A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1900 / 4. szám - A huszadik század első igazságügyi költségvetése. [4. r.]
26 A JOG elnöki állásokra megfelelő kiváló tudású s nagy joggyakorlatot szerzett egyének neveztetnek-e ki, a kik az általuk vezetett törvényszéki jogtudomány terén világító fáklyaként szolgálnak. Sajnos erre a kérdésre is nem-mel kell válaszolnunk. Törvényszéki elnököket legnagyobb részben táblai elnöki titkárokból és kir. ügyészekből soroznak. Táblai elnöki titkár mennyi praxist szerezhet, erre fennebb már reflectáltunk. A kir. ügyész az állami vádrendszernek a képviselője, mint ilyen csakis egyoldalú praxist szerezhet, még pedig nem is birói, hanem bűnügyi ügyvédi ptaxist. Még a bűnügyek terén is az ő joggyakorlata alig hasonlitható a bűnügyi tanács praxisához, mert mig a bűnügyi tanácsban résztvevő birák a vád és védelem meghallgatása s kellő mérlegelése után alkotják meg maguknak a véleményt, addig a kir. ügyész csak egyoldalú álláspontot foglal el és az ellenfél véleményével szemben elfogulttá válik. És az igazságszolgáltatás többi ágazatában hogy állunk a kir. ügyész ur praxisával ? Épen ugy, mint a törvényszéki albirák járásbirósági praxisával. Épen olyan terra incognita a törvényszéki praxis a kir. ügyész előtt, mint a törvényszéki albirák előtt a járásbirósági praxis. Ez ellen is fel lehet hozni azt, hogy tán már elóbb a törvényszéknél szolgált a kir. ügyész s igy megszerezte a kellő joggyakorlatot. Igen ám, csakhogy nyolc-tiz évi szolgálat után lesz kir. ügyészekből törvényszéki elnök s az alatt a polgári törvénykezés nagyot halad, a kir. ügyész pedig, a ki evvel nem foglalkozik, bizony szépen elmarad. Avagy azért kell kinevezni kir. ügyészekből törvényszéki elnököket, mert a pénzkezeléssel járó administratióval foglalkoznak, a fogházőrökkel és rabokkal jól bánni tudnak ? Azt hiszem, hogy a számadást minden törvényszéknél egy számtiszt jól elvégezheti, a bíráknak pedig nem zsandárra, hanem a jog terén irányt mutató férfiura van szükségök. Tévesztett rendszernek tartom a táblai elnöki titkárok és kir. ügyészeknek törvényszéki elnökökké s táblabirákká leendő kineveztetését és ezekre az állásokra csakis törvényszéki vagy járásbirákat tartok kinevezhetőknek, a kiket hosszas gyakorlatuk és a jogszolgáltatás minden ágában való jártasságuk erre érdemessé tesz. Nem mondom én azt, hogy hosszú idő után egyik-másik elnöki titkárból, vagy ügyészből lett táblabíró vagy törvényszéki elnök teljesen be nem válik, de mennyi idő telik el addig, és mig ezt a praxist megszerzi! Mint elnök az alája rendelt bíráktól, kiknek ő kellene, hogy irányt mutasson és tudásával imponáljon, tanul, mi az illető bíráknál deprimalólag hat, mert egyik-másik talán érdemetlenül mellőztetett; mint táblabíró pedig évekig vesződik vele a tánacs, s a helyett, hogy ezekbe a díszes állásokba kész embereket kapnánk, tanoncok ülnek be magas bírói székekbe. A kir. ügyészek most az uj ügyészi szervezettel elég szép előléptetésben részesülhetnek saját státusukban; nincs