A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 11. szám - A jogi oktatás reformjához

Huszadik évfolyam. 11. szám. Budap est, 1901 március hó 17. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG LAP AZ I (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) 4 KÖZJEGYZŐI m Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A jogi oktatás reformjához. Irta : dr. Horovitz Gyula eperjesi ügyvéd. — Felebbviteli kérdés az uj polgári perrendtartási tervezetben. Irta : Csebi Pogány Virgil, lévai kir. járásbiró. — Homályosságok bűnvádi perrendtartásunkban. Irta : E 1 e k Mór. lévai kir. aljárásbiró. — Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. címéhez. Irta : dr. R a f f a y Ferenc, győri ügyvéd. — Külföld (A németországi magánbiztosítást vállalatokra vonatkozó törvényjavaslat). — Irodalom (A szerzeményi közösség a házassági vagyonjogok rendszerében. Irta : dr. Kolosváry Bálint. — Jogesetek. Közli : V é c s e y Tamás. — Büntetőjogi Döntvénytár). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. MELLÉKLET : Jogesetek tára — Felsőb irósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti közlöny»-ből. — Hirdetések. A jogi oktatás reformjához! Irta: Dr. HOROVITZ GYULA, eperjesi ügyvéd. A közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával a minister a jogi oktatás reformjának szükségességét hangsúlyozta és a legközelebbi jövőben megvalósitandó tervként jelezte a reform olyképeni keresztülvitelét, hogy a doctoratus. mint minősítő vizsga megszűnik és helyébe egységes jogi és államtudományi államvizsgák lépnek. — melyek a jogakadémiákon is letehetők lesznek. Készségesen el kell ismernünk a minister ama kijelentésének jogosultságát, hogy a kérdés bonyolult és nehéz voltánál fogva a reform máról-holnapra meg nem valósitható. És ezen körülmény kivánatossá teszi, hogy az irányadó szempontok a legtágabb körben. — a szaksajtó utján is tárgyaltassanak —• és meg legyen az alkalom arra, hogy a reform főelvei iránt a közfelfogásban teljes egyetértés legyen ; ha már a kész tervezet előttünk fekszik, a részletek akkor meg lesznek vitathatók. A jogi oktatás reformjának ideje sem volt soha alkalomszerűbb és kívánatosabb, mint jelenleg, mikor a polgári törvénykönyv, az uj polgári törvénykezési eljáiás megalkotásának küszöbén vagyunk és az életbeléptetett bűnvádi eljárás helyes alkalmazása egy képzett jogi nemzedéket feltételez és meg is kíván; A jó törvény csak akkor jó és csak akkor mutatja üdvös hatását, ha a gyakorlatban képzett és lelkiismeretes közegek által kezeltetik, — de csupán félszegségeket, hibákat, üres alakszerűségeket tüntet fel akkor, ha kezelői a megkívántató elméleti tudással és gyakorlati ügyességgel nem birnak, — vagyis a törvény szellemét nem értvén, ennek alkalmazására is képtelenek. A közigazgatásnak ugyancsak küszöbön álló államosítása a jogrendezés terén uj területeket nyit. melyeken a szakképzettségnek a jelenleginél nagyobb foka kívánatos. Szükség lesz sok képzett erőre, ezen erők azonban a mai tanrendszer mellett bizony nem állanak rendelkezésre. — Egyszóval az inaugurált reformok életrevalósága nagyrészben attól függ, vájjon a jogi oktatás szabályozása oly irányban fog történni, hogy a jogi nevelés ezen gyakorlati pályáknak megfelelő lesz. A tapasztalat mutatta, hogy a mai jogi oktatás, — de különösen az egyetemi rendszer nem volt megfelelő. Mert a jogakadémiákon a minősítő vizsgák közül csak az államvizsgák voltak letehetők, — az ezek által nyújtott elméleti és gyakorlati tudás pedig nem kielégítő — viszont az egyetemen a tanitás az elvárható jó eredményt nem tanúsítja. Tény, hogy a jogakadémiákon a tanitás a helyes mederben folyik, a tanár és tanítvány közt megvan a személyes érintkezés és viszony, a tanár tanítványai felfogását, szellemi