A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 34. szám - A sommás perekben felvett halasztási jegyzökönyvek bélyegkötelezettségéröl

A J a külun kielégítési jogosultság alapját tevő körülmények előadva lévén, ezek a körülmények a felszámolási tárgyalás alá vontaknak és azzal a megállapodással elismerteknek tekintendők. Ezek szerint alperesnek az a kifogása, hogy felperes a Csődtörvény 141. §• értelmében a felszámolási jegyzőkönyvnek kivonata mellett a külön kielégittetés iránti végrehajtást kérhetett volna, jogszerű alappal nem bir, hanem alperes azzal, hogy felperes ama kivonat mellett külön kielégittetés iránti végrehajtást kérhetett, sikeresen csak akkor védekezhetett volna, ha felhozta és bizonyította volna azt is, hogy felperesnek bejelentése a Csődtörvény 129. §. követelményének megfelelt, ezt az utóbbi körülményt azonban alperes a felebbezési bíróság ítélete szerint fel sem hozta. (1809. október 2-án, I. G. 299. sz.) A kereskedelmi meghatalmazotti minőségnek jogi megállapítására nézve nem a megbízottnak elnevezése az irányadó, hanem az a jog- és cselekvési kör, a melyet a főnök tényei folytán vagy hallgatag beleegyezése következtében az alkalmazott az üzleti forgalomban elfoglal és betölt. A kereskedelmi meghatalmazott jogkörének korlátozása, erre vonatkozó külön értesítés nélKül, harmadik jóhiszemű személyeknek hátrányára nem szolgálhat. A szerződést az ügyleti félnek valódi akarat elhatározása és ennek meggyőzően történt kijelentése alkotja. Az írásba foglalt szerződési ügyletre nézve első sorban maga az illető okirat az irányadó, azonban nincs kizárva annak a bizonyítása, hogy az okirat nem tartalmazza az ügyleti félnek valódi akaratelhatarozasát. Az okiratban foglaltak a kiállító ellen csak annyiban tekintendők valóknak, a mennyiben az okiratnak tartalmi valótlansága nem bizonyittatik. (1900. márc. 15. G. 38/900. sz. a.) A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biroság : Felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok : Felperes a felebbezési bíróság ítéletét anyagi és eljárási jogszabály megsértése okából támadja meg ; azonban ez iránt felperes részéről felülvizsgálati kérelmében felhozott panasz nem bir megállható alappal. Felperes ugyanis a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint keresetét arra alapította, hogy 1—3-rendü alperes egy cséplőgépnek ő nála megvétele iránt B. N. közvetítése mellett az A) alatti okirat szerint megrendelésszerü ajánlatot tett, hogy ő ezt az ajánlatot elfogadta és a gépet elküldötte ; azonban alperesek a gépet jogos indok nélkül el nem fogadták és a meghatározott vételárt ki nem fizették. A felebbezési bíróság az A) alatti okiratot alakilag valódinak elfogadta ; az okirat pedig azt tartalmazza, hogy alperesek felperesnél minden fentartás nélkül egy gépet maguk részére megrendeltek és a vételi ügylet minden lényeges feltételét meghatározták. Továbbá a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint felperes a megrendelés következtében a gépet alperesek részére elküldötte és alperesek a gép átvételét megtagadták ; ellenben a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint az 1—3. r. alperes a gép átvételének megtagadására más okot, illetve a felperesi kereset ellen más kifogást fel nem hozott, mint azt, hogy ők a megrendelést B. N.