szükség arra, hogy ők magas birói állásokban experimentáljanak. Gyakorlatilag eléggé ki nem képezett egyének emelkednek gyakran magas birói székekbe ; ez rontja a birói közszellemet s habár a kir. Curiához csak a valódi tehetség küzdheti fel magát, ma — midőn végérvényesen igen sok ügy az első és másodbiróságnál nyer eldöntést, — nagy figyelem fordítandó arra, hogy az első és másodbiróságnál a modern uj törvények nagy mennyisége dacára a decadentia be ne álljon. Ez csak ugy lehetséges, ha a kir. törvényszékek élére gyakorlatilag és elméletileg képzett kiváló modern jogászok állíttatnak és ha a kir. táblákhozi kinevezéseknél a leggondosabb, a legkörültekintőbb figyelem nyer alkalmazást, amint azt a jó igazságszolgáltatás nagy érdekei méltán megkívánják. A huszadik század első igazságügyi költségvetése, I (Folytatás.) A táblai rendes kiádások főösszege rug : 2.334,816 (1899 : 2.354,382) koronára. Ebből esik fizetések, lakpénzek és pótlékokra 2.268,290 (1899: 2.278,356); dijnokok díjazására 49,926 (1899: 59,426); ruhailletményekre 8,600, jutalmak és segélyekre 8,000 k. A dologi kiadások főösszege : 141,574(1899: 142,574) kor. Ebből esik : könyvtár gyarapításra 12,000 k., a mi 11 táblára elosztva, nem valami fényes dotatiónak mondható ; költségekre: 16,000 k. A rend k i y ü 1 i kiadások közt szerepel a gyön kir. Ítélőtábla épületének kibővítési költsége 160,000 koronával. Evvel szemben áll azonban a hason összegű rendkívüli bevétel, ugy hogy ezen építkezés a budgetet nem terheli. A rendes bevétel összege 3,316 k. (1899: 2,200). A személyi járandóságok részletezése a következő : 11 elnök 12,000 k. fizetéssel, 1: 4,000, 10: 2,000 kor. lakpénzzel ; 1 alelnök Bpesten 12,000 k. fiz., 2,000 k, lp. ; 20 tanácselnök (10: 10,000, 10; 8,000 k. fiz., 5: 2,000, 14: 1,400, 1 : 1,200 k. lp.); 225 bíró (108 : 6,000, 117 : 5,000 k. fiz., 62: 1,600, 150: 1.120, 13: 960 k. lp.); 11 elnöki titkár (4: 4,800, 4: 4,400, 3: 4,000 k. fiz., 1 : 1,200, 8: 840, 2: 720 k. lp.); 1 fogalmazó 2.200 k. fiz. és 800 k. lp,; 1 segédfogalmazó 1?600 k. fiz. és 700 k. lp.; 3 fordító (1 : 2,600, 1 : 2,400, 1 : 2,200 k. fiz. és 800 k. lp.) ; 1 segédhivatali főigazgató 3,600 k. fiz. és 1,000 k. lp. ; 11 igazgató (4: 2.600, 4- 2 400, 3: 2,200 k. fiz., 1: 800, 9 : 560 és 1 : 480 k lp ); 32 irodatiszt (11: 2,000. 11: 1,800, 10: 1,600 k. fiz.. 7: 700 23: 490, 2: 420 k. lp.); 66 írnok (22 : 1,400, 22: 1,200. 22:'1,000 k. fiz., 16: 600, 47: 420, 3: 360 k. lp, 2: 400, 2 : 200 k. lp. pótlékkal). 64 beosztott bíró, 8 : 800, 56 : 400 k. pótlékkal ; 11 ajtónálló (4: 1,000, 4: 900, 3: 800 k. fiz., 1: 240, 9: 140. 1: 120 k. lp. és 100 k. ruhailletménynyel); 11 kapus ( 4: 1,000, 4: 900, 3: 800 k. fiz. és 100 k. ruhaill.); 64 szolga (ebből budapesti 5: 800, 5: 700, 5: 600; vidéki 17: 700, 16 : 600, 16: 500 k. fiz, 15: 240, 46: 140, 3: 120 k. lp. és 100 k. ruhailletm,) A dijnokok díjazására fordittatik 49,926, jutalmak és segélyekre 8,000 kor. A minuter a bűnvádi pts életbeléptetésétől a tábla kezelési teendőinek csökkenését várja és ezt előre is honorálja két írnoki állás megszüntetésével és a dijnokok díjazására fordított összegnek a tavalyihoz mérten 9,500 k.