A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 47. szám - A hagyatéki eljárás némely hiányairól. Az 1894. évi XVI. t.-c. 120. és 48, §-ai. - A törvénytelen gyemek jogviszonyai a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete szerint

186 A JOG ogügylet megkötésekor a jótállás elvállalását egyenesen megtagadta, azt tanúsítja, hogy az eladó alperes az eladott hegedűnek csupán olasz eredetéért, de nem egyszersmind azért válalt szavatosságot, hogy a kérdéses hegedű Joseph Guarnerius-féle készítmény. A kitejezetten korlátozott szavatosság vállalással szemben tehát az alperes a vétel tárgyának a szavatosság korlátain kívül esó' tulajdonságaiért, jelesül azért, hogy az nem «Joseph Guarnerius-féle készitmény, felelősségre nem vonható, azt pedig, hogy a kérdéses hegedű olasz számazásu, a miért az alperes jót állott, | a felperes keresetében maga beismerte, de a szakértó'k is igazolták stb. A magyar kir. Curia (1900 szept. 20-án 1,429. sz. a.) által mindkét elsöbiróság ítélete megváltoztatik és a peres felek között 1898. évi június hó 28-án egy «Joseph Guarnerius»-féle hegedűre nézve létrejött vételszerződés érvénytelennek kimondatik ; ennek folyományaként végrehajtás terhével köteleztetik az alperes, hogy felperes részére a hegedű visszaadása ellenében 7,000 korona összeget, ennek az 1898 jun. 28-tól járó 5% kamatait stbit megfizesse. I n d o k ok : A keresetlevél mellett A) alatt bemutatott okirat tartalma szerint a vételi ügylet megkötése alkalmából alperes az iránt vállalt ugyan kifejezetten szavatosságot, hogy az általa felperesnek 5,000 forint vételár ellenében eladott hegedű eredeti olasz származású, de G. Viktor tanúvallomása szerint alperes a vétel tárgyára nézve történt előzetes alkudozás közben a hegedűt határozottan mint Joseph Guarnerius-féle úgynevezett *Gefángniss-Geiget» bocsátotta áruba, mint ilyet dicsérte s mutogatta annak formáit, ugy az azon levő titkos jeleket. Nem vitás a felek között, hogy a vételi ügylet létesítésével felperesnek az volt a célja, hogy elsőrendű hangverseny hegedű birtokába jusson, de a kihallgatott tanuk Z. R. Ottó és H. Jenő vallomásával, továbbá, P. Pál és K. Mihály szakértők véleményével bizonyítva van az a körülmény, hogy az eladás tárgyául szolgált hedegű nem Joseph Guarnerius-féle készitmény és azon nem találhatók fel olyan titkos jelek, melyekből azt lehetne következtetni, hogy Joseph Guarnerius-féle készitmény ; továbbá, hogy az alperes által eladott, nem elsőrendű hangversenyhegedü, hanem közönséges olasz készitmény, amely 400—600 frt értéket képvisel. Tekintve pedig azt, hogy a hegedű belső részén felragasztott papírlapon nyomtatott betűkkel történt az a megjelölés «Joseph Guarnerius fecit Cremonde* valamint alperesnek az előzetes alkudozás folyamán tett, dr. G. Viktor tanú vallomásával bizonyított kijelentései alkalmasak voltak arra, hogy felperesnél téves meggyőződést keltsenek fel a megvett hegedű tulajdonságaira és annak származására, s hogy a régi olasz hegedüknél a hangszer készítőjének neve a hegedű értékére a legnagyobb befolyást gyakorolja és arra nézve irányadó; és abból, hogy alperes a hegedűt Joseph Guarnerius-féle készítménynek állította, okszerű következtetés vonható arra, hogy alperes a hegedű értékére s a vételár alakulására befolyást gyakorló eme körülményt szintén tudta; tekintettel továbbá arra, hogy a vétel tárgyául szolgált hegedűre vonatkozóan is az azt készítő mester neve ugy az ügylet létrejötténél mint a vételár meghatározásánál olyan lényeges tulajdonságot képezett, a melyre nézve felperes mint vevőnek az alperes mint eladó ügyfél részéről történt