A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1900 / 38. szám - Törvényjavavaslat a biztosítási magánvállalatokról. [1. r.]
JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a tJog» 38. számához. Budapest, 1900. szeptember hó 23. Köztörvényi ügyekben. Külföldiek között külföldön kötött házasságnak a H. T. 77. íj-anak a) pontja alapján való felbontása céljából a bontást szorgalmazó felnek igazolnia kell, hogy a másik házastárs azon naptól számított 6 hónap alatt sem állította helyre az életközösséget, a mely napon a házasság felbontását szorgalmazó házastárs a magyar állampolgárságot megszerezte. A pozsonyi kir. törvényszék (1900. március 28. 2,700. sz. a.) M. Pál felperesnek M. Emma alperes ellen, házasság felbontása iránti perben a következő Ítéletet hozta : A házasfelek közt 1885. évi június 2-án Teschenben a róm. kath. vallás szertartársai mellett megkötött házasságot az 1894. évi 31. t.-c. 77. §. a) pontja és 85. §. alapján alperes vétkéből szándékos és jogos ok nélkül való elhagyás okából felbontja stb. Indokok : Felperes keresetét az 1894:. évi 31. t.-c. 77. §i a* pontjára alapította. A kir. törvényszék illetőségét jelen perben megállapította, mert felperes a becsatolt honosítási okirattal igazolta, hogy a magyar állam kötelékébe tartozik és magyar honos. Tekintettel arra, hogy a helyhatósági bizonyitványnyal igazolva van az, hogy a házassági életközösséget az alperes rontotta meg és házastársát, a felperest a házasságkötés után rövid idő alatt elhagyta ; tekintve továbbá, hogy az alperes sem a bírói békéltetésre, sem a tárgyalásra szabály szerinti idéztetése dacára meg nem jelent és az életközösség visszaállítását elrendelő végzésnek a kikötött záros határidő alatt eleget nem tett és mi bizonyítékot sem szolgáltatott arra, vájjon jogos okokból hagyta-e el férjét, ki késznek jelentkezett őt visszafogadni és vele a házaséletet tovább folytatni, ennél fogva, felperes keresete folytán a házasságot az 1894. évi 31. t.-c. 77. §. a i pontja alapján felbontani, alperest a 85. §. értelmében vétkesnek nyilvánítani kellett stb. A pozsonyi kir. Ítélőtábla. (190fj. május 22. 1,052. sz. a.) Az első bírósági ítéletnek a házasság felbontására vonatkozván hivatalból megvizsgált részét helybenhagyja, az 1894. évi XXXI. t.-c. 7?. §: a1 pontjának és 85. §-ának megfelelő indokolása alapján és azért, mert a szándékos és jogos ok nélküli elhagyás a házas felekre a magyar állampolgárság elnyerése előtt kötelező ausztriai jog szerint is ágytól és asztaltól való elválasztásra okot képez és az 1894. évi XXXI. t.-c. szerint is bontó okul szolgál és így felperes az 1894. évi XXXI. t.-c. 115. §. alapján a házasság felbontásának kérelmezésére jogosult. A m. kir. Curia (1900 július 3,649. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik és felperes keresetével elutasitatik. Indokolás : Külföldiek között külföldön kötött házasság felbontását az utóbb magyar honossá lett házas fél a H. T. 77. §. a) pontja alapján kérve, nem csak azt tartozik kimutatni, hogy a házassági életközösséget megbontó házastárs birói határozattal az életközösség visszaállítására lett kötelezve, és e határozatnak a bíróilag megszabott határidő alatt igazolatlanul eleget nem tett, hanem azt megelőzően az életközösség visszaállítására irányuló kérelmének érvényesithetése végett már a belföldi illetékes hatóság által igazolta-e azt is, hogy az életközösséget megbontó házasfél házastársának elhagyásától számított 6 hó eltelt, mely határidő mint a H. T-ben meghatározott szándékos és jogos ok nélküli elhagyás időtartama azon időponttól számítandó és számitható, melyben a bontást szorgalmazó házasfél a magyar állampolgárságot elnyerte; minthogy pedig a jelen esetben felperes a magyar állampolgárságot a m. kir. belügyminister által 1899. október 15-én 160,914 sz. a. kiadott honosítási okirat alapján a magyar állampolgári eskünek a pozsonyi polgármester előtt 1899. nov. 2-án történt letételével szerezte csak meg, nyilvánvalóan időelőtt adta be 1899. december 1-én a házassági életközösség visszaállítására s illetően az erre vonatkozván, birói felhívás kibocsátására irányuló kérvényét, melyre a H. T. 77 §. a.) pontjában szabályozott felhívás ugyanabból az okból kibocsátható sem volt volna és a mennyiben az mégis kibocsáttatott, annak a szintén idő előtti felhívásnak nem tulajdonitható az a joghatály, melynek alapján maga a bontás szorgalmazható ; ugyanazért mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni és felperest keresetével elutasítani kellett. A házasság felbontása után a vétkes nő férje nevét még ennek beleegyezése esetén sem használhatja. A kolozsvári kir. tszék (1900 április 9-én 3,822. sz. a.) a S. Ferenc és V. Erzsébet közti házasságot az 1894 : XXXI. t.