A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 38. szám - Törvényjavavaslat a biztosítási magánvállalatokról. [1. r.]

270 A JOG és a hét évnél nem hosszabb: halálesetre szóló időleges biztosítás kivételével, a díjfizetés elmulasztása miatt nem szüntethető meg, hanem a vállalat a kötvényt, a biztosított választása szerint vagy visszavásárolja, vagy pedig leszállított biztosítási összegre illetve járadékra szóló díjmentes kötvényre cseréli ki. A kötvény visszavásárlási értéke a kötvényre eső teljes díjtartalék háromnegyed-részénél kevesebb nem lehet és a tőkésített biztosítási összeg illetve járadék a kötvényre eső teljes díjtartalék alapulvétele mellett számítandó ki. A kötvénynek táblázatot kell tartalmaznia, mely a visszavásárlási értékeket illetve a tőkésített összegeket, a mint azok az első három év utáni kezdettel, öt éves időszakban alakulnak, számszerinti összegben feltünteti. Ha a biztosított a legalább három évig érvényben levő kötvény után járó díjfizetés megszüntetésétől számitott egy év alatt a vállalatnál be nem jelenti, hogy a kötvény visszavásárlását kívánja, a kötvény az emiitett módon kiszámítandó biztosítási összegre illetve járadékra tőkésítendő. 10. §. Ha a biztosítási magánvállalat a 4—8 §-ok kívánalmainak eleget tett és díjtartalékokra vonatkozó kiszámítási alapok az állami biztosítási hivatal által teljesített biztositástani megvizsgáláshoz képest helyeseknek is bizonyulnak: az állami biztosítási hivatal a biztosítási vállalatnak erről igazolványt állit ki. Ilyen igazolvány nélkül sem a vállalat cége be nem jegyezhető, sem az üzlet meg nem kezdhető. A cégjegyzék-bíróság a cég bejegyzéséről az állami biztosítási hivatalt, a cégbejegyzés alapjául szolgáló okiratok hites másolatának egyidejű megküldésével haladéktalanul értesiti. 11. §. A biztosítási vállalat a tárgyát képező biztosítási üzlet folytatása mellett csak oly ügyletekkel foglalkozhatik, a melyek a vállalat vagyonának és tartalékának gyümölcsöző elhelyezését tárgyazzák. Az életbiztosítási vállalatok, a mennyiben oly öröklési társulatokat (túlélési társulatok, tontinák) alapítanak, amelyeknél a vállalat, a biztosított tagok ellenőrzése mellett csak az üzletvezetést és pénzkezelést látja el, az ilyen társulatok vagyonát elkülönítve kezelni és a számadásokban mint idegen vagyont kitüntetni kötelesek. A nyereségben való részesítésére és a nyereség felosztására vonatkozó társulati rendelkezéseknek világosaknak és könnyen elenőrizhetőknek kell lenniök és azoké végből az állami biztosítási hivatalnak jóváhagyás végett bejelentendők. 12. §. A díjtartalék kiszámításánál és kimutatásánál a következő szabályok irányadók : 1. Életbiztosításnál az érvényben levő életbiztosítási szerződések díjtartaléka, az egyes biztosítási főnemek szerint elkülönítve, minden üzleti év végen kiszámítandó és elkönyvelendő. A kiszámítás helyessége legalább egy szakértőnek aláírásával igazolandó. A díjtartalék kiszámítása a bejelentett halandósági táblázatok és kamatláb alapul vétele mellett a tiszta (nettó) dijak alapján és a szerzési dijak betudása nélkül ejtendő meg. Ugyancsak a kiszámítási alapok alkalmazandók az átvállalt és átengedett életviszontbiztositások díjtartalékai megállapításánál is. Az átengedett viszontbiztosításra eső díjtartalék mindig belföldön marad a viszontbiztosított vállalatnál. Ha az állami biztosítási hivatal a vállalat működésének folyamán ugy találja, hogy a bejelentett kiszámítási alapok nem helyesek, elrendelheti, hogy azokat a vállalat a díjtartalék gyarapítása céljából — még pedig a már megkötött ügyletekre vonatkozóan a biztosítottak megterhelése nélkül módosítsa. 2. Tűzkár elleni biztositásnál a még le nem járt kockázati időre járó dij, átalányozása esetében pedig a dijaknak legaláb 40 százaléka helyezendő tartalékba. Mindkét esetben a kiszámítás előtt a megszűnt biztositások és a viszontbiztosítás, az első esetben ezenfelül a szerzés és behajtás megfelelő költsége levonhatók. Az állami biztosítási hivatal, ha az átalányozás esetére megállapított 40 százalékot a díjtartalék megalkotására elegendőnek nem találja és ha a vállalat átalányösszeget kíván díjtartalékba helyezni, jogosítva van a vállalattól az általányösszegnek oly felemelését kívánni, hogy az az állami biztosítási hivatal által kiszámított összegnek megfeleljen. A balesetbiztosítás díjtartaléka kiszámításánál ugyanezek a rendelkezések alkalmazandók. 3. Szállítási biztositásnál a díjtartalék időre szóló biztosításra nézve a még le nem járt kockázati időre járó, nem időre szóló biztositásnál pedig a még le nem járt biztosításokért fizetett dij egész összegében számítandó ki. Mindkét esetben csupán a viszontbiztosítási hányad és a megfelelő szerzési és behajtási költség levonása után fennmaradó tiszta dij jő számításba. 