A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 15. szám - Perképtelenség s álképviselet a polgári perben

116 A JOG törvényes képviselőt citálom a perbe, hanem egy olyan valakit, a ki ugyan az igazi törvényes képviselője volt vala, de a kiről fogalmam sincs, esetleg nem is lehet (a concret helyzetnél fogva), hogy többé már nem az. Vegyük már most : a dolog (tévedésem) kisül, a perbeli cselekvő képesség, illetőleg a törvényes képviselő legitimatiojának hiánya birói constatálást nyer, akár mindjárt a per elején. A biróság (tervezetünk szerint) nemcsak egyszerűen jogosítva, hanem egyenesen kötelezve van «a hiány pótlására határidőt tűzni,» már t. i. arra. hogy a törvényes képviselő, illetőleg az igazi törvényes képviselő alperesnek beugorhassék, voltaképen pedig arra, hogy szerencsétlen tévedésemért esetleg lakoljak. A hiány nem lévén már ab ovo «nem pótolható», a biróság nem köteles, de nincs is jogosítva, vizsgálni, mérlegelni, hogy van-e a legcsekélyebb támpont arra a feltevésre, hogy a beugrásra in thesi jogosított törvényes képviselő in praxi csakugyan be fog-e ugorni. Ugyancsak nem köteles, de nincs is jogosítva figyelme, mérlegezése tárgyává tenni, ha vájjon a perképtelen fél érdekeit akár csak a legtávolibb periculum in mora csakugyan fenyegeti-e, hogy tehát az ügy érdemleges elintézésének elhalasztását ez oldalról akár csak a legparányibb sürgősségi ok voltaképen igazolja-e (a biróság mérlegelési joga a tervezet szerint — mint fennebb már kiemeltem — csak arra vonatkozik, ha vájjon magával a perképtelen féllel, illetőleg magával az álképviselővel folytassa-e az eljárásnak az érdemleges elintézésen kivüli részét). A hiány pótlására szolgáló határidő tehát — gépiesen kitűzendő. Hogy a határidő in thesi lehet akkora, a mekkora, hogy a határidő in thesi meghosszabbítható annyiszor, a menynyiszer, s hogy az ebbeli netaláni sérelmek ellen, legyenek a perbeli ellenfél szempontjából bátmennyire nyilvánvalók és fájósak, semmi néven nevezendő perbeli orvoslat adva nincs : fennebb ugyancsak érintettem már. A határidő s esetleges meghosszabbításai végre szerencsésen mégis csak leteltének. Lássuk tehát már most a sanálási határidő kötelező kitűzésének, a per kényszerszünetelésének positiv eredményét, lássuk a törvényes képviselőt : csakugyan beugrik-e ? S csodák csodája: a törvényes képviselő nem ugrik be, nem ragadja magához a neki hivatalból felofferált pert, hanem szépecskén — lapit tovább. Timeo Danaos ac dona ferentes: a perbeli ellenfél öröme korai lenne. Mert: minek is ugornék be a törvényes képviselő a perbe, a mikor ez a per — s bizonyára az esetek jórészében a facit igy is lenne, lehetne — immár úgyis önmagától megoldódott, a mikor — habent sua fata libelli — a hosszas, véget érni alig akaró huzavona alatt a perképtelen fél vagyona, esetleg csak vagyonkája, a perlekedések gyakorlati ugrópontja, amugyis lassacskán elúszott, elpárolgott stb. Visszaadhatja már most, végre valahára meghozható érdemleges határozatával: beszüntető ítéletével a biróság felperesnek az ő keresetét, jöhet immár vele felperes akár rögtön a per tulajdonképeni dominusának önszemélye ellen, marasztaló ítéletet ugyan még mindig kaphat, de kereseti összeget — egy árva fillért sem többé. De ez csak a kisebb lehető ára a per kényszerszünetelésének; lehet rám nézve még sokkal nagyobb ára is: az esetleg újra meg újra meghosszabbított pótlási schieber alatt magam sem juthatván sürgősen szükségelt jogos követelésemhez, meglehet, hogy magam is kénytelenné lettem — beadni a kulcsokat. Minden esetre pedig a legkisebb tényleges ára a hiány pótlására szolgáló határidő obligatorius kitűzésének, hogy pénzemhez minden írott jussom dacára csak jóval később, alig lehet megközelítőleg is definiálni: mennyivel később juthatok. Valóságos szerencse még, hogy legalább az elévülés veszedelme ellen megóv a tervezet 190. §-a (bár a rám oktrojált vesztegelésre tekintettel — talán e részben is valamivel még kíméletesebb regulát érdemelnék). De kérdem : mindezen lehetőségek ellen a tervezet alapjáról nem lehetne-e mégis valahogy védekeznem ? Nyilván nem, sehogysem. Vegyem vissza keresetemet — nyomban, mihelyt kisül a perképtelenség, illetve az álképviselet esete? Szívesen venném; de mire való a tervezet 193. §-a, mely szerint : alperes perbebocsátkozása után felperes a pertől már csak alperes beleegyezésével állhat el ? Hisz a perképtelen alperes, illetőleg álképviselője bizonyára lenne elég fifikus arra, hogy perképtelenségével, illetőleg képviselet' jogosultságának hiányával nem mindjárt az eljárás elején, pergátló kifogás utján hozakodnék elő, hanem élőbben is az odahaza megszerkesztett érdemleges ellenkérelmét szépen felolvasva, majd csak valamivel aztán fedezné fel ügyesen a bíróságnak a teljes való tényállást (majd csak kitanítanák rá, hogy a személyét illető hiány amúgy is a per bármely szakában már hivatalból észlelendő). Ne törődjem