A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 10. szám - Észrevételek a magyar általánospolgári törvénykönyv tervezetéhez (Folytatás.)

A JOG 39 bíróilag per utján ítélettel megállapítása előtt nem követelhet, az ilyen megállapítást pedig ama kár iránt netán foganatosított előleges szemle nem pótolja; az által, hogy a haszonbérleti viszony tényleg netán már megszűnt, a szerződési biztosíték nem veszti el ebbeli természetet, illetve arra a biztosítékra alperes haszonbérbeadó a már létezőnél több. vagy mas jogot nem igényelhet. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: 1901. jan. 30. G. 579/900. sz. a.) Az a szabály, hogy ha a foglaláskor a fenforgó körülményekből azt lehetett a végrehajtatonak johiszemüleg vélelmezni, hogy a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedő tulajdonai, a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők, — a felebbezési eljárás folyamán felmerült költségekre még abban az esetben is alkalmazandó, ha a végrehajtató élt a sikerre nem vezetett felebbezéssel. (A m. kir. Curia 1901. febr. 1. G. 19/901. sz. a.) Házasságon kivüli szülésnél a nemző csakis csábítás vagy büntetendő cselekmény eseteiben köteles a nőnek a szülési költséget megteríteni (A m. kir. Curia 1901. jan. 25 L G. 565/1900. sz. a.) A biroság az ügy eldöntésénél csak oly bizonyítékot vehet tekintetbe s csak olyan bizonyítékok mérlegelésére köteles kiterjeszkedni, a melyek a tárgyalás során szóval felhozattak. tA m. kir. Curia 1901. jan. 25. G. 367/1900. sz a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek. Felperes a saját rendeletére kiállított váltó kibocsátója lévén, a váltónak ö általa történt tovább forgatása után a váltó utolsó birtokosának a váltóra vezetett nyugtatvanya következtében mint a váltót beváltó előző, a váltónak puszta birtoka alapján kereseti jogosultsággal bír az elfogadó ellen a váltóösszegnek az ö részére leendő megfizetése iránt. Miután magából a váltóból nem tűnik ki, hogy a váltó annak kiegyenlítésével még az óvás felvételére elrendelt határidő eltelte előtt került volna ki a telepes váltóbirtokos birtokából, mert ennek nyugtatványa a váltón nincs keltezve, ennélfogva az alperes elfogadó elleni váltókereseti jog fentartásához a Vt. 44. s-ának 2-ik bekezdése értelmében az ovás felvételére szükség nem volt és az alperes elfogadó a váltó összegnek általa leendő kifizetése iránt óvás nélkül is öt terhelő váltójogi kötelezettségének teljesítését a váltót beváltó előző felperes hiányában sem teheti függővé az óvás felvételének igazolásától. A temesvári kir. törvényszék mint váltóbiróság 1900. évi március hó 19-én 5,909. sz. a.) F. József felperesnek, P. József alperes ellen 912 kor. 92 fillér tőke s jár. iránti váltóperében következőleg ítélt: Az 1900. évi január 2-i-én 1,815'900. sz. a. kelt sommás végzésnek hatályon kivül helyezésével felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: Alperes első sorban a vt. 43. §-ára alapítja kifogását. Tekintve, hogy a kereseti váltó, mint határozottan telepes megnevezéssel) telepitett váltó jelentkezik s ennek folytán az összes váltóhitelezők —a telepes váltóbirtokost kivéve —a viszkereseti jogukat az elfogadó ellen csak azon feltétel alatt érvényesíthetik, hahogy óvással igazoltatik, hogy a lejáratkor fizetés végetti bemutatás alkalmával a váltó a telepes által kifizetve nem lett. (Vt 43 §.) — Tekintve, hogy eme váltó óvásra a beváltó forgatóknak, rendelvényesnek és kibocsájtónak még akkor is szükségük van, ha a lejáratkori váltóbirtokosa telepes volt, mert nevezettek önálló és független váltószerződéseik alapián perelnek, mely keresetnek