A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 11. szám - A németországi magánbiztositási vállalatokra vonatkozó törvényjavaslat

A JOG 87 arra. hogy a házastársak egy pillanat alatt elfelejtsék azt a sok keserűséget, méltatlan bántalmazást, megaláztatást stb. stb , a mi házassági frigyük felbontására kényszeríti őket. Nézetünk szerint a békéltetést minden házassági perben mellőzni lehetne, annál is inkább, mert ha a polgári perrendtartás idevágó rendelkezései törvényerőre emelkednek, az előkészítő. eljárás során a kiküldött biró úgyis személyesen köteles a házastársakat kihallgatni, a mikor bőséges alkalma nyilik a feleket válási szándékukról lebeszélni s ha elválásuknak komoly indoka nincsen, őket az életközösség visszaállítására reá birni. E célból előzetes békéltetést tartani, esetleg a per során azt többször is ismételni, igazán nincs értelme és csak a per befejezését hátráltatja. A táblai szabályzat nem rendelkezett a felől, vájjon a békéltetést megkeresés utján lehet-e foganatosítani és hogy külön meg lehet-e hallgatni a feleket, esetleg kiszállás utján. A birói gyakorlat azonban a táblai szabályzat eme hézagán segített s ugy a megkeresést, mint a külön kihallgatást lehetségesnek tartotta békéltetéseknél is. Az 1893. évi 10,215. sz. igazságügyministeri rendeletben foglalt kijelentés szerint az esetben, ha a házastársak valamelyike a házassági perben eljáró kir. törvényszék székhelyén kivül le van tartóztatva (tehát a házastárs fontos ok miatt nem jelenhetik meg a bíróság előtt), a békéltetés megkeresés utján foganatosítandó. Ha a letartóztatási intézet székhelyén van kir. törvényszék, az keresendő meg a békéltetés toganatositása iránt, egyébként pedig a legközelebb fekvő kir. járásbíróság. A megkeresett bíróságnak egy tagja azután megidézi a letartóztatási intézet helyiségébe a fogva nem levő másik házastársat, kinek btbocsáttatását a letartóztatási intézet területére az igazgatónál, illetve a felügyelettel megbízott hatóságnál kieszközli s a kitűzött határnapon itt kísérli meg a békéltetést. A 675. §. szerint az eljárás olykép fog változni, hogy a fogva nem lévő házastársat nem kell okvetlenül beidézni a letartóztatási intézetbe, mert e §. szerint a feleket külön is meg lehet hallgatni. Helyes rendelkezés, hogy a békéltetésen a félnek személyesen kell jelen lenni. Némely törvényszéknek az a gyakorlata ugyanis, miszerint az idéző végzésben felhívja a feleket, hogyha bármi oknál fogva meg nem jelenhetnének, a kibékülés felől a békéltetési határnapig közokiratban nyilatkozzanak, helytelen és a békéltetés a lapjellegével ellenkezik. így igazán üres formalizmus lenne a békéltetés, mert a felek tetszésére, kényére és kedvére volna bizva, hogy megjelenjenek-e személyesen. Nincs szó a javaslatban arról sem, hogy a békéltetésre milyen sanctióval kell a feleket megidézni. Jelenleg a törvényes következményekre való figyelmeztetéssel idézik őket, a mi alperesre nézve annyit jelent, hogy ha meg nem jelenik, ugy fogják tekinteni, mint a ki békülni nem akar, ha pedig felperes nem jelenik meg, a per szünetel, azonban alperes azonnal kérheti az érdemleges tárgyalás kitűzését. A ((törvényes követelmények)) legalább az előleges békéltetésnél mások lesznek, mint a mai eljárás szerint, tekintettel arra, hogy a bontóper még n:ncs folyamatban, sőt a 684. $ szerint nem is szükséges a kereset megindításához ilyen előzetes békéltetés, minélfogva csak akkor van neki jelentősége, ha az tényleg sikerült. Ebből is látni lehet, hogy az előzetes békéltetést egyszerűen törölni kellene a javaslatból. (Folytatása következik.) Külföld. A németországi magánbiztositási vállalatokra vonatkozó törvényjavaslat. (Fordította A. S. A fordító jogait fentartja.) I. Bevezetési határozatok. 1, 2. és 3. §§. Magánvállalatok, melyek biztosítási üzlettel foglalkoznak, ezen törvény szerinti felügyelet alá esnek. Oly biztosítási magánvállalatoknál, melyek működési köre a birodalomnak csak egy tartományára terjed ki: az illető tartományi hatóságok gyakorolják a felügyeletet, mig több tartományra vagy az egész birodalomra kiterjedő működés esetén a birodalm ihatóságok telügyelete alá esnek. II. A működési engedély megadása. 