A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 32. szám - Perújítás a községi bíróság hatáskörét meg nem haladó polgári peres ügyekben. [Hozzászólás Bartók József: Perujítás a községi bíróság hatéskörét meg nem haladó polgári peres ügyekben. A Jog, 1900. 29. sz. 218-219. p.]

12fi A JOG A S. E. 64. g-a értelmében a biróság a bizonyítékok mérle­gelésénél az e szakaszban emiitett kivételektől eltekintve, a tör­vényes bizonyítási szabályokhoz nincs kötve ugyan, azonban a törvény összes rendelkezéseivel kapcsolatban és egybevetésével az idézett szakasznak helyes értelmezése szerint, a bizonyítékok e szabad mérlegelésének elengedhetetlen feltétele az. hogy az Ítéletben nyilvánuló birói meggyőződés a szolgáltatott összes bizonyítékok figyelembe vételével alkottassék meg. s az összes szolgáltatott bizonyítékok alkalmazására, vagy nem alkalmazá­sára vonatkozó indokok tüzetes előadásával történjék olykép, hogy azok az okok, melyek a bíróságot az Ítéletben nyilvánuló meggyőződése kimondására vezették, felismerhetők legyenek, vagyis kell, hogy a birói meggyőződés megalkotásánál az összes perbeli adatok számba vétessenek, s hogy ennek meg és ugytör­ténte az ítéletből kitűnjék; következéskép valamely tanú vallo­másával szemben, ha a tanú ténykörülményt ad elő, nem ele­gendő a bíróságnak az a puszta kijelentése, hogy a tanú mit sem bizonyított, hanem a bíróságnak ki kell fejtenie a meggyőző­dést előidéző okot arra nézve, hogy a tanú által állított tény­körülményt miért nem fogadja el bizonyítékul vagy esetleg való­színűségi körülményül. (A m. kir. Curia I. G. 144/1900. sz. a.) Jogszabály, hogy ha az egyetemleges adóstárs fizet, ez által a követelés megszűnik és a fizető adóstárs nem a hitelezőnek szerzett végrehajtási jogánál fogva, hanem az adóstársával szemben fennálló tartozási jogviszonynál fogva követelhet meg­térítést. A végrehajtás megszüntetési per alapját az képezi, hogy a végrehajtási jog a követelésnek fizetés vagy más módon való elengedése következtében megszűnt. (A m. kir. Curia I. G. 148/1900. fv. sz. a.) Az anyának igénye a gyermek teljesített tartása egtéri-m tésére a természetes apa irányában csak abban az esetben enyé­szik el, ha hosszabb időn át a tartást saját kötelezettsége gyanánt a nélkül teljesítette, hogy megtérítése iránti igényét a természetes atya irányában fenntartotta volna. Tekintve, hogy felperes a tartási kötelezettség teljesítését tárgyazó keresetet a gyermek születésétől számítva a negyedik hónapban megindította, ekként a kellő lépéseket megtette, nem forog fenn ok arra, hogy alperes a kereset indításáig felperes által teljesített tartás megtérítésének kötelezettsége alól fel­mentessék. A tekintetben, hogy a gyermek minő életkorban tekin tendő keresetképesnek, birói gyakorlat által megállapított jog­szabály nincs. A felebbezési biróság részéről történt azon megállapítás, hogy felperes gyermeke 12 éves korában már keresetképes lesz, mint a ténykérdés körébe tartozó mérlegelés eredménye, a S. E. ír 7 §-a értelmében felülvizsgálati kérelemmel sikerrel meg nem támadható. (A m. kir. Curia 155/1900. I. G. sz. a.) A biróság jogosítva van. tekintet nélkül arra, hogy a fel­hívott tanuk a biróság székhelyén vagy azon kivül birnak-e lakással, azok kihallgatásának elrendelését a tanuk járandóságá­nak előzetes letételétől függővé tenni. A munkabéri szerződés jogi természete szerint, ha az elkészí­tett tárgyban hiányok vannak, a megrendelő vagy a hiányok kijavítását vagy ennek megfelelő kárpótlást követelhet, a