A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 16. szám - Perrendtartási javaslat és ügyvédség

Huszadik évfolyam. 16. szánri. Budapest, 1901. április hó 21. Szerkesztőség: . ., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) LAP ÍZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGTÁR Í'GYÍÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « —6 Egész « ._ 12 Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Előfizetési felhívás. — Perrendtartási javaslat és ügyvédség. Irta.: E g v b i r ó. — A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. Irta : dr. V á 1 y i Sándor, budapesti kir. járásbiró. — Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. ciméhcz. Irta: dr. Raffay Ferenc, győri ügyvéd. — Észrevételek «A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetéhez. Irta : K e 1 e m e n Ernő, kisvárdai kir. járásbiró. — Hagyaték tárgyát képező jelzálogos követeléseknek wi örökösök javára leendő telekkönyvi bekebelezése illetékkötelezettségéről. Irta: Zádor Mór, m. kir. pénzügyi titkár Győrött. — Külföld (A német biztosítási törvényjavaslat. — A részvénytársaságok felügyelő bizottságai. — A német birodalmi tanács rendelete a kereskedelmi alkalmazottak ülőhelyeiről.) — Irodalom (A házassági vagyonjog a magyar polgári törvénykönyv tervezetében. Irta: Sztehlo Kornél. -- A magvar büntető törvénykönyvek zsebkönyve. Irta : Edvi Illés Károly dr. — Igazságügyi Törvénytár. Szerkeszti : Dárday Sándor. — Függelék a bűnvádi perrend tartásról - zóló 1896: XXXIII. t. c. minden kiadásához. Kiadja; Ráth Mór. — A veszprémi püspök királyné-koronázási jogának története. Iita. K o 11 á n y i Ferenc. — ^agy képes Világtörténet. Szerkeszti: Marcali Henrik.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára.— Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a uBudapesti Közlöny.>-böl. — Hirdetések. Előfizetési felhivás! 1901. év április hó elsejével uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Ez alkalommal azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük 1901 év március hó 31-én lejárt, kérjük, szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Az előfizetések a «J o g» kiadóhivatalához. Budapest, \ .. Rudolf-rakpart 3. szám alá küldendők. Perrendtartási javaslat és ügyvédség Irta : Egy biró. Mint bírónak talán inkább a magunk bajával kellene foglalkoznom s mig ez sanálva nincs, nem törődnöm a más bajával. hiszen a mi bajunkkal oly sokan foglalkoznak s oly kimerítően tárgyalták már bajainkat, hogy ehhez igazán alig fér még szó. Mi csak meg volnánk. Szerényen élünk, nehéz az existentiánk, de még mindég meg van az a veszedelemben is biztató tudat, hogy vannak még nálunknál rosszabb helyzetben levők is. Az utóbbi időben az ügyvédi körökből felhangzó jajszók, a készülődő ankettek, az uj perrendtartás kritikái mind arr.el lett szólnak, hogy az ügyvédek helyzete rosszabbra fordult, hogy exístentiájuk létalapjában van megtámadva. Hogy a helyzet rosszabbra fordult, azt nagyobbrészt az ügyvédi karon kivül íekvő okokban keresik. Az uj perrendtartás egyes szakaszaiban is támadást látnak abban, hogy az ügyvédi kényszer kisebb méretekre lesz szorítva, s hogy ez által is sok ember veszti keresete egy részét. Hogy az utóbbi állítás igazságszolgáltatás szempontjából mennyiben állja meg helyét, azt ezúttal nem vitatom, s csak azt jegyzem meg, hogy a törvény előkészítőjének minden másra lehetett gondja, csak arra nem, hogy egy nagy és tekintély, s kar léte ellen intézzen támadást, s hogy azt a haladáskövetelte és sokszor hangoztatott jelszót, hogy