A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 19. szám - Innen-onnan a magánjogi tervezetből. Harmadik személy javára kötött szerződés

A JOG 75 A mi az I. és III. r. alpereseknek a nyereség jutalékából a felperes által követelt 15"„-ra vonatkozó azt a kifogását illeti, hogy az a felperes által nem követelhető, mert a 15% nyereményjutalék nem más, mint a kölcsönszerződésen alapuló kamatkövetelés, a kamatláb pedig az 1877: VIII. t.-c. és az 1883: XXV. t.-c , valamint az 1895: XXXV. t-c. által korlátozást szenvedett a jelen perben figyelembe nem jöhet, mert a kikötött 15°/o nyereményjutaiék j ->gi természete más, mint a kamaté, mivel utóbbi kikötés nélkül is jár a lejárattól, akár törvényes, akár kitűzött kamatláb mértékében a hivatkozott törvényekben foglalt korlátozások mellett, az előbbi pedig nem jár feltétlenül, hanem csak arra az esetre, ha üzleti tiszta nyereség mutatkozik; ez tehát már magában véve is kizárja az uzsorának a törvényben megállapított togalma szerinti létezését és kizárja nemcsak azért, mert a jelen esetben a hitelnyerö alperesek bejegyzett kereskedők, a kikre nézve tehát a fent hivatkozott törvényeknek a kamatláb korlátozására vonatkozó rendelkezései alkalmazásba nem jöhetnek; hanem különösen azért, mert a peres felek között létrejött ügvlet az alperesekre kereskedelmi ügyletet képezvén, az ezen ügylet alapján felperestől, — mint a ki a társaságnak nem tagja s igy a nyereségből csak külön kikötés alapján részesedhetik — a nyereségben való részesülés kötelezettsége mellett átvett és az üzletbe forgótőkéül befektetett nagyobb összegek után, a nyeresség teljes elmaradásával esetleg a kötelezett tőke teljes elvesztésének kockázata ellenértékéül kikötött nyereségjutalék nem képez kamatkövetelést, hanem a felperesre jutó esetleges nyereségnek számszerű megállapítása céljából százalékokban kifejezett hányadát. A győri kir. ítélőtábla 11900. jun. 7-én 1,120. sz. a.) felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kir. ítélőtábla is elfogadja az elsőbi róság itéietének azokat az indokait, melyek arra vonatkoznak, hogy felperes és alperesek között kötött Írásbeli szerződésnek hallgatag évről évre történt meghosszabbítása folytán ugy a céget, mint a cégtagokat kötelezi az a megállapodás, hogy alperesek a felperesnek kölcsönadott tőkéje után a 6%-os kamaton felül 15°/o nyereményrészesedést biztosítottak az 1898/99. üzletévre is, fenállónak és bizonyítottnak fogadja el azt is, hogy ez a nyeremenyrészesedési összeg a kereseti öszzegnek megfelel. Ennek dacára felperest kereseti követelésével elutasítani kellett, mert elsőrendű alperesnek elleniratbeli azzal a tagadásával szemben, hogy a felperes tagja volt a közkereseti társaságnak, felperes a per során oly tényeket, melyekből megállapítható volna tagsági minősége, nemcsak fel nem hozott, de maga is válasziratában az előző években adott összegeket világosan kölcsönadottaknak jelöli meg, a B. a. mellékelt okirat is világosan kölcsönadott összegről szól, és így az 1898 99 évben adott 54,0l)0 frot nem lehet másnak mint külcsönzött összegnek tekinteni. A kölcsönadott összeg kamata alatt az 1877: VIII. t.-c. 2 §-a értelmében a pénzben fizetendő minden melléktartozást érteni kell. A fenforgó esetben tehát az a 15°'0 üzleti nyereség is kamat, melynek megfizetésére a cég magát 0°/0 kamaton felül kötelezte. A kereskedelmi törvénynek 286. §. 1. pontja értelrrében a törvényesnél magasabb kamat kereskedelmi ügyleteknél Írásbeli szerződés nélkül is kiköthető ugyan, de másrészről felperes a kölcsönadott tökéje után 8o'0-nál magasabb kamatot az 1877: VIII. t.