A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 35. szám - Pertári kezelés a sommás eljárásban. [Hozzászólás Révai Lajos: Pertári kezelés a sommás eljárásban. 1-2. r. cikkéhez. A Jog, 1900. 31. sz. 225-227. p. és 33. sz. 233-234. p.]

138 A JOG heti, mert ennélfogva az eljáró bíróság mint az emiitett pereknek 1881: LIX. t.-c. 94. §-a alapján illetékes bírósága, az 1874: XXXIV. t.-c. fentebb idézett 58. §-a értelmében az itt szóban forgó ügyvédi dijak és költségek iránti kereset elbírálására is illetékes és mert az a kérdés, hogy az említett perekben már megállapított dijakon felül megilletik-e felperest a megállapítottakat meghaladó s jelen perben követelt, még meg nem állapított dijak és költségek ? a per érdemére tartozik. (1899. december 13-án, 3,381. sz.) A in. kir. Curia. A másodbiróság végzésének egyedül elsőrendű alperes által megtámadott az a rendelkezése, a mely szerint a budapesti áru és értéktőzsde választott bíróságának illetékessége megállapittatott, a benne foglalt vonatkozó indokok alapján helybenhagyatik (1900. május 10-én, 256. v. sz.) Minthogy a jelzálogilag bekebelezett kincstári illeték biztosítására szolgáló zálogjog kitörlését a kir. kincstár törvénynél fogva hivatalból kitörültetni köteles, e zálogjog kitörlésének meg nem történte alpereseknek a felperesek kezéhez való fizetésre kötelezését (bírói letétbe helyezés helyett) nem akadályozhatja. Ha alperesek bizonyos tényeket már a felebbezési tárgyaláson felhoztak és ha ennek nyomósságot tulajdonítottak, jogukban állott volna a S. £. 160. §. szerint ténybeli nyilatkozataikat a jegyzőkönyvhöz melléklendő iratban megállapítani. Ha alperesek ily külön iratot nem szerkesztettek és annak a jegyzőkönyvhöz melléklését nem kérték, a felülvizsgálati eljárásban utólag tényállításaik megtételének bizonyítása végett a felebbezési bíróságnak nyilatkozattételre való felhívását a S. E. 200. §-a alapján nem kérhetik, mely arra az esetre vonatkozik, ha valamely eljárási szabály nem alkalmazása vagy nem helyes alkalmazása kérdésében a felülvizsgálati tárgyalásnál az első és felebbezési bírósági eljárásban nem érvényesített tények és bizonyítékok hozatnak fel. A jutalékok meg nem állapítása esetében a vevötársak jutalékai egyenlőknek tekintendők. Több vevőtárs esetében ellenkező kikötés hiányában jogszabály az, hogy az egyik vevőtárs szerződésképességének hiánya miatt a többi vevőtársakkal szemben a szerződés nem veszti el érvényét, valamint akkor sem, ha az eladó több vevőtárs közül valamelyikkel szemben a vételtől elállott volna. (A m. kir. Curia I. G. 143/1900. sz. a.) Noha a felülvizsgálat kifejezetten csak anyagi jogszabály megsértésére van alapítva, de mégis a tényállást is megtámadta és olyan panaszpontokat is felhoz, a melyek az eljárási szabályok helyes alkalmazására vonatkoznak, ugy az utóbbiak is tekintetbe veendők, mert a felülvizsgálati kérelemnek tárgya annak össztartalma szerint állapítandó meg. Szerződésszegés nem forog fenn akkor, ha a késedelmes teljesítésbe a másik szerződő fél beleegyezik, illetve a késedelmes teljesítést elnézi, vagy, ha a teljesitést a másik fél akadályozza meg és teszi lehetetlenné olyan ténykedéssel, a mely a szerződés rendelkezéseivel, avagy jogi természetével ellentétes, sőt az utóbbi esetben ez a másik fél tekintendő jogilag olyannak, mint a ki a szerződés teljesedésbe menetelét meghiúsította és ez által a szerződést megszegte. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1900. február 8. 9. 