lelkész előtt tett beismerését illeti. azt a ptk. 158. §-ban foglalt intézkedésnél fogva a bizonyíték helyreállitásánárfigyelembe venni nem lehetett, a miből folyóan s minthogy a törvényes szülés fontos érdekére tekintettel a főesküvel való bizonyítás alkalmazást nem nyerhet és azt sem lehetett nyomatékkal bírónak venni, hogy a másod r. alperes nem merészeli felperest első r. alperes atyjául állítani, és vele szemben tartási igénynyel fellépni és mert első r. alperes nem a házasság felbontása után született, amint ez tévesen van az clsöbirósági iiélet indokolásában felhozva, hanem a házasság tartama alatt, minthogy a születés az 1893 dec. 23-án és a legfőbb egyházi bírósági Ítélet hozatala az 1894. aug. 3-án történt; a perköltségben felperest perveszteségén kivül azért is kellett marasztalni, hogy a gondnoki képviselet igénybevételét felperes keresete tette szükségessé. A m. kir. Curia (1901. márc. 28. 6,960. sz. a) Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik s ha felperes leteszi a részére ezennel megítélt pótesküt arra, hogy volt nejével szül. Z. Margaréthával az 1893. febr. 23-tól az ugyanazon évi június hó 13-ig terjedő időszakban nemileg nem közösült az esetben Z. M.-tól Szt.-Erzsébeten 1£93 dec 23-án született és 1894. jan. 13-án megkeresztelt Zsuzsanna nevü leánygyermek törvénytelen származásúnak kimondatik stb. Az eskü letétele esetében a perköltség felek közt kölcsönösen megszüntettetik stb. Indo kok: A felperes és 2. r. alperes közt illetékes egyházi bíróságuk előtt lefolyt válóper irataival s a per során kihallgatott tanuk vallomásaival bizonyítva van, hogy az 1891. márc. 3-tól fogva a mely napon 2. r. alperes férje — felperes — házát elhagyta és Szt.-Erzsébetre költözött, felperes és 2 r. alperes többé egy községben nem lakhattak, — hogy 2. r. alperes az egyházi bíróság ama meghagyásának, hogy felperessel az életközösséget állítsa vissza, nem tett eleget és hogy felperes és 2. r. alperes a válópör egész folyama alatt, a mely per az egyházi főtörvényszék 1894. augusztus 3-án kelt ítéletével nyert befejezést, egyáltalán nem érintkeztek. Megállapitattik, hogy a törvénytelen származásúnak kimondatni kért 1 r. alperes 1893. december 23-án született s igy fogamzási ideje 1893. évi február 20-tól június 22-ig terjedő időszakra esik, s hogy felperes az 1893. évi november 28-án tartott tárgyalás alkalmával az egyházi bíróságot nejének — 2. r. alperesnek — előrehaladott terhességi állapotára figyelmeztetvén, 2 r. alperes az alkalommal beismerte, hogy egy hammersdorfi legénytől van teherben. K. István, K. Mária tanuk különösen pedig R.János lelkész mint tanú vallomásai 2 r. alperesnek az egyházi bíróság előtt tett ezt a beismerését támogatják. Mindezeket egybevetve azzal a körülménynyel, hogy a válóper iratai kétségtelenné teszik, hogy 2. r. alperes férje (felperes) iránt konok gyűlölettel viselteti; a törvényes vélelemmel szemben elegendő bizonyíték van arra, hogy felperes a 2 r. alperessel a critikus időszak alatt nemileg nem közösült, miért is teljes bizonyíték előállítása végett az 1878 : LIV. t.-c. 236. §-a értelmében erre a tényre nézve felperesnek a pótesküt megítélni, •— annak le vagy le nem tételétől függőleg a keresetnek helyt adni, avagy azt elutasítani, s ekként mindkét alsófoku bíróságnak ítéletét is megváltoztatni kellett, stb. Az a kérdés, hogy a nő részéről férje házához vitt valamely ingódolog jogilag az ö külön vagyonának vagy pedig hozománynak tekintendő-e, jogkérdést képez, mely a felülvizsgálatnak tárgya. A közös ingatlan kezelése iránti jog, valamint annak termése felett a rendelkezési jog a házasság tartama alatt, mindaddig, mig a tulajdonközösségi viszony fennáll, a férjet illeti. