A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 19. szám - Innen-onnan a magánjogi tervezetből. Harmadik személy javára kötött szerződés

A JOG 15Í téssel véget vessen, mely kötelesség megszegésének sanctiójául az 1,1-40. kínálkozik. Visszatérve a harmadik javára kötött szerződés tervezetnek szabályozásához fűzött megjegyzéseinkhez, be nem látható, minek kell a kötelezett beleegyezése ahhoz, hogy a kötelezett és az igéretvevő közti szerződésből a kedvezményezett is lehessen majd jogosult (1,027.), hiszen ő rá csak az tartozik, hogy az igéretvevő eshetőleg maga helyett egy másik jogosultat fog majd kijelölni, azaz az egész ügyletből, ha az 1029. szakasz construktióját fentartjuk, a kötelezettet éppen csak az érdekli, hogy kinek lesz ő kötelezett, nem pedig, hogy ki és hogyan válik jogosulttá. Röviden: vagy az 1,027. szakasz igaz, vagy az 1,029-ik; ha előbbi, ugy ne szabályozzunk a harmadik személy javára kötött szerződés fejezetében és cime alatt oly eseteket, melyek valójában a szerződésből jogosult jogutódlásának fogandók fel. Ha az utóbbi a helyes, ugy egyáltalán ne is beszéljünk harmadik javára kötött szerződésről. Semmi esetre sem szabad azonban egy vezérelvet létesítenünk, mely a maga legpraktikusabb alkalmazási eseteivel a legélesebb ellentétben van és egy jogszabályt adnunk, mely után nyomban sietünk egy azt lerontó generális vélelmet (1,029. §. l.-bek.) kijelenteni. Még sokkal inkább válnak plasztikusakká az eddigiek, ha arra ügyelünk, hogy a tervezet kérdésünkben az önalkotta uton sem halad egyenesen. Első sorban ugyanis az igéretvevőnek helyzete semmiképen sem mondható tisztának rendelkezési jogának tartamára sem; az igéretvevő halála, a tervezet szerint, a harmadik személy javára kötött szerződést, melyről az igéretvevő még nem «rendelkezetté, teljesen a légüres térbe tolja. Az igéretvevő hitelezői t. i. le nem foglalhatják, az örököseire rendelkezés hiányában nem száll, (1,033. §.) minthogy azonban a tervezet sehol sem említi, hogy az igéretvevő halála a kedvezményezettet közvetlenül jogosítottá teszi, azt sem mondhatjuk, hogy a kedvezményezett fog ezentúl, mint az egyedüli jogosult a maga jogával a kötelezettel szemben is disponálni. Annál kevésbé mondhatjuk pedig ezt, mert az 1,034-ik szakasz második bekezdéséből kitetszőleg, a tervezet az igéretvevő rendelkezési jogának csupán oly megszűnési eseteire gondol, melyek után az igéretvevő még maga is követelhetne teljesítést. Vagyis a tervezet 1,033. §-ának negatív intézkedései még magának a tervezetnek, nézetem szerint helytelen praemissáival sem egyeznek feltétlenül, hozzájuk íüzendőknek tartom azon positiv tételt, hogy ellenkező intézkedés hiányában a kedvezményezett közvetlenül jogosulttá válik az igéretvevő halála által azon esetben, ha egyébként a rendelkezési jog addig az igéretvevőnél volt is. Ettől eltekintve nem consequens a tervezet az önalkotta bifurcatiojában sem. Ha tényleg van kétféle harmadik javára kötött szerződés, egy, melynél a kedvezményezett szerzi a meg nem másítható jogot és ismét egy másik, melynél «a jog» a kedvezményezetté, a «rendelkezési» jog pedig az igéretvevőé, ugy az első csoportnál a kötelezett minden megtámadási cselekménye volna a kedvezményezett ellen is intézendő, hiszen nyomban az ügylet után az pleno jure jogosult, s igy az ő személyében döntendő meg az ügylet is. E helyett a tervezet 1.037. §. omni casu csak a vétkesség miatt engedi a kedvezményezett elleni megtámadást, nem ha az igéretvevő tévedett. A kedvezményezett legvitalisabb érdekeiről van szó, arról, hogy ő teljesítés helyett negatív interessévei megelégedjék (1,036. §.) és mégis kizárjuk őt a megtámadási «keresetből)), kitévén őt annak, hogy igéretvevő és kötelezett összejátszanak és jogerős ítélettel kényszerítsék a negatív interessére. Sajátságos az is, hogy a «rendelkezési» jog in dubio nem száll át az örökösökre (1,033.) és a megtámadás mégis azok ellen intézendő. — pedig nem foghatván rá a kedvezményezettre, hogy az ügyletben «szerződő fél» — alig marad egyéb hátra, ha csak azt nem akarjuk állítani, hogy a megtámadási jog is elenyészik az igéretvevő halálával, csakhogy akkor hol maradnak az aáltalános szabályok» ? (1,036. §.) Ugyanezen kifogás emelhető az 1,037. §. 2. bekezdése ellen is. Minek kell az igéretvevőnek a szerződést akkor is megtámadnia a kedvezményezettel szemben, ha a ((rendelkezési jog» még nála van? Pedig lege non distinguente id. h. szerint ezt feltétlenül kell annál is inkább, mert hisz ezen szerződés is tartalmaz «a kedvezményezett javára szóló intézkedést." A tervezet mostani szövegezése azon ritka gyönyörben részesít, hogy agy jövendő ügylet megtámadását rendeli. Valójában t. i. mint láttuk, a rendelkezési joggal terhelt harmadik a maga jogát csupán az «értesitéssel» kapja, jogának megtámadására irányuló keresetet pedig már ez előtt is kézbesíthetnek nekil Nincs tekintettel a tervezet a kedvezményezett önálló jogállására a rendelkezési jog megszűnési esetében bekövetkezhető elállásnál sem. Az 1,038. §. 