598/1899. sz. a) Alperesek panasza az, hogy ugy az anyagi, mint az eljárási szabályok helytelenül alkalmaztattak annyiban, a mennyiben bizonyítottnak vétetett, hogy felperesnek az alperesek ellen követelési joga van. A követelési jog megállapítása csak jogkövetkezménye a ténymegállapításoknak, s tehát nem közvetlen bizonyítás tárgya; alperesek azonban nem jelöltek meg tüzetesen oly akár anyagi, akár eljárási jogszabályt, a melynek megsértésével vagy helytelen alkalmazásánál állapíttattak meg azoka tények, a melyekből jogilag felperesnek követelési joga az alperesek ellen foly. Általánosságban tartott panaszok tehát figyelembe vehető nem volt. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1900. I. G. 225 sz. a.) A S E. 214. §-a szerint a sommás ügyekben hozott végzések elleni felfolyamodásra nézve a mennyiben a most idézett törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz az 1881. évi LIX. t.-cnek a felfolyamodásra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók az 1881. évi LIX. t. c. 5g. S-a szerint pedig a másodbiróság végzései ellen további felfolyamodásnak csak az ott megjelölt esetekben van helye, ezek közé azonban a másodbiróságnak sem az a végzése, mely szerint az ítéletbe csúszott iráshiba kijavítása tárgyában hozott első bírósági végzés helyben hagyatott, sem az a végzése, mely szerint az első bíróságnak a további felfolyamodást visszautasító végzése helybenhagyatott nem tartozik és e részben a S. E. eltérő intézkedést nem tartalmaz. (A m. kir. Curia mint felülvizsg. biróság 19C0. H. 20. sz. a.) Kereskedelmi csöd- és váltó-ügyek A kereskedelmi törvény 103. §-a csak oly esetben nyerhet alkalmazást, midőn a közkereseti társaság a kizárandó tagon kívül még legalább két más tagból áll. (1900. június 21. 630. sz. a.) A budapesti kir. kereskedelmi- és váltótöivényszék. A 31205 899. sz. a. keresetnek hely adatik, F. V. a «F. és L.» cég alatt fennállott közkereseti társaságból kizáratik. F. V. 36751 899. sz. a. beadott keresetével elutasittatik. Indokok: A peres felek, mint a «F. és L.» cég alatt fennálló közkereseti társaság tagjai egymás ellen beadott kereseteikben kölcsönösen egymásnak a közkereseti társaságból kizárását és ezen kérelmük elutasítása esetére a társaság feloszlatását kérik. El is tekintve attól, hogy a felek a társaság feloszlatását közösen kívánják, a per adataiból kétségtelen, hogy a felek között olyan természetű személyes viszony áll fenn, mely a társasági célok elérésének lényeges előfeltételét képező kölcsönös bizalmat kizárja, és a közös munkálkodás további folytatását és ezzel a társasági cél elérését egyenesen lehetetlenné teszi. A kérdés csak az, hogy azok az okok, melyek a felek közötti viszony ilyetén elfajulását előidézték, a felek közül csupán az egyiknek a személyében feküsznek-e, illetőleg a felek valamelyike követett-e el olyan cselekményt, mely az említett viszony kifejlődését, vagyis a másik fél becsülésének és bizalmának megrendülését, és ezzel a közös célra törekvő együttes működés hiányát előidézte és így forog-e fenn ok arra nézve, hogy a közkereseti társaságnak mindkét léi által kivánt feloszlása helyett a társas felek egyikének a társaságból való kizárása mondassák ki. Azok az okok, melyeket F. V., L. G.