A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 38. szám - Az időszaki nyomtatvány fogalma hazai sajtójogunkban

A J A «szerződés»-nek szórói-szóra idézet*: tartalmából az látható, hogy a felek bérhasználat iránt akartak megállapodni. E mellett szólnak a «szerződés» saját szavai is: «Zu unserer Übersiedlung von hier zur Benützung überlassen.n Dictum-factum, a felek bérhasználati, de nem adásvételi szerződést akartak kötni. Ha mégis a tanuk és igénylő felperes arra esküdtek meg, hogy adásvétel jött létre, felfedezhető-e vallomásukban a «szerződés» nyilt tartalmával megcáfolt szavahihetőség ? De ha korábban csakugyan adásvétel létesült s a D. alatti ennek a folyománya, kérdjük: bérszerződés-e alakilag és tartalmilag a D. alatti? Nem, mert igénylő az átadott ingóknak nem vált tulajdonosává s igy ezeket végrehajtást szenvedettnek és nejének bérbe sem adhatta. És igazolva van-e a D. alattival kellőleg a bérösszeg mennyisége? Korántsem, mert az «eine Abnützungsgebühr von 2% pro Monat zu zahlen» kifejezésből csak találomra olvasható ki, hogy az átengedett ingóságok értékének 2°'o-a a bérösszeg. S ha csakugyan bérösszeg, vagy használati dij és csakugyan ilyen mennyiségű lett kikötve, nem-e kötelezendők lettek volna igénylő felperes és végrehajtást szenvedett : mondják hát meg eskü alatt, hogy a D. alatti keltétől : 1897 május 1-től fizettetett-e tényleg a megfelelő bérösszeg? A bizonyítási eljárásban ennek semmi nyoma sincs. Mint emiitettem, a D. alatti 1897 május 1-én kelt, de csak a türelmes és néma papiroson ; a 1T> hónap múlva kihallgatott tanuk annak keltére még sem emlékeznek, pedig hát május 1-seje a közéletben nevezetes nap s ha már ennek emléke elmosódott a tanuknál, legalább is gyanús, hogy az esztendőt sem képesek megjelölni. Tudnunk kellene ezt azért, hogy a D. alatti a végrehajtató végrehajtási jogát megelőzte-e, vagy sem ? Ennek hiányában ez a fontos momentum nyilt kérdés marad. Azt kérdezem tehát: igénylő felperesnek e részben csodálatosan pontos és a tanukéval egy színvonalba nem állitható emlékező tehetsége ér-e valamit, tekintettel arra, hogy ő a «szerződés»nél nem volt jelen és tekintettel arra, hogy a tanuk igénylő felperesnél jóval intelligensebbek ? Sokat aligha. Mint a t. olvasó láthatja, igénylő felperes és végrehajtást szenvedett az ingok átruházása körül nem mindennapi körültekintésről és óvatosságról tettek tanúságot. Egy igen fontos dologról azonban mégis megfeledkeztek: nem számoltak azzal az eshetőséggel, ha végrehajtást szenvedett és neje, mint átruházók mostani lakhelyükről s az átruházott ingóságok mostani színhelyéről elköltöznek és nem tettek kétségtelen rendelkezést arra nézve sem, hogy mi történjék az átruházott ingóságokkal az elköltözés esetére: visszamaradnak azok igénylő felperesnél, mint tulajdonosnál, vagy mint ennek tulajdonai az uj lakhelyre is átvándorolnak? Már pedig az átköltözés a D. alattiban kilátásba helyeztetvén, disponálni kellett volna világosan és határozottan az iránt is, hogy ez a változás a felek jogára és kötelezettségére mily befolyással lesz? Ha már most a biró a D. alattit kezébe veszi, átolvassa, magyarázza és kritizálja, nem-e legelőbb is azon kell fürkésző tekintetének megakadni, hogy itt a háttérben összejátszás, illetve a hitelező kijátszása settenkedik ; hogy a végrehajtást szenvedett birtokában maradt ingóknak, mint jogos kielégítési alapnak elescamotirozásával van dolga és hogy a D. alatti csak köpönyeg, mely bár jó szélesre szabatott, de még se eléggé takar? S ha ezek ilyeténképp a biró lelkében gyanút fognak : alkalmas-e ennek a gyanúnak eloszlatására a tanuk és igénylő felperes vallomásában bizony csak «rejlő» de szemmel nem látható u. n. bizonyíték? Éppen azért, mert bíróságaink működéseit, ezeknek minden legkisebb részletét féltékenyen ellenőriznünk kell, éppen azért kérdjük, hogy hová jutnánk a bírónak annyira a lelkére kötött "szorgos méltatással)), ha ebbe — hasonló aggályos körülmények közt — a birói meggyőződés magvát ültetnŐk ? De nem kalandozom ilyen messzire, hanem visszatérek a tárgyhoz s ennek képét és szerény véleményemet az előadottakból a következőleg foglalom egybe: Felperes keresete alapjául sem adásvételt, sem bérletet nem bizonyított; mind a mellett a bíróilag lefoglalt ingóságokat végrehajtást szenvedett birtokában hagyta. Felperes a kereseti ingóságokhoz jogcímet nem szerzett, ellenkezőleg : a birtoklás végrehajtást szenvedettek tulajdonjogának legékesebb szószólója s a «bis zu unserer Übersiedlung von hier» és a «so wie wir für jede Beschadigung haften» szavak csak a művelet felett