A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 51. szám - A magyar jelzáloghitel károsítása

202 A JOG addig, amig azt V. János tehette s felperesnek eme joga csak akkor szűnt volna meg, ha alperesek igazolják, hogy a törvénytelenitésre első sorban hivatott atya jogáról lemondott, illetve a gyermeket tőle származottnak elismerte volna, ez pedig A. Ferenc és özv. T. Istvánné sz. N. Teréz tanuk vallomása által meg van cáfolva, ugyanazért az elsó'biróság itélelét megváltoztatni, felperes kereshetőségi jogát megállapítani s a kir. törvényszéket a további szabályszerű eljárásra utasítani kellett. A m. kir. Curia (1900. nov. 8-án 4,435. sz. a.) az elsó'biróság ítéletét hagyja helyben. Indokok: A házasság fennállásának tartama alatt született gyermek törvénytelen származásának kimondása iránti kereseti jog a férjnek olyan személyéhez kötött joga, hogy ha cselekvőképességében korlátolva nincs, a törvényes születés kétségbevonására más nem jogosított. Nyilvánvaló ebből, hogy a férj örököseit ezen jog csak akkor illeti meg, hogy ha bizonyittatik, hogy a férj a törvénytelen százmazásunak kimondatni kért gyermek születéséről tudomással nem birt, avagy hogy kereseti jogának gyakorlásában cselekvőképtelensége miatt korlátozva, vagy bármely más okból gátolva volt. Minthogy azonban A. Ferenc tanúnak vallomása és V. János végrendeletének 1. pontja szerint ez utóbbi tudomással birt arról, hogy a tőle különélő nejének gyermekei születtek, fölperes p-dig nem is állította, annál kevésbbé bizonyította, hogy V. János 1876. január 22-től a mely napon neje a törvénytelenittetni kért gyermeket szülte vagy a gyermek születéséről nyert tudomásától kezdve, 1897. okt. 30-án bekövetkezett elhalálozásáig a törvényes születés kétségbevonásában cselekvőképtelenség vagy egyébként gátolva volt volna : felperest néhai V. János végrendelete alapján kereseti jog nem illeti meg és kereshetőségi jog hiányában őt keresetével elutasítani kellett. Az 1881 évi LX. t.-c. 213. §-a alapján elrendelt zárlat esetében a zárgondnoki számadás elintézése a végrehajtás foganatosítására illetékes járásbíróság hatáskörébe tartozik. A magyar, kir. Curia (1900 okt. 12-én 5,610 sz. a.) azon illetőségi összeütközés tárgyában, mely a perlaszi kir. jbiróság és n. becskereki kir. jbiróság közt a pancsovai kir. kincstári uradalom végrehajtatónak, T.-Erzsébet végrehajtást szenvedő elleni ügyében felmerült,— következő h a t á r o z a t o t hozott: Jelen végrehajtási ügyben a zárgondnoki számadás elintézése feletti határozat hozatalára a perlaszi kir. járásbíróság mondatik ki illetékesnek. Indokok: A végrehajtató részére a n.-becskereki kir. jbiróság kielégítési végrehajtást rendelt el, a végrehajtást szenvedőnek joga telekkönyvileg bejegyezve nincsen, mely esetben a végrehajtás az 1884: LX. t. c. 213. §.-a értelmében a 208. és 209. §-oknak megfelelő alkalmazása mellett zárlat által foganatosittatik. Igaz ugyan, hogy a most idézett 213. §-ban kifejezetten csak arról tétetik rendelkezés, hogy a zárgondnok kinevezése a befolyt összeg felosztása az 1881. LX. t. c. 18. §. szerint illetékes kir. jbiróság hatásköréhez tartozik, de mivel ily esetben nem az 1881. LX. t. c. 237. §.