A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 43. szám - A végrehajtási törvény 117. - -§-a. Egy jogeset

A JOG 309 lata, sgész addig, mig a 83. §. alapján elkészített munkálatok hitelesítése céljából a helyszínére határnap tűzetik ki. Nézetem szerint az előmunkálatok során teljesítendő összes hitelesítéseket eszközölni lehetne a 84. §. alapján kitűzendő hitelesítési eljárás alatt. Igaz ugyan, hogy akkor ezen eljárás hosszasabb időt venne igénybe, valamivel költségesebb lenne, de ez csak összevonása volna a munkáknak, a költségeknek s a felülvizsgálatra torditott időknek, s megtakarítani lehet vele az egyes eljárások költségeiből nagyon sokat. A szobai felülvizsgálatoknál is a hitelesítő mérnök véleménye dönt, s ha már most ezen munkálatot, nem bent az irodában, hanem a helyszínén a felvétel hitelesítése alkalmával eszközli, akkor is az ő véleménye dönt s minden küldözgetések mellőzésével az eljáró bíró annak alapján közvetlenül intézkedik, s a jelenlevő működő mérnök és személyzete az észlelendő hibákat rendes felügyelet mellett igazítja ki. s lehet folytatni a munkálat további felülvizsgálását,s azáltal rengeteg időt lehet megnyerni,mi a munka gyors befejezését nagyban elősegíti. A fentiek elien felhozható műszaki aggályokat a gyakorlat rég leküzdötte, a mint azt fent a háromszögelés hitelesítésénél is láttuk, mert itt saját veszélyére működő mérnök felvételeket tehet ; de ez kifejezetten csak itt áll. de tényleg áll az egész munkavonalon végig s ha rossz a munka, állhat a felvételi szelvényen : «a háromszögelés helyesnek találtatott», mert biz ha az megbuknék, a működő mérnök kezdheti elől a felvételt az ő helyesnek talált háromszögelésével együtt. így van az az ellenőrzési számítás, — melyre ugyan külön kivételt lehetne tenni, — és a 83. §-ban előirt, valamint a 84. íj. szerint vizsgálatra beküldött munkálatoknál is. mivel mindenik helyessége ugy is csak a helyszíni vizsgálat alkalmával dül el. Tehát ha ezen cselekmények a helyszínen egy időben teljesíttetnek, éppen ugy, sőt még jobban pótolhatók a hiányok, s szabályosabb lesz a munka, s nem kell annyi igazítást tenni a földkönyv és birtokiveken, mint a mostani eljárás rendén, mivel akkora működő a mérnök is ugy készül elő, hogy ha a munkálatban számitási vagy felmérési hibák vannak, azokat ki is igazithatja. Ha összeszámítjuk azt a rengeteg időt, melyet a munka küldözgetésével, szobai felülvizsgálásával eltölteni kell, s össze vetjük azzal a munkával, a mennyivel ezen rendszer szerint a hitelesítőnek a helyszínén többet kell dolgozni, s több időt eltölteni, roppant nagy különbözet fog mutatkozni időben és költségekben, s beláthatjuk azt, hogy ha egy pár forinttal többet adunk is ki a hitelesítési eljáráskor, de tízszer annyit megtakaritunk a másik oldalon, s megnyerünk 3—4 évet a befejezésre, a munkálat előnyére és a birtokosság javára. A fentieket felhoztam most, mivel ennek és több másnak szakszerű megvitatását nem csak helyes és szükségesnek tartom, hanem azzal tüzetesebben foglalkozni feltétlen kötelességünk. Kötelességünk reá mutatni az oly egyes tünetekre, melyek az eljárás gyorsaságát akadályozzák ; mert mindenfelől csak a panaszt halljuk; felsőhb hatóságaink is — a közérdekből kiindulva — folyton ezen ügyek gyorsítását sürgetik, pedig ha az úrbéri ügyek és tagositási ügyek vezetésével megbízott eljáró biró évenkint a he.yszinén 320 napot dolgozik is, minden ügyet malomkerék módjára forgat, akkor is csak évek hosszú során mutathat fel eredményeket, éppen az eljárási utasításban lerakott megkötöttségeknél fogva. A végrehajtási törvény 117. §-a. /(- Egy jogeset. — Irta : dr. WEISZ SÁNDOR, bogsáni ügyvéd. Sch. szül. L. Mária és társa felpereseknek St. Mátyás elleni 500 frt vételárhátralék és járulékai iránti sommás ügyében csupán alperesnek a fehértemplomi törvényszék mint tkvi hatóság területén fekvő ingatlanára kértem kielégítési végrehajtást a per bíróságánál, azaz a bogsáni kir. járásbíróságnál. Az ingatlan árverési vételárából azonban ügyfeleim követelése ki nem kerülvén, folytatólagos végrehajtást kívántam vezetni alperes ingóságaira. Ezen kérvényt, tekintettel arra, hogy a cimben hivatkozott 117. §. ugy a) mint b) és c) pontjaiban csakis olyan esetekben engedi meg a folytatólagos végrehajtást, melyben a foglalás nem vezetett teljes sikerre, vagy pedig ha eredménye vált kétessé; és tekintettel arra, hogy ingatlanokra vezetett végrehajtás eredménytelensége esetében a folytatólagos végrehajtás megengedhetősége és az illetékesség tekintetében az egész végrehajtási törvényben különös rendelkezés nincsen, a kérvényt