A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 39. szám - Törvényjavavaslat a biztosítási magánvállalatokról. [2. r.]

156 A 0 O G Vádlott beismeri, hogy a sértettet a jelzett alkalommal többször pofon ütötte, bottal ütlegelte, s öt a lépcsőn lehajította, azonban azt állítja, hogy mindezt jogos védelemben cselekedte. Előadása szerint ugyanis mikor a jelzett napon a gépész szobájába ment, ott látta, hogy a sértett veszekedik a gépészszel S. Sándorral. Rendre utasította a sértettet, ez azonban visszafeleselt neki, mire a vádlott arcul ütötte. Erre sértett azon fenyegetéssel, hogy összevágja, neki ugrott, megfogta mellén a ruháját, ekkor vádlott, hogy megszabaduljon, többször arcul ütötte a sértettet, s ütlegelte egy bottal és e közben taszította is ki a szobából, a mint igy a folyosóra értek, sértett egy a folyosón elhelyezve volt fejsze után nyúlt, de a vádlott megfogta és ledobta a — M. Floráné tanú vallomása szerint kb. 1 m. magas, 3—4 fokú lépcsőn, ugy hogy sértett a két karjával, illetve a karjának a kéztő feletti részével ráesett a lépcső mellett levő kerítés legfelső deszkájának élére, mely deszka ennek folytán ki is tört. Sértett vallomásával szemben a vádlott vallomásának valósága a G. Sándor és B. Márton tanuk esküvel megerősített vallomása által perrendszerüen bizonyítva lett, nevezett tanuk közül B. Márton még azt is igazolta, hogy a sértett bottal történt bántalmaztatása után négykézláb a két karjára támaszkodván, a mely körülmény az orvosszakértőknek a végtárgyaláson adott véleménye szerint arra látszik mutatni, hogy a sértett karjain a törést nem bottal való bántalmazás folytán hanem a kerítésre ráesés folytán szenvedte. Ily körülmények között figyelembe véve, hogy a vádlott mint számtartó, csak házi fegyelmi jogával élt, mikor az illetlenül viselkedő s feleselő sértettet arcul ütötte, figyelembe véve, hogy sértettnek azon tevékenysége, mely szerint a kapott arcul ütés után fenyegetődzve vádlottnak ugrott, azt mellen ragadta, a személy ellen intézett oly jogtalan és közvetlen támadást képez, a melynek elhárítására a vádlott a btk. 79. §. értelmében erőhatalommal élni jogosítva volt; figyelembe véve, hogy a jogtalan támadás a dulakodás egész folyama alatt közvetlenül fennállott, a mennyiben sértett még azt is megkisérlette, hogy fejszéhez jusson, mely körülmény egyébként még a fenyegetés és támadás veszélyességét is bizonyítja, mindezek figyelembe vételével vádlottal szemben a terhére rótt bűntett beszámítható nem lévén, őt annak vádja alól a btk 79. §. alapján föl kellett menteni. A kolozsvári kir. itélő tábla (1899 szept. 14-én 2,208 sz. a.) a kir. tszék Ítéletét megváltoztatja, vádlott a btkv. 301. §-ában irt, a btkv. 92. §. alkalmazásával és a 20. §-ra tekintettel minősülő súlyos testi sértés vétségében bűnösnek nyilvánittatik és ezért a btk. 302. §. alapján (3) három havi fogházra, 5 frt pénzbüntetésre, K. János sértett részére 50 frt kártérítési összegnek megfizetésére, valamint a bűnvádi költségek viselésére Ítéltetik. K. F. sértett magánjogi igényének többi részével polgári perutra utasittatik. Indokok: Az elsőbirósági ítélet indokaiban megállapított tényállást a vádlott önvédelmére elfogadottnak kivételével a kir. it. tábla is elfogadta. Jóllehet, hogy G. Sándor és B. Márton tanuk hit alatti vallomásával bebizonyitottnak vehető vádlottnak ama állítása, hogy kérdéses alkalommal azon előzmény után, hogy vádlott a gépészszel veszekedő sértettet rendre utasította, s midőn ez neki vissza felelt, pofon ütötte, sértett vádlottat szidalmazta és fenyegette, de miután maga vádlott is beismeri s a nevezett