-a értelmében elrendelt zárlatról van szó, kétségtelen, hogy nemcsak a zárgondnok kinevezése, hanem a zárgondnoki számadás elintézése is a foganatosításra illetékes kir. jbiróság hatásköréhez tartozik, ami következik abból a rendelkezésből is, hogy a 213. §. szerint foganatosított végrehajtásnál is a 208 és 209. §-ok megfelelően alkalmazandók, már 1 pedig a 209. §. kifejezetten rendeli, hogy a zárgondnoki számadás a végrehajtás foganatosítására megkeresett telekkönyvi hatósághoz adandó be, tehát ugyanezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha nem tkvi hatóság a végrehajtást foganatosító bíróság. De erre utal az 1881: LX. t. c. 253. §-ának az a rendelkezése is, hogy az idézett törvénynek a felhívott törvénynek rendelkezései alkalmazandók többek között a 213. §-a értelmében elrendelt zárlat esetében is, melynek akkor célja nem volna, ha a zárlatot elrendelő bíróságnak kivánta volna fentartani a zárgondnoki számadást, mivel a 253. §-ban felhívott szakaszok magánál a zárlatot elrendelő hatóságnál követendő eljárást'tartalmazván, azt külön rendelkezéssel nem kellett vona kiterjeszteni a 313. §. értelmében foganatosított végrehajtásra is. A mennyiben hat vagy több egyesitett per tárgyának értéke az 1,000 koronát meghaladja, e miatt sikeres panasz csak akkor emelhető, ha az ügy egyébként külön ügybiróság elé tartozik, mert több per egyesítése esetében az értékre való tekintettel az illetékesség meghatározásánál nem az egyesilett perek összértéke, hanem az egyesitett perek külön-külön értéke szolgál alapul. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsának 1900. nov. 3. napján tartott ülésében. 1900 I. G. 394. sz.) Állandóan követett birói gyakorlat, hogy a hitelező, habár öt akár törvénynél, ákár szerződésnél fogva zálogjog megilleti, azoktól vagy azok bármelyikétől, kik nekik személyesen és egyetemlegesen adósai, csöd esetén kivül, zálogjogára való tekintet nélkül követelhet teljesítést és e teljesítés tekintetében nincs kötve az őt megillető záloghoz, hanem a kielégítést adósainak bármelyikétől, ennek minden és bármely vagyonából igényelheti, még akkor is, ha adósaival szemben egyéb követelése nincs ; erre nézve pedig nem bir befolyással a bérbeadó és bértartozásban levők között a bérkövetelés iránt az, hogy a bérbeadó végrehajtás utján nyert jogánál fogva a bérleményben levő ingókat lefoglalta és az őt megillető törvényes zálogjognál fogva azokat az ingókat onnan elvinni nem engedte, mert ezekkel a bérbeadó csak az őt megillető jogot gyakorolta. (A m. kir. Curia 1900 okt. 9. G. 330.) Megállapittatott a gyáros kártérítési kötelezettsége, mert alkalmazottja munkaköréhez tartozott a kazánok tetejének seprése, a mely munka időnkénti végzése céljából az alkalmazottnak kazáncsö átlépésére szolgáló korhadt falépcsőn járnia kellett és a kazáncső javítása vagy átalakítása következtébeu szétrontott eme falépcső helyébe a gyáros más alkalmas lépcsőt nem készíttetett, hanem a kazáncsö átlépésére csak oda rakott téglák szolgáltak ; és mert alperes alkalmazottjai felperesnek a kazánok tetején való hálást és munkaidőn kivül való ott tartózkodást elnézték és igy az alkalmazott balesete a más alkalmas lépcső hiánya miatt következett be. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa; 1900. okt. 25. I. G. 487. sz. a.) Ha az osztrák bíróság által kölcsönös beleegyezés alapján ágytól és asztaltól elválasztott osztrák honos házastársak egyike magyar állampolgárságot nyert, a házastársaknak különélése az 189Í XXXI, t.-c. szempontjából csak akkor válik jogos ok nélkülivé, ha a magyar állampolgárságot nyert házasfél, a magyar állampolgárság megszerzése után, házastársával az életközösség visszaállítására vonatkozó szándékát közölte s csak ezen közléstől számított 6 hó letelte után bocsátható ki az 1894. XXXI. t-c. 77. §. a) pontjában meghatározott, az életközösség visszaállítására vonatkozó birói felhívás. (A m. kir. Curia 1900. nov. 16. 