feltételeit a váltótörvénynek főnnebb idézett szakasza meghatározza, nem pedig a telepes váltóbirtokos jogán, mit csak akkor tehetnének, ha utóbbiak által a váltót magukra engedményeztetnék és mert továbbá a vt. 48. és 54. §-aiból kifolyólag a fönnebb emiitett beváltok nem csak nem kötelesek, hanem nem is jogosítottak, az óvás felvétele és átadása nélkül a váltót beváltani hacsak annak jogi következményeit magukra nem akarják áthárítani — mindezek alapján, tekintve, hogy felperes a visszkereseti jog érvényesítésére szükséges óvást felmutatni képes nem volt, keresetével el kellett utasítani, stb. A temesvári kir. ítélőtábla (1900. június 5-én 1,744. sz. a.) A kir. ítélőtábla a kir. törvényszéknek fenti keletű és számú ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1900. február hó 15-én 1,031. sz. a.) Mindkét alsóbiróságnak ítélete megváltoztattatik s az alperes a sommás végzés hatályban fentartásával mint a váltó elfogadója a kereseti 912 korona 91 fillér tőkét stb. köteles felperesnek megfizetni stb. I n dokok: Az alperesnek mint a kereseti váltó elfogadójának a felperes váltókereseti joga ellen az óvás hiányára alapított kifogása alaptalan, mert a felperes saját rendeletére kiállított kereseti váltónak kibocsájtója lévén, a váltónak általa történt tovább forgatása után a váltó utolsó birtokosának a váltóra vezetett nyugtatványa következtében mint a váltót beváltó előző a váltónak puszta birtoka alapján kereseti jogosultsággal bír az elfogadó ellen, a váltóösszegnek az ő részére leendő megfizetése iránt. Másfelől pedig, habár a kereseti váltó telepítve van, a hátirat szerint a váltónak utolsó birtokosa az ugyancsak telepesül kijelölt egyesült budapest fővárosi takarékpénztár volt. E szerint, miután magából a váltóból nem tűnik ki, hogy a váltó annak kiegyenlítésével, még az óvás felvételére rendelt határidő eltelte előtt került volna ki a telepes váltóbirtokosnak birtokából, mert ennek nyugtatványa a váltón nincs keltezve s mert az alperes elfogadó elleni váltókereseti jog fentartásához a váltótörv. 44. §-ának 2-ik bekezdése értelmében az óvás felvételére szükség nem volt s az alperes elfogadó a váltóösszegnek általa leendő kifizetése iránt, óvás nélkül is őt terhelő váltójogi kötelezettségének teljesítését, a váltót beváltó előző felperes hiányában sem teheti függővé az óvás felvételének igazolásától. Mindezekhez képest miután az alperes a kifogásaiban különben is csak általánosságban tartott azt a további kifogását, hogy a váltót ujabb váltónak kiállításával kiegyenlítette, puszta állításán kivül mivel sem bizonyította, mivel a minden lényeges kellékkel biró váltó elfogadója: a vt. 23. §-a szerint a sommás végzés hatályának fentartásával, annak értelmében mindkét alsóbiróság téletének megváltoztatásával marasztalandó volt, stb. Bűnügyekben, A btk. 262. §-ába ütköző hatóság elleni nyilvános rágalmazás alkatelemét képező nyilvánosságot nem a hely nyilvánossága (pl, egy közhivatali helyiségj alkotja meg, hanem az, hogy az állítást sokan hallják, s ennek a nyilvánosságnak az még nem felel meg, ha a nyilatkozat négy tanú előtt történt. A bpesti kir. büntető törvényszék (1900. évi február hó 26-án 11,648. sz. a.) rágalmazás vétsége miatt vádolt Cz. Sándor elleni bűnügyben következőleg ítélt: Cz. Sándor vádlott bűnösnek mondatik ki a Budapest székesfőváros gazdasági hivatala I ellen elkövetett s a btkv. 258. §-ába ütköző s a btkv. 262. §-ában 1 meghatározott nyilvános rágalmazás vétségében s ezért a btkv. j 262. §. alapján a 91. §. alkalmazása mellett ezen Ítélet foganatba : vételétől számítandó nyolc napi fogházbüntetésre s az 1892. évi : XXVII. t.