A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 40. szám - A kerékpáros az angol igazságszolgáltatásban

282 A JOG alkalmazandó, vagyis az eset olybá veendő, mint mikor az ügyészség az eljárás alatt a vádat elejti s a sértett mint pótmagánvádló a vád képviseletét átveszi. A mi a főügyész által — a fe'folyamodás visszavonása | folytán visszaküldött iratoknak irattárba tételét illeti, — ezen intézkedés szerény nézetem szerint igazságtalan., sőt oly esetben, midőn a sértett épp azért nem élt felfolyamodással, mert tudta, hogy a kir. ügyészség jelentett be felfolyamodást — nem egyéb, mint a sértett félnek kijátszása illetve a felfolyamodási jogtól való önkényes megfosztása. A bprts 42. §-ában körülirt eljárás sem nyerhet oly esetben alkalmazást, mert ennek akkor van helye, ha a kir. ügyészség az eljárás alatt ejti el a vádat, nem pedig akkor, midőn a főügyész, a kir. ügyészség által az eljárás megszüntetése ellen beadott felfolyamodást visszavonja. Bár a többször hivatkozott törvénymagyarázat (IV-ik kötet 56. oldal) szerint azon a viszás helyzeten, hogy ily módon a sértett vádlói jogaitól megfosztható, a törvény alapján segíteni nem lehet, — szerény nézetem az, hogy a leghelyesebb sértettet végzésileg erről értesíteni, hogy a főügyész a kir. ügyészség által bejelentett felfolyamodást visszavonta. Ha már most sértett ezen értesítés vételétől számított 8 nap alatt felfolyamodást ad be, — ez — nézetem szerint vissza nem utasítható, dacára annak, hogy ő a megszüntető végzést már régen kézhez vette. — A sértett félnek ugyanis attól a perctől kezdve, hogy az ügyészség illetve ennek felet tes hatósága a felfolyamodást visszavonja, tehát az eljárás megszüntetésébe mint állami vádközeg megnyugszik — joga van a vád képviseletét át venni, illetve feléled a felfolyamodási joga. Ellentétes nézetek nyilvánultak a törvény homályos, részben ellenmondó szerkezeténél fogva azon kérdést illetőleg is, hogy ki és mikor szüntesse meg a vizsgálatot illetve eljárást, — a vizsgáló biró-e, vagy a vádtanács? A bprts 128. §-a szerint a vizsgáló bíró köteles a vizsgálatot megszüntetni, ha a vádló a vádat elejti és a vád képviseletét a 42. §-ban meghatározott időben arra jogosított sértett át nem veszi. Egyéb esetekben a vizsgálatot csak a vádtanács, vagy az itélő bíróság szüntetheti meg. Ezen §-ra vonatkozólag a bűnvádi perrendtartás magyarázatában (Il-ik kötet, 88-ik oldal) a következőket találjuk : A vizsgáló bíró csak egy esetben, t. i. akkor szüntetheti meg az eljárást, ha a vádló a vádat elejtette és a vád képviseletét a 42. §-ban meghatározott időben arra jogosult sértett át nem veszi. A vádtanács megszüntető (prts 264—268.) tehát TÁRCA. A kerékpáros az angcl igazságszolgáltatásban.* A (Joga eredeti tárcája. - Közli: Dr. OLÁH DEZSŐ, bpesti ügyvéd. — Nem tagadható, hogy a kerékpáros az utazónak eddig még meg nem határozott válfaja. A régi angol törvény az országutaknak háromféle használatát különbözteti meg : a gyalogjárást, lovon vagy más állaton való nyargalást, vagy az állat vezetését; vagy a kocsin, vagy szekéren való hajtást. Midőn a hajtóerővel biró gépek és ehhez hasonló motorok először feltűntek, természetesen a szekerek és kocsik osztályába sorozták azokat. De egy olyan gépnek, melyet azalatt, mig rajta halad, maga a vezető hajt, különböző szempontokból az előbbiektől elütő sajátságai vannak. A mennyiben az, a ki az ily gépen halad, azt kormányozza is. a kocsihoz hasonlít, a mennyiben pedig nyargalnak rajta, a nyerges lóhoz hasonlít ; végül pedig a mennyiben azt annak izmai és idegei hajtják, a ki rajta ül, csak a gyaloglás fejlettebb készülékének látszik, majdnem a korcsolyához, falábhoz, mankóhoz vagy sétabothoz hasonlítható. Minek tekinthető tehát a kerékpáros: kocsihajtónak, avagy egy mechanikai ló lovasának, vagy gyalogjárónak ? A kerékpáros joga és kötelezettsége az országúton azon felelettől függ, melyet a törvény ezen kérdésre ad. Milyen szabály szerint fizet kövezet vagy hidvámot, a hol ilyen fizetési kötelezettség van ? Felelős-e a gyalogjárónak védelmére a gyors hajtás vagy vigyázatlan lovaglás megtorlására alkotott szabályok alapján? Olyan kötelezettségei vannak-e a gyalogosokkal szemben, mint * Igen sok tekintetben hazai jogviszonyainkra is alkalmazható. A közlő. ügydöntő határozatot csak akkor hozhat, ha a vádló vádiratot adott be ; mert