miből következik, hogy az építtető nem köteles elsősorban kijavítást követelni, hanem e helyett a kárpótlást választhatja. (Azonos határozat: Curia G. 307/1898. sz. a.) A viszonkeresetbe vett követelés érvényesítésének alap­feltétele az, hogy az évényesiteni célzott követelési jog a maga épségében fennálljon. Általánosan elfogadott jogszabály az, hogy ha a megren­delő a megrendelt munkát annak befejezése után minden jog fentartása nélkül átveszi, a teljesített munka értékére leszámol, az többé nem követelheti, hogy a munka teljesítésére kötelezett az átvett épületen olyan változtatást eszközöljön vagy e helyett kárpótlást nyújtson, a mi megfelel ugyan a szerződő felek ere­deti szerződési akaratának, de a mi miatt a megrendelő, jóllehet annak hiánya szembetűnő volt, mind a mellett fel nem szólalt. (A m. kir. Curia G. 158/900. sz. a.) Alperes azt panaszolta felülvizsgálati kérelmében, hogy a felebbezési biróság a bizonyítékok mérlegelésében tulment azo­kon a határokon, melyek közt a biróság a S E. 64. §-a alapján mozoghat. A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság Ítélete szerint e panasz nem bir megállható alappal, mert a bíróságok szabad mérlegelése törvényileg korlátolva nincs és az ez alapon felül­vizsgálat tárgyává sem tehető. (A m. kir. Curia 1900. május 9 I G. 156/1900. sz. a.) Kereskedelmi csöd- és váltó-ügyekben, A végrehajtási jogcselekvény hatályának terjedelme a csödjogi megtámadás szempontjából azon hely törvényei szerint bírálandó el, hol a végrehajtási jogcselekvéuy teljesíttetett. A m. kir. Curia (1900 február 6. 7,057/99. sz. a.) Amásod­biróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy a végrehajtási jogcselekvény hatályának terjedelme, csődjogi megtámadás szempontjából azon hely törvényei szerint bírálandó el, hogy a végrehajtási jogcse­lekvény teljesíttetett és igy a jelen esetben az Erlachban 1 Alsó­Ausztriában 1 foganatosított végrehajtási cselekvény elbírálására nézve a megtámadási jog szempontjából az ott érvényben levő fS március hó 16-án kelt s a fizetésképtelen ados vagyonára onatkozóTogcselekvények megtámadásiról szóló törvény rendé ­íezései ráiyadók; tekintve, hogy a közadósnak, ha bejegyzett SSédÖ, a^i a elen esetben nem vitás, a fizetések• "^szun­tetése után keletkezett azon jogcselekvenye , melyek által a másik "él kielégítést vagy biztosítást nyer, feltéve hogy ennek \^1 elégi é» -gy biztosítás elfogadásakor a fizetések megszün­tetéséről tudomása volt, a fentebb idézett törvény 6. §-a értel­ében _ a mi csődtörvényünknek 27. §-ának 2 pontjában fog­lalt tendelkezésével egyezően - megtámadhatók es tekintve, hogy a fizetések megszüntetésének ténye es alperesnek erről szerzett tudomása az alsóbiróságok ítéleteiben helyesen kifejtet­tek szerint bizonyítottnak veendő: mindezeknél fogva a másod­bíróság ítélete ezekből az indokokból és a benne felhozott es elfogadott megfelelő egyéb indokokból volt helybenhagyandó. Felperes mint biztosítási ügynök közvetítési dijai iránt perli az alperes biztosító társaságot, ily körülmények közt pedig a felek állásánál fogva védelem forog fenn arra nézve, hogy az illető biztosítási üzletágban érvényes szokásokra való tekintettel szerződtek, figyelembe véve tehát azt, hogy az egymással szer­ződő felek üzletkörében fennálló tényleges kereskedelmi szoká­sok, ellenkező megállapodás hiányában, a szerződés kiegészítő részét képezik, alperest a vitatott szokás bizonyításától elzárni nem lehet. