A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 2. szám - A fokozatos illeték alá tartozó jogügyletek után kiszabandó illeték alapjául veendő értékéről. [2. r.] - Az ujrafölvétel és az igazolás a büntető perrendtartásban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a c>Jog> 2 számához. Budapest, 1900. január hó l-l. Köztörvényi ügyekben. A végr. törv. 168. g-a az ott meghatározott kereset beadását határidőhöz egyáltalán nem köti. A técsoi kir. jbiroság mint tkvi hatóság (1,300/899. február hó 22.) A técsöi kir. jbiroság mint tkvi hatóság a m.-szigeti kir. kincstári ügyészség által képviselt kir. kincstár felperesnek — a técsöi takarékpénztár részvénytársaság végrehajtató ellen a bustyaházi 190. sz tjkvi 225. hrszám ingatlanra vonatkozólag a 3,502/894. tkvi szám alatt kibocsátott árverési hirdetmény, mint árverést elrendelő végzés folytán elrendelt végrehajtás megszüntetése iránt a 4,350'894. tkvi szám alatt 1894. évi október hó 11-én indított keresettel folyamatba tett perében a megtartott jegyzőkönyvi tárgyalás és bizonyítási eljárás befejezése után alulirt helyen és napon következő Ítéletet hozott: A kir. jbiróság, mint tkvi hatóság felperes keresetének helyt ad, s a 3,502/894-. tkvi szám alatt kibocsátott árverési hirdetménynyel a bustyaházi 190. sztjkvi 225. hrszám ingatlan telekhasználói és építmény tulajdonosi jogra elrendelt árverést megszünteti. Egyben kötelezi alperes técsöi takarékpénztár részvénytársaságot, hogy a kir. kincstár felperesnek 35 frt 50 kr. perköltséget s 5 frt 95 kr. eszményi bélyegköltséget az itélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen meg. E. J.-re ügyvéd diját megbizó felével szemben 25 frtban megállapítja. Indokolás: felperes keresetét arra alapítja,hogy abustyaházi 190. sz. tjkvben önálló birtok részletként felvett 225. hrszám ingatlanságra a telektulajdonosi jog a kir. kamara, mig a telekhasználói és építmény tulajdonosi jogra B. L. és társai vannak felvéve illetve tulajdonosként bekebelezve, mely utóbbiak ellen a técsöi tkpnztár részvénytársaság végrehajtatási zálogjogot nyervén, ezen leiekhasználói és építmény tulajdonosi jognak egészbeni elárverezését kérte s ily értelemben bocsáttatott ki a 3,502/894. tkvi számú árverési hirdetmény mint árverést elrendelő végzés. Minthogy azonban ezen telekhasználói és építmény tulajdonosi jog sohasem képezte végrehajtást szenvedett és jogelődei tulajdonát, mert e2en, a telekkönyvben «kert belsőségben» kitüntetett ingatlanságot felperes használta békés s háboritlanul, sőt ezen ingatlanságra a kereset beadását megelőzőleg egy kettős lakóházat is építettek, mely azonban tkvileg kitüntetve nincsen: dologi jogaiban érzékeny csorbát szenved, ha az ingatlan részlet az árverés alól ki nem vonatnék s a már elrendelt árverés meg nem szüntettetnék. Állításai igazolására tanukra hivatkozott s a kettős lakház felépítését igazolandó, helyhatósági bizonylatot csatol be. Alperes a keresetet elutasítani kérte, mert szerinte felperes telekkönyvi tulajdonos sohasem volt s igy kereshetőségi joggal nem bir, továbbá, mert a tkvi tulajdonost perbe nem vonta, mely nélkül a tulajdonjog kérdése vita tárgyává nem tehető, különben a jelenlegi tkvi tulajdonos harmadik jogszerző, ki ellen a kereseti jog nem érvényesíthető; megtagadta a községi bizonylat tartalmát, mert a bizonylat hatáskörén.kivül álló tényt céltalan bizonyítani s ellenezte a tanuk kihallgatását, mert ezek érdekeltek. A bíróság a tanúkihallgatást a helyszínén eszközölte s a hit alatt kihallgatott K. L, R. M., N. L, és Sz. J érdektelen tanuk eskü- • vei megerősítették azon vallomásukat, hogy G. M. végr. szenvedett jogelőde a bustyaházi 190. sz. tjkvben 225. hrszám alatt felvett ingatlanság használatában soha sem volt, ez ingatlanság mint puszta telek a kir. kincstári alkalmazottak által átjáróként használtatott, mig 1875. évben ezen puszta telekre a kincstár egy kettős munkáslakot építtetett s a fenti időtől fogva a kir. kincstár békésen és háboritlanul használja azt. Ehhez képest felperes keresetének hely adandó s alperes kifogásai elutasitandók voltak, illetve figyelembe vehetők nem voltak, mert az 1881. évi LX. t.