6,270. sz. a.) Megállapittatott alperes kártérítési kötelezettsége, mert egyfelől a réten levő birtoka mentén elvonuló töltésszakasznak tulajdonosi minőségében kötelezett védelme körül mulasztások terhelik és e mulasztások és a töltés átszakadása, a rétnek elöntése és felperesnek ebből származó kára közt okozatos öszszefüggés létezik ; másfelől pedig alperes nem bizonyította, hogy a gátszakadás a terhére rótt mulasztások nélkül is bekövetkezett volna. (A m. kir. Curia: 1900. nov. 8. 3,616/900. sz. a.) Az 1896 : XXVI. t.-c. egész tartalmából és megalkotásának céljából nyilvánvaló, hogy a közigazgatási bíróság hatásköre csakis azokra az ügyekre terjed ki, a metyek törvénynél, jogszokásnál vagy valamely törvényerejű rendeletnél fogva közigazgatási útra tartoznak; a miből következik, hogy a közigazgatási biróság hatáskörének első feltétele az, hogy a felek közt felmerült vitás kérdés oly természetű legyen, hogy annak eldöntése valamely közigazgatási hatóság illetőségi körébe tartozzék. Az a kérdés, hogy a helyi érdekű vasút üzemében felmerült hóeltakaritási költségeket a felek jogviszonyait szabályozó szerződés értelmében melyik fél tartozik viselni, tisztán magánjogi jellegű; az illetékesség szempontjából nem tehet különbséget az, hogy a szerződés értelmezésénél, illetve ennek a magánjogi kérdésnek eldöntésénél a bíróságnak azt az előzetes kérdést kell megoldani, hogy a hóeltakaritás a vasút rendes üzeméhez tartozik-e vagy sem ? (A m. kir. Curia: 1900 nov. 16. 1,089/900 sz. a.) Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 74. §-a szerint az ügyvéd teljes kártérítéssel csak akkor és csak azért a kárért tartozik, a melyet hivatalos eljárásában cselekvése és mulasztása által okozott és a mennyiben az a kár törvényszerű jogorvoslattal már el nem hárítható. A hivatkozott törvényszakasz utolsó pontja tehát a kártérítési kötelezettség megállapithatására feltétlenül megkívánja, hogy a kár törvényszerű jogorvoslattal elhárítható ne legyen. Bizonyítani kell tehát, hogy a törvény által megengedett jogorvoslat ki lett merítve. (A m. kir. Curia : 1900. nov. 8. 2,124. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek Az a tény, hogy harmadik személy közadós nejének ingatlanaira nagyobb összeg erejéig zálogjogot nyert, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy közadós abban az időben fizetéseit megszüntette. Továbbá az a körülmény, hogy közadós ügyvédje előtt kijelentette, hogy fizetéseit megszüntette, egymagában a fizetés megszüntetésének tényét nem állapítja meg. A fizetés megszüntetését nem állapítja meg továbbá egymagában tanú vallomásában foglalt az az általános kijentés sem, hogy közadósnak fizetésképtelensége köztudomású volt. A pécsi kir. törvényszék (1899. évi június 9-én 7,238. sz. a.) dr. K. Mihály, utóbb dr. S. Henrik mint G. Salamon csődtömeggondnoka felperesnek, dr. K. Emil ügyv. által képv. Ig. S. és N. cég alperes elleni előjegyzett zálogjog hatálytalanítása és jár iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék felperes keresetének helyt ad és a bolmányi 73. sz. tjkvben felvett l«/8 telek + 1., 2. sorsz. alatti ingatlanokból G. Salamont illető része, a bolmányi 464. sz. tjkvben felvett + 1 rdsz. alatti ingatlanra, a bolmányi 476. sz. tjkvben felvett + 1 sorsz. alatti ingatlannak a bolmányi 189. sz. tjkvben felvett + 102 hrsz. 37. sz. háznak 2"-U teleknek, 3»/4 teleknek és 4«/a teleknek és a bolmányi 108. sz. tjkvben felvet I 1—4 sorsz. ingatlannak G. Salamont illető részére b. 38., c. 4., c. 5., c. 42., és c. 13. alatt, — alperes cég javára a 4,456'97 tkv. sz. végzéssel