A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 14. szám - A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. 1. (r.)

Huszadik évíolyam. 14. szam. Budapest, 1901 április hó 7. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V*., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGlZSÍiiflGY ÉRDEKEINEK KÉPfISELETÉRE. A MAGYAR OCYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre béi mentve küldve: Negyed évre 3 korona Fél « 6 Egész « „12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A magvar polgári perrendtartás tervezetéről. Irta : dr. V á 1 y i Sándor, budapesti kir. járásbiró. — Bemutatóra szóló elsőbbségi kötvények jelzálogi biztosítása. Irta : O s v á t h Imre, pestvidéki kir. törvényszéki biró. — Külföldi hatóságnál előterjesztett magáninditvány joghatálya belföldön. Irta: dr. D o 1 e s c h a 11 Alfréd Budapesten. — Azok a fővárosi bíróságok. Irta: dr. Révai Lajos, budapesti ügvvéd. — A polgári peirend tervezetének megvitatására egybehívandó ministeri szaktanácskozmány elé terjesztett kérdőpontok. — Belföld, i A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése — Tisztelgés Oberschall Adolf táblai elnöknél. A polgári perrendtartás tervezete a kassai ügyvédi kamarában.) — Irodalom (Indokolás a m. ált. polg. tkönyv tervezetéhez. — Horvát- és Szlavonországok autonóm törvényeinek gyűjteménye. — A rabélelmezés. Előadta : Dr. G r u b e r Lajos. — Honosság a büntetőjogban. Irta : dr. Doleschall Alfréd. — Fegyelmi jog az igazságügyi szakban. Irta: Sólyom Andor.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. — Hirdetések. A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. Irta: Dr. VÁLYI SÁNDOR budapesti kir. járásbiró. Mikép a Mekka-felé közeledő muzulmán a szent város körvonalait meglátva saruit leveti s földre borulva áldja sorsát, mely egyik legszebb életcélja elérését tette lehetővé, — ugyanoly áhítattal, örömmel és lelkesedéssel üdvözölheti minden magyar hazafi, valamennyi érdekelt peres fél s a hivatásos jogászközönség minden tagja az igazságszolgáltatás uj korszakának hajnalhasadását, mely az Írásbeliség saharái sivatagából és sötétségéből a szóbeliség és közvetlenség derűs világának megvalósulása felé vezet. A hasonlat, melylyel az uj perjogi tervezet korszakot alkotó jelentőségét kívántam kiemelni, — fellengzőnek látszhatik ugyan, — de a tiszta szóbeliség elvére épitett törvényjavaslat méltatásában még a némileg túláradó lelkesedést sem találhatja indokolatlannak vagy túlzottnak az, aki a jelen sorok írójával együtt nemcsak mint szemlélő, de mint szereplő vett részt az igazságszolgáltatás küzdő terén akkor, midőn az 1893. évi XVIII. t. c. életbeléptetését megelőzőleg, alig pár évvel ezelőtt a járásbíróságok tárgyaló termeiben is «sommás szóbeli eljárás» cim alatt csaknem kivétel nélkül mindenütt az írásbeliség ülte orgiáit ; midőn a biró Ítélkezésében és ambitiójában az esetlegesség és tárgyalási elvek perjogi túlsúlya következtében megbénítva, a pervitel körül majdnem tehetetlenségre volt kárhoztatva s nem egyszer meggyőződése ellenére volt kénytelen az alaki igazságot kiszolgáltatni; az ügyvédi kar pedig abbeli törekvésben, hogy a szóváltások sorrendjében valamit el ne mulasszon, terjengős jegyzőkönyvezéssel volt megterhelve. Hogy ezzel szemben a járásbirósági eljárásban a mai állapot nagy haladást jelent, ez iránt a vélemények alig lehetnek eltérők ; s ez szolgálhat útmutatásul arra nézve is, hogy a mai rendes eljárás helyett a szóbeliség a polgári perek egész regiójában hogy fog beválni! Nem fog ugyan most sem hiányozni a konventionális «conservativ» vélemény azok részéről, kik minden ujitás — abban a helyzet rosszabodását látva — elleneznek. Egyes érdekkörök s igy a kereskedők, ügyvédek is, nem egész indokolatlanul bizalmatlansággal tekintenek a tervezetnek particularis érdekeikre sérelmesnek látszó egyes intézkedései életbelépésének kilátása elébe. A nagy közönség