A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 39. szám - Törvényjavavaslat a biztosítási magánvállalatokról. [2. r.]

154 A JOG a hatálylyal bir, mint annak irott része. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1899 nov. 15. G. 404/99. sz. a.) Jogszabály az, hogy a más adósságát elvállalók a követelés ellen mindazokat a kifogásokat hatályosan megtehetik, melyeket az eredeti adós ebben a minőségében megtehetett. (A m. kir Curia 1899 szept. 13. G. 249/99. sz. a.) Az 1894. évi XXXI. t.-c. g5. S-ának harmadik bekezdése alapján a gyermek 7 éves kora betöltése után is vétkesnek kimondott anyja gondozása alatt való hagyása rendeltetett el, mert az atya a több éves gyermeket még nem is látta, s igy nyilvánvaló, hogy gyermeke iránt nem érdeklődött. (A m. kir. Curia 1900 jun, 13. 80. sz. a.) Kereskedelmi csöd- és váltó-ügyek A takarékpénztári betéti könyvek nem bemutatóra szóló értékpapírok. Mindazonáltal a takarékpénztári könyv oly, papir, melynél a takarékpénztár a hitelezői minőség valódiságát vizsgálni nem tartozik, hanem bárkinek fizethet, a ki a takarékpénztári könyvet bemutatja, éppen ezért a takarékpénztari könyv átruházásához az átadáson kivül harmadik jóhiszemű szerzőknél sem kívántatik más alkalomszerűség, hacsak a betevő azt határozottan fenn nem tartotta. A betéti könyvet előmutató személynek a könyvvel való rendelkezése követésénél a takarékpénztárnak szintén jóhiszeműen kell eljárnia ; nem tekinthető a takarékpénztár jóhiszemünek, ha tudja, hogy a könyvet előmutató személy a betéti összegnek nem tulajdonosa. Alperesnek az a tagadása, hogy a keresetlevélnek minden az ő állításával ellenkező tényállítása valótlan, általánosságánál fogva nem jöhet figyelembe. A szombathelyi kir. törvényszék mint csődbíróság (19G0 febr. 10-én 37. sz. a.) F. Veronika felperesnek a kis-celli takarékpénztár csődtömege alperes ellen 4,993 frt 70 kr értékű takarékpénztári betéti könyvek kiadása és jár. iránti perében következőleg itélt : A kir. törvényszék a kis-celli takarékpénztár részvénvtársaság által VII. 516. sz. a. 792 frt 95 krról, továbbá VII. ^287. sz. a. 4,200 frt 75 krról (a csődleltár adatai szerint VI. 222.—564 sz. a. 4,270 frt 75 krról) kiállított betéti könyvecskéket felperes tulajdonának mondja ki és végrehajtás terhével kötelezi alperest arra, hogy az elősorolt csődleltár 152. lapján XIV. csoport 4 tétel alatt a csődtömeg javára leltározott betéti könyvecskéket felperesnek 15 nap alatt adja ki, egyúttal ezen ingókat az alperes csődtömegéről felvett leltárból törölni rendeli. Indokolás: Felperes keresetében azt adta elő, hogy ő a kis-celli takarékpénztár részvénytársaságnál a VII. 516. sz. betéti könyvecske tartalma szerint 792 frt 95 kr és a VII. 287. sz. betéti könyvecske szerint 4,200 frt 75 krt összesen 4,993 frt 70 krt. helyezett el ; ezen betéti könyveket időközönkint a kamat tőkésítésének bevezetése, illetve a kamat felvétele végett fivérének J. Lajosnak kis-celli lakosnak küldte el s igy jutottak a betéti könyvek 1899. évi február 1-én is J. Lajos kezeihez, ki azokat a kamatok iránt teendő intézkedés végett egyelőre a kis-celli takarékpénztárnál letette. 