az általános rendelkezéseket tartalmazó 2. §. alapján a bogsáni kir. járásbírósághoz mint a per bíróságához nyújtottam be. Erre az elsőbiróság a következő végzést hozta : « A kizárólag ingókra kért folytatólagos kielégítési végrehajtás elrendelésére az alapvégrehajtás foganatosításában eljárt bíróság lévén illetékes: ennélfogva végrehajtatóknak a folytatólagos végrehajtás elrendelése iránt e helyütt beadott kérelme teljesíthető nem volt.» Ezen végzés ellen felfolyamodást adtam be, és azt következőleg indokoltam : A végrehajtási törvény 2. §-a értelmében a végrehajtás elrendelésére peres ügyekben a per bírósága illetékes. Ha tehát más rendelkezés nincsen, akkor nem csak az alap, hanem a folytatólagos végrehajtás elrendelésére is, a mint ezt a kir. Curiának 738/82. sz. határozatából is kitűnik. Kivételt ez alól csak a vhjt. t. 116. és 117. §-ai tesznek, a hol a folytatólagos végrehajtás elrendelése a megkeresett bíróságra bizatik. De abból, hogy a törvény a folytatólagos vhjtásra vonatkozó illetékességét nem az általános részben, hanem az ingóságokra vezetett végrehajtásról szóló részében szabályozza; abból, hogy e §. második bekezdésében, a végrehajtás foganatosítására megkeresett bíróságot csak addig tartja illetékesnek a folytatólagos kielégítési végrehajtás elrendelésére, a meddig az iratokat az elrendelő bírósághoz visszaküldte, kapcsolatban azzal, hogy a telekkönyvi hatóság az iratokat soha vissza nem küldi; abból, hogy a törvény grammatikájában a végrehajtás foganatosítására megkeresett bíróság és a végrehajtási zálogjog bekebelezése végett megkeresett telekkönyvi hatóság között mindig különbséget tesz; abból, hogy a végrehajtási törvény 117. §-ának a) b) és c) pontjaiban csupa olyan esetet sorol fel, melyek csakis ingókra vezetett végrehajtás alkalmával adhatják elő magukat: mindebből világos, hogy a 116. §. második bekezdésében említett megkeresett bíróság alatt, a telekkönyvi hatóságot érteni nem lehet és hogy ugy a 116. mint a 117. §. csakis azon esetre nézve tartalmaznak rendelkezést, ha az ingókra vezetett végrehajtás sikertelen maradt, vagy ha a siker egyébként kétessé vált. Miután pedig a törvénynek az ingatlanokra vezetendő végrehajtást szabályozó 135—207. §-ai az ingatlanokra vezetett végrehajtás sikertelensége esetére semmi kivételes intézkedést nem tartalmaznak, a folytatólagos végrehajtás elrendelésére nézve a már hivatkozott általános rendelkezés az irányadó, mely szerint erre csak a per bírósága lehet illetékes. Egyébiránt a célszerűségi okok is mindenképpen ezt az álláspontot támogatják. A törvény, midőn az ingókra kért folytatólagos végrehajtás elrendelését az ingó végrehajtás foganatosítása végett már megkeresett járásbíróságra bízta, bizonyára azt célozta, hogy az iratokat ne kelljen directe e célból az elrendelő bírósághoz visszaküldeni, és hogy ennek ne kelljen a foganatosításra illetékes bíróságot ismételten megkeresni. De ez az indok teljesen elesik, ha az alapvégrehajtást ingókra nem vezették, hanem ha azt csak a vhj. zálogjog bekebelezése által eszközölték, mert a tkkvi hatóság az ingókra kért folytatólagos végrehajtást ugy sem foganatosíthatja. Ellenkezőleg itt könnyen megeshetik, — mint a jelen esetben is — hogy a telekkönyvi hatóságoknak az alapvégrehajtást elrendelő bíróságot kell megkeresni, hogy a saját határozatán alapuló végrehajtást ezen megkeresés értelmében foganatosítsa, ami teljesen fordított dolog volna. Amaz egyetlen indok, a mely a tisztelt elsőbiróság nézete mellett felhozható lenne, hogy t. i. csak a megkeresett telekkönyvi hatóságnak lehet tudomása az alapvégrehajtás teljes vagy részbeni sikertelenségéről, az teljesen elesik, 1. mert akkor a kir. Curiának már idézett 738/82. sz. és kivétel nélkül mindenütt irányadóul elfogadott határozata ellenére az ingatlanokra kért folytatólagos végrehajtást is a megkeresett bíróságnak kellene elrendelni, 2. mert a folytatólagos végrehajtás a végrehajtási törv. 117. §-ának utolsó bekezdése értelmében ezen körülmény fenforgása nélkül is elrendelendő és 3. mert a végrehajtató ezen körülményt — ha a költségeket is igényli — az elrendelő bíróságnál is igen könnyen igazolhatja, amint az a jelen esetben is megtörtént. A kir. ítélő tábla azonban az elsőbiróság nézetét fogadta él és azt következőkép indokolta: «Az 1881. évi LX. t.-c. 116. és 117. §-aiban foglalt rendelkezések értelmében, a mennyiben a végrehajtási iratok a végrehajtást elrendelő bírósághoz még vissza nem küldettek, az ingókra kért folytatólagos kielégítési végrehajtás elrendelésére az alapvégrehajtás foganatosítása végett megkeresett biró-