A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 8. szám - Birói meggyőződés és az 1868. L I V . t.-c. 108. §-a

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 8 számához. Budapest, 1901. február hó 24. Köztörvényi ügyekben. A 15 éves korát alig meghaladott tanonc az iparhatóság engedélye nélkül 12 orai munkaidőnél jóval többet és részben éjjel dolgozott. Minthogy tekintettel a munkabeosztásra is, nem volt ideje arra, hogy a testi fejlettsege által megkívánt 8 orai időn at egyfolytában pihenjen, holott ez az ö korában a kellő éberség fentartasára szükséges, kétségtelen, hogy teendőit gazdájának az ipartörveny fentebb idézett rendelkezéseibe ütköző hibája miatt faradtan es a kellő éberség hijan volt kénytelen végezni, következően a gazda hibájából a tanoncra a munka közben hárult szerencsétlenség által okozott kart megteríteni tartozik. Nem szünteti meg kártérítési felelőssegét az a körülmény, hogy nem leven szakbeli iparos, üzletvezetőt tartott A miskolci kir. törvényszék : Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A tényállás következő. Felperes kiskorú fiát L. L.-t, ki 1883 április 12-én született, 1897. május 8-án tanoncul adta G. A. és B. mészáros iparosokhoz, kiknek akkor Miskolcon volt üzletük, kik azonban ezen üzletet 1898. szeptember lU-én megszüntették, minek folytán L. L. a G. I. és G. A. által 1897. február hóban nyitott hentes- és husfüstölö üzletbevétetett át tanoncul, hol 189S szeptember 7-én a kolbásztölteléket zuzó gépnek tisztítása közben jobb keze közép ujját egészen és a mutató ujj két első' izét szétzúzta, e miatt felperes a nevezett üzlettulajdonosok mindegyike ellen kártérítési keresettel lépett fel. Felperest azonban keresetével el kellett utasítani, mivel igaz ugyan, hogy minden munkaadó feleló'sséggel tartozik alkalmazottainak élete és testi épségeért, azonban csak az esetben, ha elmulasztja azon óvintézkedéseket, melyek valamely veszélyes foglalkozásnál szükségesek ahhoz, hogy az élet és testi épség megóvassék. Minthogy azonban leien esetben a kolbászgyártáshoz használt gép és annak kezelése a perben történt leirás szerint oly egyszerű, miszerint annak működése általában véve sem az életre, sem a testi épségre nem veszélyes, kezelése pedig oly egyszerű, hogy közönséges elővigyázattal az azt kezelő egyénnek testi épségére sem lehet hátrányos hatással, mit nyíltan tanusit maga azon tény, hogy azt a sérült egyén is tanonckodása első idejében egy éven át minden hátrány nélkül kezelte; ezeknél fogva és tekintettel azon körülményre, miszerint felperes maga sem állítja, hogy a sérülés alperesnek vagy munkavezetőjének közvetlen cselekvéséből vagy mulasztásából származott volna, felperesnek abbeli állítása pedig, hogy a sérült munkávali túlterhelés miatt testi kimerültség vagy lelki fáradtság miatt szükséges elővigyázatra képtelenné tétetett volna, a perben kifejtett bizonyítékokkal alperesek tagadásával szemben igazolást nem nyert: mindezeknél fogva a bekövetkezett sérülést L. H. saját vigyázatlanságából eredettnek ítélni és felperest keresetével ezen okokból kereseti alap hiánya miatt elutasítani kellett. (1990 március 21. 2,024/900. sz. a) A kassai kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. Í1900 május 14. 1,503/900 sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének 1. és 2. rendű alperesre vonatkozó része helybenhagyatik, ellenben a 3. rendű alperesre vonatkozólag mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, ennek az alperesnek kártérítési kötelezettsége megállapíttatik; ennek következtében az elsőbiróság utasittatik, hogy a kártérítés összege tekintetében hozzon uj ítéletet. Indokok: Az iparhatóságtól megszerzett iratokból kitűnik, hogy a hentes- és husfüstölö ipar üzéséie engedélyt G. I. és G. A. nyertek, G. B. tehát ennek a vállalatnak tagja sem lévén, ő a felperest eme vállalatnál ért kárért felelőssé nem tehető. Ugyancsak az emiitett iparhatósági iratokból az is kiderül, hogy G. A. a szóban forgó hentes- és hustüstölő üzletből 1898 május 1-én kilépett ; minthogy pedig a felperesnek ugyanezen üzlet gyakorlása közben sérülése 1b98 szeptember 7-én történt, azért G. A. sem tartozik felelősséggel. Igaz ugyan, hogy a tanszerződés G. testvérek céggel kötfetett, de pusztán ez alapon G. A. felelőssége azon az időponton tul, melyen az üzletből való kilépésével közte és felperes közt a tanviszony tényleg megszűnt, ki nem terjeszthető. Ezen alperesek irányában tehát a kir. tábla elutasító ítélete ezekből az okokból volt helybenhagyandó; a 3. rendű alperes irányában azonban mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatandó s ezen alperes kártérítési kötelezettsége megállapítandó volt, mert P. A. és K. H. tanúnak vallomásából kitűnik, hogy 3. rendű alperes üzletében a kolbászkészités éjjeli 2—2£ órakor szokta kezdetét venni és délutáni pihenéssel esti 4—5 óráig eltartani, esti 8—10-ig pedig a következő éjjeli gyártáshoz szükséges hus készíttetik elő. Felperes mindezen munkákban részt venni s ezenkívül sérülésének idejében a kijárással összekötött üzleti teendőket is végezni tartozván, nyilvánvaló, hogy az 1884: XVII. t.