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék feleb­bezési tanácsa: A kir. törvényszék az alperes felülvizsgálati kérel­mének helyet ad, a megtámadott ítéletet feloldja és az elsőbi róságot további szabályszerű eljárásra s a telülvizsgálási költség viselésének kérdésére is kiterjedő ujabb határozat hozatalára utasítja. I ndokok: Az alperes állította és bizonyítani kívánta, hogy létezik oly tényleges kereskedelmi szokás, melynek értel­mében a biztosítási ügynök kikötött jutalékára csak akkor tarthat számot, ha az általa közvetített ügylet utáni dij befolyik. Az elsőbiróság ezt a bizonyítást azért mellőzte, mert az alperes nem állította, hogy a felperesnek erről a szokásról tudo­mása volt. Alapos az alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy az elsőbiróság a szokás bizonyításának mellőzése által jogszabályt sértett. Mert fölperes mint biztosítási ügynök közvetítési dijai iránt perli az alperes biztosító társaságot, ily körülmények közt pedig a felek állásánál fogva vélelem forog fenn arra nézve, hogy az illető biztosítási üzletágban érvényes szokásokra való tekintettel szerződtek, figyelembe véve tehát azt, hogy az egy­mással szerződő felek üzletkörében fennálló tényleges kereske­delmi szokások, ellenkező megállapodás hiányában, a szerződés kiegészítő részét képezik, alperest a vitatott szokás bizonyításá­tól elzárni nem lehet, ha nem is állította, hogy felperes arról tudott. Minthogy e szerint az elsőbiróság a K. T. 267. szakaszá­ban foglalt azt a jogszabályt sértette meg a bizonyítás mellőzése által, hogy a cselekmények (szerződés) megítélésénél a kereske­delmi forgalomban elfogadott szokásokra kell tekintettel lenni ; s minthogy elfoglalt álláspontjához képest a tényállást nem hozta tisztába s igy az ügy jelen állásában a végeldöntésre nem alkal­mas: a S. E. T. 185. §. a.) pontja alapján az alperes felülvizsgá­lati kérelmének helyet adni s a 201. §. értelmében az elsőbiró­ság ítéletét feloldani kellett. (1900. évi május 21. E. 131. sz.) Bűnügyekben. Az összetűzés lefolyása arra mutat, hogy vádlott nem jogos önvédelemből, de bántalmazás céljából sérelmezte meg a sértettet. Az ölési szándék azonban, szemben a vádlott tagadásával is, nem állapitható meg, mert az a körülmény, hogy a midőn a kölcsönös bántalmazással felhagyva, a sértett fél a vádlottól veszélyes fenyegetést képező szavakkal távozott, a vádlott őt nem követte, tovább nem bántalmazta, holott ez módjában állott volna s azt, hogy a sértett fél mily súlyosan van már megsértve, a helyzetnél fogva nem tudhatta, arra mutat, hogy a vádlott a' szúrásokat nem ölésre irányuló célzatossággá] ejtette a sértetten. A kalocsai kir. törvényszék (1900. január 18 28i sz a) F. Ferenc vádlottat a btk. 279. §-ába ütköző és a btk. 281. §. 2. bekezdése szerint büntetendő szándékos emberölés büntette helyett a btk. 301., 306. §§-ba ütköző és a 307. §. 2. bekezdése szerint büntetendő halált okozó súlyos testi sértés bűntettében mondja ki bűnösnek és e miatt egy évi börtönre ítéli stb. Indokok: Vádlott beismerésével és a hit alatt kihall­gatott tanuk vallomásával a következő tényállás nyert beiga­zolást \ A T J^p" •1S8iuZepl- 28"áig feleséSével szül. D. Máriával sértett S. Bem házában albérletben lakott Együttlakásuk ideje alatt, vagyis 1898. évi nyarán vád­YY. -v *'erenc , sérJe« S. Bénivel együtt V. János búzáját learat­ták. Ezen munka elvegeztevel a zab levágatására is vállalkoztak, Tnr?,y;Jr4nÍS B^Tek50krt' mint a kettejöknek szóló foglalót adott át, miből viszont S. Béni F. Ferencnek 20 krt

Next

/
Oldalképek
Tartalom