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa : 1901. ápr. 13. I. G. 10U sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Az a tény egymagában, hogy felperes a váltó rendelvényesének édes testvére, még meg nem állapítja annak tudomását felperes részéről, hogy testvére a váltót jogtalanul kitöltöttemert a perbeli adatok szerint a testvérek nemcsak egy háztartásban nem élnek, vagy közös üzletet nem folytatnak, hanem mindketten különböző helyen is laknak. A szabadkai kir. tszék mint váltobiroság (1900. jun. 21-én 7,449. sz. a.) Sz. Zsigmond felperesnek, K. Mihály alperes ellen folytatott 82 frt. 32. kr. váltóösszeg és jár. iránti perében következőleg itélt: A felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Az eskü alatt kihallgatott G. József, H. Mátyás tanuk vallomásával beigazolást nyert alperesnek a kifogásokban előterjesztett abbeli védekezése, hogy K. József ügynök megjelenvén alperes házánál annak kiemelésével, hogy ő a m. kir. államvasutak gépgyárának megbízottja, s hogy abbeli minőségében a nevezett gépgyár által alperesnek eladott cséplőgépet jött megvizsgálni, s az azon észlelhető hiányokat megtéríteni, alperest reábirta, hogy a hiányok megtérítéséül rendeléseket eszközöljön a gépgyárnál s a megrendelés biztosításául váltót is adjon, a melynek folytán alperes a kereseti váltót állította ki, egyszersmind megrendelést tevén a nevezett gépgyárnál a kereseti váltóban kitett összeg erejéig, mint a mely összegről K. József az 1'. a. okiratot állította ki alperes részére. Igazoltatott B. F. tanú vallomásával is, hogy a midőn alperes tudomást szerzett arról, hogy K. József nem az államvasutak gépgyárának az ügynöke, a bajai rendőrkapitányság által a nevezett ügynököt letartóztatta, a ki azonban Sz. Ödön, a kereseti váltó rendelvényese által igazoltatván, szabadon bocsájtatott. Ezek szerint megállapíttatik, hogy alperes Sz. Ödönnel jogviszonyba nem lépett, nevezettnél megrendeléseket nem eszközölt, s igy a kereseti váltót nem állította ki Sz. Ödön részére vagy ennek rendeletére. Igaz ugyan, hogy a váltótörvény 92. §-a értelmében a váltóadás a mindenkori felperes ellen közvetlenül megillető kifogásokkal élhet csupán: tekintettel azonban arra, hogy a jelenlegi felperes Sz. Ö-nek édes testvére lévén, fel nem tehető, hogy a kereseti váltó keletkezéséről közvetlen tudomással bíró Sz. Ö-től erről tudomást ne szerzett legyen; őt olyan jóhiszemű harmadik személynek, aki ellenében az alperes által előadott kifogások érvényesíthetők nem volnának, tekinteni nem lehet, miért is a javára kibocsájtott sommás végzés hatályon kivül helyezésével keresetével elutasítani stb. kellett. A szegedi kir. Ítélőtábla (1900. okt. 2. 