lappangó, megtévesztésre szolgáló lepel, mely a törvény védelmére ügyesen számító "kijátszás» legtypikusabb alakját rejtegeti. S abban, hogy a biró tartózkodott ennek a lepelnek megbolygatásától és a bizonyítást téves irányba hagyta terelni, éppen abban nyilvánul a «kijátszás» bevégzettsége és sikere. Az időszaki nyomtatvány fogalma hazai sajtójogunkban. Irta : LADÁNYI BÉLA, kir. keresk. és váltótörvszéki aljegyző Budapesten Az időszaki nyomtatvány fogalmának terjedelme törvényeinkben nincsen körvonalozva. Kétségtelen ugyan, hogy mindaz a nyomtatvány, mely bizonyos időszakonkint, még ha azok az időszakok nem is egyenlőek s nincsenek is előre megállapítva, rendeltetésszerűen meg szokott jelenni, időszaki jellegű, azonban az időszakiság jellegére nézve bizonyára nem csekély jelentőségű az egyes megjelenési szakok közé eső időtartam nagysága. Lehetnek ugyanis az időszakok oly nagyok s a mellett a megjelenés időpontja annyira az esetlegességnek alávetett, hogy az ily nyomtatványok és a közönséges nyomtatványok között, melyek ujabb kiadásokban, ugyanazon vagy változott tartalommal, esetről-esetre szintén megjelenhetnek, lényeges alaki különbséget találni bajos. Az a körülmény, hogy az időszaki nyomtatványoknak szerkesztőjük szokott lenni, magában véve nem lényeges különbség, mert a közönséges nyomtatványoknak (anthologiák, irodalmi szemelvények, képalbumok stb.) szintén lehet szerkesztőjük. Legfeljebb az a körülmény lehetne döntő az időszaki nyomtatványi jelleg megállapítására, vájjon a nyomtatvány szerkesztője az 1848. évi XVIII. t.-c. 30. §-a 1. pontján alapuló általános gyakorlat értelmében, a sajtóbüntetőjogi felelősség céljából felelős szerkesztő gyanánt a törvényhatóságnál be volt-e jelentve? Ezt azonban szabályul azért nem lehet felállítani, mert a bejelentés elmulasztása kihágást képez, melynek fenforgását a nyomtatvány időszaki minősége állapítja meg, miért is a bejelentés nem teljesítéséből, mely esetleg törvényellenes, a nyomtatvány időszaki minősége helyesen nem következtethető. Hazai jogforrásaink közül csupán a postai rendeletek közt találjuk meg az időszaki nyomtatvány (időszaki lap) fogalmának közelebbi megjelölését. E szerint időszaki 1 a p alatt értendő a tartalomra, alakra vagy előállítási eljárásra való tekintet nélkül minden a sajtóra vonatkozó törvényeknek és rendeleteknek alávetett hirlap, folyóirat, közlöny, szaklap stb., mely különböző közleményekkel rendes időszakokban megjelenik. Hogy ez a kizárólag posta-kezelési célra szolgáló meghatározás, a sajtójog szempontjából nemcsak használhatatlan, de hibás is, az első tekintetre kitetszik. Nevezetesen az előállítási eljárás módja, igy általánosan szólva, azért nem lehet közömbös, mert a törvény tüzetesen megjelöli a nyomtatvány előállítására vonatkozó eljárásokat s a megállapított keretbe nem illő módon nyomtatvány, illetve időszaki lap elő nem állitható. Igaz ugyan, hogy e kifejezés általános jelentését azon utóbbi kijelentés, hogy csak annyiban tekinthetők a felsorolt fajú nyomtatványok időszaki lapoknak, az előállítási eljárásra való tekintet nélkül, a mennyiben a sajtóra vonatkozó törvényeknek és rendeleteknek alá vannak vetve, a megfelelő korlátok közé szorítja, ez esetben azonban az előző kijelentés felesleges pleonazmus. Helytelen továbbá e meghatározás azért is, mert a genust csupán egynéhány species hiányos elősorolásával akarja meghatározni. Továbbá a sajtójog szempontjából használhatatlan, mert a fogalom terjedelmét és körét egyáltalában nem határozza meg, a melynek ismerete pedig lényeges. Mindazonáltal ugyancsak a postai célra szolgáló rendeletgyüjteményben foglalt az az intézkedés, hogy a kedvezményes «hirlapjegyek»-kel való bérmentesítés előnyét csakis azok a hírlapok és folyóiratok élvezhetik, a melyek évenkint legalább négyszer jelennek meg, ellenben a négyszernél kevesebbszer megjelenő «folyóiratok" ugyanazon tariffa szerint bérmentesitendők, mint a közönséges nyomtatványok: arra vall, hogy azt a határvonalat, mely a közönséges nyomtatványokat az időszakiaktól elválasztja, a postaigazgatási hatóság az évenkénti négyszeri megjelenés követelményében állapítja meg. Ezen általános szabály alól későbbi rendeletek kivételt statuáltak s ma már kereskedők, iparosok és gyárosok árjegyzékeit s egyéb nyomtatványait is időszaki nyomtatványoknak ismeri el a posta, ha — tekintet nélkül az időszak nagyságára — rendes időszakokban jelennek meg, megfelelő cimök és felelős szerkesztőjük van. Ez a kivételes intézkedés, amennyiben felelős szerkesztő megnevezését is követeli, erősen belevág a sajtójog keretébe. V