A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 7. szám - A járásbirák mai helyzete

OG 51 Szóljunk-e még az alsó- és felsőbíróságoknak ritka egyértelműséggel gyakorolt kicsinyes, sőt gyakran sértő költségmegállapításairól ? A kezdeményezés itt is a Curiát illetné, — addig pedig, mig egy felülvizsgálati tárgyalásért, mely hosszú előzetes tanulmányozást és készülődést és a mellett egy egész délelőttet igényel, — 15 fit a tárgyalási dij maximuma, nem lehet az alsóbiróságoktól bármi jobbat várni. Az ügyvédnek tehát csak kötelességei vannak, annyira hangoztatott tekintélye pedig ugylátszik megköveteli, hogy koplaljon. De nem akarunk humorizálni és azért berekesztjük az ügyvédi sérelmek és keservek további fejtegetését. Ennek helyébe rövid visszapillantást vetünk a husz év előtti időkre. Már emiitettük, hogy a bíróságok összes járandóságai 1880-ban (a i°yos intercalare levonásával; 9.125.12(5 koronát tettek ki. A törvényszékek és jbságok összes személyi létszáma akkor. Budapestet (381) beleértve: 5.250 személyt (ebből 66 elnök és 2 alelnök a budapesti ts 'éknél és a váltótszéknél 1,509 törvényszéki-, járásbiró és albiró) tett ki, — holott ma ezek száma 7.862 személy (68 elnök, 1,200 biró és 1,070 albiró = 2,270), A birák fizetése 1880-ban következőleg volt csoportosítva: 3 elnök Bpesten egyenk. 8,000 k, fiz, és 1.200 k. lp ; 63 a vidéken egyenk. 4,800 k. fiz. és 600 k. lp.; 2 alelnök egyenk. 6.000 k. fiz. és 1,000 k. lp. A birák fizetése volt: 64J: i,000 k. fiz. és 800 k. lp., 877: 3,000 k. fiz. és 600 k. lp. ; 31 albiró: 2,000 k. fiz. és 600 k. lp., 512: 2,000 k. fiz. és 400 k. lp. Némi szerény javulás tehát itt is észlelhető. A személyi járandóságok közt szerepelt még ezenfelül a joggyakornokok illetményei fejében 140.000 k., a szolgák ruhailletményeire 102,000 k. (itt is 4°/0 intercalare levonásával 98,496 k,) és 20.000 k. jutalmak, összesen tehát összkiadásképen 9.373,622 k. — A dologi kiadások 2.258,542 koronát tettek ki. . . . A birói létszámnak ujabbi jelentékeny emelkedése mellett is sok oldalról érkezik panasz az ügyek lassú elintézése ellen, és a birák számának szaporítása érdekében. Ezen panaszok részben az intercalare terhére esnek részben abban is lelik indokolásukat, hogy számos biró hol a ministeriumban. hol a Curia és Tábláknál nyer állandó alkalmazást és a személylétszámban ekkép beállott hiány rendszerint nem lesz pótolva. A többletmunka az amúgy is túlterhelt birói személyzet közt lesz felosztva és ezek rendszeresen arra kényszerítve, hogy rossz munkát végezzenek. Ugyané célnak szolgál azon utasítás, hogy a biró kimutatásában nem az elintézett perek minősége, hanem csupán azok mennyisége az egyedül irányadó, felsőbb helyen kizárólag mérlegelt szempont. Ki lesz akkor oly együgyű, hogy qualitative is jó munkát végezzen és alaposan ítélkezzék, mikor ennek felsőbb helyen semmi becse nincsen ? Ki fog egy pert az alaposság érdekében hosszan tárgyalni, mikor ugyanezen idő alatt 5—6 pert is elintézhet? És igy mindinkább kezd az alsófoku biróságoknál lábra kapni a gyors de rossz munka, a fáradságos módon beszerezhető bizonyítékok beszerzésének mellőzése, a bizonyítási eljárásnak a minimumra való megszorítása: mindinkább kezd a per tulajdonképeni súlypontja az alsófoku bíróságtól a felebbviteli bíróságra átgravitálni. Hogy ez anomália, azt jogászközönségünk előtt szükségtelen bizonyítanunk. (Folytatása következik.; Dr. Révai Lajos. A járásbirák mai helyzete. Irta: KELEMEN ERNŐ kisvárdai kir. járásbiró. El kellett készülnöm és el ís vagyok készülve arra, hogy mindazok, a kiket az alábbi fejtegetésem tárgya egyénileg nem a maguk javára érint, a «pro domo», «haza beszélw, «minden szentnek maga felé hajlik a keze» stb. szálló igéket verik a fejemhez, de mert az igazság erős faláról még a keményebb támadások is visszapattannak, vagy legalább abban kárt nem tesznek, ha egyedül is a többiek közül, megtöröm az indolentia, a türelem jegét s ha azt sikerül igy megkezdenem, hogy annak folytatásakép a többi érdeklett is felemeli szavát s tovább töri az útját annak a célnak, a mit elérni vagy legalább is megközelíteni szándékozom : félig nyert ügyem van, a többi azután az illetékes körök, a jövő dolga. Lehet, hogy ugy járok vele, mint sok olyan ember, a kiről a gyermekek azt tanulják, hogy «Ezt a diófát még nagy apám ültette. — De a gyümölcsét ő annak már nem ette. «Én is elültetem az eszme magvát s lehet hogy abból gyümölcs termő fa lesz. de annak a gyümölcsét majd csak a jövő egyes birói nemzedék élvezi. Ha igy lesz, fáradságom nem veszett egészen kárba. Ha nem igy lesz, s a mag ki nem kél: spongyát rá! Arról akarok szólani, hogy milyen