két tanú is bizonyítja, hogy sértett vádlottat tettleg nem bántalmazta, s arra való figyelemmel, hogy a tettleges bántalmazást maga a vádlott kezdette s sértett kihivó viselkedése folytán kéz és bot ütések által oly mértékben folytatta, a mely a házi fegyelem cimén sem menthető, erre való tekintettel sértettnek a bántalmaztatása közben való ama cselekménye, hogy a folyosón levő fejsze után nyúlt és azt védelmére felvenni igyekezett, megtámadott helyzetéből folyó védelmi ténykedésnek tekinthető s vádlottnak ily körülmények között az önvédelemre alapított védekezése annyival kevésbbé fogadható el, mivel a fentebb előadottak szerint sértett által tettleg nem bántalmaztatott és a jelen volt két férfi tanú jelenlétében vádlott a sértett állítólagos megtámadástól nem is tarthatott, azt pedig, hogy vádlott a jogos önvédelem határait félelemből avagy ijedségből hágta volna tul, maga a vádlott sem állithatja. Ezek alapján az első bíróság ítéletét megváltoztatni, és arra való tekintettel, hogy vádlott mellett a büntetlen előélete, sértett kihivó viselkedése miatti felhevült kedélyállapotára, mint nyomatékos enyhítő körülményekre figyelemmel, a melyekkel szemben ellene súlyosítók nem fordulnak elő és tekintve, hogy vádlottra nézve a btk. 302. §-a első tételében megállapított börtönbüntetés legkisebb foka is tulszigorunak mutatkozik, cselekményét a btk. 301, 92. és 20-aira tekintettel vétségnek minősíteni, s öt az ítélet rendelkező részében kitett fogházra és mellékbüntetésre kellett ítélni. Vádlottnak a sértett részére 50 frt kártérítésben való elmaraszlaltatása a btk. 311. §-a szerint azzal van indokolva, mert az orvosszakértői szemlejkönyv és arra alapított véleménynyel igazolva van, hogy sértett sérülései gyógyulására hosszabb idő szükségeltetik. Sértett a meggyógyulására megkívántatott idő és munkaképtelenségen felül más kárát mivel sem igazolván, magánjogi igényének többi részével őt külön polgári perutra kellett utpsitani. A magyar kir. Curia (1900 aug. 30-án 12,247. sz. a.) Tekintve miszerint K. M. vádlott K. F. sértett fél irányában csak is házi fegyelmi jogával élt akkor, a mikor ezt mint alája rendelt cselédet az általa tanúsított illetlen viselkedése miatt arcul ütötte; tekintve továbbá, hogy nevezett K. János ezen jogos megfenyitése miatt nem volt feljogosítva vádlott ellen támadólag fellépni és végre tekintve, hogy vádlott az ellene a sértett fél által kifejtett ^ és személyét veszélyeztető megtámadás ellen erőhatalommal élni jogosítva volt, ugyanazért a vádlottnak vádbeli cselekménye beszámítás alá nem esvén: a kolozsvári kir. it. tábla Ítéletének megváltoztatásával a kolozsvári kir. tszéknek Ítélete hagyatik helyben, ugy a fenti valamint az abban felhozott indokainál fogva. A BP 104. §-a szerint a vizsgálatot a vizsgáló bírónál kell indítványozni, a io5. §. szerint pedig a vizsgalat elrendelése vagy mellőzése iránt a vizsgáló biró határoz. E szakaszokban emiitett vizsgáló biró alatt a kir. törvényszéki vizsgáló biró értetik. A vádtanacs a kir. járásbíróságot a kir. ügyesznek a vizsgálat elrendelése iránti indítványa felett való határozat hozatalával meg nem bizhatja, mert a vizsgáló biró a törvény által hatáskörébe utalt cselekményt másra át nem ruházhatja. (A pozsonyi kir. ítélőtábla 1900. jun 13. 1,124. sz. a.) Addig, mig a vizsgálatot a törvényben kijelölt törvényszéki vizsgáló biró el nem rendelte, a BP. no. §. szerint a vizsgálat teljesítésével megbízott járásbíróság a vádtanács megbízásában el nem járhat. (A pozsonyi kir. ítélőtábla 1900 jun. 19. 