A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 34. szám - A sommás perekben felvett halasztási jegyzökönyvek bélyegkötelezettségéröl

A JOG 239 lenül a kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság által terjesztendők fel a kir. Curiához. A B. P. 551. és következő szakaszai szerint ugyanis a felebbviteli tárgyalás különböző, a szerint, a mint a törvényszék mint felebbviteli bíróság a bizonyító eljárás ismétlését vagy csak részleges ismétlését rendelte el, vagy pedig a bizonyító eljárást mellőzte. Ha tehát a felebbviteli bíróság a bizonyító eljárást mellőzte, ez esetben — minthogy a felek a felebbviteli tárgyaláson rendszerint nem vesznek részt és így a felebbviteli bíróság ítélete előttük rendszerint még nem hirdethető és az iránt, hogy az Ítélet ellen semmiségi panaszszal élnek-e vagy sem, nem nyilatkozhatnak — a B. P. 557. §. 1. és 2. bekezdés intézkedése szerint a felebbviteli bíróság ítélete az első fokban ítélt járásbíróság által kihirdetendő, illetőleg kézbesítés utján közlendő s ez esetben a semmiségi panasz a járásbíróságnál jelentendő be. Ha azonban a felebbviteli tárgyaláson a bizonyító eljárás a felek részvétele mellett tartatott meg, ez esetben a B. P. 557. 3-ik bekezdése értelmében a 431. §. rendelkezése alapján a felebbviteli tárgyaláson jelen volt vagy képviselt jogosultak a kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság ítélete ellen a semmiségi panaszt e bíróságnál tartoznak bejelenteni és a bejelentett semmiségi panasz folytán az iratokat a kir. törvényszék mint felebbviteli biróság közvetlenül terjeszti fel a kir. Curiához. A B. P. 557. §. harmadik bekezdésében a B. P. 429—439. §-okra történt hivatkozásnak különben mi értelme s.m lenne. De különben is, ha a Somm. Törv. 188. és 192. §§. intézkedései szerint a felebbezési biróság Ítélete ellen a felülvizsgálati kérelem a felebbezési bíróságnál nyújtandó be és az iratok a felebbezési biróság által terjesztendők fel a felülvizsgálatra illetékesnek mutatkozó kir. Curiához vagy kir. ítélőtáblához, nem látom be, miért ne lehetne a semmiségi panaszt a felebbviteli bíróságnál bejelenteni és miért ne lennének az iratok a felebbviteli biróság által a kir. Curiához közvetlenül felterjeszthetők akkor, a midőn a felebbviteli tárgyalásnál a felek jelen voltak és a midőn a jelen volt vagy képviselt jogosultak a semmiségi panaszt bejelentették. Az iratoknak ily esetben a járásbírósághoz s onnan ismét a felebbviteli bírósághoz küldözgetése nemcsak késleltetné az ügyek gyors elintézését, hanem ez által a bíróságok felesleges munkával terneltetnének meg, a felek pedig indokolatlan zaklatásnak lennének kitéve, a ini a törvény intentiója nem lehetett. A sommás perekben felvett halasztási jegyzökönyvek bélyegkötelezettségéröl. Irta : ZÁDOR MÓR pü. s. titkár, Rimaszombat. A sommás perekben a halasztási jegyzőkönyvek bélyegkötelezettségét illetőleg a bélyeg- és illetékszabályok 52. díjtétele számos magyarázatra adott alkalmat, a mennyiben a volt pénzügyi közigazgatási biróság 1886. évi 560. számú határozatában kimondotta azt, hogy sommás eljárásban az első halasztás alkalmával is lerovandó a felvett halasztási jegyzőkönyvre a 40 f., esetleg 1 korona bélyegilleték, a mely határozatból kifolyólag számtalan bíróságnál és pénzügyi hatóságoknál azt ugy értelmezték, hogy peres felek, vagyis a halasztást kérő fél által, a már lerovott jegyzőkönyvi bélyegen kivül, még a halasztásért mint külön beadványért a megfelelő külön bélyeg is lerovandó. Az illeték-díjjegyzék 52. díjtétel B. 1. pontja kimondja, hogy a rendes, polgári, váltó, telekkönyvi, házassági, valamint a kisebb hatalmaskodási polgári perekben minden perfelvételi jegyzőkönyvet, valamint az azokban a törvény által megengedett első halasztáson tul a felek kölcsönös beleegyezésével felvett halasztási jegyzőkönyvek a tárgynak értékéhez képest 40 fillér, illetve 1 korona bélyegjegygyei rovandók le, de azt, hogy sommás perben a jegyzőkönyvben előforduló halasztási kérelem külön mint halasztási beadvány is illetékeztessék meg, nem tartalmazza sehol, sőt az 1895. évi 2,105. számú közigazgatási birói határozat szerint a jegyzőkönyvi bélyegen kivül más beadványi bélyeg nem jár. Igen sok zavarra adott okot és viszás helyzetet teremtett tehát a közigazgatási biróság akkor, a midőn az 1897. évi 15,054. számú határozatában kimondotta egy hason halasztás és jegyzőkönyvi bélyegleletből kifolyólag azt, hogy sommás perben a tárgyalási jegyzőkönyvben fogült halasztási kérelem bélyege a tárgyalási jegyzőkönyv bélyegétől külön rovandó le. fezen határozat tévességét igen szépen fejtegeti országunk neves bélyeg- és illetéktudósa László Pál a «Bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok magyarázata negyedik kiadás 487-ik oldalán.) indokolva ezen határozatát azzal, hogy «Az illeték díjjegyzék 40. tétel Halasztási kérelmek bekezdése s az 1894. évi XXVI. t.