A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 11. szám - A németországi magánbiztositási vállalatokra vonatkozó törvényjavaslat

42 A JCG jogról szóló tö'vény akkor is kiterjed, ha azok külföldön jelentek meg; tekintve azonban, hogy ugyanazon törvényszakasz második bekezdésének azon rendelkezéséből, mely szerint külföldiek műveire a szerzői jogról szóló törvény szelleméből meg nem állapítható, hogy ezen törvény a kizárólag magyar állampolgárok által készített irói müvek védelmét célozza és igy a 79. §. első bekezdése szorosan magyarázandó; — minthogy pedig I. r felperes berlini illetőségű, tehát kültöldi. — az «Im weissen Rössl» cimű vígjátékot pedig felperesek ketten szerezték s ezen színdarabnak az egyes szerzők által készített részei egymástól elválaszthatók nem lévén, az oly műnek, melyet kizárólag magyar állampolgár készített, nem tekinthető— tekintve, hogy hatályban levő olyan államszerződésünk, mely a német birodalommal az irodalmi vagy művészeti művek szerzői jogának kölcsönös oltalmát biztosítana: nincs, ha bizonyítást nyerne is, hogy az «Aranykakas» cimű bohózat a felperes által irt «Im weissen Rössl» cimü vígjátéknak fordítása s hogy azt alperes színigazgató jogosulatlanul előadatta — alperesnek ezen ténye az 1884. évi XVI. t.-c. 54. §-ában szabályozott szerzői jog bitorlásának minősíthető nem lenne. Felpereseknek a perköltségben történt elmarasztalása a prts. 251 § án alapul stb. A kassai kir. ítélőtábla. (1900. évi december hó 10-én 2,966 sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Ha a felperesek által közösen írott szinmu annak dacára, hogy az egyes szerzők részei el nem különíthetők, a felebbezésben hangsúlyozott egyetemlegesség folyományaként olyannak vétetnék, hogy az a két felperest egészben és külön-külön is tulajdonilag illeti s ha ez alapon a II. rendű felperes, mint magyar honosnak a belföldön állítólag bitorolt szerzői joga a törvény oltalmában részesitletnék, ez a végeredményében oda vezetne, hogy az I. r. felperes, a ki pedig a szerzői jog oltalma tekintetében Magyarországgal viszonosságban nem álló külföldi állam polgára a magyar állam területén tényleg oly törvényes oltalomban részesülne, mely reá az 1881. évi XVI. t.-c. 79. §-ának második bekezdése értelmében ki nem terjeszthető, ekként p?dig kizártnak lévén tekinthető az, hogy a fennforgó esetre a most dézett törvény 1. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés a haszonszerüség elvénél fogva nyerhessen alkalmazást: ezen okból az elsőbiróság Ítéletét egyébként is az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyni kellett. A m. kir. Curia. (1901 február hó 19-én 852. sz. a.) Elsőrendű felperest illetőleg a neheztelt ítélet helybenhagyatik, egyebekben azonban mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával II. r. felperes kereseti joga megállapíttatik és az elsőbiróság a per érdemének és perköltségnek megbirálására utasittatik. Indokok: Igaz ugyan, hogy I. r. felperes, a ki a szerzői jog tekintetében Magyarországgal viszonosságban nem álló külföldi állam polgára, az 1884. évi XVI. t.-c. 79. §-a értelmében művét illetőleg a magyar törvény oltalmát igénybe nem veheti, és ez alapon saját személyében kereseti joggal nem birván, helyesen utasíttatott el, de másrészt kétségtelen az is, hogy II. r. felperes mint magyar honos, az idézett törvény 28. §-a szerint keresettel felléphet és hogy ez a joga a 79. §. értelmében a külföldön megjelent művére is kiterjed. Tekintettel már most arra, hogy az 1884. évi XVI. t.