A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 3. szám - Bolgár igazságügy. 1898-1899. [2. r.]

10 A JOG Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Az által, hogy alperes a felpereshez intézett levelében már előre megtagadta a vétel tárgyának átvételét, felperes — midőn alperest ujabban felhívta a vétel tárgyának elszállítása felett való intézkedés megtétele iránt s alperes az erre kitűzött határidő alatt a felhívásra nem is válaszolt, — mar nem volt kötelezve arra, hogy a vétel tárgyat a szerződés eredeti feltételeihez képest alperes részére saját költségén elszallitsa, mert az alperes részéről az átvételnek előzetes megtagadása következtében a célra nem vezető szállítás veszélyének magát kitenni köteles nem volt. Ilyen körülmények között tehát felperes jogosítva volt arra, hogy a vétel tárgyát képező árumennyiséget üzletének helyén a kt. 352. § értelmében az alperes rovására eladhassa. A nyitrai kir. törvényszék (1898. évi nov. 12. 7,564. sz. a.) H. Jakab Károly felperesnek Sch. Ferenc alperes llen 1,069 frt 75 kr. és jár. iiánti perben a következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetében azt adja elő, hogy az alperes tőle 1894. évi szept. 12-én 10 vasu'.i kocsi 69/70 kilogrammos árpát vásátolt, még pedig a mázsáját 8 írtjával; hogy ez az áru 1694. évi decemberben volt ugyan szállítandó, de minthogy a szállítás közmegegyezéssel 1895. évi január havára elhalasztatott és azt alperes ennek dacára az 1895. évi január 31-ig át nem vette, az áru 1895. évi febr. 5-én a C. a. csatolt közjegyzői tanúsítványban foglalt jegyzőkönyv szerint nyilvános árverésen elárvereztetett; s tekintve, hogy ezen árverésen csak 6,200 frt vételár éretett el, kártalanítás fejében, az igy elesett fuvardijak levonásával és másrészt a felmerült költségek hozzászámitásával I, 069 frt 55 krt és ennek kamatait igényli az alperestől, a mely kérését utóbb 967 frt 55 kr. és ennek kamatai valamint a perköltségekre leszállította. Az alperes ezzel szemben azzal védekezik, hogy a kérdéses árpamennyiséget nem vette a maga számára, hanem hogy az ! ügyletet a felperes felhívására a Karvini sörfőzdével csak közvetítette, a miért neki mmázsánként a felperestől 10 kr. provisiója volt biztosítva; tekintve azonban, hogy az ügylet a sörfőzdével létre nem jött, a felperes nem volt jogosítva a szállításhoz ragaszkodni és az árut, másfél hónappal később, árverésen eladatni; különben pedig azt vitatja, hogy az árverés színleges volt, mert a felperes az árut az árverés után is megtartotta. Á kir. törvényszék mindenek előtt megállapítja azt, hogy a 3'/. a. csatolt táviratban foglalt az a kitétel «bei ÍOProvision, az 5-/. a. levélben előforduló az az ajánlat: «und könnte ich noch per December—Január 20 Waggon anbringen. Cassa wird Ihnen ohne Verzug so zugesendet, als das Bráuhaus selbe an mich erfolgen wird», a 67. a. felperesi levélnek ere vonatkozó hozzájárulása, a 77- a. felperesi levélnek az a kitétele: «Provision für Sie calculirt», és az F) a. alperesi sürgöny: «nicht voll 800 erzielt». másként nem is értelmezhető, mint ugy, hogy a felperes az alperest gabona eladásának a közvetítésére kérte fel és hogy az alperesnek ebből az ügyletből provisio járt, a miért is az ez rányban a felek által kinált eskübizonyitást a kir. törvényszék mellőzendőnek találta. Kiindulva már most abból, hogy az alperes ezek szerint nem vett a maga számára a felperestől gabonát és illetve, hogy a serfőzdével közvetítendő volt ügylet létre nem jött, mert az esetleges perlés tekintetében illetékes bíróság választására nézve a felek megállapodásra nem jutottak és mert a közelebbi feltételek megállapítása