A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 6. szám - A fokozatos illeték alá tartozó jogügyletek után kiszabandó illeték alapjául veendő értékről. [4. r.]

A JOG 47 Belföld Az esküdtszékek működése. Az esküdtszékek országszerte megkezdték működésüket. Mindenütt nagy ünnepség és az uj igazságügyi reform nagy horderejének és fontosságának méltatása mellett az igazságszolgáltatás minden tényezője részéről. A bíróság, ügyészség és ügyvédi kamarák képviselői egyaránt valóságos fogadalmat tettek egymásnak, hogy az uj intézmény működésének támogatásában és fejlesztésében egyedül az igazság és csak az igazság érdekeit kívánják szolgálni. Ugy legyen ! Ez alkalommal csak a budapesti esküdtszéki első tárgyalás megnyitása alkalmával a bíróság, ügyészség és az ügyvédi kar részéről elhangzott nagy érdekű beszédekről kívánunk beszámolni. Z s i t v a y Leó elnök beszéde. »Az esküdtbíróság — az uj törvény szerint — ma először lép e terembe, a nyilvánosság elé, hogy törvényt üljön. Ez alkalomból, a munka kezdetén, az uj intézmény közreműködő tagjait : az esküdteket, a vád és védelem képviselőit, a munkatárs meleg szózatával üdvözlöm. Mindenikünk más ösvényen jő a fórumra, de itt egyesülünk, mert itt egy a hivatásunk, egy a törekvésünk és célunk : a törvényes igazságszolgáltatás alkotmányos országban, melyben a közszabadság jogait biztosítékokkal övezik körül, melyben az államhatalom minden nyilvánulásánál a nép, az ö tudásával és akaratával a közjólét iránt közreműködik : nem maradhatott el ez az uj intézmény sem, mely az állam büntető birói hatalmának gyakorlásába szintén beviszi a népet, az ő tudásával, akaratával és szeretetével az élő igazság iránt. A bünvádat tehát, — legyen a vád vagy a védelem még oly kápráztató — higgadtan, gondosan és erkölcsi erőtől áthatott önérzetes bírálattal kell mérlegelnünk, alaposságát éles szemekkel felkutatnunk : biztosítékul a bűnösnek és ártatlannak egyaránt. Ez feladatunknak másik lapja, a fehér lap, melyre élő lelkiismeretünk és tiszta, erős meggyőződésünk irja reá döntő szavait. Súlyos felelősség nehezedik mindenikre, a legsúlyosabb a biróra. A nagy feladat, súlyos felelősség : éppen ez teszi magasztossá hivatásunkat ; ezt érezzük át és át lelkünk mélyében, mert sikeres megoldása megtermékenyíti a nép jogérzetét és meghozza az erkölcsi elégtételt ; az ártatlannak visszaadja az életerőt, a szabadságot és becsülést ; a bűnösnek megszabja a méltó bűnhődést, a kiengesztelés és lelki javulás megnyíló forrásait. Ezt akarja a törvény, ezt várja az uj intézménytől a nemzet; és mi komoly, férfias fogadalmat teszünk, hogy fogadalmunknak meg fogunk felelni hiven és becsületesen. És midőn embertársaink fölött ítéletet mondunk, meg fogunk emlékezni arról mindig, hogy a lelkiismeret és igazságszeretet nagy kincsét a mindentudó és mindenható Isten tette le az emberek szivébe ; és ennek fölemelő tudata megadja az erőt, hogy az igazságot megtaláljuk és megadja a bátorságot, hogy az igazságot bármi viszonyok közt — kimondjuk. Teljék meg tehát e terem igazságszeretettel s mindenki abban megerősödve, lelkében megnyugvással lépjen ki innen és hirdesse az igazság igéit! Az éljenzéssel fogadott elnöki beszéd után szót emelt Geguss dr. főügyészhelyettes. G e g u s s főügyészhelyettes beszéde. Geguss beszédében főleg az esküdtekkel foglalkozott. Hiszszük, — úgymond — hogy a társadalom