1.155. sz. a.) A vádlott megszegte a gazdasági gépek körül foglalkozó munkasok testi épségének megóvása tárgyában fennálló hatósági szabályrendelet szerint megállapított kötelességeket az által, kogy a lóval hajtott járgány erőátvivő vastengelyét faboritékkal csupán csak azon a helyen fedte be, a hol a lovak jártak és nem gondoskodott, hogy a gép körül oly személy, a ki bő gatyában van. meg ne forduljon. Üzen mulasztás következménye az lévén, hogy a bő gatyában lovat hajtó 9 éves gyermeket ruhájánál fogva a gép elkapta, vádlott gondatlanságból okozott, súlyos testi sértés miatt elitéltetett. — Gondatlanság nem veszt1 el jellegét, ha igaz volna is az, hogy hasonló életkorú gyermekeket más is alkalmazott cséplőgép körül lovak hajtására. (A m. kir. Curia 1900 máj. 9. 12,720/öít. sz. a.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Droftinac József e. Zágráb, u. o. trvszék, bej. szept. in. félsz, szept. 18. csb. dr. Velicskovics János, tmgg. dr. Mazzura Simon. — Horváth József e. Zágráb, u. o. trvszék, bej. szept. 15. félsz, szept. 20. csb. dr. Veluskovics János, tmgg. dr. Betlheim A. — Koszey József e. Eszék, u. o. trvszék, bej. okt. 1. félsz. okt. 10. csb. dr. Tajcsevics Antal, tmgg. dr. Pintérovics Antal. — Schorsch Izidor e. Lipik, pozsegai trvszék, bej. szept. 5. félsz, szept. 17. csb. Resetár Nándor, tmgg. dr. Sobát Miklós. — Urosevics Bozsidár e. Zimony. u. o. jbiróság, bej. szept. 10. félsz, szept. 14. csb. Manay Mihály, tmgg. dr. Radivcjevics T. — Tomay F. e. Zágráb, u. o. trvszék, bej. szept. 4. félsz, szept. 6. csb. dr. Velicskovics János, tmgg. dr. Kornicet O. — Englánder Mózes e. Nagy-Szombat, pozsonyi trvszék, bej. okt. 20. félsz. nov. 8. csb. Würtzler Ödön, tmgg. Borovánszky Ede. — Kemény Lajos e. H.-M.-Vásárhely, szegedi trvszék, bej. nov. 17. félsz. nov. 24. csb. Szelesz László, tmgg. Munkácsi Béla. — Grossmann Adolf e. H.-M.-Vásárhely, szegedi trvszék. bej. nov. 24. félsz. dec. 1. csb. Szeless László, tmgg, dr. Endrey Gyula. — Kottmann Artúr e. Nyíregyháza, u. o. trvszék, bej. nov. 6. félsz. nov. 27. csb. dr. Stromp Miklós, tmgg. dr. Erdős Bertalan. — Rovács Zsigmond e. Rima-Szombat, u. o. trvszék, bej, nov. 5. félsz. nov. 20. csb. Kovách Géza. tmgg. Kishonthy Gyula. — Hercog Dezső e. Bpest, keresk. és váltótrvszék, bej. nov. 24. feísz. dec. 20. csb dr. Gaár Vilmos, tmgg. dr. Klein Dezső. Pályázatok : A szerdahelyi jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. okt. 6. — A dévai kir. ügyészségnél al ügyészi áll. okt. 6. — A nagyszebeni jbiróságnál birói áll. okt. 6. -- Az ipolysági trvszéknél alj e g yzői áll. okt. 6. — A zernesti jbiróságnál al birói áll. okt. 6. — A szabadkai trvszéknél aljegyzői áll. okt, 6. — A csiki-gorbói jbiróságnál albirói áll. okt. t>. — A német-ujvári jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. okt. 7. — A temesvári jbiróságnál albirói áll. okt. 7. — A kis-jenő jbiróságnál albirói áll. okt. 10. — A pancsovai trvszéknél albiró áll. okt. 12. — A beregszászi trvszéknél aljegyzői áll. okt. 12. Királyi közjegyzöjelölt teljes joggyakorlattal elsőrendű bizonyitványuyal helybeli közjegyzői, vagy ügyvédi irodába f. évi október i-ére alkalmazást keres. Cim a kiadóhivatalban megtudható. 3—3 Ügyvédjelölt, doctor juris, ki jogász kora óta két első rangú irodában működött, kiterjedt praxissal és kitűnő bizonyítványokkal rendelkezik, törvényszéki székhelylyel biró városban ügyvédi irodában folyó évi október elsején leendő belépéssel irodavezetőnek ajánlkozik. Igénye 80 frt havi fizetés és érdemeihez képest fizetésemelés. Cim a kiadóhivatalban. x x Dr. RÉVAI LAJOS lakik V., Kálmán-utca 16. Dr. STILLER MÓR lakik V., Rudolf-rakpart 3