-c. 77. §-a alapján alperes vétkessége folytán felbontja. Alperes férje nevének viselése iránti kérelmével elutasittatik. Indokok: Felperesnek az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) pontjára alapított keresete arra irányul, hogy a házassági életközösséget szándékosan és jogos ok nélkül megbontott neje az előzetesen hozott birói határozatban foglalt, az életközösséget záros határidő alatt leendő visszaállítása iránti felhívásnak igazolatlanul eleget nem tevén, megnyílott joga folytán a házasság felbontását kéri. Felperes a tárgyalás során igazolta, hogy az alperes az életközösséget nem állította vissza; a szabályszerű képviseletben megjelent alperes kijelentette, hogy az életközösséget azért szüntette meg, mert felperest nem szereti és megunta és beösmeri, hogy az életközösséget nem állította vissza. Ezek szerint megállapítható, hogy alperes felperest szándékosan és jogos ok nélkül hagyta el s minthogy felperesnek az életközösség visszaállítása iránti felhívása sikertelen maradt, sőt alperes az érdemi tárgyalás során kijelentette, hogy a házas életet folytatni nem kívánja, az általa felhozott ok pedig nem találtatott jogosnak arra nézve, hogy felperest elhagyja, minél fogva a kereset alapjául szolgáló jogszabály alapján a házasság felbontandó és az idézett törvény 85. §. rendelkezése értelmében alperes vétkesnek nyilvánítandó volt. Alperes férje nevének viselhetése iránti kérelmével, tekintve, hogy vétkesnek nyilváníttatott, az idézett törvény 94. §-ban foglalt tiltó rendelkezésénél fogva elutasítandó volt. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1900 máj. 23. 1,477. sz. a.) az első bíróság Ítéletét helybenhagyja, de ama részében mely szerint alperes elutasittatott ama kérelmével, hogy férje nevét viselhesse, megváltoztatta, s kimondja, hogy alperes férje nevét továbbra is viselheti. Indokok : Az elsőbiróság Ítélete azért hagyatott helyben, mert a felbontó ítéletben az 1894 : XXXI. t.-c. 85. §. értelme szerint az a házasfél, a kinek a hibájából a házasság felbontatott, minden esetben vétkesnek nyilvánítandó, tehát tekintet nélkül arra, hogy forog-e fenn olyan kérdések megoldásának szükségessége, melyeknek megoldása a vétkesség kérdésével összefügg. Ellenben megváltoztatandó volt az ítélet abban a részében, mely szerint alperes ama kérelmével, hogy férje nevét viselhesse, elutasittatott és ennek a kérelemnek hely volt adandó, mert igaz ugyan, hogy a törv. 94. §. szerint a vétkes nő férje nevét nem viselheti, de tekintettel arra, hogy a törvény e rendelkezésével nyilván csak az olyan nőt kívánta a férj nevének viselhetésében meggátolni, a ki érdemtelenné; tette magát arra, e rendelkezés tehát a férj védelméül, annak egyéni érdekében és nem valamely közérdekű szempontból felvettnek tekintendő ; ennél fogva nem tekintendő oly tiltó rendelkezésnek, melytől a férj akaratával sem lehetne eltérésnek helye. Minthogy pedig felperes beleegyezett, hogy alperes az ő nevét továbbra is viselhesse ; s minthogy a házasság alperesnek nem olyan hibájából bontatott fel, mely őt érdemtelenné tenné férje nevére, hanem a házassági életközösségnek alperes által történt megbontása miatt a törv. 77. §. a) pontjában irtokból, a mely sem alperesre, sem alperes magatartása folytán felperesre árnyat nem vet : alperes kérelme folytán kimondandó volt, hogy férje nevét továbbra is viselheti. A magyar kir. Curia (1900 aug. 21-én 4,501 sz. a.) a másod| bíróság Ítéletét abban a részében, mely szerint az mondatott ki, hogy alperes férje nevét továbbra is viselheti, megváltoztattatik és e tekintetben a H. T. 94. §. első bekezdésében foglalt rendelkezésre alapított indokolása alapján az első bíróság Ítélete hagyatik helyben ; egyebekben pedig a másodbiróság ítélete helybenhagyaik. A sommás törvény a perújítás jogszabályait önállóan nem tartalmazza, hanem annak egyes szakaszaiban, mint a 33. §-ban is, az 1881. évi LIX. t.-c. 69. §ára hivatkozással, az elözö perrendben meghatározott jogszabályokat tartotta fenn. A perújításra vonatkozó e jogszabályokat a bíróságok mindenkor akként alkalmazták, hogy jóllehet a perújítás kérdését az érdemmel együttesen vették birói megvizsgálás és eldöntés alá, mindamellett a perujitási kérelem eldöntése oly előkérdést képezett, hogy az érdem megvizsgálása és eldöntése csak abban az esetben történhetett, ha a perujitási kérelemnek hely adható volt, viszont az érdemleges jogkérdések megbirálása kizártnak tekintetett abban az esetben, a mikor a perujitási kérelemnek hely adható nem volt. Ezek a jogszabályok pedig a fent idézett 33. §. rendelkezése értelmében a sommás eljárásban ezúttal sem esvén változás alá, most is irányadókul szolgálnak. (A budapesti kir. tábla 1900. május 4. I. G. 63. sz a.) A S. E. T. 173. §-ában meghatározott esetekben, melyekben a felebbezés elintézése egyenesen a nyilvános előadás útjára