védelmének és az emberszeretetnek szálai harmonikusan fognak egybeszövődni az önök kezei közt. A közérzület átvitelét várjuk önöktől a törvénybe, a mely semmi egyéb — úgymond Maca u 1 a y — mint egy darab papiros mindaddig, a mig ez a közérzület belé nem ójtja a maga életadó lehelletét. Ilyen eszmékkel, — hittel és bizalommal akarunk mi kezdeményező tényezői lenni az önök birói működésének. A lelkiismeretnek ebben a fönséges munkájában fonódjanak tehát össze a mi leikeink és verjenek együtt sziveink, hogy megértsük egymást és megközelítsük a célt — mindnyájunknak közös célját — az igazságot. A legnemesebb, de egyszersmind a legsúlyosabb felelősség hárul ime ránk. Az állam polgárai kezébe tette le a maga rendjének, társadalma békéjének védelmét, mindnyájunknak becsületét, szabadságát, életét. Ember kell ide, a kinek egy eszme, egy gondolat foglalja le, egy akarat vonja szilárdul össze érzését. A templomba vallásos ihletet viszünk és istenfélelmet. Azzal van teli a mi lelkünk. Ugy lépjünk ide is be. Az igazságszeretetet hozzuk el szivünkben és törvénytisztelettel töltsük meg azt. A hagyományok pedig, a melyek uralkodók voltak törvényházainkban, hassanak át ezentúl is mindenkit és osztassanak meg önökkel, esküdtbiró urak, azoknak az érdemes birótársaknak részéről, a kik ennek a névnek országszerte becsületet szereztek. A biróság drágagyöngye, drágaköve volt intézményeinknek. Fényesen emelkedett ki azoknak keretéből. Emelkedjék ki, váljon ki majd önök által is, és legyen az, maradjon az mindig szabad, mindig független, mindig magyar! A magasszárnyalásu beszéd után éljenzés következett. Ezután szót emelt az ügyvédi kamara elnöke, GyőryElek. G y ő r y Elek beszéde. Néhány bevezető szó után ezeket mondotta: A ki kellően méltényolja a kar feladatát, annak tudnia, éreznie kell, hogy e karnak hivatásában rejlik, hogy általános természetű lévén a törvények rendelkezése, azoknak alkalmazásában érvényesülhessen az egyéni jog is, hogy az emberi lehetőség határai között bevitessék a törvény szigorúságába a méltányosság balzsama és hogy minél jobban megközelittessék a tárgyilagos, az anyagi, vagyis a valódi igazság. És a midőn élnie kell az ügyvédi kar lelkében annak a tudatnak, hogy a védelem joga a polgárok joga s az ügyvéd nem a bűnöst védi, hanem esetleg a tévedés vagy esetleg a hatalom erejével szemben egész tudásával és odaadásával ezt a jogot oltalmazni hivatva van. Eljöttünk, hogy ezen alkalommal üdvözöljük, s ezennel tisztelettel üdvözöljük az igazságszolgáltatás többi tényezőit, a törvényt alkalmazó bíróságot, az esküdt urakat s a vádhatóságot. És hogy ezen ünnepélyes alkalommal megújítsuk s a reform értelmében a közlelkiismeret tolmácsaként hivatott esküdt urakkal megkössük a frigykötést, a melynek az igazságszolgáltatás tényezői között őszintén, igaz bensőséggel léteznie kell, hogy az emberi korlátoltság mellett is lehetőleg megközelittessék mindannyiunknak közös célja : az igazság. Hogy megújítsuk és megkössük a szent frigyet, melyben mindegyik tényező kölcsönösen tisztelve s megbecsülve egymást, tisztelve és megbecsülve a másiknak jogkörét, függetlenségét és szabadságát, megalkottassék s fentartassék a reform üdvös sikerének biztositéka. Legyen, tehát a mii alkalom ily fogadalomnak, ily frigykötésnek ünnepélye, s adja a mindenható, hogy valamennyi tényezőnek odaadó, lelkes, buzgó közreműködésével