A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 49. szám - A kiskorúság meghosszabbítása a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében - A német polgári törvénykönyv 861. és 862. §-ai 2. bekezdésének magyarázatához

A JOG 357 igazolását célozza: a «jogelőd» «Rechtsvorganger» kifejezés mindkét §-ban tág. és «örökhagyó»-val helyettesítendő. A kérdés megoldása valódi Columbustojás. ha a halhatatlan I hering útmutatása szerint a jogeset gyakorlati szemléltetéséhez ^«die practische Veranschaulichung des Falles», mint a mester nevezte) folyamodunk. Tehát A. megfosztja B-t birtokától 1900 január 1-én, erre B. kihelyezi viszont A-t 1900 április 1-én. E szerint tehát B. a jelenlegi birtokos: A. ugyan bir alakilag kereseti joggá! a birtok yisszabocsátása iránt, egészen 1901 április 1-éig, de keresete ellenében B. az exceptio vitiosae possessionis-t fogja győzelmesen érvényesíthetni és igy A. keresetével ennek folytán el fog utasíttatni, mert hiszen a tőle 1900 április l-én elvont birtok maga is a jelenlegi birtokos B-vel szemben hibás (törvénytelen) vala és ő azt csakis az utolsó évben az elvonás előtt vagyis 1900 január l-én szerezte volt meg. Vagyis más szavakkal: a kihelyezett magánjogilag feljogosít tátik arra, hogy a 859. §-ban meghatározott határidőn tul is egy egész éven belül a tőle elvont dolgot hatalmába visszakeritheti. így tehát jogilag releváns csak azon körülmény, vájjon a 2 birtokelvonás között egy év eltelt-e avagy nem ? A hivatolt 801 §. 2. bekezdésének szövegezése alig nevezhető szerencsésnek (én etekintetben nem oszthatom dr. P 1 opu György ur nézetét). A zavar onnét ered, hogy a taglalt esetben mindig 2 birtokelvonás szerepel és nem csekély szellemi erőfeszítésbe kerül annak kinyomozása, hogy ugy az «elvont birtok» «der entzogene Besitz», mint az (telvonás előtt» «vor der Entziehunga, a második, az 1900 április l-én történt dejectio-ra, a birtok szerzése «erlangt worden ist» pedig az első az 1900 január l-én történt birtokelvonásra vonatkozik. A 862. §. 2. bekezdése sokkal világosabb, mivel itt nem torog fenn 2 birtokelvonás, hanem csak birtok elvonás és birtok háboritás. Itt A. megfosztja B-t birtokától 1900 január l-én, B. pedig 1900 ápril l-én megháborítja A-t birtokában, akkor itt is A. alakilag jogosítva van ugyan egészen 1901 április 1 ig B. ellen a birtokháboritás miatt a keresetet indítani, de itt is fogja B. az exceptio vitiosae possessionis-t győzelmesen érvényesíthetni és igy A. keresetével elutasittatik. miután birtoka a háborító B-vel szemben hibás, és az utolsó évben a háboritás előtt (1900 január l-én) szereztetett. Tehát itt is a háboritásnak egy éven belül kell történni a dejectiótól számítva, hogy az exceptio sikerre vezessen És igy áll a dolog öröklés esetén is, mivel a német polg. törvkv. 857. §-a — ellentétben a római joggal — azon üdvös rendelkezést tartalmazza, hogy a birtok ipso jure az örökösre átszáll. Ha tehát A. 1900 január l-én B. örökhagyót dejiciálja, B. az örökös ellenben A-t 1900 ápril 1 -én kihelyezi, avagy háborítja, akkor is A. keresete B. exceptiója folytán elutasittatik. hacsak B. az örökös a kritikus egy évi határidőt el nem mulasztotta Ez a 857. §-ból önként folyik, és bővebb magyarázatra nem szorul. Azonban teljesen képzelhetlen ezen eset alkalmazása a singuláris jogutódlásra. Nevezzük példánkban a singuláris jogelődöt J-nek és tegyük fel. hogy A. 1900 január l-én J-t birtokától megfosztotta, most B. ÍJ singuláris jogutódja) akár kihelyezi, akár háborítja A-t 1900 ápril l-én, akkor a hivatott 801 és 862 §§ 2. bek. értelmében B. győzelmes exceptio vit. possessionissal bir A. ellen ugy a birtokelvonás, mint a háboritás esetén. Igen ám. de hogyan mehetett át a birtok J-től B-re?! Ez, ismétlem, teljesen lehetetlen! Nem képzelhetek concret esetet, mi módon mehetett át a birtok J-től. kí 1900 január l-én birtokától megfosztatott, B-re. Hiszen ha J. a birtoktól megfosztatott, akkor nem képzelhető lehetőség, mi módon ruházhatta J. a birtokot B-re. Nem létezik hid a birtok ezen átszállására, J-től B-re. Ki birtokban nincsen, az azt át sem ruházhatja. Első pillanatra a 931 §-ra gondolhatnánk. A 931 § ugyanis a rei vindicatio engedményezését szabályozza. «Ha a dolog egy harmadik személy birtokában van. akkor a dolog átadása az által pótolható, hogy a tulajdonos a dolog kiadására vonatkozó jogigényét a jogszerzőre átruházza.)) Példánkban tehát B. megszerezné a tulajdonjogot a dolog felett, ha J. a dolog kiadására irányuló igényét B-nek engedményezné. Ezen álláspont tarthatlanságát azonban, nézetem szeiint ad evidentiam ki lehet mutatni. Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a 931. §. csakis ingó dolgokra vonatkozik és igy már a priori nem illik a «jogeIőd» kifejezés a dolgok legfontosabb osztályára. Felállított tételem ekkép már ez által is beigazolást nyert volna. De remélem, hogy azt az ingók tekintetében is sikerülend beigazolnom. Ha J. — a mennyben persze tulajdonjoggal bir, — igényét a 931. §. értelmében az A. által tőle elvont dologra B-reátru háxza, akkor utóbbi megszerzi ugyan a tulajdonjogot, de semmi esetre a birtokot. Ez iránt a 854. §., de az egész német polg. törvénykönyv birtokjogának alapeszméje legkisebb kétséget sem enged. Igy tehát B. birtokot nem szerzett. De a hol birtok nincsen, ott birtokkereset sincsen. B. tehát semmiféle birtokkeresettel nem bir. sem a birtok elvonása, sem annak háboritása miatt. Ekképp tehát a 931. §. alkalmazása jogesetünkben azon türhetlen következményekre vezetne, hogy B-nek ugyan nincsen bíróilag oltalmazott birtokkeresete, de a törvény egyenesen felhatalmazza, hogy A-t egy éven belül vagy foszsza meg birtokától, avagy háborítsa birtokában, vagyis más szavakkal a törvény ugyan nem nyújt B-nek normális birói oltalmat, de felbátorítja, utasítja, sőt egyenesen feljogosítja önhatalmú erőszakoskodásokra és igy szervezi ex lege az ököljogot. Nézetem szerint ezen megoldás radikális, megfejthetlen ellentétben áll a német polg. törvénykönyv intentióival, de a törvény előmunkálataiból, sőt magából a törvénykönyv szövegéből is ecclatans módon megcáfolható. Az I. javaslat 815 §-ának 3. bekezdése tudvalevőleg még azon rendelkezést tartalmazta, hogy a birtokos, kinek telke tilos önhatalommal elvonatott, jogosítva van azt mindaddig visszaszerezni, mig az elvonásról tudomást szerzett. Miután a birtokkereset indítása egy évi záros határidőhöz van kötve, a birtokától megfosztott birtokos pedig esetleg csak egy év múlva nyerhet értesülést birtokának elvonatásáról, itt azon kirivó inconvenientia állana elő, hogy az állam megtagadná a törvényes jogsegélyt, a magánfelet azonban önhatalmának sikeres gyakorlására autorisálná. Már az I. javaslat indokolása maga is különösnek találta ezen álláspontot, de vigasztalta magát azzal, hogy az önhatalom gyakorlásának veszélye eszközeinek korlátolása által szük mederbe szoríttatott.2) «Es kann als auffállig empfunden werden, dass der Staat seinen Beistand versagt und die Amvendung der Privatgewalt zulasst die Fortdauer des Selbsthülferechtes nach Ausschluss der Besitzklage erscheint nicht als eine Unzutraeglichkeit, welche Abhülfe verlangt, zumal die Amvendung der Selbsthülfe durch die Beschrankung der Mittel deiselben wenig gelahrlich ist». (Motive eines bürgerlichen Gesetzbuches für das deutsche Reich. Band III. Sachcnrecht 113. és 114. 1.) A 2. olvasásra tudomás szerint uj bizottság alakult 1890 dec 4-én, mely összesen 24 tagból állott, jegyzőkönyvei Dr. Achilles, Dr. Gebhard és Dr. Spahn kivonatos átdolgozásában közzététettek. aProtokolle der Koinmission für die zweite Lesung des Entwurfs des bürgerlichen Gesetzbuches.» Ezen 2-ik bizottság ugy találta, hogy az önhatalom jelzett gyakorlása flagrans ellentétben áll a birtokvédelem alapeszméjével. Ennek célja első sorban a jogbéke fentartása, mig a 815 § 3. bekezdésében contemplált önhatalom bizonyos tekintetben az ököljog egy nemét törvényesen szentesítené, mely a jogbékét nagy mérvben veszélyeztethetné » Die Mehrheit erwog: Das Selbsthülferecht, welches der §. 815. über die allgemeinen Grundsatze hinaus gewahrt, sei ein abnormaler Rechtsbehelf : durch die Annahme desselben setze man sich gewissermassen in Widerspruch mit dem Grundgedanken, auf welchem der liesitzschutz beruhe. Dieser bezwecke in erster Linie den Rechtsfrieden zu bewahren, wáhrend das Selbsthülferecht des §. 815. in gewissem Sinne ein Faustrecht gesetzlich sanktionire, das den Rechtsfrieden eventuell in erheblicher Weise gefahrden könnes (Protokolle, III. köt. 39. 1.) Ezen szempontot a birodalmi kancellár által a birodalmi gyűlés elé terjesztett emlékirat (Denkschrift zum Entwurf eines -) V. ö. cikkíró értekezését a Jogt. Közlöny 1900. év. 31. számában.