4„ 5., 6, 7., 8., 9., 10., 11, 12, 13. és 14. §§. A működés csak hatósági engedélyivel kezdhető meg. Az engedély iránti kérelemhez csatolandó az üzleti tervezet, melynek magában kell foglalnia a vállalat célját, berendezésének működési területének és azon alapoknak ismertetését, melyek biztositékát nyújtják, hogy a vállalat kötelezettségének állandóan meg fog felelhetni. Csatolandók továbbá az alapszabályok, respektive szerződések valamint a biztosítási föltételek. (4. §.) Az engedély elnyerhetéséhez nem kell a vállalat szükségességét kimutatni és annak megadására nem lehet befolyással, hogy mily időtartamra és mely működési területre történik az alapítás. (5. §.) Kölcsönösségi alapon csak az esetben engedélyezhetők biztosítás céljából való egyesülések, ha azok a tagok számát előre nem korlátozzák. (6. §.) A mindennemű életbiztosítások (ide tartoznak az aggkor-, rokkantság-, özvegység-, árvaság-, kiházasitás- és katonai szolgálat esetére való biztositások is) baleset-, szavatossági-, tűz- és jégbiztosítások eszközölhetésére a kölcsönösségen alapuló szövetkezeteken kivül csupán részvénytársaságok kaphatnak engedélyt. (6. §.) A működhetésre való engedély csak az esetben tagadható meg, ha az üzleti tér nem nyújt biztosítékot a biztosítottak érdekeinek megóvására és ha a biztosításokból eredő kötelezettségek állandó kielégítésére kellő alapok hiányzanak. Az engedély megadása ily esetekben megtelelő biztosítékok nyújtásától is függővé tétethetik. (7. §.) A biztosító részvénytársaságok szerződéseiben illetve alapszabályaiban kimutatandó, hogy mily alapelvekre fektettetik a vagyon kezelése, hogy mily biztosítási ágak fognak kultiváltatni, továbbá, hogy direkt avagy egyszersmind indirekt avagy csupán viszontbiztosítás utján fog az üzem történni. (8. §.) Az általános biztosítási föltételeknek tartalmazniok kell: 1. megjelölését azon eshetőségnek, melynek bekövetkeztekor a biztosító teljesítési kötelezettsége beáll és azon esetek felsorolását, melyeknél a teljesítési kötelezettség ki van zárva. 2. A biztosítási kötelezettsége meghatározásának és teljesítésének módját és időpontját. 3. A biztosított által teljesítendő fizetmény összegét és annak elmulasztása esetén beálló jogi következményeket. 4. A biztosítás időtartamára, meghosszabbítására, felmondására és megszűnésére vonatkozó föltételeket. 5. A határidő elmulasztása esetén bekövetkező igényjogosultság megszüntetésére vonatkozó határozatokat. 6. A vitás, illetve peres esetekre vonatkozó kikötéseket. 7. Az alapelvek megjelölését, melyek szerint a biztosítottak a feleslegben részesülnek. 8. Életbiztositásoknál az előlegek és kölcsönök adására vonatkozó feltételeket. Kölcsönösségen alapuló szövetkezeteknél az 1. pontban foglaltak az alapszabályokba is beJevehetők. Az általános biztosítási feltételektől való eltérésnek a biztosítottak hátrányára nincs helye. (9. §.) A biztosítás megkötése előtt a biztosítottnak igazolvány ellenében átadandó az általános biztosítási feltételek illetve alapszabályok egy példánya. (10 §.) Az életbiztosítási vállalatok üzleti tervének tartalmaznia kell: az általuk alkalmazandó tarifákat, a dijak és díjtartalékok számítási alapelveit, az alkalmazandó kamatláb és pótlék nagyságának megjelölését. Csatolandók továbbá a valószínűségi táblázatok. (11. §.) Bármely változás a felügyeleti hatóságnak bejelentendő és csak ennek jóváhagyása után érvényes. (13, 14. §) (Folyt, köv.) Irodalom. A szerzeményi közösség a házassági vagyonjogok rendszerében. Irta: dr. Kolosváry Bálint, kassai kir. jogakadémiai tanár. S t e i n János könyvkereskedése Kolozsvárott. 548. 1. Régóta nem jelent meg oly nagyszabású rendszeres tanulmány hazai jogirodalmunkban. A közszerzemény kérdését nem csak a hazai jog szempontjából teszi szerző vizsgálata tárgyává, hanem feltárja annak alapjait a nemzetközi vonatkozásaiban és ez által telette érdekes világot vetvén a hazai jogfejlődésre is. Az uj magánjogi tervezet csak a munka megírása alatt jelenvén meg, inkább csak ismertetését, mint bírálatát adja a szerző. De annál behatóbban és alaposabban foglalkozik a hazai jog ezidőszerint való állapotával. Szerző munkájának anyagát három részben tárgyalja. I. részben ismerteti a házassági vagyonjog rendszereit, előadván a vagyonösszesitésen, a vagyonelkülönitésen és a szerzeményi közösségen alapuló rendszereket. A II. részben ismerteti a szerzeményi közösséget jelen 1 e gérvényesa 1 akjában a külföldi jogokban, előadván a szerzeményi közösség rendszerét a germán és latin jogokban. Végre a III. részben ismerteti a szerzeményi közösséget a jelenleg érvényes magyar jog szerint. Ez utóbbi adja meg különösen a munkának actuális értékét, a mennyiben igen alaposan fejtegeti az intézmény történeti fejlődését a törvényhozásban és joggyakorlatban egész a mai napig. A munkát a tudomány és a gyakorlat emberei egyaránt magukénak vallhatják. És ez a legnagyobb dicséret, mit az teljesen kiérdemelt. Jogesetek. Közli: Vécsey Tamás, a római jog nyug. r. tanára a budapesti egyetemen, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Magyar Jogászegylet alelnöke. Budapest, 1901. P o 1 i t z e r Zsigmond kiadása. Ára 2 korona. Esetgyüitemény lehet sok, — mondja előszavában a szerző, — de nem lehet soha elegendő. A figyelmes szem mindeniken talál valami finom különvonást. A jelen gyűjtemény esetei mind gyakorlatiak s a remekjogi, a