-cikkben meghatározott célokra fordítandó stb. és behajti hatatlanság esetén további öt napi fogházbüntetésre átváltozta! tandó 100 kor. pénzbüntetésre ítéltetik stb. Indokok: R. Lajos helyettes városgazda az 1899. évi augusztus hó 30-án egy városi hivatal átköltöztetése tárgyában a szállítás elnyerése végett ajánlati tárgyalást tartott. Cz. Sándor, aki ezen szállítás elnyerése céljából szintén pályázott, a beszerzett ajánlati tárgyalási iratok szerint egyébként teljesen indokolatlanul azt hitte, hogy szabályellenesen utasítót ták vissza az ő ajánlatát elkésés okából. Augusztus hó 31-én megjelent Cz. Sándor a székesfővárosi gazdasági hivatalban és olt dr. S. Zoltán és B. László füle hallatára ugy nyilatkozott, hogy az árlejtési ajánlatokat kezelő közeg meg van vásárolva, mert K. Vilmos neki megmondotta, hogy ő már előre tudta a mult évi árlejtésnél is az ajánlatok eredményét és mert hiába fog most is bárki más a költöztetési munkákra pályázni, mert ő fogja azt elnyerni. Vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás folyamán beismerte, hogy a kérdéses időben tényleg megjelent a székesfővárosi gazdasági hivatalban s azt is beismerte, hogy ott elmondotta, miszerint a K. Vilmosnak módjában áll az ajánlatok eredményét a felbontás előtt is megtudni s ily módon olcsóbb ajánlatot téve a többieknél, a szállítást is elnyerni, ezzel azonban ő sérteni senkit nem akart, mert mini előadta, ő csak K. Vilmos szavait idézte, azt pedig, hogy azt állította volna, miszerint bárkit is megvásárolhatónak mondott, tagadja. Igaz ugyan, hogy dr. S. Zoltán és B. László tanuk a végtárgyalás folyamán már maguk sem állították azt, hogy vádlott tényleg mondotta volna azt, hogy a gazdasági hivatal alkalmazottját megvásárolták, mégis, miután vádlott maga beismerte, hogy azt mondotta a hivatalban, hogy K. Vilmos mindig megtudja az ajánlatok tartalmát a felbontás előtt s így ő nyeri el a szállítást anélkül, hogy ezen állításának valódiságáról meggyőződött volna; hogy továbbá ugy dr. S. Zoltán, mint B. László, valamint J. Jakab tanuk egybehangzó vallomásaival bizonyítást nyert az, hogy Cz. Sándor a hivatalos helyiségben magát nemcsak hogy kihívóan viselte, hanem ott «üzelmekről,» «garázdálkodásról» beszélt s ezen beszédjét kapcsolatba hozta R. Lajos személyével, sőt B. László tanú vallomása szerint az is kétségtelen, hogy directe ki is jelentette Cz. Sándor, hogy az ajánlatokat a hivatalban felbontják s előre tudják az ajánlatokat s annak adják, a kinek akarják s mindezekért hírlapi közzététellel, leleplezéssel fenyegetődzött: mindezeknél fogva a kir. törvényszék bizonyítottnak vette azt, hogy vádlott R. Lajos felől, mint a ki az ajánlatokat kizárólag kezeli s mint a kire egyedül vonatkozhatott vádlott állítása olyasmit állított, a mi valósága esetén ellene a bűnvádi eljárás megindítására alapul szolgálna; miért is őt a rágal1 mazás vétségében bűnösnek kimondani s a rendelkező részben reá kimért büntetéssel sújtani kellett. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette a kir. törvényszék vádlott büntetlen előéletét s a vele, ámbár alaptalanul, de mégis vélt jogtalan eljárás miatti felháborodott ingerült állapotát, ugyanazért irányában a btkv. 91. §-át alkalmazta s ez alapon találta a reá kimért büntetést arányos és megfelelő büntetésnek stb. A bpesti kir. itélö tábla [1900 június hó 26-án 5,606 sz. a.i a kir. törvényszék ítéletét indokainál fogvahelybenhagyja. A m. kir. Curia (1900. évi január hó 31-én 9,698. sz. a.) mindkét alsó fokú bíróság ítéletének réézben való megváltoztatásával Cz. Sándor vádlott a btkv. 258. §.-ába ütköző s a 270. §.