-c. 4. és az 1883: XXV- t.-c. 21. §-a értelmében csak akkor követelhetne, ha az 1877: VIII. t.-c. 9. §-ának b) pontja reá alkalmazást nyerhetne, minthogy azonban az a kivétel felperesre, a ki nem bejegyzett kereskedő. — hanem orvos, alkalmazást nem nyerhet, felperes kölcsönadott tőkéje után a 8° o-os kamatot meghalad i összeget nyereményrészesedés cimén sem igényelhet. Igaz, hogy felperes tőkéje után csak 6%-os kamatot kapott és ekkép neki még 2% kamatkövetelése van, ebben a perben azonban részére ez összeg sem volt megítélhető, mert a perben felperes nem hátralékos kamatkövetelését érvényesiti és a 8% kamat kiszámítására az alapjául szolgáló tényeket és adatokat elő nem terjesztette. A magyar kir. Curia (1901 ápril 1-én 1,007. sz. a j által az elsőbiróságnak ítélete hagyatik helyben. Indokok: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete, mellőzésével annak az indoknak, mely a kamatláb korlátozására vonatkozó törvények rendelkezéseit a hitelt nyerő bejegyzett kereskedőkre nem alkalmazhatónak mondja, a benne felhozott megfelelő egyéb indokokból és azért volt helybenhagyandó, mert a felperes által alperes cég rendelkezésére bocsátott tőkeösszegek után a 6%-os kamaton felül kikötött 15% üzleti nyereségjutalék kamatnak csak akkor volna tekinthető, ha alperes ezt a nyereségjutalékot felperes részére egy minden körülmények között fizetendő meghatározott fix összegben biztosította volna, ilyen megállapodás azonban a felek között létre nem jővén és a kikötött nyereségjutalék az üzlet jövedelmezőségének esélyeitől tétetvén függővé és a nyereségjutalék határozatlanságánál és bizonytalanságánál fogva annál kevésbbé tekinthető kamatnak, mert a fenforgó megállapodás mellett az az eset nem volt kizárva, hogy felperes egyes években nyereségjutalék cimén egyáltalán mit sem követelhetett volna. Nincsen olyan jogszabály, hogy a hirdetés iránti rendelés létrejöttnek csak akkor tekintheló, ha a felek a hirdetés szövege iránt részletesen megállapodnak, a miből önként következik, hogy a szöveg részletes megállapítása nélkül tett hirdetés megrendelés is kötelező, s nem válik hatálytalanná pusztán azért, mert a hirdetés szövege a közzététel előtt a megrendelővel nem közöltetik. — Nincs is semmi indoka annak, hogy a pusztán altalánosságban a szöveg részletes meghatározása nélkül tett hirdetés rendeléstől a jogi hatály megtagadtassák, mert ha valaki az ő üzletét hirdetni kívánja s e végből hirdetést rendel, a nélkül, hogy a részletes szövegnek megállapításáról gondoskodnék az a személy, a kinél a hirdetést megrendeli, az ügylet természeténél fogva feljogosította ik tekintetik arra, hogy a hirdetés szövegének megállapításáról a rendes kereskedő gondosságával intézkedjék ; meg van tehát határozva a szöveg megállapítása nélkül is az a szolgáltatás, melyre a megrendelés irányul. (A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa : 1900. dec. 1. E. 330. sz. a.l A társasági szerződés a tagoknak a társaság vagyonában való részesedési arányát megállapítván, arra nézve nem bírhat befolyással az a körülmény, hogy a társas üzlet folytatása alatt egyik társtag a közös üzlethez az őt terhelőnél nagyobb, a másik pedig kisebb vagyon- vagy pénzbetéttel járult, mivel mindegyik tarstag betétjére vonatkozóan a társaság hitelező jének tartandó. A társaság tagjai a társaság vagyonára és annak egyes alkatrészeire tulajdonjoggal nem, hanem csak vagyoni illetőséggel bírnak Az egyes tagok vagyonilletősége nem vonatkozik a társaság vagyonához tartozó dolgokra vagy azoknak bizonyos hányadara, hanem csak pénzben kifejezett