A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 18. szám - A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. 3. (r.)

A JOG 139 der Sache und bedarf daher nicht der Ausschliessung durch das Gesetz (74-iki jav. Motive 92. l.).» 10. A polg perr. terv. 93. §-a szabályozta specificus perbehivási esetben tanácsos lenne (ha másért nem, mondjuk, fölös óvatosságból) a perből elbocsátott adóst a pernyertes igénylő részére megitélt perköltség behajthatóságáért, a mennyiben a perbe helyébe belépett perbehivott volna a pervesztes igénylő, legalább in subsidio felelőssé fenni, nehogy esetleg a hitelezőnek pusztán megbosszantása végett a beperelt adós. a ki a költségekért nagyon is jó, más valakit, a ki a költségekért nagyon is nem jó, oda állithasson maga helyébe — további makacs védekezésre. 11. A polg. perr. terv. 94. §-a szerint: az alieno nomine possidens nyugodtan bevárhatja a keresetet; bevárhatja a perfelvételi tárgyalást; ugyanitt nyugodtan előállhat összes pergátló kifogásaival ; mindezek után pedig, a mikor immár az érdemleges perbebocsátkozásra kerülne a sor. nyugodtan előállhat az eddig gondosan őrizgetett meglepetéssel — nominatio auctoris-ével, az előd, az alienus megnevezésével, kérhetvén, hogy őt nyilatkozattétel végett megidézzék, s illetőleg, hogy e célra külön határnap kitüzessék. Elérkezvén ez a nap is. természetesen (hisz igy vala ez esetleg a programmban), a nominált auctor urnák se hire, se hamva, nem jelenik meg, nem nyilatkozik. Quid juris : már most ? Alperes joga, hogy a perbebocsátkozást megtagadhassa, csak a nyilatkozattételre kitűzött a határnapom), — nem lévén a 94. §-ban mondva, hogy e határnap «elején». tehát értendő, hogy e határnap «végén», szűnik meg. így tehát : ismét egy ujabb határnap tűzendő ki. De mire? Egyedül arra, hogy alperes immár — a 191. §. értelmében perbebocsátkozhassék, vagyis érdemleges ellenkérelmét szépecskén írásból — felolva-sa. A tervezet 198. §-a értelmében ugyanis a perbebocsátkozás határnapján, a perfelvételi tárgyalás caesurás rendszere folytán, érdemleges tárgyalásnak nem lévén helye — ismét egy ujabb, tehát már a negyedik határnap tűzendő ki, most t. i. végrevalahára az érdemleges tárgyalásra. Summa summarum tehát ugy áll a dolog, hogy alperes mindenesetre legalább is 3 határnapot, magyarábban mondva, kényszermoratoriumot nyerhet, szerezhet magának, bármennyire légből kapott legyen is nominatio auctoris-e. Igaz, hogy igy van ez lényegileg a német perrend 76. §-ának alapjáról is, bár, nem lévén caesurás perfelvétele, valamivel enyhébb alakban. Ámde máskép van, s — igénytelen felfogásom szerint — jóval jobban van az osztrák perrend 22—24. §-aiban, a melyeken sarkal fennebb (I. 12) tett propositióm is, s melyeknek lényege, hogy az a kérdés, vájjon az alieno nomine possidens fogja-e folytatni a pert avagy a nominált auctor, legkésőbb a perfelvételi tárgyaláson («erste Tagsatzung») múlhatatlanul és végleg tisztázandó. A magyar polgári perrendtartás tervezetéről.*) Irta: Dr. VÁLYI SÁNDOR, bpesti kir. járásbiró. HL A T. rendszerében nagy haladás mutatkozik a birói hatáskör és illetékesség fogalmi körének, — az elméleti meghatározással analóg — helyes elválasztásában. Az 1868. LIV. t. c-ben a birói hatáskör és illetékesség körvonalai még egymásba összefolynak ; a hatáskörről szóló fejezetben oly rendelkezések is foglaltatnak, melyek ugyanazon ügykörben eljáró, több egyhatáskörü bíróság közül jelölik ki az eljárásra illetékest, sőt a hatáskör szabályai közt, a ren Iszeresség rovására, hatáskör fogalmi körével egyáltalán össze nem függő eljárási szabályok is előfordulnak, mint pld. azok, melyek praejudicium, vagy a felek összképviseleti jogosultságának hiánya eseteiben az eljárás felfüggesztésére, félbeszakítására adnak útmutatást. Ezzel szemben a T. éles határ-vonalat huz a törvényszéki és járásbirósági hatáskörök között s ezek korlátain belül részletes minutiózitással határozza meg azt, hogy több ugyanazon hatáskörrel felruházott birói hatóság közül az alperes lakására, tartózkodási helyére, vagy az ügy tárgyára és minőségére tekintettel, mely bíróság van eljárni hivatva kizárólag avagy melyek járhatnak el vagylagosan. A T.