még alig értesül a reá nézve oly életbe vágó reformtervekről s még kevésbé foglalkozik azon vívmányokkal, melyek áldásthozó gyümölcseiben legLapunk mai száma közvetlenebbül fog részesülhetni. Sőt még a jogászi közvélemény sem nyilatkozott meg oly arányban, a mennyire azt a T. fontossága megérdemelné. Ugy vagyok azonban meggyőződve, hogy ha a szóbeliség és ennek kapcsán az anyagi igazság diadalra juttatásának kérdése eldöntésre kerül, ugy minden ellenvetés, egyéni vagy csoport-érdek iélretételével a jogász és nem jogász közönség óriási és túlnyomó tábora lelkesedéssel fogja felkarolni és sürgetni a szóbeliség nagy reformjának mielőbbi megvalósítását; a nézeteltérés és a felfogások különválása csak az egyes intézmények és rendelkezések megvitatásában és lehető tökéletes módon érvényre emelésére irányuló törekvésben juthat kifejezésre! A T. részleteinek tanulmányozásában, megfontolásában és bírálatában, mint az igazságszolgáltatás minden factorára, ugy a birói karra is szép, de nehéz kötelesség hárul; igy a jelen esetben az alsó fokú birák sem háríthatják el magukról a hozzászólás kötelességét, mert ők voltak már eddig is a szóbeliség előharcosai. Sajnos, hogy egyrészt a reform sürgőssége, másrészt a birák túlterheltsége akadályául szolgál annak, hogy oly fontos eljárási törvény, mint a jelenlegi, a bíróságok arra önként vállalkozó kiválóbb tagjai közt collectiv megvitatás és véleményadás tárgyát képezhetné. Pedig különösen az eljárási és ügyviteli szabályok életbeléptetése előtt megbecsülhetlen szolgálatot tehetne éppen az alsóbb fokú birói kar is a mindennapi viszonyokra kiterjedő tapasztalatai közlésével, miáltal sok életre nem való és utóbb hatályon kivül helyezendő intézkedésnek volna eleje vehető. Jóllehet teljes tudatában vagyok azon felelősségnek, amelylyel a jelen T-nek oly fényes tudományossággal, nagy elméleti képzettséggel és széles látkörrel biró szerzői művéhez való hozzászólás jár, jóllehet magam ezen kiváló szellemi termék szakszerű megLirálására hivatottnak nem érzem is s észrevételeim nem is bírálat igényével lépnek sorompóba, mégis hazafias és birói kötelességemnek tekintem szerény észrevételeim megtétele által néhány homokszemmel járulni a magyar polgári perrendtartás nagyszerű épülete felemeléséhez. Természetesen a mindennapi jurisdictio szolgálatában álló functiónarius, akinek sem ideje, sem alkalma nincs a T. elméleti alapjának, előzményeinek megismerésére, tanulmányozására, megfontolására, akinek az alapul szolgáló indokolás sem áll még rendelkezésére, — eszmemenetében, következtetéseiben csak saját szerény tapasztalataiban találhat kiindulás pontot s igy észrevételei is csak gyakorlati s zempontból bírhatnak némi értékkel. Ámde éppen a jelen törvényjavaslat gyakorlati jelentősége és fontossága bátorít fel arra, hogy kellő elméleti s tudományos előkészület hiánvában is. megkíséreljem hozzászólni a T. egyes uj rendelkezéseihez, főleg olyanokhoz, melyek a járásbíróság előtti eljárás módosítására fognak kihatni. A T. sorrendjében megteendő észrevételeimet ezúttal csak röviden szándékozom indokolni, — inkább csak reá mutatandó a lényegesebb és még megfontolást igénylő változásokra ; későbbre azonban fentartom, hogy egyes részletekre bővebben is kiterjeszkedhessem. Általában örömmel constatálható, hogy az 1893 évi XVIII. t c. életbelépésével inaugurált s ma már a köztudatban üdvös hatásuaknak elismert perjogi elvek, eljárási szabályok és rendelkezések a teljes perrend rendszerébe is szerencsés kézzel be vannak illesztve ; sőt amellett, hogy egyes részek mint pld. a bizonyításról való s szerintem a legtökéletesebben megalkotott fejezetek, úgyszólván művészi tökélylyel vannak kidolgozva. Az egész T-ben elszórtan számtalan tökéletesbitésre s oly eddig nem ismert intézményre vagy rendelkezésre találunk, amelyek magukon viselik a szóbeliség és közvetlenség legtisztább, legintenzívebb alakban 12 oldalra téried.