A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 39. szám - Törvényjavavaslat a biztosítási magánvállalatokról. [2. r.]

A JOG 279 biztosítási hivatal jóváhagyását igényli és a nélkül a kereskedelmi cégjegyzékbe be nem jegyezhető illetve hatályba nem léptethető. A díjtartalék ily viszontbiztosítási egyezmény létrejötte esetében is a belföldön marad elhelyezve és letéteményezve. A 7. és 12. §§-ban említett számítási alapok módosítása csak a díjtartalék gyarapítása céljából és pedig a már megkötött ügyletekre vonatkozóan csupán a biztositoltak ujabb megterhelése nélkül történhetik. Az első bekezdésben emiitett egyezménynek (átruházásnak, egyesülésnek vagy viszontbiztosításnak) csak akkor van helye, ha az érdekelt vállalatok az állami biztosítási hivatal előtt kimutatják, hogy díjtartalékaik legalább is a 12. §. szerinti számitásnak megtelelő értékben teljes épségben megvannak, vagy pedig az egyezmény létesítésével egyidejűleg kiegészíttettek. Külföldi vállalattal ily egyezmény csak akkor létesíthető, ha annak belföldön működő, bejegyzett fióktelepe van. Egyebekben a jóváhagyás csak akkor tagadható meg, ha oly körülmény forog fenn, mely miatt a 10. §. szerint az igazolvány kiállítását lehetne megtagadni, vagy a melynél fogva a biztosítottak helyzete rosszabbodnék. 22. §. A 21. §-ban emiitett egyezmény (egyesülés, átruházás vagy viszontbiztosítás) esetében a vállalatok életbizlositottjai biztosítási szerződéseiktől visszaléphetnek ugyan,de visszalépés esetében csupán annak az összegnek háromnegyed részét követelhetik, mely őket a díjtartalékból az egyezménynek a kereskedelmi cégjegyzékbe történt bejegyzése napján számitásszerüen megilletné. 23. §. A biztosítási magánvállalat biztosítási tőkéjét, ha ez a 4, §-ban meghatározott összeget meghaladja és ha a 18. §. értelmében alkotott nyereségtartalék a biztosítási tőkeösszeget elérte, a 4. §-ban kötelezően megállapított összegre leszállíthatja. A biztosítási tőke ezen leszállításához az állami biztosítási hivatal jóváhagyása csak akkor tagadható meg, ha a leszállítás következtében a biztosítottak helyzete rosszabbodnék. 24. §. A kit a biztosítási vállalat biztosítási ügyletek megkötésére felhatalmaz : az a vállalat főügynöke (vezérügynöke) s ilyennek nevezendő. logköre kiterjed biztosítási ajánlatok elfogadására és kötvények kiállítására, valamint mindazokra a jogcselekményekre, melyeket az ügylet rendszerint szükségessé tesz. Különösen fel van hatalmazva arra : a hogy a biztosítási dijat — a visszatérő időszakban fizetendő dijakat is — a biztosítottól átvegye és erről nyugtát állítson ki; bi hogy a biztosítás tartama alatt a biztosítás fentartása céljából szerződés szerint megkövetelt közléseket valamint a szerződés által teltételezett esemény bekövetkezéséről és annak megtörténte után teljesítendő bejelentéseket a biztositottói átvegye ; c) hogy a folyamatban levő biztosítást meghosszabbítsa és annak szerződéses tartalmát a biztosítottal egyetértően módosítsa. A főügynöknek ezt a jogkörét a biztosítási vállalat harmadik személyekkel szemben nem korlátozhatja. Ez a jogkör megilleti a vállalat által főügynökül (vezérügynökökül) alkalmazottakat akkor is, ha biztosítási ügyletek megkötésére külön felhatalmazva nincsenek. 25. §. A kit a biztosítási vállalat biztosítási ügyletek megkötésének közvetítésével megbíz : az a vállalat ügynöke és ilyennek nevezendő. Jogköre kiterjed arra : aj hogy ügyletkötésre feleket szerezzen, a biztosítási ajánlatot a biztosítottól átvegye és a vállalathoz továbbítsa ; b; a biztosítási kötvényt a biztosítottnak kiszolgáltassa és ennek ellenében a biztosítási dijat saját nyugtájára is felvegye ; ci a szerződés által feltételezett esemény bekövetkezéséről és annak megtörténte után teljesítendő bejelentéseket a biztosítottól átvegye és d) a visszatérő időszakokban fizetendő biztosítási dijat a vállalat nyugtája ellenében felvegye és a mennyiben a lejáratig a vállalat a biztosítottat arról, hogy az ügynök a díj felvételére nincs jogosítva, külön nem értesítette, a dijat a biztosítottól a biztosítási szerződés érvényben maradását eredményező hatálylyal saját nyugtájára is átvegye. Az ügynöknek ezt a jogkörét a biztosítási vállalat harmadik személyekkel szemben nem korlátozhatja. Ez a jogkör megilleti a vállalat által ügynökül alkalmazottat