1899. évi február 7-én a kis-celli takarékpénztár részvénytársaság vagyonára a csőd megnyitatott és az előbb emiitett két takarékpénztári könyvecske, melyek felperes nevére állíttattak ki és az ő tulajdonát képezték, a csődtömeg javára leltároztatott. Ezen alapon felperes az emiitett ingókra visszakövetelési igényt érvényesít és keresetében azt kéri, hogy alperes azoknak felperes, mint tulajdonos részére leendő visszaadására és az okozott perköltség megfizetésére köteleztessék. Alperes felperes kereseti állításai ellen azon ellenvetést tette, hogy felperes a kérdéses 4,993 frt 70 krról szóló betéti könyvecskéket a kis-celli takarékpénztár részvénytársaságnál azon okból hagyta letétben, mert a takarékpénztári könyvecskék szerint megilletett követeléséről lemondott, az megszűnt; illetve megengedte, hogy a takarékpénztári könyvek a részvénytársaságot ért veszteségek fejében a csődtömegre J. Lajos felperes fivére által, ki a részvénytársaság felügyelő bizottságának tagja volt, és mint ilyen a társaságot az ügykezelés ellenőrzésének elmulasztása folytán ért veszteségekért felelős, a csődtömegre átruháztassanak. Mivel pedig J. Lajos a takarékpénztári könyvecskéket a veszteségek fedezése végett hagyta a részvénytársaságnál letétben, a takarékpénztári könyv pedig előmutatóra szóló értékpapír jellegével bir s igy a takarékpénztár jogosan nézhette J. Lajost a betéti könyvecskék tulajdonosának, J. Veronika felperes pedig azokra visszakövetelési igényt nem érvényesíthet, ezen alapon alperes azt kérte, hogy felperes keresetével elutasittassék és a felmerült perköltség megfizetésében marasztaltassék. Alperes kifogásainak igazolása végett B. Dezső, W. Kálmán, dr. G. Lajos, dr. P. Ferenc és dr. B. Jenő kis-celli lakosok mint tanukra hivatkozott. A kir. törvényszék a tanuk hit alatt tett és esküvel megerősített vallomása alapján tényként megállapítja, hogy 1891. február havának elején J. Lajos kis-celli lakosnak, ki a kis-celli takarékpénztárnak felügyelő-bizottsági tagja volt, nevezett takarékpénztárnál megőrzés végett egy csomagja volt elhelyezve, melynek kiadását J. Lajos követelte, de az igazgatóság azon indokból, miután akkor a részvénytársaság fizetésképtelensége tudva volt és a veszteségekért J. L-t. mint felügyelő bizottság egyik tagját is kártérítési felelősség terhelte, megtagadta. J. Lajos azon célból, hogy a csomagban levő magánügyeire vonatkozó iratait megkaphassa, azon két takarékpénztári könyvet, mely szintén a csomagban volt és a felperes nevére volt kiállítva, a veszteségek fedezésére továbbra is a takarékpénztárnál letétbe hagyta. Ezen alkalommal nem is állította J. Lajos, hogy a betéti könyvek reá a betevő által átruháztattak volna. A kir. törvényszék végül megállapítja, hogy felperes a betéti könyveket a kamat iránt való intézkedés megtétele végett adta át J. Lajosnak, mert felperes ezen állítását alperes kifejezetten tagadásba nem vette s igy az 1868 : LIV. t.-c. 159. §-a értelmében bizonyítottnak veendő. Alperes azon védekezését, hogy a takarékpénztári könyv bemutatóra szóló papir lenne s igy annak alapján annak felmutatójával jogosan szerződött, nem fogadják el. A bizonyos névre szóló takarékpénztári betéti könyvecske a közforgalom tárgyát képező előmutatóra szóló értékpapírok jogi természetével nem bir. Az előmutatóra szóló értékpapír ebbeli minősége abban az Ígéretben, hogy a fiietési kötelezettség a papírnak mindenkori birtokosa irányában teljesíttetni fog, ettől valamint a rendeletre szóló forgatható értékpapírtól lényegesen különbözik, sem előmutatóra, sem rendeletre ki nem állított, hanem egyedül annak a nevére szóló betéti könyvecske, a kivel annak kifejezett tartalma szerint, mint betevővel szemben, a takarékpénztár a betéti ügylet folytán jogviszonyba lépett. A kereset tárgyát képező takarékpénztári könyvek jogi természetén az nem változtatott volna, ha az alperes beigazolhatta azt, hogy a takarékpénztártól alapszabályai és az azoktól a betéti könyvecskékbe felvett kivonat szerint a takarékpénztár kikötötte, miszerint jogosítva van a könyvecske előmutatóját személyazonosság