-c. 1. és 52. §-ai értelmében abban az esetben, ha egy műnek több szerzője van és az egyes szerzők részei el nem különíthetők, ellenkező megállapodás hiányában a szerzők mindegyike feljogosítottnak tekintendő és ettől a jogtól szerzőtársa jogának esetleges nem létezése vagy megszűnte sem fosztja meg: kétségtelen, hogy a szerzői jognak panaszlott bitorlása miatt II. r. felperes egymagában is kereseti joggal bir. Minthogy pedig a szerzők meg nem osztható jogai az egész műre vonatkozván, a dolog természetéből tolyólag csak egységes megbirálásnak képezhetik tárgyát: II. r. felperes kereseti jogát megállapítani és e per érdemleges eldöntését elrendelni kell;tt. A mennyiben az egyenes adós a lejáratkor vagyontalan volt, felperesnek az egyetemleges kezes elleni joga fenntartása céljából nem állott kötelességében azt kutatni, hogy vájjon az egyenes adós mi módon lett vagyontalanná, a hitelezőre nézve elegendő annak a ténynek kimutatása, hogy az adósnak a lejáratkor nem volt vagyona. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1901 febr. 1. I. G. 588/1900. sz a.) Az 1893. évi XVIII. t.-c 219. §. értelmében a sommás ügyekben hozott végzések elleni felfolyamodásra nézve, a mennyiben a most idézett törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, az 1881 évi LIX. t.c-nek a felfolyamodásra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók, — az I83I. évi LIX. t.-c. 5g. S- első bekezdése és 4. pontja értelmében azonban a másodbiróságnak a birói illetékesség kérdésében hozott végzése ellen a további felfolyamodás csak akkor engedtetik meg, ha a másodbiróság oly esetekben, melyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs az illetéktelen bíróságot illetékesnek, vagy az illetékes bíróságot illetéktelennek mondotta ki. s ez irányban az előlidézett I8QI évi XVIII. t.-c eltérő intézkedést nem tartalmaz, a mi kitünike törvénynek 184. S-ából is. (A m kir. Curia 1901. felülvizsgálati taná csa 1901 febr. 8. H. 49./3 1900. sz a.) Kereskedelmi, csöd- es váltóügyek. Az általános biztosítási feltételeknek azon rendelkezése, hogy a biztosító társaságnak kötelezettsége csak attól az időponttól kezdődik, midőn az első díjrészlet kifizetése e lenében a kötvény a biztositottnak kiszolgáltatva lett, joghatályos, ha a kockázat viselése megkezdésének időpontja naptárilag meghatározva nincs és igy e rendelkezés a kötvény szövegével nem áll ellentétben. , , Az a körülmény, hogy a biztosított magát az ajánlattétel előtt orvosilag gyógykezeltette az élet tartamára befolyással biró jelentékeny baj miatt és hogy erre a fontos körülményre nézve az ajánlatban valótlan feleletet adott, elegendő ok az életbiztosítási szerződés érvénytelenítésére. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletet helybenhagyja. Indokok: A 2. 7. a. ajánlat utolsó előtti bekezdése szerint a biztosító részére fenn van tartva az a jog, hogy a hozzá intézett ajánlat el-, vagy el nem fogadása felett 60 nap alatt határozhat. A biztosítási szerződés abban az időpontban tekintendő megkötöttnek, amidőn a biztosító az ajánlattevőt ajánlatának elfogadásáról vagy külön értesiti, vagy a kiállított kötvényt annak kézbesiti. Felperesek nem is állítják, hogy alperes az ajánlattevőt ajánlatának elfogadásáról külön értesítette, ellenben nem vitás az a körülmény, hogy a kötvény az ajánlattevő félnek annak már korábban és pedig a 2. 