A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 45. szám - A postajövedéki kihágások. [2. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 45 számához. Budapest, 1900. november hó 11. Köztörvényi ügyekben. Midőn a gyártulajdonos az alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének biztosítására szükséges valamely intézkedést megtenni elmulaszt, az a körülmény, hogy a szerencsétlenül járt alkalmazottat a baleset bekövetkezte körül szinten terheli gondatlanság, nem szolgálhat okul a gyártulajdonos kártérítési kötelezettségeinek megszüntetésére, hanem csak a kártérítés mérvére nézve lehet befolyással. A budapesti kir. törvényszék (1899. aug. 9-én 3,837. sz. a.) M. Rozina mint kk. M. József képviselője felperesnek G. Hugó bejegyzett cég alperes elleni 20,000 kor. kártérit, tőke és jár. iránti perében következőleg it él t: Felperes keresetével elutasittatik és köteles alperesnek 120 lorint perköltséget megfizetni. Indokok: H. János és B. Ferenc tanuk egybehangzó vallomásával igazolva ;an, hogy kk. M. József balkezét az eszterga pad mozgó korongjára tartotta, lehajolva nézvén a gép működését, miközben keze lassankint leszállott a korongon a fogas kerékhez, mely öt ujját leszaggatta. Ezen tényből, melyet megerősít R. Simon, R. Ferenc és G. Antal tanuk vallomása, mely szerint a baleset a sérült saját beismert gondatlansága által okoztatott, M. Józsefnek oly mérvű vigyázatlansága állapitható meg, mely alperesnek kártérítési kötelezettségét egyenesen kizárja. Igaz ugyan, hogy ugy a fenti, mint B. Gyula és F. Antal tar.u'r; vallomásai szerint a balesetet okozó gép védő készülékkel akkor ellátva nem volt, de e körülmény a sérült érintett ténykedésével szemben közömbös, mert a sérülés a mozgó korongra való kézrátevés folytán védőkészülék mellett is bekövetkezett volna, sőt esetleg súlyosabbá válik. De megerősítést nyer a megállapított tényállás azzal is, hogy a tanuk vallomásával megcá feltátott azon felperesi állítás, hogy a sérülés az eszterga-padnak működés közbeni tisztításából eredt, mely tisztításra a sérült kényszerítve volt, mert tény, hogy a gép a baleset előtti szombati napon lőn tisztítva s a balesetkor rendes működésben volt s körülötte kk. M. Józsefnek a puszta ügyelésen kívül más foglalkozás meg nem rendeltetett. A budapesti it. tábla (19C0. márc. 20-án 6,871. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indoko k: Mellőzve azt az indokot, hogy a baleset akkor is bekövetkezik, ha a gép védőkészülékkel ellátva volt volna, mert nincsen olyan adat, a melyből ez kétségtelenül megállapítható, az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni kellett felhozott egyéb indokainál fogva és még azért, mert az 1893. XXVIII. t.-c. 1. §. bj pontja szerint a védőkészüléket alperes alkalmazni tartozott ugyan és igy e részben mulasztás terheli, minthogy azonban a baleset felperesnek nem a védőkészülékkel el nem látott gép mellett való munkálkodása alkalmával, nem is véletlenül, hanem mint azt az elsőbiróság H. János és B. Ferenc tanuknak közvetlen észlelésén alapuló vallomása nyomán helyesen megállapította, a miatt következett be, mert alperes, habár B. Sándor, B. Ferenc tanuk szerint ugy a baleset alkalmával, mint máskor is figyelmeztetve volt viselkedésének veszedelmes voltára, annak dacára negédességből a kezét a forgó korongon a fogas kerékig csúsztatta, minthogy továbbá a veszedelmes gépek körül már '1\ hónapon át foglalkozott, felperesnél 14 éves kora mellett is felteendő annyi értelem és ismeret, hogy megítélhette, mily következése lesz annak, ha a keze a fogas kerekek közé jut s hogy ennek az esetnek be kell következni, ha a forgó koronggal a fogas kerékig engedi kezét vitetni; a balesetet nem lehet a védőkészülék hiányával olyan közvetlen okozati összefüggésben állónak tekinteni, hogy alperesnek a balesetért való felelőssége és ebből folyólag kártérítési kötelezettsége megállapítható volt volna. A magyar kir. Curia (1900. okt. 11-én 3,837. sz. a.) által mind a két alsóbiróság ítélete megváltoztatik, az alperes kártérítési kötelezettsége felperpssel szemben megállapíttatik és az elsőfokú bíróság arra utasittatik, hogy a továbbiakra nézve szabályszerűen járjon el s hozzon a kártérítés összege tárgy ában a perköltségre is kiterjedő határozatot. Indokok: M. József, ki 14 éves korában vétetett fel mint tanonc az alperes gépgyárába, még alig volt ottan 2\ hónap óta alkalmazva, midőn 1895. szept. 