-c. 28. §-a értelmében peres eljárásban, ha a tárgy értéke 50 frtot meghalad, a halasztási kérelmet tartalmazó beadvány 50 kros bélyeggel látandó el, s ha e kérelem szóval terjesztetik elő, ez a beadványi bélyeg a szóval előadott kérelemről felvett jegyzőkönyvön rovandó le. Ezekből a törvényes határozmányokból minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a "halasztási kérelemtől járó bélyeg beadványi bélyeget képez, tehát az akkor is feltétlenül lerovandó, ha a halasztási kérelem oly tárgyalási jegyzőkönybe foglaltatik, melytől a jegyzőkönyvi bélyegkülön s szabályszerűen 1 e r o v a t o 11», mert igaz ugyan, hogy a nagyméltóságú közigazgatási biróság nem elvi jelentőségű határozatainak respektálására a pénzügyi hatóságok kötelezve nincsenek, ámde kétségtelen, hogy a közigazgatás legfelsőbb bíróságának e tekintetbeni álláspontja alkalom adtán jóhiszemüleg feltétlenül zsinórmértékül szolgál a hozandó határozatainál; már most előforduló esetekben a pénzügyigazgatóság, támaszkodva ezen határozatra, a halasztási bélyegért felvett leletek elleni felebbezéseket a fenti indokok alapján elutasítja, amely elutasító végzést egy része megfelebbezi, a másik része bizva a pénzügyigazgatóság részrehajlatlanságában: nem, és a felebbezési ügyekben a közigazgatási biróság a fent előadott álláspontját megváltoztatva, a jegyzőkönyveknek halasztási badványi b é 1 y e gj e g y m e n t e s s é g é t mondja ki, mint a legközelebb hozott 1,486/900. számú ítéletében, a melyben a halasztási beadvány után k ü 1 ö n 1 e n e m r ó 11 é s m e g 1 e 1 e t e z e 11 bélyegilletéknek törlését rendeli el, indokolva ezen határozatát azzal, hogy a bíróságok által peres eljárásban felvett tárgyalási jegyzőkönyvek az illetéki díjjegyzék 52. tétel B. I. po n t j a s ze r i n t a pertárgyának értékéhez képest csakis ív énként látandók el 20 kr. vagy 50 kr., illetve jelenleg 40 fillér vagy 1 korona bélyeggel és ezen bélyeg mérve nem szenved változást akkor sem, haajegyzőkönyv halasztási kérelmet tartalmaz. Tekintve tehát, hogy a pénzügyigazgatóság elutasított végzésének egy része nem felebbeztetvén meg azok jogerőre emelkedtek, a legjobb akarat mellett sem áll módjában a pénzügyigazgatóságnak, hogy a közönség mindéi egyes tagjának az igazságot egyforma kanállal mérhesse. Belföld A bírósági tisztviselők mozgalma. E hó 20-án kongresszusra gyűltek össze a telekkönyvvezetők, hogy megbeszéljék anyagi helyzetük javításának módozatait. Ugyanekkor értekezletet tartott az a bizottság is, amely a budapesti Ítélőtábla kezelőtisztviseló'inek hasonló célú mozgalmát vezeti. A telekkönyvvezet ők. A telekkönyvvezetők kongresszusát megelőzőleg a telekkönyvi tisztviselők országos egyesülete rendes évi közgyűlését tartotta meg. Fektor Ferenc elnök meleg szavakkal üdvözölte a szép számban megjelent helybeli és nagyobbrészt vidéki kartársakat. A titkár fölolvasta az egyesület mult évi működéséről szóló jelentését. A jelentést tudomásul vette a közgyűlés, azután megadta a számadásokra a fölmentvényt és egyhangúlag megválasztotta alelnökké : báró O e r t z e n Ottót, titkárrá pedig : Paschnár Gyulát. A közgyűlési tárgysorozat többi pontjainak letárgyalása után a közgyűlés átalakult országos kongresszussá. Ennek vezetésével egyhangúlag Fektor Ferencet bizták meg. Az első előadó Vajda Péter paksi telekkönyvvezető volt, akinek előadása alapján elfogadta a kongresszus, hogy a jövőben a telekkönyvi vizsga letételéhez a középiskola 8 osztályának vizsga elvégzése kívántassák meg és hogy a telekkönyvi szak önállósittassék. Szuchy János ipolysághi telekkönyvvezető az előléptetés szabályozását és a fizetés rendezését ecsetelte. Ohajtandónak mondotta ki a kongresszus, hogy a telekkönyvvezetők a IX. és X. fizetési osztályba egyenlő számmal soroztatnának, ugy, hogy a IX. fizetési osztály I. fizetési fokozatába 62, a II. fizetési fokozatába 62 és a III. fizetési fokozatába 61 telekkönyvvezető jusson. Úgyszintén szükségesnek mondotta ki a kongresszus, hogy a telek-