megtévesztése érvénytelenítési okul szolgál ; tekintettel végül arra, hogy sem az A), sem a vételár hátralék mely időben leendő fizetéséről felperes által kiállított l sz. alatti okirat nem tartalmaznak olyan kijelentést, hogy alperes felmentetnék arra vonatkozó szavatossági kötelezettsége alól, ha az eladott hegedű nem Guarnerius-féle készítménynek bizonyulna, a felek jogai és kötelezettségei tehát a vétel tárgyára nézve nem szabályoztatnak szerződésileg oly módon, hogy a mellett alperesnek az általános jogszabályokon alapuló szavatossági kötelezettsége alkalmazást ne nyerhessen; az a körülmény pedig, hogy az ily szavatossági kötelezettsége fennforog és alkalmazandó-e ? az elbírálandó jogesethez képest mindig külön birói eldöntés tárgyát képezi és hogy jelen peres esetben alperesnek az általános jogszabályokon alapuló szavatossági kötelezettsége megállapittassék, annál kevésbbé van kizárva, mert ha a tanuk előtt nem is tett alperes olyan nyilatkozatot, hogy a hegedűnek G. József által történt készítéséről jót nem áll, eme körülmény az okiratban kifejezésre nem jutott és nincs bizonyítva, hogy alperes a dr. G. Viktor tanúvallomásával bizonyított és felperes megtévesztésére vonatkozó állításait visszavonta volna: ugyan azért a peres felek közt létrejött adásvételi ügylet a szerződés tárgyának lényeges tulajdonságára nézve felmerült tévesztés miatt az alsóbirósági ítéletek megváltoztatásával érvénytelennek kimondandó s ennek jogi következményeként alperes kezéhez vett 3,500 frt összegnek a hegedű visszaadása ellenében történendő megfizetésére kötelezendő volt. A sommás bíróság kikötése abban az esetben is megáll, ha valamely szerződő fél elhalván, örökösei között kiskorú van. (A m. kir. Curia 1900. szeptember 14 I. H. 25. sz. a) Az ügygondnok tiszte nem abban áll, hogy a gondnokolt fél lakását a végrehajtató fél terhére s költségére kutassa, hanem, hogy annak érdekeit a végrehajtási eljárás folyamán ügygondnoki minőségben képviselje s ennek keretében a végrehajtást szenvedő fél érdekében a végrehajtási eljárás szabályainak megtartását ellenőrizze s esetleg a netán szabálytalan intézkedések ellen orvoslást keressen; minélfogva a végrehajtást szenvedő fél lakásának kutatása cimén javára, és a végrehajtó fél terhére de egyáltalán mi költség sem állapitható meg. (A budapesti kir. tábla 1900. szeptember 18. 1,748/1900. sz. a.) A különben az alkalmazott hatáskörébe tartozó oly ügyletnek, amelynek megkötésénél az alkalmazott a vele szerződő másik fél által megvesztegettetett, érvényessége a főnök által sikerrel megtámadható. (A budapesti kir. tábla 1900. szeptember 20. II. G. 68'900. sz. a.) A tulajdonosnak akarata akkor, midőn azt a kijelentést teszi, hogy vagyonjutalékát átadja, de csak ugy, hogy feleségének adjanak belőle részt, ha meg találna halni, nem adásyevési szerződés kötésére irányult, hanem halál esetére szóló ajándékozásra, melynek a végrendeletek érvényességékez szükségesként meghatározott alakkal kell birnia. (A m. kir. Curia 1900. szeptember 26. 2,2774900. sz. a.) Az 1876 : XVI. t.-c i5. §-a nem foglal ugyan magában olyan rendelkezést, melynél fogva a szóbeli végrendelet alakszerűségei tekintetében bizonyos sorrend volna megtartandó, azt azonban határozottan elöszabja, hogy a végrendelkezőkijelentse, miként nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni. Örökhagyónak azon nyilatkozata, hogy gyermekeivel akar valami rendet csinálni, nem felel meg a fentebb idézett törvényszakasz által a szóbeli végrendelkezésnél határozottan előszabott emiitett alaki kelléknek. (A m. kir. Curia 1900. okt. 11. 