16-án délelőtt 10 óra tájban a gép fogas kereke bal kezének mind az öt ujját leszakította. A per adatai szerint M. József mint tanonc G. Antal vasesztergályos segéd közvetlen felügyeletére volt bizva. A rendőri nyomozat iratai szerint G. Antal, nevezett tanú vallomásával három esztergapadon dolgozott. G. Antalnak a perben tett vallomása szerint az egyik padra M. Józsefnek kellett vigyázni, mig F. Antal tanú vallomása szerint Rí. József azért volt oda állítva, hogy dolgozzék. Ezek szerint M. József balesete a részére kijelölt helyiségben történt. Az .1884: XVII. t.-c. 114. §-a szerint minden gyáros köteles gyárában saját költségén mindazt létesíteni, a mi tekintettel a telep minőségére, a munkások életének s egészségének lehető biztosítására szolgál. Az 1893: XXVIII. t.-c. 1. §-a pedig azt rendeli, hogy a munkaadó köteles ipartelepén mindazt létesíteni és fentartani, a mi az alkalmazottak életének, testi épségének s egészségének lehető biztosítása szempontjából szükséges, nevezetesen pedig az idézett §. b) pontja szerint köteles a hajtó- és fogaskerekeket legalább azon magaslatig, a meddig az alkalmazottak és más járókelők azokkal érintkezhetnek, védőkészülékkel vagy korláttal ellátni. H. János, B. Ferenc, B. Gyula és S. Antal tanuk egybehangzó vallomása szerint az a gép, a melynél a még csak 2\ hónap óta alkalmazásban volt M. József tanonc alkalmazást nyert s mely által a baleset bekövetkezett, akkor védőkészülékkel ellátva nem volt. Alperes mulasztást követett el, hogy olyan intézkedést nem tett, hogy M. József a veszélyes gépekkel érintkezésbe ne jöhessen. A kötelezettség elmulasztása az 1893: XXVIII. t.-c 37. §-a értelmében alperesnek polgárjogi felelősségét megállapítja s ebből a mulasztásából folyik az ő kártérítési kötelezettsége. Az okozati összefüggés alperes törvénybeli kötelezettségeinek elmulasztása és a jelzett baleset közt fenforog és alperes magánjogi felelősségét nem szünteti meg az sem, hogy a sérült részéről a rendőrségnél nem az alperes, hanem S. Antal esztergályos segéd ellen tétetett a panasz, sem pedig az, hogy a bünvizsgálat megszüntettetett. A mennyiben pedig M. Józsefet is gondatlanság terhelné, ez a körülmény csak a kártérítés mérvére nézve lehet befolyással. Mindezeknél fogva kellett az alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani és az elsőfokú bíróságot további szabályszerű eljárásra utasítani. A lefoglalt követelés behajtására kirendelt ügygondnok által indított kereset elutasittatván, a ügygondnok kirendelését kért hitelező marasztalandó az alperes költségében. A szegedi kir. törvényszék : Felperest keresetével elutasítja, a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Indokok: Dr. S. Károly ügygondnok bírósági megbízás folytán indítván a keresetet, ez okból saját személyében költségben marasztalható nem volt, alperes pedig a gondnokolt hitelezőknek költségben való marasztalását nem kérte, ez alapon a perbeli költségeket meg kellett szüntetni. (1899. évi augusztus hó 10-én, 12,815. sz.) A szegedi kir. itélő tábla : Az elsőbiróság ítéletének a perköltség viselése felől intézkedő felebbezett része megváltoztattatik, s az ügygondnok kinevezése iránt folyamodott végrehajtató «Erzsébetvárosi takarékpénztár* végrehajtás terhével köteleztetik 48 K. per és 12 kor. 60 fii. íelebbezési költséget az alperesnek megfizetni. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-c. 124. §-a értelmében az ügygondnok a végrehajtató kérelmére neveztetvén ki és annak érdekében jár el s az idézett törvényszakasz utolsó bekezdése kifejezetten rendelkezik az iránt, hogy a költségeket a végrehajtató köteles előlegezni. Ebből következik, hogy az ügygondnok kinevezéséért folyamodott végrehajtató felelős az alperes perköltségéért. Midőn tehát a felperes ügygondnok pervesztes lett s az alperes kérte, hogy a felperes a perköltségben marasztaltassék, másrészt pedig nem forogván fenn olyan körülmény, a mely a perköltség kölcsönös megszüntetését indokolná, a végrehajtató i Erzsébetvárosi takarékpénztár*, mint azt a végrehajtatót, a ki az A) a. végzésből kitetszően az ügygondnok kinevezését kérte, az 1868. évi L1V. t.-c. 251. §-a értelmében az alperes perköltségében marasztalni kellett. (1900. márc. 1-én, 4,794. sz.) A kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokaiból helybenhagyatik. (1900 október 9-én, 668. v. sz.)