A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 21. szám - A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. 5. (r.)

Huszadik évfolyam. Szerkesztőse^: JT y Előfizetési arak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. sz. | J fi Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: i». i.i • ' i . - — - """ Negyed évre ... 3 korona Kiadóhivatal: (EZELŐTT MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) F*Y ^ E „ R , lf . ia BETILJÍP AZ IIÍAZSMCY ÉRDEKEINEKÍÍPf iSELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KÁR KÖZLÖNYE. „ . ' 10 V., Kudolí-rakpart o. sz. ' Egész « _ 12 * Szúmos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr- RÉVAI ^AJ%~áT STILLER MÓR A* előfizetési pénzek felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM : A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. Irta : dr. V á 1 y i Sándor, bpesti kir. járásbiró. — Az ügyész vádelejtési joga. Irta: dr. Oláh Dezső bpesti ügyvéd. — A házassági törvény 77. §-ához. Irta : dr. J a k o b i Béla. bpesti ügyvéd. — Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI címéhez. Irta : dr. Raffay Ferenc, győri ügyvéd. — Büntető parancs. Irta: Klebovich Sándor, zsombolyai kir. albiró. — Belföld (A polgári |,errendtartási szaktanácskozmány. - A polgári perrendtartás tervezete és az ügyvédek.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára.— Ftlsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny a-bői. — Hirdetések. A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. Irta . dr. VÁLYI SÁNDOR, bpesti kir. járásbiró. V.*) A ministeri szaktanácsko/mány elé tejesztett kérdőpontokból kitűnik, hogy a T. szerkesztői nemcsak foglalkoznak azon kérdéssel, de még eldöntöttnek sem tekintik, vájjon az úgynevezett ((kereskedelmi hatáskör» továbbra is fenntartassék-e s igenlő esetben kiterjesztő vagy megszorító szabályozást nyerjen ? A kereskedelmi ügyek bizonyos categoriájának perjogi szempontból való elkülönítését az eddigi perrendtartási törvények, rendeletek és birói gyakorlat egyaránt a kereskedelmi hatáskör általában elfogadott kitételével jelölik meg s ezen meghatározás szerintem helytelenül a T. rendszeréből sincs kiküszöbölve, pedig a T. — amint már ismételten volt alkalmam hangsúlyozni. — a hatáskör és azon kivül álló perjogi fogalmak, pl. illetékesség határvonalainak szabatos elválasztásában nagy haladást jelent. Magát ezen kitételt : «kereskedelmi hatáskör* nem tartom helyesnek azért. — mert a T. rendszerében a hatáskör a járásbíróság és törvényszék hatóságának elkülönítését jelenti; ezen világos megkülönböztetés szerint tehát csak két hatásköri categoria van ; mindaz, ami nem ezek alá vagy mindkét categoriába tartozik, — az helyes megjelöléssel nem lehet hatáskör. A kereskedelmi perek, úgymint eddig, ezután is részint járásbirósági, részint törvényszéki hatáskörbe tartozván, — kü'.ön hatásköri categoriát nem alkotnak s szabatos meghatározással legfeljebb akkép distingválhatók. hogy a kereskedelmi ügyek csoportjában vagy osztályában különleges perjogi szabályozásnak lehet helye. A kereskedelmi ügyek perjogi elkülönítésének célja különben sem az, hogy a birói hatóságoknak hatásköri és illetékességi szempontokból való elválasztását valósítsa meg. - hanem majdnem egyedüli és főcélja a különleges kereskekedelmi és közvetve nemzetgazd asági érdekek előmozdítása az által, hogy a kereskedelmi forgalomból felmerülő vitás kérdések ne a többi polgári perek módjára, sablonszerű egyformasággal, hanem gyorsan és a merkantilis életviszonyok sajátszerű természetének kellő méltatásával nyerjenek elintézést. És itt önként előtérbe lépnek azon kérdések, hogy a most emiitett gazdasági és speciális kereskedelmi érdekek és célok megvalósítása szempontjából nem elegendő-e az, — ha a b'róságok a különleges kereskedelmi szempontokat az anyagi jog alkalmazásánál kellő méltatásban részesitik ; avagy szükségesek-e még külön perjogi intézmények is, — és pedig