A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 15. szám - A Bűnvádi perrendtartás 532. §-a

A JOG 5íi a felperes kereshetőségi jogot megállapító ítéleti rendelkezése hagyatik helyben és ennek következtében a másodbiróság utasittatik, hogy hozzon a per érdemében a perköltségre is kiterjedő további szabályszerű határozatot stb. Indokok: Alperes első sorban a felperes kereshetőségi joga ellen lett kifogást azon az alapon, hogy a felperes keresete alapjául szolgáló biztosítási kötvényben a felperes mint kedvezményezett javára kötelezett életbiztosítási összeget az elhunyt biztosított még életében az alperessel közölt 2'/. a. közjegyzői okiratba loglalt ajándékozási ügylettel édes anyjára R. Máriára ruházta át és hogy ezen az általános biztosítási feltételek 9. §-ának megfelelő módon joghatályosan létrejött átruházás következtében, felperesnek nincs joga a biztosítási összeg iránt keresetileg fellépni. A másodbiróság alaposnak fogadván el alperesnek ezt a kifogását, a felperest keresetével perelhetőségi jog hiányából azért utasította el, mert az ítéletében érvényre jutott jogi felfogása szerint a 2\'. alattiban foglalt átruházás joghatályos s igy felperesnek az eredetileg az ő javára kötelezett biztosítási összeghez követelési joga nincs. Ez alapon azonban felperes keresetével el nem utasítható, mert nem vizsgálva ezúttal azt, hogy a 2'/. alattiban foglalt átruházás joghatályos-e vagy sem, a felperesnek kereshetőségi joga ellen alapos aggály nem foroghat fenn azért, mert a 4. alatti biztosítási kötvényben kedvezményezettül felperes van megnevezve és mert a biztosítási kötvény a felperes birtokában volt, a ki azt igényének érvényesítése céljából az alperesnek átadta; és végre mert az a körülmény, hogy a biztosítási összeghez való jog a 2. alatti okiratba foglalt ajándékozás folytán felperes és R. Mária között vitássá vált, tekintettel arra, hogy alperes ' nem is állította, hogy a per tárgyává tett biztosítási összegei R. Máriának kifizette, nem lehet jogos ok arra, hogy felperes mint eredeti kedvezményezettnek perelhetőségi joga megtagadtassák, hanein ez alperes marasztalása esetén csak is azt vonhatja maga után, hogy alperes a biztosítási összegnek nem a felperes kezéhez való fizetésére, hanem annak birói letétbe helyezésére köteleztessék, mindezeknél fogva stb. A K. T. 150. §-an alapított kifogás, tekintve hogy a fenforgó esetben nem a részvénytársaság alapítása alkalmából eredetileg kibocsátott részvények aláírásáról, hanem a már megalakult es fennállott részvénytársaság tökéje felemelese céljából Kibocsátott ujabb részvényekre történt jegyzési kötelezettségről van szó, — nem bir megállható alappal. A budapesti kir. keresk. és váltó-trvszék mint keresk. bíróság 11899 ápril 5. 33,776. sz. a.) a Könyves Kálmán magyar iroda'mi könyvkereskedési részvénytársaság, utóbb ennek engedményese R. Miklós felperesnek, S. Gusztáv alperes elleni 710 frt s járulékai iránti perében következőleg itélt: Alperes köteleztetik, hogy felperesnek 700 frt tőkét stbit megfizessen, felperes kereseti követelésének 10 frtnyi részével, alperes pedig visszontkeresetével elutasitattik. Indokok : Alperes a B • . alatt csatolt másolatnak megfelelő eredeti kötelező nyilatkozatán levő névaláírásának valódiságát a 12,956/99. sz. végzés folytán tartott póttárgyalás alkalmával beismervén, ezen nyilatkozat tartalmával alperes tagadásával szemben bizonyítva van, hogy ő a felperes jogelődje által kibocsátott 100 frt névértékű elsőbbségi részvényekből 10 darabot jegyzett. Minthogy pedig