A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 14. szám - Külföldi hatóságnál előterjesztett magánindítvány joghatálya belföldön

A J (lásd tkvi rdts 54., 52. §§-áit és a 81. §. a) pontját). — minél fogva a bemutatóra szóló elsőbbségi részkötvények, illetőleg az ily kötvények kibocsátása utján felvett kölcsönök telekkönyvi biztosithatóságot kizárja, holott csakis jelzálogi fedezetet nyert értékpapirok közvetítése mellett lehet a külföldi tőkét arra birni, hogy hazai vállalatainkban nagyobb mérvű elhelyezkedést keressen 3) A fentebb ismertetett körülmények nehéz helyzetbe juttatják a birót. mert ha elutasítja a bekebelezés iránti kérelmet, a különben is sinlődő hazai iparnak s ezzel együtt a közgazdasági érdekeknek helyrehozhatatlan kárt okoz, ha pedig helytadólag intézkedik. - kihívja a kritikát, mert túltette magát a törvényes szabályok korlátain. Különös nehézséget képaz a bekebelezés megadásánál az a körülmény, hogy a bemutatóra szóló elsőbbségi részkötvények birtokosainak képviselete nálunk szervezve nincs. így a bekebelezés esetlegek elrendelése esetén nyomban felmerül az a kérdés: kinek kézbesittessék a részkötvény-birtokosok érdekében a bekebelezést rendelő telekkönyvi végzés ? Ha pedig nem kézbesittetik, megállapítható lesz-e a jogerősség ?.. Bizonyos, hogy a telekkönyvi biró a végzés kézbesítését saját érdekében is elrendelni igyekszik, mivel ez uton bizonyos felelősségtől menekül; készséggel módot nyújt tehát ahhoz, hogy végzésének esetleges hibái, hiányai orvosolhatók legyenek. Szükség van e szerint valakire, ki a részkötvény-birtokosok érdekében a végzést átvegye, mert abban megnyugvás nem található, ha a hitelező részkötvénybirtokosok mellőzésével a végzés csak az adósnak, t. i. a í észkötvényeket kibocsátó vállalatnak kézbesittetik. A most elmondottakkal azonban még koránt sincs kimerítve az a kellemetlenség, az a baj, mit a bemutatóra szóló részkötvénybirtokosok képviseletének hiánya okozhat. Előtérbe nyomul az a kérdés is: ugyan ki fogja képviselni a részkötvénybirtokosokat, ha az ingatlanból, melyre a részkötvénybirtokosok zálogjoga bekebeleztetett. lejegyzésnek kell történni : például kisajátítás esetén, vagy ha törlési, résztörlési nyilatkozat lenne kiállítandó, esetleg akkor, ha az ingatlan, melyre az elsőbbségi kölcsön bekebelezve van, más hitelező által végrehajtás alá vonatik. elárvereltetik, — vagy akkor, ha az elsőbbségi kölcsön erejéig elrendelt telekkönyvi bekebelezés törlési perrel támadtatik meg. vagy ha az elsőbbségi kötvinybirtokosokkal szemben az adós vállalat ellen csőd rendeltetik el stb. stb. A fentebb vázolt tűrhetetlen helyzetet a magyar jogászgyülés még 1879. évben felismerte és a bemutatóra szóló elsőbbségi részkötvénybirtokosok közös gondnoki képviseletének rendezését hangsúlyozva, majd később a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvényjavaslat országgyűlési tárgyalása alkalmával U llman Sándor kiválóan megokolt indítványára az 1886: XXIX. t. c. 77. ij-a felhatalmazta az igazságügyministert, «hogy a bemutatóra szóló, vagv forgatmány utján átruházható részkötvények (elsőbbségi kötvények, sorsjegyek stb. birtokosai) illető követelések telekkönyvi bejegyzését és a részkötvénybirtokosok közös képviseletét rendeleti uton szabályozhassa.)) De miután az