5,199. sz. a ) A kötbér kikötésénél az azzal kapcsolatos vagyoni érdeknek megjelölése nem szükséges ugyan, de az a kikötés önálló szerződés jellegével nem birván és már a létesített szerződés biztosítására szolgálván, magából a főszerződésből kell kitűnni annak az érdeknek, amelynek biztosítására a kötbér kiköttetett és ennek megítélésének a főszerződésben ki nem fejezett érdeksérelme alapul nem szolgálhat. A kötbér csak ez iránt létesült előleges kikötés esetében követelhető és különben is a kötbér birság természetevei bír; következésképen a kötbér kikötésére vonatkozó szerződési kijelentés szorosan magyarázandó, tehát a kötbérhez való jogosultság a szerződési kijelentés tartalmához viszonyítva sem meg nem szorítható, sem ki nem terjeszthető, hanem ama kijelentés kifejezett tartalma szerint bírálandó meg. Az, hogy az elvállalt építési munkában vannak-e és mik a hiányok és hibák és hogy a tényleg létező hiányoknak és hibáknak mi az értéke, ténykérdés. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1900. okt. 11. 3,334. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek A nem váltóbirtokos részére felvett óvás a váltói jogok fentartásának alapjául nem szolgálhat. Az üres hátirat az óváskor a váltóbirtokos ezen minőségének igazolására már egyszer felhasználtatván, ugyanaz a hátirat az óvás felvétele után más személynek mint felperesnek legitimálására nem szolgálhat. A gyulafehérvári kir. törvényszék mint váltóbiróság (1899 nov. 16-án 9,203. sz. a.) m.-igeni takarékpénztár részvénytársaság felperesnek H. Juon, Florea, Benjámin és M. Vaszilia alperesek elleni 200 korona és jár. iránti perében következőleg itélt: Az 1899 máj. 22-én 4,884. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályon kivül helyeztetik, felperes keresetével elutasittatik stb~ Indokok: Peres felek között egyebek mellett vita tárgyát az is képezte, hogy vájjon a befektetett A) alatti telepitett váltóra vonatkozó visszkereseti s illetve váltókereseti jog fentartására a felvett C) alatti óváslevél alkalmas-e vagy sem, felperes annak alkalmas s alperes annak alkalmatlan voltát állítván. E vitára pedig alapot azon körülmény nyújtott, mert az óvás a kir. közjegyző által Cs. József mint váltóbirtokos megkeresvénye folytán vétetett fel, a mint ez az óvás levél szövegéből kitűnik. Előre bocsátva azt, hogy az A) alatti váltó, a mennyiben a fizetés helye az intézvényezett lakhelyétől különbözik, telepítve van, s telepesként harmadik személy is neveztetett meg, ennek folytán a vitás kérdés elbírálásánál a váltótvnek a visszkereseti jogra a 41. §. és a váltó kereseti jogára annak 43. §-ában foglalt rendelkezései is szem előtt tartandók voltak. Felperes állítja, hogy a C) alatti óvás nem C. József mint váltóbirtokos részére, hanem Cs. József mint meghatalmazott kérelmére a felperes mint váltóbirtokos részére vétetett fel, azonban a váltótv. 99. §-ának 2. pontjában azon rendelkezés foglaltatik, hogy az óvásnak magában kell foglalnia nevét vagy cégét azon személyeknek, a kik részére és a kik ellen az óvás felvétetett, a C) alatti óvásból pedig nemcsak hogy nem tűnik ki, hogy Cs. József mint felperes meghatalmazottja működött volna közre az óvás felvételében, hanem abban éppen az foglaltatik, hogy az óvás Cs. József mint váltóbirtokos kérelmére vétetett fel, mi okból a felvett óvást a váltó visszkereseti és kereseti jogok fentartására alkalmatlannak nyilvánítani és a 4,884/99. sz. sommás végzés hatályon kivül helyezésével felperest keresetével elutasítani kellett. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1900 jan. 30-án 167. sz. a.) által az elsöbiróság Ítélete megváltoztatik, a kifogásoknak hely