alperes perirataiban csupán azt tagadta, hogy ő 10 drb elsőbbségi részvényt jegyzett, s hogy a B'/.alat" tinak megfelelő nyilatkozat eredetijét aláirta, egyéb kifogást azonban felperes keresetével szemben perirataiban fel nem hozott, alperesnek a B 7. alatti nyilatkozat eredetijének becsatolása és az ezen lévő névaláírása valódisága tekintetében való nyilatkozás végett elrendelt póttárgyalás alkalmával nyilvánvaló, hogy elkésve felhozott védekezése többé figyelembe nem vehető: alperest az áitala jegyzett elsőbbségi részvények értéke fejében követelt 700 frtnak stbinek fizetésére kötelezni kellett. Ellenben el kellett utasítani a felperest a kérdéserészvények kiállítása és bélyege fejében követelt 10 frt iránti keresetével, mert alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy a részvények kiállításának és bélyegének költsége alperest terheli. De el kellett utasítani alperest is a tartozatlan fizetés cimén követelt 300 frt iránti viszonkeresetével, mert a fentebb kifejtettek szerint alperesnek az általa jegyzett részvények névértékének megfizetése iránti kötelezettsége megállapittatván, alperes ezekre a részvényekre már fizetett 300 frtot vissza nem követelheti. A budapesti kir. ítélőtábla (1900 szept. 4-én 1,614. sz. a.) a kir tszéknek alperest marasztaló felebbezett részét megváltoztatja s felperest kereseti követelésével egészben elutasítja stbi. Indokok : Felperes mint a Könyves Kálmán magyar irodalmi és könyvkereskedési részvénytársaság engedményese 7C0 frtot követel az engedményező részvénytársaság által alaptőke felemelés céljából kibocsátott 700 drb elsőbbségi részvényből alperes által jegyzett 10 db részvényre, a már befizetett 300 frton felül még járó összeg fejében. Alperes tagadása ellenében felperes annak bizonyítására, hogy alperes 10 db elsőbbségi részvényt jegyzett, a válaszához B. alatt egyszerű másolatban, az elrendelt póttárgyaláson E. a. eredetiben csatolt kötelező nyilatkozatra hivatkozott. A ker. törvény a részvénytársaságok által elhatározott alaptőke felemelés tekintetében külön intézkedést nem tartalmaz, azokban a kérdésekben melyek a felemelt alaptöke aláírására, befizetésére és bejegyzésére vonatkoznak és igy külön törvényes intézkedés hiányában a joghaszonszerüség alapján a törvénynek amaz intézkedéseit kell megfelelően alkalmazni és irányadókul elfogadni, a melyek az eredeti alaptőke alkotására vonatkozólag a törvény által megállapittatnak. A K. T. 150. §-a szerint az alaptőke biztosítása az ugyanazon törvényszakaszban meghatározott tartalommal biró és az alapítók által aláirt aláírási iveken, részvény-aláirás által történik, tehát a törvény a részvényaláirást (jegyzést) meghatározott formához köti. A törvénynek eme rendelkezéséből folyólag a fenforgó esetben a felemelt alaptőke megszerzése céljából kibocsátott elsőbbségi részvények jegyzésének is az engedményező részvénytársaságnak a ker. törv. 150. §-ában meghatározott tartalmú tervezetét magában foglaló és az igazgatóság tagjai által sajátkezüleg aláirt aláírási iveken kellett történni. Minthogy az E. alatti, kötelező nyilatkozatnak címzett okirat, a részvényaláiráshoz a törvény által megkívánt aláírási ivnek nem tekinthető, mert ez sem a társaságnak a törvény által meghatározott tervezetét nem foglalja magában, sem a társaság igazgagatósági tagjai aláírva nincs; s minthogy ennélfogva az E. alatti kötelező nyilatkozatnak az a tartalma, hogy alperes a kibocsátani szándékolt elsőbbségi részvényekből, a névaláírása mellett kitüntetett 1,000 frt összegű részvényt