igazságügyminister a felhatalmazással mai napig nem élt. — ott vagyunk, a hol voltunk. így csakis a biró jut kellemetlen helyzetbe, ha oly beadvány felett kell határoznia melyben a részkötvénybirtokosok javára jelzálogi bekebelezés kéretett. Minthogy pedig az élet és a közgazdaság követelményeit erősebbnek tekintik bíróságaink, mint a jogfejlődés által túlhaladott telekkönyvi pátens avult intézkedéseit, mégis csak oda lyukad ki a dolog, hogy a bemutatóra szóló részkötvények telekkönyvi biztosítást nyernek. Az ez irányban kifejlődött gyakorlatnak minden esetre az 1868: I. t. c. fa magyar korona országaiban lévő vasutak és csatornák összpontosított telekkönyvezéséről) végrehajtása tárgyában 1869 márc. 8-ikán a m. kir. igazságügyi és közlekedési ministerek által kiadott szabályrendelet 33- §-a adott irányt3,/ mely szerint «ha oly kölcsönök kebelezendők be. -) Míg régebben a hitel csak egyénileg megnevezett adós ás hitelező közötti jogviszonynak képezte tárgyát, ma a tőkebefektetés ezen viszony lehető mellőzésével oly címletek kibocsátása utján történik, mely mellett az adós és hitelező közötti személyi összeköttetés fenn nem forog s a tőkék elhelyezése az értékpapirok azon nemét veszi legszívesebben igénybe, mely a forgalom legnagyobb szabadságával rendelkezik, — ilyenek az úgynevezett au porteur papirosok, melyek bemutatóra szólnak. 'l Már 188H-ban. midőn az első magyar vasúti kölcsön létesítése folytán az összpontosított vasúti telekkönyv és telekkönyvi hivatal felállítása határoztatott el, annyira érezhetőkké váltak telekkönyvi rendtar- J tásunk korlátoló intézkedései, hogy az igazságügyi és közlekedés- I ügyi ministerek az lHfiK: I. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott szabály- 1 OG 107 melyekről részkötvények adatnak ki: a bejegyzésben a kölcsön egész összege, a részkötvények száma, a kamatláb és a visszafizetési módozatok szabatossággal kiteendők; a bekebelezés pedig nem az egyes részvénybirtokosok nevére és részösszegekben, hanem a közvetítő hitelintézet megnevezése mellett az összes hitelezők javára egy öszegben teljesítendő és a bekebelezési záradék csak a főkötvényre vezetendő. Az ily bekebelezésekre felülkebelezések nem eszközölhetők és a törlés csak a részkötvények felmutatása, illetőleg azok megsemmisítésének igazolása alapján történik és a törlési záradék a részkötvényre röviden rávezettetik» mihez hozzájárul ez idő szerint az 188í>: XXIX. t. c. 77. §-a is, melyből kitűnik, hogy a bemutatóra szóló elsőbbségi részkötvények jelzálogi biztosítása az igazságügyministeri rendelet megjelenésével — lehető leend. Már fentebb emiitettem, hogy a telekkönyvi bekebelezés megengedése esetén a bemutatóra szóló előbbségi részkötvények mindenkori birtokosai részére képviseletről kell gondoskodni ehhez megjegyzem, hogy ezt a biró máskép'nem tehet', csak ugy, ha ügygondnokot rendel; minthogy azonban perenkivüli telekkönyvi ügyekben — eltekintve a végrehajtási eljárástól és a 44,987/1892. sz. a. kiadott igazságügyministeri rendelet eseteitől (a tkvbe feljegyzett zálogvisszaváltási jog, az ősiségi nyilt parancsokon alapuló egyéb jogok, özvegyi jog és valamely személy élettartamához, vagy határozott időtartamhoz kötött jogok perenkivüli törlésének eseteitől) — ügygondnok kirendelésének helye nincs, elismerem, hogy