értékére. (A m. kir. Curia: 1991. jan. 9, 1,489,900. sz. a.) Ha az áru elküldésével felmerült csomagolási költség ki által való viselése tekintetében felek között megállapodás nem jött létre a más helyről küldött árunak szállítás végett történt becsomagolásával járó költség, mint az átvétellel járó költség a kereskedelmi törvény 345. §-a értelmében a vevőt terheli. (A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa : 1900. dec. 29 E. 376/900 sz. a.) Bűnügyekben. Vádlott bántalmazásra törekvő szándékának megvalósításához illetve a sértett egészségének megrontására irányult szándéka véghezviteléhez ártalmas szert alkalmazott és ez ilyen minőségével nem pedig erőmüvi behatásánál fogva okozta a testi sértést. Az ily tettben nem a btk. 301. §-ában körülirt, hanem a 309 Jj-ban meghatározott büntetendő cselekmény ismérvei foglaltatnak. A szolnoki kir. törvényszék (1900 ápril 6. 1,097. sz. a.) M. Erzsébet vádlott-bünös a K. Sándor sérelmére elkövetett, a btk. 301. §. első bekezdésébe ütköző, azonban a btk. 92. §-ának alkalmazásával a 20. §-hoz képest minősülő súlyos testi sértés vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért 1 hónapi fogházra és 10 korona pénzbüntetésre ítéltetik. Indokolás : Vádlott ugy a vizsgálat során mint a végrehajtás alkalmával beismerte, hogy Karcagon 1898 dec. 4-én este K. S. karcagi lakost azért, mert ez a neki tett házassági igéretét be nem váltotta — bosszúból vitriollal leöntötte, a minek következtében ez utóbbi 35 nap alatt gyógyult sérülést szenvedett. Vádlott ezen cselekménye a btk. 301. §. első tétele alá eső súlyos testi sértés bűntettét képezi ugyan, tekintettel azonban büntetlen előéletére s a szerelmi csalódása által okozta elkeseredésére mint enyhítő körülményekre cselekményét a btk. 92. §-ának alkalmazásával vétséggé minősiteni s a fenti büntetéssel sújtani kellett. A bpestí kir. ítélőtábla (1900 jun. 20. 5,692. sz. a.) a kir. tszék ítéletét megváltoztatja, a vádlott fogházbüntetését 2 hónapra felemeli. Indokok: Minthogy vádlott a terhére rótt cselekmény elkövetésére igen veszélyes eszközt (vitriolt) használt, az elsőbiróságilag kiszabott fogházbüntetés tulenyhének mutatkozott. A m. kir. Curia (1901 márc. 20. 10,159. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával vádlott a btk. 309. §. 1-ső bekezdésébe ütköző s e szerint minősülő és büntetendő, azonban a 92. §. alkalmazásával és a 20. §. felhívásával vétséggé minősülő súlyos testi sértésben mondatik ki bűnösnek, — a büntetés kiszabására nézve a btk. 302. §. helyett a 309. §. htvatik fel. Indokok: A bűnügy adatai szerint vádlott vitriollal öntötte le K. S. sértettet, minek következtében ez a jobb arcán 35 nap alatt gyógyuló sérülést szenvedett. E szerint tehát vádlott bántalmazása törekvő szándékának megvalósításához illetve a sértett egészségének megrontására irányuló szándéka véghezviteléhez ártalmas szert alkalmazott és ez ilyen minőségénél, nem pedig erőmüvi behatásánál fogva okozta a testi sértést, minthogy pedig az ily tettben nem a btk. 301. §-ában körülirt, hanem a 309. §-ban meghatározott büntetendő cse'ekmény ismérvei foglaltatnak : a rendelkező rész szerint kellett ítélni stb. A B P. 127. S. e) pontja szerint, — a mi a 418. §., illetve a 439- S. értelmében a kir. it. táblákra és a kir. Curiára nézve is kötelező, az itélethozásig kiállott előzetes letartóztatásnak I vagy vizsgálati fogságnak a büntetésbe való beszámítása vagy 1 be nem számítása, illetőleg a beszámítás folytan a büntetésből I kitöltöttnek vett időtartam felől, a vádlott elitéltetése esetében I az ítéletben rendelkezni kell.