7. a. ajánlatban fentartott határidő eltelte előtt bekövetkezett haíáia miatt nem kézbesittetett, és hogy az első évi biztosítási dijat, melynek kifizetésétől az általános feltételek 3. pontja szerint a kockázat viselésének kezdete függővé tétetett, nem az ajánlattevő fizette meg, hanem ezt a fizetést a kedvezményezette s a nélkül, hogy a biztositót az ajánlattevő haláláról értesítették volna, teljesítették. Nem lévén tehát az ajánlattevő abban a helyzetben, hogy a biztosítási kötvényt átvehesse, s a kikötött dijat kifizethesse, az ajánlattevő és a biztosító közt célbavett biztosítási szerződés létrejöttnek és megkötöttnek nem tekinthető. A meg nem kötött szerződésből pedig a kedvezményezettek jogokat nem érvényesíthetvén, őket keresetükkel már ezen oknál fogva kellett elutasítani. De ha a kifejtettek ellenére a biztosítási szerződés megkötöttnek volna tartandó, még ebben ez esetben is felpereseknek keresetükkel történt elutasítása helyesen történt, mert az elsőbiróság Ítéletének vonatkozó indokainál fogva helyesen mondotta ki, hogy az A. a. szerződés a kereskedelmi törvény 474., illetve 506. §-a alapján érvénytelen. Ugyanis az orvosi gyógykezelés tényének bebizonyított elhallgatása, mint a biztosítás elvállalására befolyással lehető körülmény már magában véve is elegendő ok lévén a szerződés érvénytelenítésére, ezzel szemben teljesen közömbös az, hogy az ajánlattevőt a 2. 7. a. ajánlat megtételével egyidejűleg történt megvizsgálása alkalmával a vizsgálatot teljesített orvos egészségesnek találta-e r az e részben tanuként felhívott orvosnak kihallgatása tehát helyesen mellőztetett. (1900. évi - március hó 13-án, 1,355/99. szám alatt.) A m. kir. Curia: A kir. Ítélőtábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Annak előrebocsátása mellett, hogy az A. a., biztosítási kötvény szövegében a biztosítás kezdete (kockázat viselése mégkezdésének időpontja) naptárilag meghatározva nem lévén, a kötvényre vezetett általános biztosítási feltételek 3. §. rendelkezése, hogy a kötvény az alperes társaságot csak attól az időponttól kötelezi, midőn az ei>ö díjrészlet kifizetése ellenében a kötvény a biztositottnak kiszolgáltatva lett, a jelen esetben a kötvény szövegével nem áll ellentétben s ennélfogva joghatályos ; a kir. tábla ítéletét indokaiból és a szerződésnek létre nem jöttére alapított, továbbá annak a kereskedelmi törvény 474. illetve 500. §. alapján érvénytelenségére vonatkozó indokokból s azért kellett helybenhagyni, mert bár dr. T. M. tanú nem vallja határozottan azt, hogy 2 hóval, hanem csak azt, hogy körülbelül 1—2 hóval a haláleset előtt vezette ő a biztosítottat dr. P. M. orvoshoz, aki a biztosítottnál megvizsgálása után idült gégesorvadást konstatált: mégis tekintve, hogy az ajánlat 1896. évi március hó 4-én tétetett, a haláleset pedig 1896. évi április hó 3-án következett be, egybevetve az emiitett vallomást dr. L. A. orvos azon határozott tanúvallomásával, hogy ő a biztosítottat az emiitett baj miatt 1896. évi március hó 4-ke előtt gyógykezelte és hogy 1896. évi március hó 4-ke előtt járt a biztosított Budapesten orvosi tanácsért, a kir. Curia is tényként megállapította azt, hogy a biztosított magát már az ajánlattétel előtt orvosilag gyógykezeltette az élet tartamára befolyással biró jelentékeny baj miatt es hogy erre a fontos körülményre nézve az ajánlatban valótlan feleletet adott. A kereskedelmi törvény 468. §-ának az az intézkedése, hogy a b.ztositási ajánlat, ha a biztosító 48 óra alatt nem nyilatkozik, elfogadottnak tekintendő, csak jogi vélelmet állapit meg, mely nem zárja ki azt, hogy a felek az ajánlat elfogadása vagy visszautasítása tekintetében másként meg ne állapodhas. , ,.. Ha a biztosítási kötvény nem a biztosítási ajánlatnak megfelelően van kiállítva, e kötvénynek a biztosító társaság részéről való elküldése a biztosítási ajánlat visszautasításának es egyszersmind UJ ajánlatnak tekintendő. 1, -.i JhkereSked?lmÍ törvény 320. S-a, e törvényszakasz világos kijelentése szennt csak kereskedőre rója azt a kötelességét, f*«y J UZKEH összeköttetésben álló kereskedőnek ajánlatára vagy megbízására azonnal válaszoljon ; alperessel szem-