legyen az igazságszolgáltatás olcsó — amennyire tőle telt, érvényre akarta juttatni. Ne keressük a törvényhozásban a hibát, mert annak máshol kell leledzenie. Lapunk mai szárra Ha röviden akarnám magam kifejezni, elég volna csak annyit mondani, hogy a verseny illetve a kenyér oka a bajoknak. A versenyre nézve talán elég csak annyit megjegyezni, hogy míg Budapesten 1892. évben 898 ügyvéd volt. 1900. évben számuk 1135-re emelkedett, s hogy az ügyvédjelölteké ugyanezen idő alatt 520-ról emelkedett 817-re. E helyen említem fel, hogy joggyakornoki vagy aljegyzői állás gyakran be nem tölthető, mert nem akad pályázó, s hogy a közigazgatásnál, talán az egyedüli Bpestet kivéve, egykét állás állandóan betöltetlen, vagy szükségből minősített egyénnel van betöltve, mert arra alkalmas és minősítéssel biró egyén nincs. Nem tételezhetem fel a jogvégzett fiatal emberekről, hogy mielőtt pályájukat megválasztják, ne bírnának annyi körültekintéssel, hogy át nem látnák a magyarországi helyzetet, s hogy nem tudnák belátni, hogy a tehetségnek és szorgalomnak mindenütt érvényesülnie kell. Hiszen uton-útfélen halljuk, hogy a kinevezéseknél nem a protektió döntő, s hogy ha egyes esetekben talán mellőzést lát is az illető, ez idővel még jóvá tehető. És ennek dacára miért lép arra a pályára, mely ez idő szerint tultömöttnek látszik ? Azt hiszem, hogy a csáb az oly sokszor hangoztatott egyéni teljes függetlenség és emellett a könnyű megélhetés és esetleges vagyonmegtakaritás. Az ügyvédi irodák, akár csak a reáljogu gyógyszertárak, szállnak apáról fiúra. De míg a gyógyszerész biztosított a verseny ellen, s egyéni tehetség híján is fenn tudja magát tartani, addig ezek az átszállt irodák nagyon is ki vannak téve a verseny szabályainak, s uj tulajdonosuk sok esetben nem birja az előd jó tulajdonságait. Ez utóbbi esetben az iroda jó hírneve kezd megszűnni, de azért lennáll. mert hiszen élni kell. A régi nimbusból maradt valami, mit ki kell használni, s rendesen ki is használják. A ki irodát nem örökölt, az már kissé meggondolja, hogy az ügyvédi pályára lépjen-e. Ha van egy kis vagyon a háta mögött, vagy kilátásai vannak rá, hogy esetleges nősülés utján vagyonhoz jut, megszerzett minősítését az ügyvédi pályán ugy kísérli meg érvényesíteni, hogy a pénzecskéjét forgatja. A kölcsönök kieszközlése, az okiratok megszerkesztése, a busásan felszámított bekebelezési költségek azok, a melyek az előtanulmányokra befektetett nagy tőke kamatait hivatvák pótolni. Ilyet sokat látunk. Hivatása van-e vagy nincs, az más kérdés. Legnehezebb azok helyzete, kik vagyon nélkül lépnek ezen pályára, s kik csupán egyéni tevékenységükből szándékoznak keresményük után megélni. Itt már a megélhetés ezidőszerint sok nehézségbe ütközik. A nép szegény. Ha perlekedni akar is, költség s különösen az előlegtől irtózik. Inkább csak ugy perel, hogy a megnyert per juttatta előny egy részét hajlandó az ügyvédnek átengedni, de ha ilyen nem jut neki, semmit sem fizet megbízottjának. A gyakorlatban sokszor találkozunk ily megbízásokkal s nem ritkán meg is mondjuk a megbízottnak, hogy az ilyen megbízások mégsem helyén valók s mi a válasz rá, — hogy "hiszen ha én el nem vállalom, elválalja más». Legyen azután biró valaki az ily perekben, majd meglátja, hogy azzal az ügyvéddel, kinek az érdeke a perrel szorosan összefügg, mily kellemetlen tárgyalni. Mennyi kellemetlenségen kell keresztül esni, mig a pert dűlőre tudja hozni. Van itt azután személyeskedés is bőven, meg feljelentés is. Ki ne ismerné az ügyvédi költségjegyzékeket? Akad-e 12 oldalra terjed-