-nak a társaságból való kizárása indokául felhoz, figyelembe nem vehetők. Mert F. V. egyedül a büntetőbíróságnak 4./- alatt csatolt végzésével kivánt bizonyítani, hogy L. G. a társasági könyveket meghamisitotta, ebből pedig éppen az tűnik ki, hogy a nevezett társaságot a könyvek vezetése körül szabálytalanság nem terheli, sőt, hogy ő könyvek vezetésében részt nem is vett. Ez a végzés tehát a hamis könyvvezetésre vonatkozó állítását egyenesen megcáfolja. Továbbá, mert L. G. azon védekezésével szemben, hogy az ellenfele által emiitett 2001 frtos váltót a szükséges pénzösszeg hiánya miatt, nem egyenlíthette ki és a gyár üzemét is azért szüntette be, mert a társaság az üzem folytatásához szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkezett, F. V. tartozott volna bizonyítani, hogy a társaságnak meg voltak a váltó beváltásához és a gyári üzem folytatásához szükséges anyagi eszközei, és igy a váltókövetelések a társaság és ennek tagjai ellen per és végrehajtás utján való érvényesítése, valamint a gyár üzemének beszüntetése egyedül L. G. rosszhiszemű eljárásának az eredménye. A nevezett fél azonban ezen körülmények bizonyítását meg sem kísérletté. Ily körülmények között tehát nincs bizonyítva, hogy L. G. akár a könyveket meghamisitotta, vagy az e miatt ellene üzlettársa ellen tett bűnvádi feljelentésre okot adott, akár az üzletvezetésnél rosszhiszemű eljárást tanúsított, vagy olyan cselekményt elkövetett volna, mely a társasági tagok egymás iránti kölcsönös becsülésének és bizalmának elenyésztét előidézte és a további közös működést lehetetlenné tette. L. G.-nak a társaságból kizárására tehát törvényes ok fenn nem forog. Másfelől azonban éppen azon körülmény folytán, hogy F. V. üzlettársa ellen az előadottak szerint alaptalannak tekintendő bűnvádi feljelentést tett, kétségtelen, hogy ez által az arra okot nem szolgáltatott társával szemben ő követett el olyan cselekményt, mely a társasági tagoknak a társasági cél elérésére irányzott további közös működését egyenesen lehetetlenné teszi. De ezenfelül bizonvitva látja a biróság L. G.-nak azt az állítását is, hogy F. V. a társaságot illető pénzösszegeket jogtalanul a saját céljaira megtartotta. Mert az utóbbi azon tagadásával, hogy a L. G. részéről megjelölt pénzösszegek felvétele által nem követett el szerződésszegést, a kérdéses összegek beszedését; azzal az érvelésével pedig, hogy ezen összegeknek az ő kivétele vagy előlege cimén a könyvekben elő kellene fordulniok, azoknak saját magáncéljaira fordítását beismerte. Azt azonban, hogy ezeket az összegeket üzlettársának beleegyezésével tartotta' meg magának, nem is állította. Minthogy pedig F. V.-nek mint a <F. és L.» cég alatt fennálló közkereseti társaság tagjának előbb emiitett cselekményei eléggé alapos okot képeznek arra, hogy a nevezett társasági tagnak a társaságból való kizárása kimondassák, a L. G. által indított keresetnek helyt adni és F. V.-t a vétlen társa által előterjesztett kérelemnek megfelelően, a közkerejeü társaságból kizárni, F. V.-nek L. G. kizárása iránti alaptalan keresetét pedig elutasítani kellett. 6 A kizárás kimondása folytán a feleknek a társaság feloszlatása iránti kereseti kérelmei tárgytalanokká válván, e részben határozathozatal szüksége fenn nem forgott. (1899 évi'október 4 92.882. szám alatt.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, mely szerint F. V. 36,751/99. sz. a. beadott és az 51 113/99 sz. alatt jegyzőkönyvben módosított keresetének azon részével" hogy L. G. a F. és L. közkereseti társaságból kizárassék elutasittatott, helybenhagyja, egyebekben az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja L. G.-t 31,205/99. számú keresetének azon részéved, hogy F. V^ a F. es L közkereseti társaságból kizárassék, elutasítja, azonban a F. es L. közkereseti társaság feloszlását kimondja es az elsob.róságot az ítéletnek jogerőre emelkedése után a céghivatallal leendő közlésére s további szabályszerű eljárásra utasítja. *~*J&?t-°£ : A,kereffdelmi érvény 103. §-a annak szövegezéséből kitunoleg, de a dolog természetéből folyólag is csak oly