4. Jég- és a 2. és 3. pontban fel nem sorolt egyéb kárbiztositásnál a későbbi évekre előre fizetett dijak teljes összegben jönnek számításba. Ezekben az esetekben a szerzési és behajtási költségek levonhatók. Az átvállalt és átengedett kárviszontbiztositások díjtartalékai megállapításánál ugyanezek a kiszámítási alapok alkalmazandók. Az átengedett viszontbiztosítására eső díjtartalék mindig belföldön marad a viszontbiztosított vállalatnál. 13. §. A díjtartalék a vállalat minden más vagyonától elkülönítve kezelendő és kizáróan a vállalatnak a biztosítási szerződésből eredő kötelezettségei biztosítására és kielégítésére szolgál. A díjtartalék zálogba nem adható, a vállalat ellen vezetett végrehajtás utján csak a biztosítottat a díjtartalékból számitásszerüen megillető követelés erejéig foglalható le, a melynek biztosítására szolgál, átruházásának pedig csak a 21. §. esetében van helye. Csőd esetében a díjtartalék, árfolyamkülönbözeti tartalékával együtt, a biztosítottak, illetve kedvezményezettek javára kezelendő külön csődtömegeket képez, a melyből a biztosítottak, illetve kedvezményezettek, egyéb igényeik épségben maradása mellett, egymásközti egyenlő rangsorban azt az összeget követelhetik, a mely őket a csőd megnyitásakor a díjtartalék és ennek járulékaiból számitásszerüen megilleti. 14. §. Az életbiztosítási díjtartalékot csak a következő értékekbe lehet befektetni : a) magyar állampapírokba : b) a magyar állam által kamataikra nézve biztosított értékpapírokba és az 1896. V. t.-c. alapján kibocsátott kötvényekbe ; c) a budapesti értéktőzsdén jegyzett oly záloglevelekbe, a melyekre az 1889. XXX. t.-cikk 11. §-ának rendelkezései kiterjednek és d) a vállalat életbiztosítási kötvényeire, a megfelelő tartalék határain belől adott előlegekbe vagy kölcsönökbe. Az életbiztosítási egész díjtartaléknak legalább 50%-ja az a) pont alatt említett értékekben helyezendő el. A kárbiztositási egész díjtartaléknak legalább ötven százalékja az a) pont alatt említett értékekben, ötven százalékja pedig a b) és c) pont alatt emiitett értékpapírokban és jóhitelü belföldi pénzintézeteknél pénztári jegyre vagy folyószámlára is elhelyezhető. E szakasznak a díjtartalék elhelyezésére vonatkozó rendelkezései a belföldi, valamint a külföldi biztosítási vállalatok által kötött oly biztosítási ügyletekre eső díjtartalékok tekintetében nyernek alkalmazást, melyek belföldön jöttek létre, vagy belföldön tartózkodó személylyel vagy belföldön fekvő ingatlan tekintetében köttettek (belföldi biztositások.) A belföldi biztosítási vállalatok által kötött külföldi (nem belföldi) biztositások díjtartaléka a külföldi törvények vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő értékekben és ily rendelkezések hiányában ennek a törvénynek megfelelő értékekben helyezhető el. (Folytatása következik.) Irodalom. (A telekkönyvi betétszerkesztés rendszere. I. kötet: A közönséges és a telekkönyvi átalakítással kapcsolatos betétszerkesztés szabályai. Irta: dr. Török István, betétszerkesztő kir. albiró. Budapest, 1900. Franklin. 557. 1. Ara 10 kor.) Tizennégy éve folyik már hazánkban a betétszerkesztés nagy és nehéz munkája. Ez egy reformra elég hosszú idő és részben pénzügyi indokokra vezetendő vissza, hogy ma is oly távol állunk befejezéséhez, mint 14 évvel ezelőtt, sőt talán — távolabb. Akkor ugyanis azt hitték, hogy néhány év alatt sikerül majd az uj törvény alapján rendezni a telekkönyveket, sikerül a birtokállapotokat a tényleges állapottal összhangba hozni és sikerül a mostani telekkönyvek ellen felhozható sok alapos panaszt orvosolni. Azóta kitűnt, hogy hiu volt a remény. A betétszerkesztés nagyon lassan megy s ha igy halad, 100 év alatt sem lesz befejezve. Bizonyára megnyugvással veszi tudomásul ily körülmények közt Magyarország jogászközönsége a mostani igazságügyminister urnák azt a törekvését, mely szerint radikális, gyors módszer mellett és uj törvénynyel akarja rendbe hozni a telekkönyveket. A betétszerkesztés szakközegeinek nehéz munkáját megkönnyíti ezután az a könyv, a melyről ezúttal adunk számot és hathatósan hozzá fog járulni dr. Török nagy műve ahhoz,hogy a betétszerkesztés egyöntetű legyen és gyorsabban haladjon. A most megjelent kötet egyik részét tartalmazza a betétszerkesztés érdemleges szabályainak; t. i. azokat a szabályokat, a melyek a közönséges és az átalakítással kapcsolatos betétszerkesztésre vonatkoznak. A második kötet pedig a polgárosított határőrvidék és Fiume betéteinek szerkesztésére vonatkozó szabályokat fogja adni. Az első kötet elején van ismertetve a szervezet- a betétszerkesztő személyzet, a felügyelet stb. Az érdemleges részre nézve azt irja a szerző, hogy a törvények, ministeri rendeletek és birói gyakorlat alapján készítette. Ez annyiban igaz, hogy a törvények és rendeletek szószerint feltalálhatók benne; de nem oly kompilátióban, mint ez hasonló művekben látható, hanem az a chaosz: sok törvény, novella és rendelet, olyképen van szerves egészszé öntve e műben hogy a betétszerkesztésnek szétfolyó, sokszor pótolt, módositott' kiigazított s egész tömkeleget képező szabályai rendszerbe vannak fog-