a vádló meghallgatása nélkül érdemleges határozat nem hozható. A 264. §. bevezető része ugyanis ekként hangzik : A vádtanács elutasítja a vádiratot és az eljárást végzéssel megszünteti.)) Ezután sorolja fel taxatíve 6 pontban az eseteket, melyekben az eljárást meg kell szüntetni. A bprts 277. §-a pedig azt mondja : Ha a 276. §-ban meghatározott határidő eredménytelenül járt le (vagyis ha magánvádló a 276. §-ban megjelölt határidő — 15 vagy 8 nap alatt — sem a vizsgálat elrende lését illetve ennek kiegészítését nem indítványozza, sem vádiratot nem ad be illetve a 276. §-ban előirt nyilatkozatot nem teszi) — az iratok nyomban a vádtanács elé terjesztendők, mely az eljárás megszüntetését mondja ki. A megszüntetés indokát ez esetben a v á d hiánya képezi, a mennyiben a 276. §-a utolsóelőtti bekezdése szerint, ha a bíróság felszólítása eredménytelen maradt, a sértettekről az vélelmezendő, hogy a vád képviseletét nem hajlandók átvenni. A vádtanács a 277. §. alapján a legtöbb esetben épp azért szünteti meg az eljárást, mert vádirat nem adatott be. Nem áll tehát az, hogy a vádtanács ügydöntő határozatot csak akkor hozhat, ha a vádló vádiratot adott be és nem osztozhatom azon nézetben sem, mely a bűnvádi perrendtartás magyarázatában a 277. §-ra vonatkozólag (Ill-ik kötet 224 oldal) foglaltatik, hogy a vádtanács ez esetben nemcsak a 277. §. második bekezdése, hanem a 264. §. 5 pontja alapján határoz. A 264. §. 5 pontjára azért nem lehet hivatkozni, mert itt tényleg előfeltétel, hogy vádirat lett legyen beadva, és a vádelejtés csak ezután következzék be. A bprts 571. §. a mely t. i. a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményekre vonatkozik, szintén azt rendeli, hogy mihelyt a vádirat benyújtása végett a törvényben meghatározott határidő lejárt, — a vizsgáló biró köteles az ügynek összes iratait az illetékes sajtóbiróság vádtanácsához beterjeszteni, mely az 569. §. értelmében az eljárás megszüntetése tárgyában határoz. Ezen §§-ok egybevetéséből nyilvánvaló, hogy ezek között sincs meg a teljes összhang és általános elvet kimondani arra nézve, mikor szünteti meg az eljárást a vizsgáló biró és mikor a vádtanács — alig lehet, legfeljebb oda lehet következtetni hogy vád hiányában és vádirat elutasítása nél. kül a vádtanács csak akkor szünteti meg az eljárást, midőn a vádat magánvádló (akar fő-, akar pótmagán^ vádló) képviselte. gyalogjárónak, vagy mint egy kocsisnak ? Lovas-uton vagy gyalogösvényen kell-e járnia ? Ezen kérdések nagy részére, bár nem valamennyire, már van döntő felelet és a döntések tendentiája az. hogy a kerékpár a kocsik közé soroztassék. Az első eset, mely bíróság elé került, azon kérdést érintette, hogy a kerékpár IV. Vilmos régi Úttörvényében (Highwayact), mely a sebes hajtás és gondatlan lovaglás megtorlásáról rendelkezik, használt «kocsi» meghatározása alá vonható-e? A törvény meghatározása szerint büntetendő : ki lovat vagy állatot oly sebesen lovagol, vagy bármilyneinü kocsit akként hajt hogy ezáltal bárkinek élete vagy egészsége veszélyeztessék (life or limbs). A bíróság kimondotta, hogy a törvény rátiója szerint a kerékpár kocsi. A szakbirák egyike a következő indokolást fűzte az eldöntéshez. A «kocsi» szó elég tág fogalom arra, hogy magában foglaljon egy oly gépet, mint a kerékpár, mely szállítja azt, aki rajta megy és erről azt hiszem bátran állitható, hogy hajtja a gépet. O vezeti és előreviszi a gépet és épugy mondható róla, hogy hajtja azt, mint a locomotivvezetőről mondható, hogy hajtja a gépét. Ezen döntés 1875ben keletkezett. Öt évvel később egy helyi kövezetvámszabályrendeletre való vonatkozásban kimondatott, hogy kerékpár nem kocsi, minek folytán használhatja az utat vámfizetés nélkül épugy mint egy gyalogjáró. Első tekintetre ezen döntés ellentétes az előbbivel. De ez az illető szabályrendelet értelméből folyik, mivel az a vonóállatokra fejenként vámot szab, oly kocsira pedig, melyet gőz vagy vonóállatoktól különböző más hajtóerő hoz mozgásba, ismét más és nagyobb vámtételt szab meg. A biróság véleménye szerint pedig a kerékpár nem olyannemü kocsi, mint a motoros kocsi, vagy locomobil, vagy ezen rendelkezésnek megfelelő más kocsi. 1888-ban a parlament a grófsági tanácsról szóló törvényben kimondotta, hogy a kerékpár az úttörvény rendelkezései alá eső jármű és kifejezetten a kocsik használatára vonatkozó