A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 22. szám - Perjogi anyagi igazság. 5. [r.]

Huszadik évfolyam. 22. szám. Budap est, 1901. június hó 2. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) 1 AZ IGAZSÍ'iÖGY ÉRDEKEINEK KÉPZELETÉRE. A MAGYAR ['CTrfDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédeit. felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « ._ 6 Egész « ._ 12 Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Perjogi anyagi igazság. Irta: dr. P 1 o p u, György, nagyváradi kir. ítélőtáblai biró. — Felebbviteli rendszerünk. Irta: Kelemen Ernő, kisvárdai kir. járásbiró. — A büntetés mértéke mint büntetőpolitikai eszköz. Irt;i: dr. Moscovitz Iván, kassai kir. trvszéki jegyző. — Belföld (A polgári perrendtartási szaktanácskozmány). — Nyilt kérdések és feleletek (Esküdtszék vagy rendes bíróság ? Irta : A 1 i q u i s. — Adalék a gyermektartás kérdéséhez. Irta : Vidéki ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára.— Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ((Budapesti Közlöny»-ből. — Hirdetések. Perjogi anyagi igazság. Irta: Dr. PLOPU GYÖRGY, biró a nagyváradi kir. ítélőtáblánál. V.* Szerény fejtegetéseim befejezéséül meg kell emlékeznem még röviden a perrendtartásnak imént közrebocsátott tervezetéről annyiban, a mennyiben ez a bizonyítás rendszerében az esküt is beilleszti. Az 1894. évi november hó 1-seje óta hatályban levő sommás törvénynek modern rendelkezései tényleg szakítottak a régi ósdi felfogással, és nem szenved kétséget, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelése elvének annyira várva várt meghonosítása rendkívül nagy mérvben mozdította elő az anyagi igazság érvényrejutását és diadalát. A bizonyítékok szabad mérlegelése elvének diadala, az eskü talaját nagyon meggyengítette perrendünkben az által, hogy a biró a perbeli tényállás nyújtotta valószínűségre is súlyt helyezhet és nincs feltétlenül kötve ahhoz, hogy oly esküt is alkalmazzon és vegyen figyelembe, a mely ellentétben áll meggyőződésével. Azonban a mig egyrészről a sommás törvény liberalismusa ebben az irányban szűkmarkú, addig másrészről oly szélsőségbe is átcsap, a mely megrendíti, vagy legalább meglazítja az igazságkereső nagy tömegben a bíróság iránt a bizalmat, és ez által éppen az anyagi igazság érvényrejutását teszi kérdésessé. Szűkmarkúnak mondom a sommás törvény liberalismusát azért, mert az esküvel való operálását a 95. és 96. §. első bekezdései szerint hivatalból és ott is megengedhetőnek tartja, a hol a döntő ténykörülményekre nézve más bizonyíték egyáltalában nem forog fenn. De viszont a szélsőségbe csap át ez a liberalizmus a 156. §. rendelkezésénél fogva, a melynek második bekezdése megengedi a felebbezési bíróságnak, hogy az elsőbiróság által eskü alatt kihallgatott félnek ellenfelét is, ugyanannak a döntő ténynek az ellenkezőjére, szintén eskü alatt hallgassa ki A helyes elvi magaslaton álló pertechnikának igénytelen véleményem szerint sem szűkmarkú, sem szélsőségbe átcsapó liberalismusra nincs szüksége. Ha tisztába jöttünk a hosszú tapasztalat után immár azzal, hogy sem a legális bizonyítási rendszert, — legyen az akár positiv, akár negatív elvi alapra fektetve — sem pedig a vegyes bizonyítási rendszer több fajának akármelyikét a modern perjog alapjául elfogadni nem lehet; és ha elismerjük s elfogadjuk, hogy az anyagi igazság diadalra jutását csakis a szabad bizonyítási rendszer helyes alkalmazásával mozdíthatjuk elő: akkor az eskünek a perrendben való alkalmazása ellenzőinek — a kikhez szerény magam is tartozom nyert ügyük van. Tudjuk, s ekként nem szorul fejtegetésre, hogy a szabad bizonyítási elmélet távolról sem hirdet önkényességet ; de tudjuk azt is, hogy a szabad bizonyítási rendszernek kimagasló * Előző cikkeket I. «A Jog» ez évi 10., 12., lő. és 19. számaiban. Lapunk mai szám és éltető eleme a bírónak adott az a hatalom, hogy maga döntse el azt. hogy az igénybe vett bizonyítási processus alapján mit tart bizonyítottnak. E szerint a szabad bizonyítási elméletnek gócpontja és visszatükrözője a bizonyítási rendszer technikája, a mely kijelöli, meghatározza és szabályozza ugyan a bizonyítási eszközöket, de bizonyítási eszközül nem fogadhat el oly eszközt, a mely nincs szerves összefüggésben az elvi állásponttal , a mely tehát az előzmény, mint alap ok, és az eredmény, mint okozat közt disharmoniát teremt. A szabad bizonyítási rendszer szerves technikájába nem illeszthető be bizonyítási eszköz gyanánt oly eszköz, a mely bizonyítékot soha sem eredményezhet, mely külső érvényesülést soha sem nyerhet és a mely éppen ezért a tényállás tisztázását soha sem segiti elő; nem pedig azért, mert az ily eszköz nem fogadható el bizonyítási eszközül, mivel annak kényszerült alkalmazása által a birói hatalom csorbul. A szabad bizonyitá-i rendszer szerves technikájának vezéreszméje abban nyer életet, hogy a biró szabadon, a jogászi logika szabályai szerint jogosult vizsgálni és mérlegelni a törvényileg statuált bizonyítási eszközök alkalmas voltát és az azok által előállott bizonyító okok horderejét. Lássuk most már hogy vagyunk az esküvei : Mellőzve a most végnapjait élő 68-iki perrendtartásnak osküs rendszerét, ugy a sommás törvény, mint az uj perrendtartási tervezet, teljesen egyezőleg, az esküt lényegileg kettős minőségben illeszti be a bizonyítási rendszetbe ; u. m. I Mint a vallomás, és illetve vélemény megerősítése végett alkalmazott eszközt; és II. m'nt a pares felek tetszésétől függő puszta eldöntési eszközt. ad. I. A szakértő véleményének és illetve a tanúnak és a peres félnek ténybeli előadásának, nyilatkozatának, vallomásának megerősitése végett fen tartott és az uj tervezet szerint is fentartatni akart eskü lényegéről és felesleges voltáról a jelen fejtegetésem során eléggé kimerítően nyilatkoztam. Itt röviden csak annyiban akarok még ehhez szólani, a mennyiben a kérdés a körül forog, hogy vájjon az eskü a szabad bizonyítási elmélettel, és főleg az ennek éltető elemét képező jellemvonásával, t. i. a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvével, s/.erves kapcsolatba hozható-e vagy nem ? A bizonyítékok szabad mérlegelése elvének alapfeltétele az, hogy a bitónak korlát nélkül álljon hatalmában, hogy a törvényileg statuált biz myitási eszközök eredményezte bizonyító okokat a jogászi logika szabályai szerint szabadon és a legjobb belátása szerint mérlegelje; vagyis, hogy ne legyen a törvény által megszabva, hogy hány bizonyítási eszköz (pl. két tanú), és mily bizonyító okok (pl. teljesen egyhangú vallomás) szükségesek ahhoz, hogy vaiamely döntő pertény bizonyítottnak legyen a biró által tekinthető, hanem ennek elbírálása és mérlegelése a biróra legyen bizva. Ezt az alapelvet ugy a sommás törvény, mint az uj perrendtartási tervezet helyesen keresztül is viszi; mert nem szabja meg, hogy hány tanúnak egybehangzó vallomása, vagy hogy például egy tanúnak vallomásához még a peres fél esküvel megerősítendő vallomása stb. volna szükséges ahhoz, hogy valamely lényeges pertény bizonyítottnak legyen tekinthető ; a miből okszerűen következik, hogy a biró egyetlen tanúvallomását is teljes bizonyítéknak tekintheti, éppen ugy, mint a megtagadott aláírást a saját maga által kivett próbairás és összehasonlítás alapján is, minden egyéb bizonyíték nélkül, valódinak tarthat. Ebből kifolyólag a biró a szakértő véleményét mérlegeli, beható vizsgálat tárgyává teszi, és ha a véleményt észszerűnek és logikusnak tartja, azt alkalmazza ; a tanú vallomását, éppen 12 oldalra terjed.