-nak egyidejűleg kiállított 2. • • alatti nyilatkozata szerint is akként tették, hogy attól 14 nap alatt elállhatnak, hogy tehát e tekintetben az A) a. okirat tartalma valótlan és ők a 14 napon belül felperest a vételtől való visszalépésükről értesítették. Igaz ugyan, hogy az írásba foglalt szerződési ügyletre nézve első sorban maga az illető okirat az irányadó és a sommás eljárási törvény 73. és 77. §-ai szerint is az alakilag való okirat bizonyítékul szolgál arra, hogy a kiállító a benne foglalt nyilatkozatot tette; azonban nincs kizárva az ellenkezőnek, nevezetesen annak bizonyítása, hogy az okirat az ügyleti félnek nem valódi akaratelhatározását és ennek megegyezően történt kijelentését tartalmazza. A felebbezési bíróság tényként azt állapította meg, hogy az alperes a gép vétele iránt nem tett feltétlen megrendelésszerü ajánlatot magában foglaló ügyleti akaratkijelentést, hanem csak olyan akaratkijelentést, hogy a vételtől ők 14 napon belül tetszés szerint visszaléphetnek, hogy 1—3. r. alperes a tartalmilag ezzel ellenkező A. a. okiratot, ennek ama tartalmát nem ismerve álütotta ki és hogy 1—3. r. alperes a li napon belül felperest a vételtől visszalépésükről értesítette. A tényállás mellett közömbös az, hogy B. N. a felperesnek vételi ügylet megkötésére jogosított kereskedelmi meghatalmazottja volt-e ? és helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, a mely szerint felperest az 1—3. r. alperessel szemben keresetével elutasította és költségben elmarasztalta; mert a perrendszerü alakban kiállított és alakilag való okiratban foglaltak a kiállító ellen a sommás eljárás 73—77. §-ai szerint is csak annyiban tekintendők valóknak, a mennyiben az okirat tartalmi valótlansága nem bizonyittatik ; mert ama tényállás szerint az 1—3. r. alperesnek ügyleti valódi akaratelhatározása és ennek megegyezése szerint történt kijelentése a kikötött visszaléphetéstől függően feltételes volt és az 1—3. r. alperesnek jogszerűen történt és jogosult visszalépése következtében feltétlenné nem vált, illetve hatályát vesztette és igy az ekként hatályát vesztett ügylet alapján felperes 1—3. r. alperessel szemben vételárt vagy más igényt jogszerűen nem érvényesíthet; és mert a sommás eljárási törvény 3. §-a csak a perbeli alperes javára és a 110. §. csak akkor alkalmazható, ha mindkét fél részben nyertes és részei G 135 ben vesztes ; már pedig felperes teljesen pervesztes lett és l—3. r. alperesnek felebbezése egészen sikerre vezetett és a sommás eljárási törvény 109. és 168. §-ai kötelező rendelkezése szerint a teljesen pervesztes felperes az ellentélnek a perrel okozott perköltséget megfizetni köteles. Egyébiránt a kereskedelmi meghatalmazott minőségjogi megállapítására nem a megbízottnak elnevezése, jelesül annak közvetítő ügynökké nyilvánítása irányadó, hanem az a jog- és cselekvési kör, a melyet a főnök tényei vagy hallgatag beleegyezése következtében az alkalmazott az üzleti forgalomban elfoglal és betölt ; már pedig a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint B. N. nem sokkal korábban felperes részére, ennek utólagos jóváhagyásának bevárása nélkül, vételi ügyletet létesített, felperes részéről ilyen eljárásra meghatalmazási okirat birtokában volt és felperes üzletében állandóan alkalmazva volt, továbbá B. N. aláírással elátott 2. ./• a. és a tetszés szerinti visszalépési jognak a vevő részéről ilyen lentartását elismerő szövegű okirat alakilag és tartalmilag való és B. N. által az A) alatti okirat kiállítása alkalmával az ebben foglalt ügyletre vonatkozóan adatott át alpereseknek, e tényállásból tehát a kereskedelmi törvény 43. és 45. ij-ai alapján a felebbezési bíróság jogszerűen következtethette azt, hogy az A) a. okirat kiállításánál B. N. a felperesnek