-c. 64. §-ában megengedett 12 órai munkaidőnél jóval többet dolgozott és teendőinek egy részét éjjel végezte a nélkül, hogy alperes csak áll'totta volna is, hogy azt az idézett t.-c. 65. §-a értelmében az akkor 15. évét alig meghaladott felperesre nézve az iparhatóság megengedte. Ily hosszú és részben éjjeli foglalkozás mellett, tekintettel a munkabeosztásra is, nem volt felperesnek ideje arra, hogy a testi fejlettsége által megkívánt 8 órai időn át egyfolytában pihenjen. Minthogy pedig dr. S. I. szakértő véleménye szerint 15 éves korban 8 órai időn át egyfolytában eltöltött pihenés szükséges a kellő éberség fentartására, kétségtelen, hogy felperes a kolbászgyártás körüli teendőit alperesnek az ipartörvény fentebb idézett rendelkezéseibe ütköző hibája miatt fái adtán és a kellő éberség hiján volt kénytelen végezni, következően az alperes a hibájából felperesre hárult kárt megtéríteni tartozik. Nem szünteti meg alperes kártérítési felelősségét az a körülmény, hogy alperes nem lévén szakbeli iparos, üzletvezetőt tartott, mert az ipar alperes nevében és javára gyakoroltatván, az a közben okozott kárért harmadik személyek ! irányában alperes felelős és azt az üzletvezetőnek a hatóság és i alperes irányában fennálló felelőssége ki nem zárja. (M. kir. Curia 19(10 december 28. 4,404/900. sz. a.) Hogy felperes keresetét, tekintettel az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-ának rendelkezésére, kellő időben adta-e be, hivatalból is vizsgálandó kérdést nem képez. A m. kir. Curia: tí kir. ítélő táblának végzésemegváltoztattatik, az elsőfokú biróság ítéletének a másodbiróság végzésében jelzett része megsemmisithetőnek nem találtatik, és a másodbiróság utasittatik, hogy a perben érdemileg határozzon; hatáskör kérdésének esete ezúttal fenn nem forog, mert alperesnek a kereset elkésettségére alapított kifogását mellőző és a pert érdemileg eldöntő elsőbirósági Ítéletben az alperes megnyugodott; az pedig, hogy felperes az 1898 november 25-én benyújtott keresetét, tekintettel az 1889. évi XVII. t.-c. 176. §-ának rendelkezésére, kellő időben adta-e be, hivatalból is vizsgálandó kérdést nem képez. (Curia 1900. december 11. 1,402. sz. a.) Törvénytelen gyermek tartása iránti perben megállapítja a feslett életet az anya részéről az a körülmény, hogy az anya a fogamzási idő alatt többekkel nemileg közösült, egy alkalommal a közösülésért pénzt is fogadott el, éjjelenkint a kerítésen átmászva hazulról kimaradott és különböző férfiak társaságában volt. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1901. jan. 12. I. G. 530/1900. sz. a.) Habár általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a haszonbér összegnek késedelmes fizetése akkor is feljogosítja a haszonbérbe adót a szerződés felbontására, ha ez a fizetési késedelemnek következményeként szerződésileg kikötve nincs, azonban más részről a törvényes gyakorlat által elfogadott jogszabály az is, hogy ha a haszonbérbe adó a fizetési késedelem után az esedékessé vált haszonbért felvette, a nélkül, hogy a késedelemből a szerződés megszüntetése iránti jogát kifejezetten fentartotta volna, erről a jogáról lemondottnak tekintendő. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1901. jan. 15. G. 574/P 1900. sz. a.) . Az írásbeli szerződésben foglalt megállapodások kötelezővé válnak, ha a szerződő felek annak tartalmáról tudomásul birva, bár szóbeli kijelentést elfogadása iránt nem tesznek, a szerződést aláírják — tehát a végleges szerződés aláírását megelőző az a szóbeli megállapodás, mely a szerződés rendelkezéseivel ellenkezik, hatályát vesztette akkor is, ha erre nézve a szerződés aláírásakor szóbeli nyilatkozat nem is történt. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1900. dec. 12. G. 488/900 sz. a.) Az optk. alkalmazásának területén is általánosan elfogadott jogszabályt képez, hogy oly esetben, midőn a tartásra kötelezett a tartásra jogosítottal szemben, vele folytonos személyes viszálykodásban és civakodásban élvén, tűrhetetlen magaviseletet tanusit és igy a tartásnak természetben való szolgáltatása többé nem lehetséges, annak értéke megfelelő pénzösszegben megállapitassék. Ha a tartásra kötelezett házastársaknak csak egyike tanúsított a tartásra jogositottal szemben tűrhetetlen magaviseletet, ennek következményei a tartás mikénti kiszolgáltatására nézve a másik házasfélre is kiterjed, mert a kötelezettség oszthatatlan lévén, ha annak természetben való kiszolgáltatása az egyik félre lehetetlenné vált. megszűnik annak jogi lehetősége, hogy az a másik kötelezett fél által természetben legyen kiszolgáltatható. (A m kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1900 dec. 19. I G. 509. sz. a.) A végrehajtató érdekében folyamatba tett per költségének viselése nem az ügygondnok, hanem a végrehajtató terhére esik. (A m. kir. Curia 1901. jan. 10. 5,776/900. sz a.)