-val való leszállításával — mi e részben is tamáskodunk és azon 3,380 + 9,500 = 12,880 koronának törlését hibának tekintjük, mely a leírási restantiák nagymérvű szaporodtával fog boszut állani. Van-e a tábláknál egyáltalában restancia és hány ügydarab az ? — erre nézve hiányzik minden adatunk. De hogy mindenütt jócskán van, azt ab invisis merjük állítani. Vessünk még egy rövid visszapillantást az 1880-diki viszonyokra. Akkor a budapesti összpontosított kir. tábla személyi járandóságai 456.200 frt = 912,400 kor. fizetésekre és 360,320 k. lakpénzre. 2,000 k. jutalmak és segélyekre rúgtak. (Persze, hogy ebből is 21,451 kor. mint intercalare levonásba került). A dologi kiadás volt 48,000 k. A marosvásárhelyi k. táblánál a fizetésekre 183,844 k., ruhailletményre 900 k. és dijakra 1,200 k. fordíttatott ; dologi kiadás volt 12,600 k. Az összes személyi kiadás tehát mindkét táblánál 912.400 + 360,320 + 8,500 -f 183,844 + 2,100= 1.467,204 — 21,451 = 1.445.753 volt, tehát 889.063 koronával kevesebb a jelen előirányzatnál. Mig jelenleg a birák száma 20 tanácselnök és 225 bíró (kik közül azonban ugy most, mint előbb, a Curia és az igazságügyministerium, hol kisebb, hol nagyobb contingenst állandóan a maga részére lefoglal) — addig 1880-ban az elnökökön kivül 13 tanácselnök (10 Bpesten, 3 M.-Vásárhelyen) és 143 bíró működött a kir. tábláknál (120 Budapesten, 23 M.-Vásárhelyen) A rendes birák akkori fizetése volt 3,000 frt és 500 írt lp. Bpesten és 2,500 frt fiz. és 300 frt lp. M.-Vásárhelyen ; a pótbiráké 2,000 frt ííz. és 400 frt lp. Bpesten és 1,500 frt fiz. és 250 frt lp. M.-Vásárhelyen. A különbség rendes és pótbiró közt, — mint sok más félszeg intézmény — azóta megszűnt, de a birák fizetése nem javult lényegesen. Ez az egyetlen álló csillag, mely körül igazságszolgáltatásunk planétája forog. * A bűnvádi eljárás életbeléptetése a leggyökeresebb átalakítást a főügyészségek kebelében hozta létre. Mert a mig eddig egyes főügyészségek főhatósága több kir. tábla területére is kiterjedt, — addig most a vádnak a táblák előtti fellebbviteli főtárgyaláson a bpts. 412. §-a alapján való képviselete, - minden tábla területén egy önálló főügyészség szervezését igényli. Ennek köszönhető az eddigi 5 főügyészségnek 1 l-re való felemelése és Győrött, Marosvásárhelyt, Nagyváradon, Pécsett, Pozsonyban és Temesváron történt újbóli rendszeresítése. Ily körülmények közt jogosan volt elvárható, hogy az uj főügyészi és főügyészhelyettesi állásokra kivétel nélkül kipróbált, kiváló tehetségű kriminalisták lesznek kinevezve. Ezen jogos feltevésünk azonban nem minden kinevezésnél teljesedett be, sőt némelyiket csak fejcsóválva kellett fogadnunk. P1 ó s z alatt — azt jól tudjuk — ki van zárva a Percei és Pauler alatti kinevezési politika, — midőn a kabinet minden egyes tagjának volt beleszólása és döntő szava az igazságügyi kineve-