vételi ügylet létesítésére jogosított kereskedelmi meghatalmazottja volt, és pedig annál inkább, mert a felebbezési bíróság ítéletéből avagy a tárgyalási jegyzőkönyvekből vagy ezekhez csatolható külön írásból kitetszőleg felperes fel sem hozta azt, hogy az 1—3. r. alperes értesítette arról, hogy B. N. felperes részéről megbízotti hatásköre korlátolva van, holott ilyen értesítés nélkül az a korlátozás jóhiszemű személyek hátrányára nem szolgálhat. Ha a fuvarlevéllel feladott küldemény a fuvardíj kifizetése mellett átvétetett, ugy a feladónak a fuvarozási szerződésből eredhető igényei megszűntek, hacsak a vasúti üzletszabályok 90 §. 2. pontjában említett kivételek közül valamelyik fenn nem forog. A vasúti kocsi tengelyének útközben való megmelegedése a vétkes gondatlanság fenforgását nem állapítja meg, mert az szabályszerű kezelés mellett is előfordulhat. (A m. kir. Curia 1900. április 26. 122/900. sz. a.) • Általános jogszabály az, hogy a szerződő felek között a jogviszonyt a közöttük létrejött szerződés tartalma szabályozza s ez nyert kifejezést a keresk. törv. 55. §-ában, illetve az 1884 : XVIII. t.-c. 92. i;-ának a keresk. törv. hivatkozott szakasza helyébe lépett ama rendelkezésében, hogy a munkaadó s a segéd szolgálati viszonyai szabad egyezkedés tárgyát képezik, a törvény rendelkezései pedig ezek tekintetében csak abban az esetben nyernek alkalmazást, ha a felek között a szolgálati viszonyt szabályozó egyezség nem jött létre. A peres felek a szolgálati szerződést 6 évre kötötték; tehát kölcsönös jogok és kötelezettséges tekintetében ennek a szerződésnek a tartalma a határozó. Alperesek a felperessel 6 évre kötött szolgálati szerződést minden törvényes indok nélkül felbontottak és a felperes szolgálatát megszüntették, a felperes jogosítva van a szolgálat, törvény és szerződésellenes megszüntetéséből származott kárai megtérítését az alperesektől a szerződésben kikötött egész 6 évi időtartamra követelni. A felperes kárkövetelése mérvének a megállapításánál irányadóul veendő az, hogy a felperes sem gazdagodhatik alperesek kárával, vagyis miután a szolgálati szerződés értelmében a felperes a kikötött 6 évi szolgálati idő alatt összes idejét és tevékenységét a szolgálatadó alperesek javára tartozott fordítani: a 6 évi idő alatt ténykedéséből bár más helyt nyert jövedelem az alperek fizetési kötelezettsége mérvén belül az alperesek által fizetendő összegből leszámítandó és a felperest kártérítés csak annyiban illeti, a mennyiben károsodást elhárítani módjában nem állott, illetve a saját hibáján kivül a szerződési idő alatt, a megszüntetett állásnak megfelelő jövedelmezésü állást nem szerezhetett. (A m. kir. Curia 1900 jun. 22. 303. sz. a.) A kereskedelmi törvényben nem foglaltatik tiltó rendelkezés arra nézve, hogy a részvénytársaságok igazgatósági tagjai meg ne bízathatnának oly teendőkkel, a melyek nem tartoznak az igazgatósági tagok ügykörébe s hogy az ily természetű teendőkért külön díjazásban részesíthetők ne volnának. (A m. kir Curia 1900. jun. 25. 499. sz. a.) A kereskedelmi törvény 482. §. 2. pontja szerint a kárösszeg a kármegállapitástól számított i5 nap alatt lévén fizetendő és a kármegállapitás időpontjául az a nap lévén tekintendő a melyen a biztosító a kármennyiséget a kárrendezési jegyzőkönyvben megállapította: ettől számított i5 nap múlva a biztositónak fizetési késedelme beállottnak tekintendő és ennélfogva a biztosított joggal követelhet ettől a naptól kezdve késedelmi amatot. (A m. kir. Curia 1899. dec. 28. 622/99. sz. a.)