akkor is, ha biztosítási ügyletek közvetítésével külön megbízva nincsen is. 26. §. Ha a biztosítási ügylet a biztosított által kitöltött ajánlat alapján köttetett meg és ez az ajánlat oly valótlan feleletet tartalmaz, mely fontosságánál fogva a biztosítás elvállalására befoI lyással lehet, a biztosítási vállalat e körülmény miatt az ügylet érvényességét meg nem támadhatja, ha a biztosított bizonyítja, hogy a valótlan feleletet az ajánlat kitöltésénél közreműködött ügynöknek az ajánlatban foglalt homályos vagy határozatlan kérdés értelmének magyarázata alapján adta. 27. §. Ha a biztosítási ügylet az ügynök által vagy a biztosítottól különböző személy által, az ügynök jelenlétében, kitöltött ajánlat alapján köttetett meg és ez az ajánlat valótlan teleletet tartalmaz oly tényről, vagy körülményről, melyről az ügynök közvetlen észlelet alapján meggyőződést szerzett vagy szerezhetett és a mely a biztosítás elvállalására fontosságánál fogva befolyással birhat, a biztosítási vállalat e körülmény miatt az ügylet érvényességét meg nem támadhatja. Ha pedig a valótkn felelet oly tényre vagy körülményre vonatkozik, a mely az ügynöknek nem közvetlen észlelet, hanem a biztosított közlése alapján jutott vagy juthatott tudomására, a biztosítási vállalat ezen körülmény miatt az ügylet érvényességét csak akkor támadhatja meg, ha az ügynök a valótlan tartalmat a biztosított tényleges bemondásának megfelelően töltötte ki az ajánlatban. Ha a biztosított fél sem írni, sem olvasni nem tud, vagy ha az ajánlat nyelvét nem érti, és az ajánlaton két jelen volt tanú nem tanúsítja, hogy az ajánlat a biztosított félnek felolvastatott és az általa értett nyelven megmagyaráztatott, annak bizo| nyitása, hogy az ügynök a valótlan tartalmat a bemondásnak ' megfelelően töltötte ki, a biztosító vállalatot terheli. I 28. §. A 25—27. §-ok megfelelően alkalmazandók akkor is, ha a biztosítási ügyletet oly személy közvetíti, a kit a vállalat nem alkalmazott ugyan kifejezetten ügynökül, de a kinek üzletszerű közvetítését elfogadni szokta. 29. §. A biztosítási vállalat az ügyletek megkötésére, valamint az ügyletek közvetítésére felhatalmazott ügynökeinek meghatalmazást és ennek megszűnését is, a 40. §-ban emiitett rendbírság terhe alatt, az állami biztosítási hivatalnak, a meghatalmazás adásától, illetve megszűnésétől számított három nap alatt bejelenteni köteles. 30. §. i Az állami biztosítási hivatal a feleket megtévesztő ajánlati űrlapok használatát, a 40. §-ban megállapított rendbírság terhe alatt megtilthatja a vállalatnak. (Vége következik.) Irodalom. A magyar közjog kézikönyve . Irta : K m e t y Károly buda| pesti tud. egyetemi tanár. (Politzer Zsigmond és fia kiadása) ; Ára 8 korona. Kmety Károly uj kézikönyve uj irányt jelöl közjogi irodalI munkban. Ha semmi más kiválósága nem lenne, a legnemesebb cél el van érve : ez az első közjogi tankönyv, melyből hazafiságot lehet tanulni. Általában mindenütt önálló felfogás jelemzi. Soraink kerete nem engedi, hogy müvéből kiszakított részeken bizonyítsuk be fenti állításunkat, de constatálható, hogy mindenütt reá bukkan \ az ember önállóságára, mely meggyőzően hat. Érvelése erőteljes, I tudományos alapokon nyugszik. Minden során meglátszik, hogy j kerüli a sablonokat; speciális magyar közjogot kiván teremteni. A mű beosztása könnyen lehetővé teszi az áttekintést. Hat | könyvre oszlik. I. A magyar közjog forrásai. II. A magyar állam népe és területe. III. A magyar király. IV. Az országgyűlés. V. A felelős kormány, a helyhatósági önkormányzat és a független bíróságok. VI. A társországok autonómiája és az osztrák császársághoz való viszonyuk. A bevezetésben az alaptanokat, a függelékben a magyar állam-cimereket és színeket adja. Az egyes fejezeteket kimerítően tárgyalja. A különböző intézmények tárgyalásánál eltér az eddigi közjogi Íróktól, s nehogy olvasója a történeti fejlődés labirintjai között eltévedjen, csak a mai állapotokat tárgyalja a szövegben, mig az előzményeket, fejlődési fokozatokat a világos megkülönböztetés kedvéért j eg y z étbe n adja. Megjelent. A XII táblás törvény töredékei. Közli V éc s e y Tamás, a római jog ny. r. tanára a budapesti kir. egyetemen, a m. t. akadémiai rendes tagja, a magyar jogász-egylet alelnöke. Budapest 1900. Politzer Zsigmond és fia kiadása. Ára 1 korona.