1. bekezdésének bifurcatiója. illetve a rendelkezési joggal terhelt esetnek külön szabályozása ugyan csak helyeselhető. A szabályozás mikéntje ellen azonban az 1,034. §. 2. bekezdése szól annyiban, hogy a rendelkezési jog megszűntével az igéretvevőnek a szerződéses jogok közül csakis az marad, hogy a kötelezettől a kedvezményezettnek kezéhez leendő teljesítést kívánhasson ; minden egyéb szerződési jog eredet módon, ha ugy tetszik de lege successio utján — ez constructió dolga — a kedvezményezet, let illeti; nincs tehát semmi értelme sem annak, hogy a ked vezményezettel egyetértőleg ő is elállhasson a szerződéstől Attól, mi a szerződésből őt megilleti, önkényt is elállhat, attól mi már a kedvezményezetté, csakis ez mondhat !e, mire való az egyetértés ? Ha pedig az igéretvevő visszterhesen szerződő fél, akkor az ő önálló ellátási joga, illetve az azt igazoló vagyoni érdek amúgy is meg lesz adva az 1,038. §. 2. bekezdése által, igaz, hogy burkoltan! Nyílt kérdések és feleletek. Adalék a sommás eljárás köréből Az ar.-maróthi kir. törvszék polg. felebbezési tanácsa 1901. évi D. 69. sz. alatt Pobja Balázsnénak Nagy János elleni somm. birtok perében, alperes felebbezésének a Il-od példányát, melyben ez az ügyet nyilvános előadás alapján kérte felülbírálni, nem kézbesítette felperesnek s igy felperes az 1893. évi XVIII. t.-c. 141. §-ában ismertetett jogával nem élhetvén, szóbeli tárgyalás nélkül nyilvános előadás alapján egyszerre meglepetésszerűen megkapta a felebbezési tanács megváltoztató ítéletét. Kérdés, hogy a felebbezési tanács ily felületes intézkedése s illetve mulasztása folytán milyen jogorvoslat áll felperes rendelkezésére r Perújítás, igazolás, vagy éppen semmi ? Egy érdeklődő. Irodalom. A magyar szövetkezeti jog. Kézikönyv ugy kizárólag a kereskedelmi törvény, valamint «A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekröb szóló 1898: XXIII. t.-c. értelmében működő szövetkezetek számára. Rendszeres ismertetése a magyar korona országain belül érvényben levő szövetkezeti jognak, különös tekintettel a külföldi törvényalkotásokra. Irta: dr. Galovits Zoltán, budapesti gyakorló ügyvéd. Budapest, 1901. Grill Károly cs. és kir. udvari könyvkereskedése. Ára 6 korona. Jelen kézikönyv a szövetkezetekre vonatkozó összes jogszabályainkat rendszeresen egybefoglalva tárgyalja. Bevezetőleg szól a szövetkezeti eszméről hazánkban, majd a szövetkezetek fogalmát s J fajait fejtegeti, további fejezetek arszövetkezetek alapítását, azok jogi személyiségét és jogképességük terjedelmét, a tagságot, szervezetet, ügyvitelt és felosztást tárgyalják. Bizonyára hathatósan fogja előmozdítani e könyv a tiszta «önsegély» elvén alapuló szövetkezeti eszme megismerését, megerősítését és fejlesztését. Ép az ilyen elvnek megfelelő szövetkezetek foglalják el az első helyet külföldön az alsóbb gazda-és iparos osztály jólétének támogatására szolgáló intézmények között. A kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által hozott határozatok gyűjteménye. Közrebocsátotta Fabiny Ferenc curiai biró, kiadja a Franklin-társulat. E gyűjtemény a birói és ügyvédi kar nélkülözhetetlen útmutatója, mert nemcsak a sommás eljárási törvényt illető elvi kérdésekben, de az anyagi magánjog számos kérdésében is (gyermek- és nötartás, bérleti, haszonbérleti igényperek, stb.) a Curia felülvizsgálati tanácsa a legfőbb fórum. Fabiny gondosan, szakszerűen válogatja és csoportosítja az eseteket, ahol szükséges, külön tényállást, perkivonatot bocsátva előre. A mo*t megjelent több mint 200 esetet felölelő kötet az 1899. és 1900. években hozott határozatokat tartalmazza. Ara 10 K. Vegyesek. Kimutatás a budapesti kir. büntető járásbíróság 5 havi működéséről. 1900. december 1-én restancia volt 4,562 bünper, 1900 december 1-étől 1901 ápril végéig érkezett uj feljelentés 8,934, összesen tehát elintézésre várt 13,496, ebből elintéztetett 11,763, maradt elintézetlen 1,733 bűnügy. Az elintézés módja: Ítélettel befejeztetett 2,712 bűnügy, végzéssel: 9,051 bűnügy. A büntetések neme: 740 esetben szabadságvesztés büntetés szabatott ki (fogház, elzárás), a többiekben pénzbüntetés. Pénzbüntetés behajtatott és beszállittatott az állampénztárba 15,996 korona. A f. é. ápril végével elintézetlenül maradt 1,733 bűnügynek 1 körülbelül egy ötöde olyan, a melyben a tárgyalás már ki volt