átveend, alperes részéről nem képez részvényjegyzést, hanem csak arra foglal magában kötelező Ígéretet, hogy a szóban forgó elsőbbségi részvények kibocsátása esetén, ezekből a törvényileg meghatározott módozatok mellett, vagyis a törvénynek meglelelőleg kiállított aláírási íven eszközlendő részvényjegyzés utján fog 1,000 frt összegnek megfelelő elsőbbségi részvényt átvenni, minthogy felperes azt, hogy a felemelt alaptőke biztosítása céljából a keresk. törv. 150. §-ának megfelelő aláírási iv kibocsáttatott és alperes ilyen aláírás: íven jegyzett részvényt, nem is állította, annál kevésbbé bizonyította; az E. alatti kötelező nyilatkozat alapján pedig, mely a kifejtettek szerint nem képez részvényjegyzést, hanem tartalmánál fogva pactum de contrahendo, — alperesnek 10 db. elsőbbségi részvény átvételére és értékének kifejtésére való kötelezettsége nem állapitható meg : mindezeknél fogva felperest keresetével el kellett utasítani stb. A magyar kir. Curia (1901 márc. 19. 1,458. sz. a.) által az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és még azért, mert a ker. törvény 150. §-ára alapított kifogás, tekintve I hogy a fenforgó esetben nem a részvénytársaság alapítása alkalmából eredetileg kibocsátott részvények aláírásáról, hanem a már megalakult és fennállott részvénytársaság tőkéje felemelése céljából kibocsátott ujabb részvényekre történt jegyzési kötelezettségről van szó, különben sem bir megállható alappal stb. Sünügyekben. A sértetten, nem külön akaratnyilvánulábsal, hanem a csábítás folyomanyaképen előidézett súlyos testi sértés külön büntetendő cselekményt nem, hanem az akaratnyilvánulas egységénél fogva a csábítás vétségével egy cselekményt képez. A nagyváradi kir. tszék (1899. június 2-án 8,458. sz. a.) által Sz. Mária a btkv. 319. §-a alá eső gondotlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért a 310. és 85. §. 3. p. alapján 5 heti elzárásra és 5 frt pénzbüntetésre ítéltetik, a btkv. 247. §. alá eső két rendbeli csábítás bűntettének vádja alól felmentetik. Indokok: Sz. M.-nak az a beismert cselekménye, hogy az 1899. febr. 19-én D. F. és H. J. 11 és 10 éves fiukat arra birta reá, hogy vele nemileg közösüljenek — minek folytán ezek vele a faszinbe bementek és ott a fiukat egymásután magára húzta és D. F. himveszszőjét felállítván, azt saját hüvelyébe betette és a fiúval magát nyomogatta, — a btkv. 310. 3. alá eső gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségét képezi, mert Sz. M. tudta, hogy neki húgycső- és méhtakár betegsége van. Arra gondolhatott, hogy ez a betegség a közösülés folytán a két fiúra is reá ragadhat, a mint az tényleg be is következett; mert D. F. az orvosi látlelet és vélemény szerint a betegséget megkapta s ebből 5 hét előtt sem gyógyult ki. Tekintettel arra, hogy Sz. M. a cselekmény elkövetése idejében 16 éves még nem volt, büntetése a 85. §. 3. p. alapján lett kiszabandó, — a büntetés kimérésénél enyhitő körülményül vétetett beismerése, büntetlen előélete, — ellenben a csábítás bűntettének vádja alól felmentendő volt, mert H. K-né vallomása szerint a gyermekek Sz. M. felügyeletére bizva nem voltak. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1899. dec. 11. 3,539. sz. a.) a kir. tszék Ítéletét részben megváltoztatja és vádlottat a btkv. 301. §. szerint minősülő büntettet képező, azonban a btkv. 85. §. 3-ik pontja értelmében a btkv. 20. §. felhívásával vétséggé minősített súlyos testi sértéssel a btkv. 96. §. alapján anyagi halmazatban levő, a btkv. 247. §-ba ütköző második bekezdése szerint