nélkül, pusztán a sürgönybeli érintkezés által az ügylet még perfectté amúgy sem válhatott, a felperes 1894. évi decemberben árut nem is szállíthatott, amint nem is szállított. De feltéve, hogy az ügy mégis létrejöttnek volna elfogadható, úgysincs a felperesnek keresete az alperes ellen a következő okokból: A felperes ugyanis az alperest a bécsi terménytőzsde bíróságnál időközben 800 frt árkülönbözet erejéig perelvén, az alperes a G) a. csatolt levelezőlapon késznek nyilatkozott arra, hogy a gabonát a saját nevére átveszi, ha a felperes a szállítást januárra elhalasztani hajlandó. Minthogy azonban a felperes erre rá nem állott, illetve a 14. és 15'/. alatt csatolt leveleiben oly feltételeket szabott, a melyeket a? alperes el nem fogadott, a január hóra szóló elhalasztás szintén nem jött létre és illetve az alperes saját személyében vevő akkor sem lett. Igaz ugyan, hogy a kérdéses ügylet, akár az alperes, akár ennek közvetítése folytán a karvini serfőzde tekintendő vevőnek, fix ügyletnek (a k. t. 355. §.) nem tekinthető, mert fix ügylet csak akkor jön létre, ha vagy a feleknek világos szavakban kifejezett szándéka szerint, vagy a fennforgó körülményekből kivehető, avagy a bevett kereskedelmi szokásból kifolyólag kétségtelen akarata szerint a teljesitési idő meghatározása az ügyletnek oly lényeges momentumát képezi, hogy a későbbi teljesítés szerződésellenesnek mondható, mégis a kérdéses ügyletnek létrejötte esetén a felperes a szállítást 1894. évi decemberben ujabb rendelkedés bevárása nélkül tartozott volna Karvinba teljesíteni és illetve az alperesnek a halasztás tárgyában előterjesztett kérelmére, tudtára kellett volna hoziiia, még pedig azonnal, hogy a szállításhoz ragaszkodik és hogy az átvétel megtagadása esetében a kereskedelmi törvény által biztosított jogaival élni szándékozik. Azonban a felperes mindezt nem tette, sőt dacára annak, hogy a teljesítés helyéül Karvin vasúti állomása tekintendő, az árut oda el nem szállította, hanem a 16 •/. a. levél vételétől, vagyis az egyezkedési kísérlet meghiúsultától (1894. évi dec. 16.) kezdve 1895. január 24-én keltezett közjegyzői intésig az ügylettel mar többé semmiképen sem törődött, vagyis minden valószínűség szerint a 10 waggon árpa árával 39 napig az alperes veszélyére kiscrlctczctt. Eltekintve már most attól, hogy az áru átvételének megtagadása után a 10 waggon nyomban lett volna elárverezendő, a felperest keresetével főleg azért kellett elutasítani, mert a gabonát Karvinba el sem szállította és az illetve az elárverezést ezek után helytelenül foganatosította Vág-Ujhelyen, mert az a kereskedő, aki a másiktól, mint kereskedelmi vevőtől kártérítést követel, erre 'csak ugy bír joggal, ha a maga részéről a teljesítést végrehajtja, vagy is adott esetben akkor követelhetné a felperes a kártaíanittatást, ha az árunak Karvinba való elszállításával a maga részéről a teljesítést eszközölte volna és ugy a joggyakorlat által ez alól alkotott az a kivétel, hogy t. i. abban az esetben ha az eladó az áru átvételének megtagadásáról eleve biztos tudomással bir, az árut a teljesítés helyére elküldeni már nem tartozik, az adott esetre már nem alkalmazható. Mindezek alapján a felperest keresetével elutasítani kellett stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1899. évi ápr. 26. 