képességeit ismeri és azokhoz, alkalmazkodik, — de a hallgató szerzett tudományával nem sokra jut, mert ha csak államLapunk nooi 8íárr>« vizsgát tenni nem akar, a szigorlatokat a két egyetem egyikén kénytelen letenni és négy évi fáradtságának csak kevés hasznát veszi. Ha az egyetemi tanárnál a vizsgát letenni akarja, akkor, amennyiben az illető tanár könyvet irt, azt pontosan betanulni, — ha könyve nincs, — az ifjúság által készített jegyzeteket jól tudni kénytelen. De ez még nem elég. El kell járni legalább 1—2 hónapig a szigorlatokra, hogy az illető tanár kérdezési modorát, szokásait megismerje. Az egyik tanárnak folyton kell beszélni, hogy a tanár álmából gyorsan fel ne ébredjen, — a másiknak csak röviden szabad beszélni, mert ő a povedálást nem türi, stb. stb. Ha mindezzel tisztában van, meg van a lehetőség arra, hogy átmehet, — ha csak valami kellemetlenség nem éri, vagy ha bizottságváltozás folytán más tanárhoz nem kerül, mint a kinek készült. — Mert köztudomású, hogy némely tárgyból 4 — 5 tanár is kérdez, — a legtöbb tárgyból azonban 2—3. Ugyanazon tantárgy minden tanárnál oly különböző módon taníttatik, hogy a kérdező tanártársa nézetét egyáltalán nem fogadja el. Miután pedig az ifjúság a 4—5 tárgyból álló szigorlat minden tárgyára 3—4 tanár szája-ize. szerint nem készülhet el, csak egynek készül, vagy pedig egynek sem, de betanulja a/on kérdéseket és feleleteket, melyek a szigorlatokon egy éven belül ismétlődtek, és akkor elébb-utóbb átmegy. Mint látható, ezen rendszer nélkülözi a komolyságot, a szigorlatok nem állanak tudományos nivón és a vizsgák épen a kérdezési rendszernél fogva alkalmatlanok arra, hogy a gyakorlati pályákhoz szükséges tudást biztosítsák, illetve, hogy azt tanúsíthassák. Magán az egyetemen sem megfelelő a tanitás. Az ott észlelt tultömöttség lehetlenné teszi, hogy azon az ifjúság zöme a kellő jogi képzettséget elnyerje. Hiányzik a kellő hely, —• idő, — hiányzik a tanár és tanítvány közti személyes és cordialis viszony, mely minden tanitás feltétele. A tanár nem alkalmazhatja magát tanítványai felfogásához, és gyakran oly elvontan tanit, hogy azt tanítványai legnagyobb része nem érti, és ezen előadásból semmi haszna sem lévén, azt nem is hallgatja. Hogy a tanár a folytonos vizsgatartás folytán kimerül és idegeskedik, — azon csodálkozni nem lehet, — az is bizonyos, hogy túlterheltségénél fogva idővel sem rendelkezik tudását a tudomány fejlesztésére fordítani. Tény, hogy egyetemi tanáraink keveset írnak, — a megjelenő könyvek pedig a vizsgái tanulásra szánvák és gyakorlati értékkel alig birnak. Csupán helyeselhető ez okból, hogy a közoktatási kormány az egyetemi rendszerrel szakit. A jogi oktatás decentralisatiója oly irányban, hogy jogakadémiákon a képes'tő vizsgák letehetők legyenek, — és azok a legvégső képesítő vizsgától eltekintve, a jogi képzettséget betetőzzék, — alkalmasnak látszik arra, hogy a fent felsorolt kinövések megszűnjenek, feltéve, ha a jogakadémiáknál fentorognak azon alapfeltételek, melyek nélkül jogi nevelés nem képzelhető. Értem az alatt első sorban, hogy tanáraik a megfelelő képesítéssel bírjanak, mi részben azt hiszem, alapfeltételnek kellene az egyetemi magántanári képesítést és irodalmi tevékenység kimutatását megkívánni. Egyébként pedig -a jogi oktatás és ezzel a jogi képzettség akkor lesz a célnak megfelelő, ha összhangba hozható az elméleti és gyakorlati tudás. Ez ideig a gyakorlati tudás ugy az egyetemén, mint a jogakadémiákon meglehetősen alárendelt szerepet játszott; — a jövőben ezen nagyon is változtatni kell, ha a célt oly iránybán kívánjuk elérni, hogy nem tudósokat, de jó szakembereket nevelünk, kik a gyakoriali életben ' beválnak, és hí elérni kívánjuk, hogy a jogi képzettség egységes legyen, azaz az 12 oldalra lerrcd-