A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 19. szám - A házasság nagykorusító hatásáról, tekintettel a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetére

146 Á JOG a mely a régi misticismusnak elaggott maradványa, midőn a ceremónia játszotta a főszerepet és abból kifolyólag az a felfogás lett uralkodóvá, hogy a tanú vallomása csak ugy birhat sulylyal, ha az ünnepélyesen és még pedig esküvel megerősíttetik. Ugyanez áll a peres fél vallomására is. Ez is épen olyan vallomás, mint a tanúé. Az eskü itt is csak vallomás megerősítés végett alkalmazott szertartás, semmi egyéb; mert bizonyítási eszközül a fél maga, bizonyítási okként pedig a félnek nyilatkozata, előadása, vallomása szerepel. Sem a tanúnak, sem a félnek a vallomása nem több és nem súlyosabb az esküvel való megerősítés által, legfeljebb ceremonialisabb; mert az eskü szertartásos jellegénél fogva egyáltalában nem bővíti a biró tényismereteit. Nem kell nagyon hangsúlyoznom, hisz köztudomású tény, hogy az eskü letétel és eskü kivétel oly mechánikus formasággá sülyedt le. a mely még a ceremónia elnevezésre sem tarthat igényt, pedig még a ceremóniának sincs épenséggel semmi köze sem a materiális igazsághoz. Tudjuk a mindennapi tapasztalatból, hogy az eskü szentségére és a hamis eskü következményeire való figyelmeztetés semmit érő gépies feleslegesség, mert sem a tanú, sem a fél nem az eskü szentsége és a hamis eskü következménye, mint idealisticus motívumok, által van vezérelve, hanem más okok behatása alatt teszi vallomását ; és pedig: a becsületes lelkileg romlatlan ember az igazság érdeke által vezéreltetve, vallja és nyilvánítja a valóságot, ehez pedig nem kell semmi eskü, sem ceremónia ; ellenben a gonosz és fekete lelkű egyén mindig arra való számítással teszi valótlan, hamis vallomását, hogy ne legyen rá bizonyítható a vallomás hamissága, itt tehát szintén hasztalan és felesleges, sőt egyenesen erkölcsrontó az eskü; hisz az ily elvetemült gonosznak lelki világa előtt nem az eskü szentsége, hanem a szabadságvesztés büntetése lebeg. Ezekkel a szociális jelenségekkel, helye-ebben és nyomatékosabban veszedelmes aknamunkálatokkal végre valahai a számolnunk kell; ezt tovább tűrni csak azért, hogy az eskü ósdi ceremóniája ki ne haljon, — immár nem lehet, és jogállamban nem szabad. Ha odáig tudtunk emelkedni és eljutni, hogy a vallomásnak, mint bizonyító oknak, erejét, hatályosságát, az ügyre tartozó lényeges és ügydöntő voltát, az esküvel való megerősítés dacára is, mérlegelhetőnek tarthatjuk; ha a birónak hatalmat adunk atra nézve, hogy meggyőződésének kifejezést adhasson az iránt, hagy vallomását nem tartja valónak, dacára annak, hogy azt a tanú, vagy a fél esküvel is megerősítette ; ha mondom, erre a kétségtelenül s egyedül helyes magas színvonalra tudtunk emelkedni, s ez által fennen hirdetjük, hogy a vallomásnak, az esküvel való megerősítés dacára, nagyobb értéket és súlyt nem tulajdonítunk, mert az eskü lényeges minősége a vallomásnak : akkor már az idejét különben is rég lejárta eskü aJkalmaansának a perrendből való teljes kiküszöbölése nem okozhat sem gondot, sem aggályt, mert az a helyes elvi álláspontnak csak helyes következménye és okszerű exeoutivája. De nemcsak a perrend helyes technikája igazolja ezt az elvi álláspontot, hanem azt a mai korszellem is parancsoló követelményként állítja elénk : a keresztes háborúk korszaka rég lejárt ; a vallási villongások és türelmetlenségek ideje eltűnt ; a vallási fanatismust a francia nagy forradalom elseperte és az emberi elmét összes békóitól megszabadította ; a vallásos felfogás és felebaráti szeretet a rmgy tömegekből kihalt ; a modern állam a vallási tanításoktól magát függetlenítette ; a házasságtól a dogmatikai jelleget, a szentséget, épen a modern állam alapfogalmának érvényreemelésével megvonta, és a házasságot polgári kötéssé tette, sőt az 1895: XLIII. törvénycikkben a felekezetnélküliséget, a vallástalanságot törvényileg is szentesitette ; szóval minden téren korszerű haladás van, és minden téren a materialisticus irány oly rohamosan fejlődött és terjed, hogy azt feltartóztatni immár teljes lehetetlenség : a jogászi elme kutatva — önkénytelenül is azt kérdi, hogyan lehet ily előzmények s ily hatalmas socialis factorok után is testté vált körülmények közt a perrendben, az igazságszolgáltatásban a materialis igazság kiderítése szolgálatában egy oly intézményt, az esküt fentartani, mely nem a polgári biró külső, — hanem a gyóntató lelkész belső érzelemvilága körzetébe való ? hogyan lehet a felvilágosodott és a vallás szentsége s a hit tanai iránt immár érzéktelen tömegektől várni azt, hogy eskü alatt akár tanuként, akár félként