3,771. sz. a.) a tszék ítéletét helybenhagyja. Indokok: Helyesen állapította meg az elsőbiróság, hogy felperes, ki felebbezésében kifejezetten beismeri, hogy őa kereseti váltó rendelvényesének és forgatójának Sz. Ödönnek édes testvére, ennél a rokonsági viszonynál fogva harmadik jóhiszemű személynek, a ki ellen a Sz. Ö. ellenében érvényesíthető kifogások érvényesíthető kifogások felhozhatók ne volnának, nem tekinthető. Annál kevésbé tekinthető pedig a felperes jóhiszemű harmadiknak, mert válasziratában beismerte, hogy tudomással bir arról, hogy Sz. Ö. a kereseti váltót K. F. ügynöktől szerezte. Sz. Ö., a kinek üres forgatmánya utján szerezte meg felperes ezt a váltót, nem váltói uton jutott ennek birtokába, ellene tehát alperes érvényesíthetné mindazokat a kifogásokat, a melyeket a közte és K. F. között történtekből meríthet. Minthogy pedig G. J. ésH.M. tanuk vallomásai meggyőző bizonyítékot nyújtanak arra nézve, hogy alperes a kereseti váltót a magyar államvasutak gépgyára részére az ennél tenni kivánt áru rendeléssel kapcsolatban állította ki és igy a Sz. Ö. által neki megrendelés nélkül küldött árukat jogosan utasította vissza: s minthogy e szerint Sz. Ödön, aki a váltó kikötött ellenértékét (az alperes által K. F. utján megrendelni kivánt árukat) alperesnek szolgáltatni hivatva nem volt, a váltó alapján fizetést jogosan nem követelhet: a kir. tszék ítélete ezért volt helybenhagyandó. A m. kir. Curia (1901. máj. 3. 1,412. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával a 2i,878/99. sz. sommás végzés hatályában fentartatik és alperes mint a keresethez A) a. csatolt váltó elfogadója tartozik a sommás végzésben megszabott marasztalási összeget stbit. megfizetni. Indokok: Felperes Sz. Zsigmond forgatmány utján a kereseti váltó birtokába jutván, ellene a Sz. Ö. ellen az alperest netán megillető kifogások sikerrel csak ugy volnának érvényesíthetők, ha bizonyittatnék, hogy felperes a váltó megszerzésekor a K. és Sz. Ö. részéről jogtalanul történt kitöltéséről tudomással birt. Az a tény egymagában, hogy a felperes Sz. Zs., a váltó rendelvényesének Sz. Ö.-nek édes testvére, az említett tudomást meg nem állapítja, mert a perbeli adatok szerint a testvérek nemcsak egy háztartásban nem élnek, vagy közös üzletet nem folytatnak, hanem a felperes Budapesten, tehát testvérétől különböző helyen lakik. A tárgyalás rendjén sem tett a felperes olyan nyilatkozatot, melyből az előző jogviszonyról való tudomást megállapítani lehetne — mindezeknél fogva a fenti módon kellett ítélni. Miután alperes biztosító a felperesi követelésből egy bizonyos részösszegnek helyességét elismeri és annak kifizetését íelperesnek felajánlja, ez az egyoldalú kijelentés, miután felperes az abban foglalt ajánlatot el nem fogadta, egyezségnek nem minősíthető és ezen részösszeg tekintetében önálló elismerést magában foglaló kötelezést nem tartalmaz. Ezen egyoldalú nyilatkozat a követelés jogcímét nem változtatta meg és uj jogalapot nem teremtett. Ennélfogva e követelés a biztosítási szerző désből származván, a K. t. 487. §. szerinti egy évi elévülés hatálya alá esik. A budapesti kir. keresk és váltó törvényszék mint keresk. bíróság (1898. jun. 27-én 61,183 sz. a.) R. István mint a iskk. R. Margit és R. Gábriella törv. képviselője, H. István, H. Jenő és F. Áron, ez utóbbi mintCs. Elek engedményese felperesnek, cs. kir. szab. Adriai biztosító társulat magyarországi osztálya alperes ellen folytatott 810 Irt és jár. iránti perében következőleg i t é 1 t: A kir. tszék felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: A felperesek nem tagadták — de a 3'/. alatti anyakönyvi kivonat alapján meg kellett állapítani, hogy az A. a. kötvény értelmében biztosított R. Gyula 1895 febr. 20-án halt meg. Abból, hogy felperesek válaszukban nem vonták kétségbe az alperes által elleniratában elfoglalt annak az álláspontnak helyességét, hogy a keresk. törv. 487. §-ban m eghatározott elévülési