a részkötvénybirtokosok részére ügygondnok kirendelés nagyon is önkényes és törvényes alap hiján erőltetett, de miután az ügygondnok kirendelését a kényszerhelyzet parancsolja, kell, hogy megálljon. Nyilvánvaló azonban, hogy a zálogjog bekebelezése alkalmából kirendelt ügygondnok jogköre nagyon is korlátozott és nem terjedhet ki másra, mint a végzés átvételére, ez ellen felfolyamodás érvényesítésére: igen ajánlatos, ennek a végzésben kifejezést adni, már csak azért is, mert a kirendelésnek nem lehet célja az, hogy az 1886: XXIX. t.-c. 77. §. alapján az igazságügyminister által kiadandó szabályozásnak elébe vágjon. Mily fontossággal bir egyébként a bemutatóra szóló részkötvénybirtokosok képviseltetése. kitűnik onnan, hogy az osztrák tartományokban 1874. évben a részkötvénybirtokosok jogainak megóvása céljából önálló törvény hozatott, az úgynevezett «Curatorengesetz» és ez alapon államilag kinevezett gondnok látja el a részkötvénybirtokosok összeségének képviseletét. Hazánkban több száz millióra tehetjük az elsőbbségi kötvényekre elhelyezett tőkék összegét, éppen ezért felesleges bővebben érvelni a mellett, hogy a napi forgalomban változó, tehát ismeretlen részkötvénybirtokosok képviseltetése mily fontos*) és mennyire emeli a külföldi tőke beözönlését. mely a jelenleg szabályozatlan helyzet közepette tartózkodó álláspontot foglal el. U 11 m a n^Sándor jeles jogászunk bizonyára nem hitte volna" hogy az 1886. XXIX t-c. 77. §-a által elfogadott inditványái követőleg még 14 év sem lesz elégséges ahhoz, hogy az ipart és közgazdasági fellendülés felé az általa helyes tapintattal kijelölt irányban egyetlen egy haladó lépést tegyünk. Külföldi hatóságnál előterjesztett magáninditvány joghatálya belföldön. Irta : Dr. DOLESCHALL ALFRÉD, Budapest. A ((Jogtudományi Közlöny» f. évi 11. és 12. számában büntető törvénykönyveink kitűnő nevü magyarázója merész feladatra vállalkozott. «Ugyszólván ellenmondást kizáró bizorendeletben elodázhatlan szükségét látták annak, hogy a bemutatóra szóló részkötvényekre felvett kölcsönök telekkönyvi biztosítása iránt különleges intézkedéseket tegyenek. Úgyde ezen intézkedések csakis a vasúti vállalatok által kibocsátott elsőbbségi kötvények telekkönyvi biztosítására vonatkoznak — másnemű elsőbbségi kötvényekre nem alkalmazhatók, — mi onnan is határozottan kitűnik, mert egyébként 17 év múlva az 1886 : XXIX t.-c. 77. §-ában foglalt törvényhozási intézkedésre nem lett volna szükség. 4) Eddigelé ritkán fordult elő az az eset, bogy nálunk a részkötvénybirtokosok közös képviselet hiányában jogaikban csorbát szenvedtek volna, de mégis volt rá eset, hogy egy vasúttársasággal szemben az elsőbbségi kötvénybirtokosok egyenként léptek fel perrel, az illető vasút óriási kárára ; volt olyan eset is, hogy a kötvénybirtokosokat mint ismeretlen tartózkodásu alpereseket kellett ügygondnok kirendelése mellett perbe idézni, volt végre oly eset is, hogy a csődtömeget potom áron kellett elárverezni, mert az elsőbbségi kötvénybirtokosoktól nyilatkozatut kapni arra nézve, hogy az ingatlanoknak igen előnyös szabad kézbőli eladásába beleegyezzenek)) azért nem lehetett, mert a kötvények holléte nem tudatott stb. V. Ö. U 1 1 m a n Sándor orsz. gyűlési beszéde az 1886 : XXIX. t. c. javaslatának tárgyalása alkalmával.