A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 52. szám - A rendkívüli semmiségi panasz (perorvoslat a jogegység érdekében) alkalmazhatásának egy vitás esetéről

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 52 számához. Budapest, 1900. december hó 30. Köztörvényi ügyekben. Felperes az alperes községgel kötött magánjogi szerződésből kifolyóan inditvan meg keresetét, felperesnek az alperes község mint jogi személy ellen közvetlen kereseti joga van, tekintet nélkül arra, hogy a községi elöljáróságot valami gondatlanság vagy mulasztás terheli vagy sem. A kalocsai kir. törvényszék (1899. april 27-én 113 sz. a.) L. Zsigmond felperesnek D. József mint Dunapataj községbirája alperes elleni 4,31)4 kor. 56 fillér és jár iránti perében következőleg ítélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Dunapataj község elöljárósága az iratoknál 5/. a. fekvő árverési jkönyv tanúsága szerint 1895. jun. 9-én buzavetés alá bérbe adja az 1895 96. gazdasági évre az inanii 26 hold területű ugarföldeket R. János és társainak több részletekben, összesen 409 írt 90 kr. évi bérért, mely összeget B. János és társai lefizetik, a földeket birtokba véve, a szántást is megkezdték. Felperes az árverés után utóajánlatot tett és a Dunapataj község képviselő testületének 1895. jun 11-én hozott határozata szerint a fent emiitett inánii ugartöldeket szabad kézből 780 frt. évi bérösszegért bérbe vette, ezen bérösszeget az A. a. csatolt nyugta szerint 1895. aug. 8-án a község pénztárába befizette; Dunapataj község pedig, miután B. János és társai a bérleményt már elfogadták, L. Zsigmond felperesnek,bérleménybe helyeztetése végett a kalocsai kir. járásbíróságnál, miként ezt a rövid uton beszerzett 7,954 96. sz. jbirósági iratok igazolják, 1895. évi jun. 14-én 5,043 95. sz. alatt sommás visszahelyezési keresetet indított B. János és társai ellen az alapon, hogy az 1895- évi június hó 9-iki árverést a képviselőtestület jóvá nem hagyta és dacára annak, hogy a községi elöljáróság B. János és társait a birtok elhagyására felhivta, ezek a bérleményt elhagyni nem akarták. Ezen sommás visszahelyezési perben a kalocsai kir. járásbíróság 5,454 95. sz. ítéletével B. János és társait az inánii ugarföleek visszabocsátására kötelezte, mire B. János és társai a végrehajtás kikerülése céljából, miként ezt a jbirósági iratok közt elfekvő 6,118 95. sz. kérvényükben jelezték, a bérleményt elhagyták, erről L. Ödön községi jegyzőt értesítették, kijelentették egyidejűleg azonban, hogy a visszvégrehajtási jogot fentartják. Felperes ezután az ugarföldeket, használatba vette, búzával bevetette, de nem sokáig birlalhatta, mertB. J. és társainak a fentemlített 5,454 95. sz. jb. ítélet ellen beadott felebbezése folytán a kalocsai kir. törvényszék azon indokból, hogy közigazgatási uton még nem döntetett el az a kérdés, hogy a bérlemény L. Zsigmondot v. B.-ékat illeti-e, I. 45/96. sz. a. hozott permegszüntető végzésével a kalocsai kir. járásbíróság ítéletét feloldotta. Ennek folytán B. János és társai 1896. máj. 8-án 5,179 sz. a. benyújtott kérvényükkel Dunapataj községe ellen a haszonbérlemény visszabocsájtása iránt végrehajtással éltek. Ezen kérelmüknek a kir. jbiróság helyt adott és a járás;-at0'^ közt elfekvő 1896 év má: hó 23 á" fe!"pfl' vé~ hajtási jegyzőkönyv tanúsága szerint B. János éstársai a L. Zsigmond által már búzával bevetett földek használatába bevezettettek. Dunapataj község, mely a visszvégrehajtási jegyzőkönyv szerint a birtokbavezetés végett kitűzött határnapokról előzőleg értesítve lett, a végrehajtás foganatosítása előtt egy nappal, az az 1896. máj 22-én a végrehajtó kezéhez juttatott előterjesztéssel, majd 1896. évi máj. hó 19-én 5,815/96. szám alatt a járásbírósághoz benyújtott előterjesztéssel, sőt 1896. évi máj. hó 22-én 5,179/96. sz. végzés ellen felfolyamodással is élt. A kir. járásbíróság 6,874/96. sz. végzésével az előterjesztést elvetette, ellenben a budapesti kir. itélő tábla a felfolyamodásnak helyt adva, 7,879/96 jb. szám alatt iktatott végzésével a visszvégrehajtást hatályon kívül helyezte, mely légzés a teleknek 1896. évi aug. hó 30 án kézbesítve lett. Ezen kir. ítélő táblai végzés hozatala és kézbesítése előtt azonban B. János é^ lársai a felperes által elvetett búzát már learatták és behordták. Felperes keresetét ezen tényállásra alapítva, elő'dta,hogy Dunapataj községe a haszonbérre vonatkozó és B. János és társai által íelebbezett községi képviselő testületi határozatot, mely még 1895. évi jun. hó 11-én kelt, csak 1896. évi ápr. hó 10-én, tehát a közgyűlés megtartásának idejétől számított csak 10 hó múlva terjesztette föl és így annak, hogy B. János és társai a felperes által már bevetett ugarföldek használatábavisszvégrehajtás utján bíróilag bevezettettek