tovább szerencsétlen keresetemmel s a miatta beállott [ huzavonával, hanem forduljak nyomban ujabb keresettel egyenesen a törvényes képviselő, illetőleg az igazi törvényes képviselő önszemélye ellen, szól a másik jóakaratú tanács. Szívesen megtenném ezt is- de nyilván vele sem használnék, használhatnék magamnak'egy makulát sem, mert ezzel az immár helyesbített keresetemmel szemben meg — előállhatna és bizonyára elő is állana a per dominusa a perfüggőség kifogásával, a tervezet 148. §-a értelmében már az idézés kézbesítésével lévén megalapítva az uton útfélén ismeretes exceptio litis pendentis. Szóval: kerestem, keresem, de nem látom a tervezetben semmi módját annak, mikép lehetne már «a hiány pótlására kitűzött határidő letelte előtt» szabadulnom a csávából, a melybe önhibámon kívül bár, de mégis beletévedtem: a csapda nem ereszt ki se jobbról, se balról. Nyilvánvaló, hogy az érdemleges elintézés obligatorius elhalasztásának intézménye, még egy más valamire is könynyen felhasználhatónak bizonyulna, egy pörös dolgokban csak félig-meddig is jártas törvényes képviselő kezében — perképtelen alperesi képviseltje érdekében. Tegyük, hogy keresetemmel mindjárt ab ovo a törvényes képviselő önszemélye ellen megyek ; tegyük, hogy az idézést szabályszerűen kézbesitik is önszemélyének. Biróság elé meneszti azonban maga helyett vagy csak a későbbi tárgyalásokra, vagy akár már az elsőre, perképtelen képviseltjét: a voltaképeni perfélt. Bármint olvassam is a tervezet 76. §-át, nem tudok mást kiolvasni belőle, mint azt, hogy a biróság még ebben az esetben is köteles alkalmazni a szakaszt a maga teljes horderejében, vagyis : az önszemélyében ugyan meg nem jelent, de a voltaképeni perfél által helyettesitett törvényes képviselőt (tekintve, hogy a perfél mint ilyen, legyen bár perképtelen, a tervezetnek az egyszerű álmeghatalmazottakra vonatkozó 111. §-a alá soha sem eshetik) csak a hiány pótlására (a 76. §. értelmében) kitűzendő határidő sikertelen leteltével makacsolhatja el. Látni való tehát, hogy a tervezet 76. §-ának álláspontja arra is elég practicabilisnek mutatkoznék: kényszer-időhaladékot, illetőleg haladékokat kifortélyozni. Most pedig végre : hogy a tervezet álláspontjának horderejét teljes világításban lássuk, vessünk még egy rövidke tekintetet az érem másik oldalára is ; nézzük a folyományokat, ha felperesi oldalon forog fenn a perképtelenség, illetőleg az álképviselet constatált esete. Beperel egy kiskorú vagy egy gondnokolt egy nagyobb összeg erejéig ; a perképtelenség kitűnik mindjárt a perfelvételi tárgyaláson : ennek dacára a 76. §. o b 1 i g a t o rji e alkalmazandó, tehát: törvényes képviselőjének beugrására obligatorie határidő tűzendő, felperes pedig keresetével obligatorie csakis e határidő sikertelen letelte után utasítható el; a mi in praxi annyit jelent, a biróság (perbeli orvoslat alatt nem álló) arbitriumához képest annyit jelenthet, hogy — tudja az ég, meddig — az esetleg teljesen légből kapott kereset terhe és kézzelfogható facticus következményeinek súlya alatt kell állanom (hát még mit jelent, ha sikerült ellenem biztosítási intézkedéseket is kieszközölni!) — Tegyük : beperel valaki mint másnak a törvényes képviselője ; mindjárt a perfelvételi tárgyaláson kitűnik legitimátiójának teljes hiánya, mentegetődzvén azzal, hogy az esetleg akadályozott igazi törvényes képviselő megbízásából jár el; ennek dacára : keresete alól nem szabadulhatok nyomban, hanem megint csak a 76 §. ominosus határidejének leteltével. Tegyük, hogy az egyik álképviselő keresete alapján a hiány pótlására szolgáló határidő már kitüzetett, tehát már függök amugyis ; de jön utána — in eadem re — egy második álképviselő jön egy harmadik, jönegy X-ik : annyiszor, a mennyiszer egy ujabb álképviselő jelentkezik keresetével, a 76. §. újból meg újból alkalmazható, alkalmazandó ellenem ; nem mondhatni-e : valóságos hajtóvadászatot engedőnek azt a rendszert, a mely ezt akár csak a papíron lehetővé teszi. Nem vigasz, hogy hát egyik álképviselő sem fogja egykönnyen a költségekben való elmarasztaltatást megkockáztatni; a tervezet miatt teheti, mert 111. §-ának idevágó rendelkezése egyenesen csak az álmeghatalmazottakra szorítkozik, miért is az álképviselőkre éppenséggel ki nem terjeszthető (ugy hogy, igénytelen felfogásom szerint, a hajtóvadászat költségei miatt az álképviselő urak ellen csak kártérítési per utján regressálhatnám magam). Ugyancsak nem vigasz, hogy hisz álképviselőkkel szemben a 76. § szerint in mentő nem kell védekeznem, mert — eltekintve attól.hogy kétharom vagy mennyi (a közönség^által kétségtelenül mind megannyi külön adósságnak vett) kereset alatt állás éppenséggel nem közömbös dolog - ugyancsak a 76. § szerint a biróság esetleg mégis késztethet egyik vagy másik álképviselővel szemben, esetleg többekkel szemben is, a meritorius védekezésre nem tudván, nem tudhatván előre, hogy az álképviselők melyiké-