ezek közül melyek mozdítják elő hathatósan a kereskedelmi érdekeket ? Hogy a kereskedelmi forgalom és élet vérkeringésének *) Előző közlemények a «J o g» f. évi 14., 16., 18. és 20. számaiban. Lapunk mai száma lüktetése a birói eljárásban is bizonyos központi szervezettel legyen összefüggésben s onnan nyerjen erőt és impulsust, — ez minden esetre szükséges és kívánatos, miből folyólag csak az oly perjogi szabályozás felelhet meg céljának, mely a felebbezési forumokon az úgynevezett kereskedelmi tanácsok alakításával a kereskedelmi pereket központosítja; ez által a kereskede'mi ügyek kellő speciális szakértelmet szerzett bírák részéről nyernek végelintézést, ami biztosítja a kereskedelmi külön jogszabályok helyes alkalmazását, — s az egyöntetűséget. De vájjon az elkülönítés már az alsóbb fokú bíróságoknál is megvalósítandó-e s mi módon ? Mielőtt ezen kérdésre a választást megkisérleném, — röviden indokolni kívánom azon nézetemet, hogy a T. által contemplált megoldási mód nem kielégítő és céljának teljesen meg nem felelő. A T. kereskedelmi ügyekre vonatkozó eddigi perjogi szabályozástól annyiban tér el, hogy kereskedelmi ügyekben is a járásbíróság hatáskörét jelentékenyen kiterjeszti. További ujitás gyanánt eltörli azon lényeges különbséget, mely eddig a kereskedelmi és váltó ügyek között egyrészről, — másrészről egyéb rendes polgári perek között az eljárás tekintetében fennforgott; ami természetszerű következménye azon változásnak, mely szerint az eddigi hosszadalmas írásbeli eljárás helyébe, mindenütt a ((közvetlenság és gyorsasága kellő garantiáival felruházott szóbeli eljárás lép, — minélfogva kereskedelmi ügyekben sem lesz szükség egyéb kivételes eljárási szabályokra, mint a melyek «meghagyásos eljárású elnevezéssel a IX. cimben fordulnak elő. A most jelzett eltérésektől eltekintve azonban, a T. fentartja a kereskedelmi ügyek elkülönítésének eddigi azon rendszerét, mely az alsóbbfoku bíróságoknál a kereskedelmi ügyek bizonyos részét elválasztja ugyan, de az elkülönítést sem a birói hatóságok, — sem az ügyek szemj pontjából következetesen keresztül nem viszi. A mi a hatósági elkülönzést illeti, — csak egyetlen egy bíróság, — a bpesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék van kizárólag kereskedelmi természetű hatósággal felruházva mig a többi bíróságnál a kereskedelmi perek is a polgár; osztály elbírálása körébe tartoznak; csak formailag és főkép a felebbezési fórum előzetes kijelölése szempontjából van meghatározva, hogy a törvényszékek és a bpesti és pestvidéki törvényszékek területén levő járásbíróságok mint ((kereskedelmi biróságok» járnak el a kereskedelmi eljárás 5—6. §-aiban, illetőleg az 1893. évi XVIII. t.-c. 2. § ában felsorolt ügyekben; a K. T. 258—261. §-aiban felsorolt ügyletekből felmerülő perekben azonban csak akkor, ha alperes kereskedő, vagy azügyletalperestilletőlegkereskedelmi ügyletet képez. Már most tekintve, hogy az utóbb megjelölt ügyletekből felmerülő jogviták szolgáltatják a kereskedelmi perek legnagyobb contingensét és pedig tapasztalatszerüleg nem ritkábban oly esetekben, amelyekben az alperesre vonatkozó kérdéses eriteriumok fenn nem forognak, a gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy a kereskedelmi ügyek elválasztása csak látszólagos ; tényleg pedig ugyanazon kérdésekben döntenek a bíróságok, — mint polgári, vagy mint kereskedelmi bíróságok. Hogy ezen tapasztalati állításomat példaszerüleg igazoljam, gyakoribb eset az, —• midőn a kereskedő felperes, nem kereskedő vevőjét mint alperest az adás-vevési szerződés teljesítése iránt perli, — mint amikor fordítva a vevő kívánja a kereskedőt a nem szállított áruk szállítására itéletileg köteleztetni. Vagy a biztosítási szerződés érvényességének, — hatályban maradásának vitás kérdései egyforma gyakran kerülnek elbírálás alá a biztosítók részéről a biztosítottak ellen indítható, rendszerint nem kereskedelmi, — valamint a biztositot12 oldalra terjed.