és az életnemüt learatták, a község, t. i. alperes volt okozója, miért is kéri, hogy a közös szakértők által a C7. alatti szerint történt megállapítások figyelembe vétele mellett alperes 2.180 frt 78 kr. tőke s járulékainak megfizetésére köteleztessék. Az alperesként perbe vont Dunapataj községe becsatolja 2alatt a L. Zsigmond haszonbérletét tárgyazó községi képviselet határozatára hozott törvényhatósági jóváhagyó határozatot és azzal védekezik, hogy B J. és társai önként foglalták el a haszonbérleményt és így ezek jogellenesen helyezkedtek birtokba; egyébként a község B. J. és társai birtokba helyezkedésének megakadályozása és felperesnek a haszonbérletben való megtartása céljából a törvényes lépéseket megtette, mert sommás visszahelyezéssel, majd a visszvégrehajtás foganatosítása illetve elrendelése ellen előterjesztéssel és felfolyamodással élt és így azért, hogy B.-ék birtokba helyezkedtek, a községet felelőssé tenni nem lehet. A kir törvényszék felperesnek Dunapataj község ellen való kereshetőségi jogát az 1886. évi XII. t.-c. 86. §-ára való figyelemmel, nem találta megállapíthatónak és azon meggyőződésben van, hogy az idézett törvény 86. és 88. §-ai értelmében Dunapataj községe jelen esetben csak másodsorban vonható felelősségre. Az idézett törvény 86 §-a ugyanis kimondja, hogy az elöljáróság felelős első sorban mindazon károkért, mely károkat cselekvése, mulasztása által, szándékos vagy vétkes gondatlanságból magánosoknak jogtalanul és illetéktelenül okozott, az idézett törvény 88. §-a pedig akként rendelkezik, hogyha a károsult az elöljáróság vagyontalansága miatt kielégítést nem nyert, a fedezetlen kárt a község pénztárából téríti meg. Ezen §-ok rendelkezéseiből tehát nyilvánvaló az, miszerint minden oly esetben, midőn a község elöljáróságát terheli a mulasztás, első sorban a község elöljárósága tartozik felelősséggel a kártérítések tekintetében. Minthogy pedig a jelen esetben tényként állapitható meg, miszerint Dunapataj község elöljárósága a községi képviselőtestület által hozott és B. János és társai által a törvényhatósághoz megfelebbezett, az iratokhoz mellékelt megyei bizottsági határozat szerint jóvá is hagyott és L. Zsigmond részére a haszonbérletet biztosító képviselőtestületi határozatot, vastag mulasztást elkövetve, a haszonbérletbe behelyezkedtek és a bevetett életneműeket learatták és igy annak, hogy L. Zs. felperes a haszonbérletből folyó jogait, melyeket részére a másodfokú közigazgatási hatóság már biztosított, nem érvényesíthette, Dunapataj község elöljárósága volt az okozója,— anná fogva a felperes keresetét első sorban a község az időbeni elöljárósága ellen lett volna jogosítva indítani, mert miként fennebb előadatott, az idézett 86. évi XXII. t.-c. 88. §-a értelmében a község csak másodsorban lett volna felelősségre vonható. Ezen okokból felperest Dunapataj községe ellen indított keresetével elutasítani (stb.) kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1899. évi nov. 7-én 4,088 sz. a.) az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Helybenhagyandó volt az első fokú bíróság ítélete annak az 1886. évi 22 t.-c. 86. és 88. §-ok rendelkezéseire alapított indckaibó' nvidazoncJ*a* a"na!c az indoknak a me'^zéséve^ 3 mely szerint megállapította, hogy felperesnek kárát Dunapataj község elöljárósága okozta, mert a község elöljáróságának perben állása nélkül, annak a ténynek megállapítása e perben helyt nem foghat. A magyar kir. Curia (1900 okt. 17-én 356. sz. alatt) által mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, felperesnek az alperes községgel szemben közvetlen kereseti joga megállapíttatik és ehhez képest az első bíróság a per érdemében való szabályszerű eljárásra utasittatik. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy ő az alperes községnek inánii ugarföldjeit haszonbérbe vévén, ámbár a 780 frt haszonbéri összeget alperes községnek kifizette, az alperes község öt az 1895/6-iki gazdasági évre a haszonbérletben harmadik személyek igényeivel szemben meg nem védelmezte és a felperes által a haszonbérelt földben elvetett búzatermést mások hordták el. Felperes tehát az alperes községgel kötött magánjogi szerződési viszonyból kifolyóan indítván meg keresetét, felperesnek az alperes község, mint jogi személy ellen, ebből kifolyóan közvetlen kereseti joga van, tekintet nélkül arra, a jelen kérdés eldöntésénél közömbös körülményre, hogy a községi elöljáróságot valamely gondatlanság vagy mulasztás terheli-e vagy sem. Ezek figyelembe vételével az adott esetben az 1868 : XXII. t.-c. 86. és 88. §-ai alkalmazást nem nyerhetvén, felperesnek közvetlen kereseti jogát az alperes községgel szemben megállapítani és az első bíróságot a per érdemében való szabályszerű eljárásra utasítani kellett