A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 36. szám - Orvosi titoktartás és életbiztosítás. [Hozzászólás Stiller Mór: Orvosi titoktartás és életbiztosítás című cikkéhez. A Jog, 1900. 34. sz. 237-238. p.]

256 A JOG E. M.-et a vádbeli sikkasztásért csak egy havi fogházra itélte, tehát a kikérésnek alapul szolgáló bűncselekmény távolról sem vont egy évi szabadságvesztésbüntetést maga után s hazai birói gyakorlatunk alapján bátran állitható, hogy a majdan E. M. ügyében itélni hivatott felsőbíróságainknál sem fog a büntetés egy évi tartamban megállapittatni,Belgium kormánya a szerzó'dés értelmében E. M.-et ki nem adhatná s igy a kikérési eljárás mint célra nem vezethető s nem jogosult annál kevésbbé foghat helyt, mert a vádbeli bűncselekmény súlya semmi arányban nem áll az E. M.-nak Antwerpenből Budapestre leendő szállításából eredő tetemes költségekkel. A budapesti kir. ítélő tábla 4,216/1899. B. sz. a. végzett: A kir. ítélő tábla az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja, vádlott E. M. irányában a kiadatási eljárást elrendeli s a kir. törvényszéket további szabályszerű eljárásra utasítja. Mert : A Belgáimmal kötött kiadatási szerződést tartalmazó 1881. évi XIX. törvény I. cikkelye szerint a büntetendő cselekmények miatt üldözött egyének közül csak azok kiadatása kérhető, kik a megkereső és megkeresett állam törvényei szerint egy évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztésbüntetéssel sújtandó cselekményt követtek el, de ezen mérték meghatározásánál semmi esetre sem szolgálhat irányadóul az, hogy a vádlott egy izben egy hónapi fogházra Ítéltetett, mert ezen ítélet a kir. itélő tábla által feloldatván, a Btk. 355. §-a alapján sikkasztás büntette miatt vádolt E. M. a Btk. 358. §-a alapján öt évig terjedő börtönnel büntethető ; azon feltevés pedig, hogy az enyhítő körülmények méltatása mellett egy éven aluli büntetés fog kiszabatni, mint előre meg nem határozható körülmény a kiadatási eljárás mellőzésére okul nem szolgálhat, minélfogva az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kiadatási eljárást el kellett rendelni. Ügyvédi cimtábla helytelen használata miatt a győri ügyvédi kamara egy ügyvédet az ügyvédi rendtartás 68. §-ának b) pontjába ütköző fegyelmi vétségben vétkesnek mondott ki, ezért az ügyvédi rendtartás 70. §-ának 1. pontja alapján Írásbeli feddésre itélte s arra kötelezte, hogy az utca sarkán alkalmazott cimtábláját 15 nap alatt ujabb fegyelmi eljárás megindításának terhe mellett távolítsa el. I n d o k o k : Vádlott ügyvéd a lakásául szolgáló ház kapuján alkalmazott szokásszerü kis ügyvédi cimtáblán kivül az utca sarkán a ház falára szegezett nagyobb kereskedői üzletszerű táblát is tart kifüggesztve és ezt a kamarai tagokhoz intézett 513/898. sz. általános és hozzá külön intézett 78/899. számú felhívás dacára el nem távolította s jelenleg is kifüggesztve tartja. Az utca sarkán kereskedői üzletszerű és reklám célokra szolgáló, feltűnő nagyobb cimtábla használata pedig az ügyvédi állás tekintélyével meg nem egyeztethető és a nagy közönség körében is méltó megütközést kelt ; ennélfogva vádlott ügyvéd ily cir.jtáblának használata által az ügyvédi kar tekintélyét sérti és az ügyvédi rendtartás 98. §-ának b) pontjába ütköző fegyelmi vétségben vétkesnek volt kimondandó. A kifogásolt táblának 15 nap alatt leendő eltávolítását azért rendeltük el, mert ha vádlott a kifogásolt táblát a kitűzött határidő alatt sem távolítja el, ez által ujabb fegyelmi vétséget követ el s ellene az eljárás újból megindítandó lesz. A kir. Curia : Az elsőfokú fegyelmi biróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1900 május 12. 