-nek a birói illetékességet szabályozó rendelkezéseiben, — az eddigi perjogi törvények összekuszált szabályai helyébe — azon határozottan kidomborított rendszer lép, mely az illetékesség okait három categoriába sorozza: A legfőbb categoriát az úgynevezett általános ille*) Előző közlemények a 14. és 16. számokban t é k e s s é g képezi, — mely mindazon esetekre alkalmazást nyer, — amelyekre nézve valamely bíróság illetékessége kizárólagosan megállapítva nincs. (T. 22—28. §-ai.) A kizárólagos illetékesség szabályai képezik a második categoriát, a melybe utalt ügyek más bíróság kizárásával csak egy meghatározott bíróságnál érvényesíthetők. (Ilyen szabályokat tartalmaznak a T. 35., 36., 40., 42. és 44. §-ai.) Végül a T. számos oly illetékességi okot sorol fel, amelyek fenforgása esetében a per az általános illetékesség helyt foghatása mellett más különösen meghatározott bitóságnál is megindítható. Ezen vagylagos illetékesség szabályai képezik a harmadik categoriát (s azok a T. 29—48. §-ai közt elszórtan fordulnak elő.) Az eddigi perjoghoz képest a T.-ben contemplált illetékesség szabályai részint liberálisabbá k, amennyiben, — különösen az alternatív illetékesség szabályai által, — a bíróság könnyen megközelíthetőségét lényegesen elő .fogják mozdítani : igy pl. a T. 29—30. §§. értelmében az állandó lakhely jellégével nem biró, huzamosabb tartózkodási hely, továbbá a kielégítési alapul szolgáló dolog vagy jelzálog létezésének helye is illetékességi okot képeznek mindazon vagyonjogi pereknél, melyekre nézve az illetékesség kizárólag megállapítva nincs. De másrészről aT. lényeges korlátozásokat is életbeléptetni szándékozik, amelyek közül leglényegesebb az eddigi fórum contractus teljes eliminálása s a könyvvitel és teljesítés helye szerinti illetékesség megszorítása. Az illetékesség szabályai eddigi határvonalainak megszorítását célzó reformkérdésekről a jogászközönség már eddig is elég kimerítően nyilatkozott és előrelátható, hogy ezen legvitálisabbak közé tartozó kérdésekkel a szaksajtó még sokat fog foglalkozni; ezért ezúttal csak röviden kívánom jelezni, hogy e tárgyban gyakorlati szempontból mily álláspont felé hajolok : Az általános hangulat már eddig is a korlátozások ellen jutott kifejezésre és különösen a T. 34. § a képezte, és fogja ezután is vehemens megtámadásnak tárgyát képezni, — aminek természetes magyarázatául szolgál, hogy a fórum contractus et solutionis, — de még inkább a könyvviteli hely illetékességének megszorítása az általános kereskedelmi, —- továbbá a központi ügyvédi körök érdekeit határozottan sérti, — sőt a kereskedői hitelviszonyokat némi irányban talán veszélyezteti is. Aszerződés megkötésének helyét nem tartom az ügylet oly lényeges alkatelemének, melynek az illetékességre is kiható befolyását indokoltnak találnám ; a szerződéskötés helye többnyire a véletlen esélyétől függ; rendszerint sem a szerződő felek személyes vagy jogi viszonyaival, iem a szerződés teljesítésének feltételeivel összefüggésben nem áll. — Gyakorlatilag pedig, ha a felek Írásban szerződnek, ugy csekély gondosság mellett is vagy a szabadon választható bíróságot, vagy a teljesítés helyét kiköthetik s igy emellett a fórum contractus rendszerint szükségtelen. Ellenben szóbeli szerződéseknél a szerződéskötés helyének bizonyítása csaknem azon nehézséggel s időveszteséggel járt, mint akár az érdemnek letárgyalása cs eldöntése ; ezen terrénumon tehát a pergátló kifogás fentartását már azon szempontból sem helyeselném, mert annak eldöntése az érdembevágó vitapontok megoldását tette eddig is szükségessé. Mindezeknél fogva feltétlenül helyeslem, hogy a szerződéskötés helye ezután illetékességi okot képezni nem fog. Ugyancsak örömmel üdvözlöm a T. 32. §-ának azon rendelkezését, — a mely szerint a pereknek bizonyos categoriája annak a helynek bírósága előtt is megindítható — ahol a vitás kötelezettség írásbeli kikötés alapján teljesítendő. Ezen rendelkezés a fórum solutionis igénybe vételét lehetővé teszi mindazoknak, akik szerződésük kötésénél a teljesítés helyét lényeges feltétel gyanánt meghatározzák ; igen helyes, hogy ezen meghatározásnak az illetékességre kiható jelentőség és kedvezményes hatály tulajdoníttatik s egyszersmind eleje van véve, hogy a teljesítés helyének bizonyítása az érdembe behatoló hosszas eljárást tegyen szükségessé. Ekkép a T. szerencsés kézzel oldja meg azon nyilt kérdést, a mely az 1868 : LIV. 35. §-ában a fórum solutionis előfeltételére vonatkozólag előforduló meghatározás értelmezése tekintetében még ma is megoldatlanul áll fenn, amennyiben három évtizedes judicatura nem volt képes elfogadható magyarázatát adni annak, hogy melyik azon hely hol a szerződés «a dolog természete, avagy törvény szerint teljesítendő?)) De a T. 32. §-ával szemben is két irányban kívánok észrevételt tenni. Mindenekelőtt melyek azon perek, melyek a fórum solutionis előtt indíthatók ? Az 1868. évi LIV. t. c. 35. §-a és a T. 32. §-a lényegileg