igazolása nélkül annak jogszerű birtokosának tekinteni, és a fizetést részére teljesíteni, mert ennek a kikötésnek csak az az értelme, hogy a takarékpénztár az ügykezelés egyszerűsítése végett biztosítja magának a betevővel szemben azt a jogot, hogy a betéti könyv puszta birtokosaként jelentkezőnek a betét értékét kifizetheti s a birtokosi minőség jogosságát megvizsgálni nem tartozik. Miután pedig a névre szóló értékpapír és igy a takarékpénztári betéti könyv tulajdonosa az, kinek nevére az kiállítva van, a kereset tárgyát képező betéti könyvek, mint ez a felek között nem vitás, felperes nevére vannak kiállítva s igy tulajdonát képezik, felperes pedig a kézi zálog adása iránt létrejött szerződés alkalmával ebből az okból tudhatta, hogy a kézi záloggal adott betéti könyvek, nem a zálogra adó J. Lajos, hanem felperes J. Veronika tulajdonát képezik s igy a zálogiog szerzésénél jóhiszeműséggel nem is védekezhetik. Miután a fennálló jogszabály, hogy kézi zálogjog csak ugy szerezhető, ha a zálogbaadó a zálogba adott tárgy tulajdonosa, vagy jogosítva van a tulajdonos nevében eljárni, tekintve pedig, hogy az, miszerint J. Lajost felperes a betéti könyvek zálogbaadására felhatalmazta vagy a könyveket reá ruházta volna, nincs bizonyítva, alperes pedig jóhiszeműséggel mint fentebb kifejtve lett, nem védekezhetik, miután végül a kis-celi takarékpénztár csődügyében felvett csődleltár szerint a kereset tárgyát képező betéti könyvek a csődtömegben találtattak és annak javára leltároztattak, dacára annak, hogy azok közadós tulajdonát nem képezik; felperes pedig, mint tulajdonos azokra ez alapon a csődtörvény 42. §-a értelmében visszakövetelési igényt sikerrel érvényesíthet: Ennélfogva a kir. törvényszék felperes keresetének helyt adott, abban elősorolt betéti könyveknek részére mint tulajdonosnak való visszaadására alperest kötelezte és a kérdéses ingókat a csődleltárból törölni rendelte. A győri kir. Ítélőtábla (1900 febr. 27-én 668. sz. a.) az első biróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A takarékpénztári betéti könyvek, amint azt az első biróság ítélete vonatkozó indokaiban kifejtette, nem bemutatóra szóló értékpapírok ugyan, mindazonáltal a takarékpénztári könyv oly papír, melynél a takarékpénztár a hitelezői minőség valódiságát vizsgálni nem tartozik, hanem bárkinek fizethet, a ki a takarékpénztári könyvet bemutatja, éppen ezért a takarékpénztári könyv átruházásához az átadáson kivül, harmadik jóhiszemű szerzőknél sem kívántatik más alkalomszerűség, ha csak a betevő azt határozottan fenn nem tartotta. Az a körülmény tehát, hogy a keresetben megjelölt két takarékpénztári könyv a felperes nevére van kiállítva, nem zárja ki, hogy azt felperes puszta átadással J. Lajos tulajdonába átruházhatta és nincs kizárva az sem, hogy ugyanazt J. Lajos jogosan alperes tulajdonába bocsájthatta. Ennek ellenére az elsőbiróság helyesen kötelezte alperest a két rendbeli takarékpénztári könyv visszaadására. Alperes ugyanis a ^ keresetnek azt az állítását, hogy a felperes nevére kiállított két takarékpénztári könyv felperes tulajdona volt s hogy ö azt csakis a kamatok felvétele végett adta át J. Lajosnak határozottan nemcsak nem tagadta, de ezen felül elleniratában védekezésül azt terjesztette elő, hogy a könyvek azért vannak birtokában, mert felperes a követeléséről lemondott, azt elengedte és a takarékpénztárt ért veszteségek fejében a közadós takarékpénztárra átruházta. Ezekből kitűnik, hogy a közadós takarékpénztár a midőn a kérdéses két takarékpénztári könyvet J. Lajostól átvette, tudta hogy az a felperes tulajdona. Az alperes részéről hivatkozott dr.