215. sz.) A béka res nullius. Két francia paraszt a szomszéd tavából minden márciusban békákat fogott össze s azokat eladogatta. A földbirtokos végre rajta kapta és feljelentette őket. A parasztok, a kik lopás vádja alá helyeztettek, nyomorukkal védekeztek és azzal, hogy ők a földbirtokos érdekeit sérteni nem akarták, mi abból is látszik, hogy halat nem loptak. A cháteau-thierry törvényszék, melynek Magnaudaz elnöke a következőleg ítélt: A béka ehető és kereskedelmi forgalom tárgyát képező állat, melynek fogása halászati cselekmény. Minthogy azonban a béka amphibium, mely több időt tölt szárazon, mint vízen, de állandóan egyikben sem tartózkodik, minthogy különösen az év bizonyos szakaiban, mocsárból-mocsárba, árokból-árokba vándorol, az egyik szomszéd tulajdonáról a másikéra, minthogy ekként a hallal ellentétben, a mely a vízben való élethez van kötve, a békát a földbirtokos éppen ugy nem telepitheti birtokára, mint a hogy el nem távolíthatja onnan, a tulajdonjog erre a nomád fajra nem szerezhető meg, miért is res nulliusnak tekintendő és igy akár a tóban, akár ennek partjára való fogása nem lopás, hanem egyszerűen halászati kihágás. A számos enyhítő körülmény figyelembe vételével a vádlottak 1—1 franc birságban marasztaltatnak. A kamarailag benem jegyzett ügyvédsegédnek kőzbenjárási dija. I. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság végzésének a végrehajtás foganatositási költséget megállapító részét akkép változtatja meg, hogy a végrehajtás foganatosítása körül felmerült költséget végrehajtató részére összesen 14 korona 60 fillérben állapítja meg végrehajtást szenvedő ellenében; mert a végrehajtás tárgyát képező követelés összegére való tekintettel, a végrehajtás foganatosításakor végrehajtató képviseletében eljárt és bár kamarailag be nem jegyzett, de igazolt ügyvédsegédnek eljárása 2 korona közbenjárási dijjal eléggé dijazva nem lévén, a díj összegét 6 koronára felemelni és igy az összes eljárási költséget a fentirt összegben megállapítani kellett. Í1900. június hó 20-án 1,494. sz.) II. A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság végzésének azt a neheztelt részét, mely szerint a végrehajtás foganatosításánál eljárt felp. képviselő segédje részére közbenjárási dijt meg nem állapit, megváltoztatja és az összes eljárási költéget végrehajtató részére a már elsőbiróságilag megállapított 15 korona 38 fillér hozzászámitásával, 21 korona 38 fillérben állapítja meg végrehajtást szenvedő ellenében; mert a végrehajtási eljárást szabályozó 1881: 60. t.-c. nem tartalmaz oly rendelkezést, mely szerint végrehajtási eljárás során a végrehajtató magát csak ügyvéd, vagy kamarailag bejegyzett ügyvéd-segéd által képviseltethetné, miért is a képviselő ügyvéd helyetteseként megjelent, bár kamarailag be nem jegyzett segéd közbenjárási dijának megállapítása mellőzhető nem volt és igy annak diját, a végrehajtási összegre való tekintettel, 6 koronában megállapítani és annak az elsőbiróságilag már megállapított eljárási dijhoz való hozzászámitásával, az összes költséget a fenti összegben meg kellett állapítani. (1900. június hó 20-án 1,496. sz.) III. A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság végzésének nem neheztelt részeit érintetlenül hagyja, felfolyamodással egyedül megtámadotc azt a részét azonban, mely szerint N. és B. cég végrehajtatók javára a közbenjárási dij megállapítása mellőztetett, megváltoztatja és ezen végrehajtatók javára költségként 6 koronát a végrehajtást szenvedő terhére külön megállapít; mert az 1900. évi április 24-én megtartott végrehajtásnál a végrehajtási jegyzőkönyvből kitetszőleg, N. és B. cég végrehajtatók képviseletében, dr. B. L., mint a nevezett végrehajtatók ügyvédjének helyettese közbenjárt s mivel a törvény nem kívánja, hogy a végrehajtató a végrehajtásnál magát ügyvéd által képviseltesse, az a körülmény tehát, hogy a helyettes nem bejegyzett joggyakornok, a végrehajtásnál való helyettesítés akadályául nem szolgálhatván, nem is képezi elfogadható okát annak, hogy az ily közbenjárás megfelelő mérvben ne dijaztassék, ennélfogva az ezen helyettésités mellett, a helyettesitett képviselő diját 6 korona megfelelő összegben, mint végrehajtási költséget az 1881: LX. t.