és támogatásával szolgáljon a reform igazságszolgáltatásunk és ezzel hazánk javára és üdvére. Ugy legyen ! Ezt a beszédet is lelkes éljenzés követte. Nyilt kérdések és feleletek. Az uj bűnvádi perrendtartás alkalmazása a már folyamatban levő ügyeknél. (Felelet.) I. A «J o g» 5. számában felvetett kérdésre, valljon azokban a büntető ügyekben, mikben a bűnvádi perrendtartás életbelépése előtt már tartatott főtárgyalás, illetve jbiróság elé tartozó ügyekben tárgyalás, a további eljárás (tehát p. o. a folytatólagos tárgyalás) az eddigi szabályok szerint vagy az uj törvény szerint eszközöltessék-e ? szerény nézetem szerint csak az lehet a törvényből folyó válasz, hogy az eljárást ezekben az ügyekben az eddigi szabályok szerint kell folytatni, mert az életbeléptetési törvény 4 §-ában az eljárásnak az eddigi szabályok szerinti folytatásának feltételéül az állíttatik fel, hogy az uj ügyben a törvény életbelépése napját előzőleg a főtárgyalás illetve tárgyalás kitüzetelt legyen; tehát döntő az, hogy tárgyalás tartatott-e már vagy sem ? Az, hogy egy vagy több tárgyalás tartatott-e az uj törvény életbelépése előtt, az illető ügyben teljesen közömbös. Nézetem szerint tehát az életbeléptetési törvény 4 §-ának első bekezdése csak olyan ügyekre vonatkozik, mikben a feljelentés, az előnyomozat, a vizsgálat megtörtént az uj törvény életbelépése előtt, de főtárgyalás, illetve tárgyalás még nem tüzetett, erre enged szerény nézetem szerint a felhívott törvényszakasz utolsó bekezdése is következtetni; mihelyt főtárgyalás, illetve tárgyalás akár egy, akár több volt az ügyben 1900 január 1-je előtt a további eljárás már az eddigi szabályok szerint folytatandó. Dr. Z. F. II. E lapok mult számában dr. K. V. ügyvéd ur azt a kérdést vetette föl, hogy azokban az ügyekben, melyekben az előző törvény hatálya alatt már volt főtárgyalás kitűzve, de az elnapoltatott és a büntetőperrendtartás életbeléptetése után tűzött a bíró uj tárgyalásra határnapot, melyik törvény szerint kell folytatni a további eljárást ? Véleményem szerint az életbeléptetési törvény 4-ik §-ának ezt a kifejezését, a mely ügyben a főtárgyalás stb. márki volt tűzve (az előző törvény hatálya alatt) nem lehet félremagyarázni. Abból világosan kitűnik, hogy olyan ügyről van szó, a melyben 1899. dec. 31-ig 1900 valamelyik napjára tárgyalást vagy fő tárgyalást tűzött a biró. Különbözik ez a kifejezés: amely ügyben a tárgyalás már ki volt tűzve* ettől, a mely ügyben már tárgyalás volt kitűzve, vagy tartva. Ha ez utóbbi kifejezés állana a törvényben, akkor minden ügyben, a melyben valamikor, — az előző törvény hatálya alatt — tárgyalás volt tartva, vagy kitűzve, a régi jogszabályok szerint kellene eljárni a büntető perendtartás életbeléptetése után is; ezt azonban részemről is a legnagyobb perjogi absurdumnak tartom,elfogadva Bodor Lászlónak e lapokban közétett indokait. Az az intézkedés, hogy az előző törvény hatálya alatt az ujabb törvény életbeléptetése utáni időre kitűzött tárgyalás, valamint a további eljárás a régi jogszabályok szerint történjék még akkor is, ha az ujabb törvény a terheltre nézve enyhébb, jogi érvekkel nem indokolható s csupán az lehet egyik erőssége, hogy a törvényhozó, a törvény gyakorlati alkalmazására i d őh a 1 a dékot adott, a mi a jelen viszonyok között talán nem is volt épen felesleges. De a törvénynek olyan értelemben alkalmazása