515. sz. a.j az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: A per adatai szerint nem bir ugyan alappal az alperesnek az a kifogása, hogy a keresetben jelzett árpavételi ügyletnél nem ő volt a vevő, hanem a karvini serfőzde, a melynek részére az alperesért a vételt csak közvetítette; mert az alperes a perben önmaga azt adta elő, hogy a nevezett serfőzde a felperessel szemben vevőként fellépni nem akart s tényleg vele sf>m közvetlenül, sem közvetve ügyletet nem kötött, miért is közte és a felperes közt jogokat és kötelezettségeket megállapító jogviszony a dolog természete szerint nem is keletkezhetett, továbbá mert az alperes által G) a. becsatolt és részéről valódinak elismert levelezőlap tanúsága szerint a megvett árpa átvételére magát saját személyében kötelezte le, egyszersmind pedig felperestől a szerződés teljesítésére a maga részére kért halasztást és igy az iránt, hogy a kérdésben forgó vételi ügyletből alperes a felperesnek saját személyében felelős, mint vevő, kétség nem lehet. A felperesnek a vételi szerződésből folyó joga továbbá nem szűnt meg azzal, hogy ő az alperes részéről a szerződés teljesítésére a G) alattiban kért halasztásba csak feltételesen egyezett bele, mert felperes az alperes által kért haladékot határozottan meg nem tagadta és az ügylettől vissza nem lépett és mert a halasztást az alperesnek tényleg megadta azzal, hogy az utóbbi részéről kért idő alatt a szerződés teljesítését nem követelte. Az elsőbiróság azonban a felperest mégis helyesen utasította el keresetével. A feleknek megegyező perbeli előadása szerint ugyanis felperes az árut saját költségén Karvinba tartozott szállítani és azt az alperesnek ott volt köteles átadni; a szerződés teljesítésének és egyszersmind az áru rendeltetési helye tehát ez esetben Karvin lévén, felperes mint eladó a késedelmes vevő ellen a kereskedelmi törvény 352. § szerint őt megillető azt a jogát, hogy az eladott, de át vem vett árut, ugyanezen törvény 347. §. szerint eladhatja, rendszerint csak a fent kitett rendeltetési helyen és nem más helyen gyakorolhatta. Nem mentette fel a felperest az árunak a rendeltetési helyre való elszállítására vonatkozó kötelezettsége alól az a körülmény, hogy az alperes a felperes részéről hozzá intézett B) a. felhívásra nem válaszolt, mert az alperes az áru átvételére szabott és meghosszabbított határidő lejárta után, az áru elküldése iránt rendelkezni, illetve az elküldés tekintetében felperesnek utasítást adni nem tartozott és a felperes neki az árut, minden további rendelkezés nélkül is ekkor már elküldhette, miért is abban, hogy az alperes az áru iránt való rendelkezést követelő B) a. felhívásra nem válaszolt, az áru átvételének megtagadása nem foglaltatik, az átvételt megtagadó, illetve az áru elküldése ellen tiltakozó határozott alperesi nyilatkozat nem létében pedig a felperes kártérítési jogát csak ugy biztosíthatta volna, ha a szerződést a maga részéről teljesítette, vagyis ha az eladott árut a rendeltetés helyére juttatta és ezzel az alperest abba a helyzetbe hozta volna, hogy a más helyről küldött árut meg is vizsgálhatta és az ellen esetleges kifogásait megtehesse. Tekintve azonban, hogy felperes ezt megtenni elmulasztotta és az árut saját üzlete helyén elárvereztette, a mihez neki a fentebbiek szerint joga nem volt, az ílykép foganatosított árverés a k. t. 352. § szerint a különbözeti követeléséhez alapul annyival kevésbbé szolgálhat, mert a perben kihallgatott tanuk vallomásai szerint az árverés az áru minőségének és mennyiségének pontos megállapítása nélkül és oly módon foganatosíttatván, hogy az árverési vevő az igért vételárt le nem fizette és az áru továbbra is a felperes birtokában megmaradt, ez az árverés a vevő veszélyére történtnek ugvse tekintethetnék. Az elsőbiróságnak ítéletét tehát a per főtárgyára nézve ezekből az indokokból helybenhagyni kellett, stb. A m. kir. Curia (1899. évi október 25,835. sz. a.) mindkét alsó bíróságnak ítélete megváltoztattatik és alperes a 965 frt