kirívóan hátrányosabb helyzetük van ma a járásbiráknak, a velük egy osztályban, mondjuk egy rangban lévő törvényszéki bírákkal és ügyészekkel szemben. Pedig hát az igazságügy budgetjének tárgyalásán az ország több kiváló jogászától s jeles publicistájától hallottuk a bűnvádi perrendtartás javaslatának a tárgyalásakor is, hogy a törvényszéknél a szóbeliség fejlesztésénél a tanácsvezetők olyan birák legyenek, a kik már az önálló tárgyalás vezetésében gyakorlatot szereztek, s az ügyek áttekintésére s a szóbeliséggel és nyilvánossággal járó világosabb s gyorsabb rendelkezésekre önálló praxisuknál fogva erre praedestinálva, hivatva vannak. Ezt pedig megszerzik az egyes biróságoknál működő járásbirák, a kik napról napra a szóbeli tárgyalásoknak s az ügyeknek objectiv irányban való vezetésében ugy szólva agyongyakorolják magukat. Ez nem a magam levegőből kapott állítása, hanem szaktekintélyeké. Az administratió terén megint olyan iskola a járásbirói állás, hogy a ki a járásbíróság vezetésében megállja a helyét, egész bátran megbízható administrativ teendőkkel a társasbiróságoknál is : mint elnök ott is megállja a maga helyét. S mégis mit tapasztalunk ? A hol előléptetésről van szó, ott a járásbirákat ugy szólván következetesen mellőzik s legalább egy idő óta alig tapasztalható más előléptetés a járásbirák közt. mint a százalékos helyi előléptetés. Pedig hát én azt hiszem, hogy a mint ezelőtt néhány évvel akadt a járásbirói statusban ember, a ki a felsőbb bíróságnál is megállja a helyét, vagy alkalmas egy törvényszék vezetésére, —• ugy most, a mikor már a Szilágyi-aera óta fiatalabb erőkkel s fel van frissítve, szintén vagy talán még inkább akad érdemes az előléptetésre. Azt tapasztaljuk, hogy a törvényszéki elnöki állásokat legtöbb esetben ügyészekkel, az ítélőtáblai birói állásokat pedig a törvényszék bíráival töltik be s hasonlókép a törvényszék biráit alkalmazzák a curiai tanácsjegyzői állásokra, sőt hogy ezt is ki ne feledjem, még a táblai elnöki titkári állásokra is. És miért ? Rationabilis okot felfedezni nem tudunk. Nem tudunk abban, hogy a törvényszéki elnöki állásokat az ügyészekkel töltik be, hacsak nem az a cél lebeg az igazságügyi politika embereinek szemei előtt, hogy az ügyész az eddig viselt állásánál fogva erősebben van hivatva az ellenőrzés gyakorlására. Képzettség tekintetében, lehet hogy jeles a bűnügy terén, de ez nem zárja ki azt, hogy egy járásbiró ne lehetne kitűnőbb biró bűnügyekben, ha talán rosszabb ügyész is — mint az a volt ügyész, a ki folytonosan a vádhatóságot képviselvén, gondolkozását átjárta az örökös vádemelés joga s kötelezettsége s a mellett az a járásbiró még a törvénykezés más ágában is otthon van s nincs kizárva, hogy akadnak sokan olyanok is, a kik az alsóbb fokozatban mint alügyészek az ügyész teendőit is gyakorolták. Hogy az ügyészek megfordítva alsóbb fokozatban albirók vagy előbb járásbirók illetve törvényszéki birók lettek volna, az a szabály alól nagyon kivételes lehet, miután kevés ügyészi állás lévén, az alügyészekből, a kik többen vannak, lehet ugyan és lesz is biró, de az ügyészi állást majdnem kivétel nélkül közülök töltik be, a mi helyes is, de talán nem egészen lenne helyes a jogrend érdekében sem, ha a törvényszékek élére is csak ügyészeket állítanak Az ügyészből lehet kiváló tagja a felsőbb bíróság büntető tanácsának, de az első fokú bíróságok vezetése csak administrativ tekintetben köszönhet nekik igen sokat, a törvénykezés, főleg a polgári törvénykezés, legalább egyelőre azonban kevesebbet. Nem azt mondom ezzel, hogy ügyészből soha ne legyen elnök, mert hiszen lehet olyan törvényszék, a melynél a polgári törvénykezés egyöntetűségét kiváló biró irányítja s az ilyennél helyén való egy büntető jogász elnök, de a hol megfordítva áll a dolog, nyissanak ajtót a járásbiráknak is, meglátják, azok is megállják helyüket; a mint példát tudnék mutatni olyan elnökről, a ki járásbiró volt és úgyszólván regenerált egy nagy törvényszéket. Az ellen nincs kifogásunk, hogy a törvényszék biráiból ujitsák meg az Ítélőtáblák tanácsait, mert hisz a legtöbb olyan ügy, a mi az Ítélőtáblák elé kerül, a törvényszék hatáskörébe van utalva ; de hát ott is vannak olyan ügyek, a melyekben az egyes birói praxisnak is haszna van, mint a sommás ügyek felülvizsgálata, végrehajtási ügyek. hagyatékok,telekkönyvi ügyek stb. Ezeknél az ügyeknél, hogy sokat ne mondjak, legalább is elkél egy tanácsban egy volt járásbiró. Hogy a kir. Ítélőtáblán az elnöki titkár teendőit az administratióban már jártas ember jobban betöltené mint a törvényszéknél működő s ezzel nem foglalkozott egyén, az azt hiszem bizonyításra nem szorul. 1*