-c. 27. §-a alapján a végrehajtást szenvedő terhére meg kellett állapítani. (1900. június hó 26-án 4,263. sz.) Csendőri kinzás. A m. kir. Curia : Vádlottak mindkét alsófoku biróság ítéleteinek megváltoztatásával az ellenük emelt vád alól felmentetnek. Indokok; B. M. ménes-pásztor esküvel megerősített vallomásával egyenesen megcáfolja a csendőri tényvázlatban foglalt és a vádlottak állítólag tett beismerésére fektetett azt az állítást, mely szerint az általa a verseci ménesbe behajtott két lovat neki A. M. vádlott adta volna át megőrzés végett és a pásztor társa R. P. akkor beteg lévén, a lovak behajtását csak tőle tudta meg. A nyomozást teljesített B. Sz. J. csendőr rhaga elismeri, hogy a két gazdátlan lónak Kis-Zsám község határában történt feltalálásáról nem a vádlottak utján értesült ; a verseci ménesben feltalált és a verseci kapitánysághoz behajtott két lóra nézve a nevezett csendőr a vizsgálat alatt, csendőrtársa B. Lajos pedig ugy a vizsgálat alatt, mint az 1898. évi március 19-én tartott tárgyalás alkalmával azt állította ugyan, hogy a verseci ménesben volt több száz darabból álló ló-állományban A. M. vádlott jelölte ki a két idegen lovat ; ámde eltekintve attól, hogy ezzel szemben B. M. ménes-pásztor eskü alatt az vallotta, hogy az idegen lovakat ő jelölte ki ; maga B. Sz. J. csendőr a 1898. évi június 1-én megtartott végtárgyaláskor eskü alatt kihallgattatván, említett vallomását akként módósitotta, hogy ők (a csendőrök) a vádlottakkal a hely iszapos volta miatt a méneshez közeledni nem tudván, bizonyos távolságban maradtak és hogy az általuk előhívott csikós vezette elő a ménesben talált két idegen lovat. Ami a vádlottak által a csendőrök előtt tett beismerő vallomást illeti, nem tekinthető megcáfoltnak vádlottaknak az az állítása, hogy a beismerést a csendőröktől való bántalmaztatás folytán és a további bántalmazástól való félelem hatása alatt tették. Igaz ugyan, hogy vádlottak a járásbírósághoz történt bekisértetésükkor testi sérülésekről nem panaszkodtak, ámde az eljárás adataival bizonyított tény az, hogy vádlottak a csendőrök által 1897 augusztus 2-án letartóztattatván, csak augusztus 9-én kisértettek be a verseci járásbírósághoz, ezen idő alatt pedig a netalán elkövetett bántalmazás nyomai eltűnhettek ; és az 1898 április 26-án tartott tárgyaláskor kihallgatott K. P. tanú bizonyítja, hogy a csendőrök vádlottakat, mikor ezeket nevezett tanú kocsiján Kis-Zsámba a község házára szállították, az után és utóbb az istállóban, amelyben vádlottakat elhelyezték, bántalmazták és annyira ütlegelték, hogy vádlottak jajgatása hallható volt. Ily körülmények közt pedig a csendőrök előtt tett beismerő vallomásnak jelentőséget és bizonyító erőt tulajdonítani nem lehet. (1900 március 20. 2,235/1900 sz. a.) Curiai és táblai értesítések. Az e rovat alatt közlött értesítéseket előfizetőinknek díjtalanul szolgáltatjuk. Az ide vonatkozó levelezést tévedések kikerülése végett kérjük mindig kiadóhivatalunkhoz. Békés. I. K. 2,384/900. P. sz.-t a Cur. szept. 5. hh. — Erzsébetváros, dr. I. Gy. Gr. Bethlen — gr. Bethlen ü.-t a Cur. szept. 4. hh. — Komárom. F. L. Farkas — Pathó érk. 5,344/900. P. sz. a. előa. Zachár, n. e. — Pozsony. R. T. Janovits — Janovits érk. 4,497/900. P. sz. a. előa. Pecháta. n. e. — Sopron, dr. K. J. Müller b. ü. érk. 8,146/900. B. sz. a. előa. Mezey J. n. e. Szatmár-Németi. dr. N. B. Spiegel — Gyene érk. 5,411/900. P. sz. a. előa. Piukovits, n. e. — A többi kérdésre jövő számunkban felelünk. MLLAI -BSZvi MT rlREAtJU KYOMDA>A BUDtPtITIM