valljon, és még inkább hogyan lehet abból a vezéreszméből kiindulni és feltételezni is azt, hogy ez a nagy tömeg az eskü szentségétől át lesz natva és ebből az okból, az eskü szentségének behatása alatt a valót fogja vallani, midőn a priori tudjuk, hogy ez a felfogás teljesen tarthatatlan, mert annak határozottan ellentmond az uralkodó korszellem ;' midőn a biró mindennap tapasztalja, hogy a peres felek mindegyike ugyanazon tény ellenkezőjére kéri, sőt követeli az eljárás során a saját eskü alatti kihallgatását; midőn úgyszólván szokássá vált már, hogy a fél az esküt minden habozás és lelkiismeretfurdalás nélkül mindig leteszi ugy az elsőbiróságnál. mint a felebbezési bíróságnál, még akkor is, ha ellenfele ugyanazon tény ellenkezőjére akár az alapperben, akár ugyanazon eljárásban előbb, vagy az elsőbiróságnál az esküt már letette; midőn éppen ezen általános tapasztalat után és folytán a biró, a törvény dispositiojánál fogva, nincs kötve a vallomáshoz, mert jogosítva van annak valóságában kételkedni és azt valótlannak minősíteni?! (Befejező cikk következik.) A házasság nagykorúsító hatásáról, tekintettel a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetére. Irta: CSIPKÉS ÁRPÁD, csíkszeredai kir. törvényszéki biró. A magánjogi törvénykönyvek a nagykorúság beálltát bizonyos életkor elérésétől teszik függővé, tekintettel arra. hogy a teljes jogképességhez megkívántató érettség csak a szellemi erőknek kifejlődésével állapitható meg, mihez a testi fejlettség bekövetkezte után is több-kevesebb idő lefolyása szükséges, és hogy az egyének között e tekintetben fenforgó különbségek mellett is bizonyos átlagos korhatárt meg kell határozni. Vannak azonban okok, melyek az érettséget az átlagos korhatár előtt előidézhetik ; kérdés, hogy a házasság ilyen oknak tekinthető-e. különösen állitható -e, hogyannak ilyen hatása minden esetben van? A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 2. és 4. §§. a most érvényes hazai jogot tartják fönn, mely szerint «a tefjeskoruság a személy életkora 24. évének elteltével éretik el» (1877. XX. t.-c. 1. §.); azonban «minden nő, tekintet nélkül életéveire, férjhezmenetelével teljeskoruvá lesz és e jogot akkor is megtartja, ha a 24. életév betölte előtt özvegységre jut, férjétől bíróilag elválasztatik vagy házassága föloldatik)) (1874. XXIII. t.-c. 2. §.) ; csak az intézkedés teljesebb, a mennyiben a 4. §-ban ki van mondva, hogy «a házasságkötéssel megszűnik a nő kiskorúságának meghosszabbítása is». hogy továbbá «érvénytelen házasságnak nincs meg ez a (nagykorúsító) hatálya». A házasság befolyása a nagykorúságra a tervezetet elő' készítő állandó bizottság 1898. április 15-én tartott 38. ülésében tárgyaltatott (Jegyzőkönyvek 4. füz. 81—89. 1.) azután a kérdés az ügy- és munkarend 11. §-a értelmében teljes ülés elé utaltatván, a 12. teljes ülésben 1899. február 18-án vitattatott meg. (Jegyzőkönyvek 6. füz. 5—29 1.). Kifejezésre jutott az ülésekben egyfelől az a nézet, hogy a két nem közötti jogi különbség megszüntetésével a házasság nagykorúsító hatálya a férfira is kiterjesztessék, másfelől az, hogy éppen ellenkezőleg ezen hatály egyáltalában el ne ismertessék. A német birodalmi polgári törvénykönyv szerint : a házasságkötésnek a nagykorúságra semmi befolyása sincsen (2—3. §§.); ugyanezen állásponton van az osztrák polgári törvénykönyv (252. §.), mig annak mindkét félre kiterjedő nagykorúsító hatályt a bajor Landrecht és néhány német particularis jog tulajdonit. A közvetítő felfogást (francia emancipatió!) szándékosan hagyom figyelmen kivül, hogy az ellentétek éles szembeállítása által annál inkább kitűnjék az, a mi mindkét oldalon helyes és helytelen ; egyébiránt a bizottság tárgyalásai alatt az is részletesen meg volt vitatva. Igénytelen nézetem szerint a kérdés abból a szempontból vizsgálandó meg, és döntendő el, hogy vájjon a házasságnak egymagában lehet-e olyan jelentőséget tulajdonítani, melynél fogva az általatörvény szerint különben jogai felett önállóan intézkedni nem képesegyénerreképesséválik, | az átlagos időhatár előtt éretté lesz? i A bizottság tárgyalásain ki volt emelve, hogy a házasságkötésnél a szabály az, hogy mindkét félben meg van A kellő érettség; hogy a házasságnak a felekre bizonyos érlelő befolyása van, hogy a jelenlegi jog alkalmazásából rossz következmény, illetve baj nem származik; hogy az 1877 : XX. t.-c, 5. és 6. §§. szerint jelenleg a házasságkötésnél csekélyebb jelentőségű tények maguk után vonják a nagykorúságot; hogy kevés férfi lep házasságra különösen a hadkötelezettség miatt a á4. eletev betöltése előtt; hogy a házasság nagykorúsító hatálya regi jogunk álláspontjának felel meg. Ezek voltak a