-c. 168. §-a mindazon harmadik személyeknek megengedi a kereset indítását, kik magokat az ingatlanra vezetett végrehajtás által az ingatlanra vagy ennek valamely részére vonatkozó dologi jogaikban sértve érzik,továbbá,mert ily kereset csupán a végrehajtató ellen intézendő, kit felperes kizárólag és helyesen vont perbe alperesként: a técsöi takarékpénztár részvénytársaság személyében, ki a végrehajtást vezette illetve az árverést kérelmezte. Felperes pedig kereshetőségi joga megállapítása végett ezen rendelkezésnek eleget tett, amennyiben igazolta azt, hogy a megszüntetni kért s végrehajtás alá vont ingatlanjogra jóhiszemüleg a végrehajtás alapját képező követelést s a végrehajtató nyilvánkönyvi jogát megelőzően tulajdonjogot szerzett, illetve ez ingatlanság osztott minőségét és jellegét az által, hogy a kert belsőségben* felvett ingatlanságra 1875. évben házat épített, telekkönyvön kívül megszüntette s mint kizárólagos jogát, bekebelezett telektulajdonosi jogát érvényesíteni jogosítva volt. Már pedig az idézett törvényhelyben emiitett do'ogi jog megóvása nem csupán a telekkönyvileg bejegyzett jogok megóvására szolgál, a mennyiben ezen 168. §-nak, a kir. Curiának 55. számú teljes ülési határozata szerint az az értelme és célja, hogy ezen § ban engedett kereset utján olyan jogok is megóvhatók legyenek a végrehajtatóval szemben, a melyeket anyagi törvényeink érvényesnek elismernek, habár telekkönyvi bejegyeztetésük elmulasztatott is. Felperes ilyen dologi joga a fentiek szerint ez ingatlanságra vonatkozólag jóhiszeműen szerzett jog s annak igazolt érvényesítése az osztott tulajdonnak általa eszközölt egyesítése folytán gyakorolt kereseti ingatlanságra vonatkozólag a telekhasználói és építmény tulajdonosi jog az által, hogy a kir. kamara, ki eddig csak telektulajdonos volt, az ingatlanra jóhiszeműen építkezett s ezen épületet használatába is vette. A perköltségekre vonatkozó intézkedés az 1868. évi L1V. t.-c. 251. §-án, az ügyvédi képviselet folytán^felmerült dij megállapítása a 252. g-on alapszik. A debreceni kir. ítélőtábla (1,643/899. június 7-én). A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja és arra kötelezi, hogy alperesnek 25 frt perbeli és 10 frt felebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen; a kir. Ítélőtábla egyszersmind alperes ügyvéde részére dij és költség fejében felebbezésért saját megbízója ellen lOfrtot megállapít. Indokok: Habár az 1881 : LX. t.-c. 168. §-a értelmében oly harmadik személy, a ki valamely ingatlanra vezetett végrehajtás által magát az ingatlanra vagy ennek egy részére vonatkozó dologi jogaiban sértve érzi, az ingatlan végrehajtás alá vonásának egészben vagy részben való megszüntetése iránt a telekkönyvi hatóságnál a végrehajtató ellen keresetet indíthat és ez a jog a m. kir. Curiának 55. számú polgárjogi döntvénye értelmében felperestől sem tagadható meg, ámbár joga a telekjkönyvbe bejegyezve nincs is, tekintettel mégis arra, hogy a megjelölt szakasz első bekezdése értelmében az ily kereset csak a végrehajtató ellen indítható, valamint tekintettel arra, hogy ugyancsak a megjelölt szakasz utolsó bekezdése szerint az ily kereset jogszerű eldöntéséig az árverés felfüggeszthető, ezekből nyilvánvaló, hogy az ily kereset csupán addig indítható meg, a mig az árverés meg nem tartatott, vagyis a mig a végrehajtási eljárás utján harmadik személy jogot nem szerzett, minthogy azonban fenforgó esetben a bustyaháza-handal 190. számú telekjegyzőkönyvben foglalt 225. hrszámu ingatlanra az árverés már a kereset beadását megelőzőleg 1894. évi július hó 20-án megtartatott és a vonatkozó iratok szerint jogerőre is emelkedett, következéskép az ezután hatályon kívül sem helyezhető, ennélfogva felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest az 1868 : L1V. t.-c. 251. g-a értelmében a perbeli és azzal egy tekintet alá eső sikeres felebbezési költség megfizetésére kötelezni kellett. Az ügyvédi di| megállapítása az 1868 : L1V. t.-c. 252. §-ban leli indokát. A tn. kir. Curia (4,828/899. október 5-én) i t é 1 e t e t hozott: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával kimondatik, hogy a jelen per kellő időben tétetett folyamatba s ehhez képest a másodbiróság a pernek érdemben leendő megbirálására utasittatik Indokok: A másodbiróság felperest kizáróan alaki indokból azon az alapon utasította el keresetével, hogy az árverésnek jogerősen történt megtartása után a végreh. törv. 168. §-a által szabályozott kereset többé meg nem indítható. Minthogy azonban a végrh. törv. 168. §-a az ott meghatározott kereset beadását határidőhöz egyáltalán nem köti; és minthogy az árverésnek jogerősen történt megtartása esetében az ingatlant illetve a vitás jogot az árverési vételár helyettesíti, s különben is a per megindítása ellen, a másodbiróság részéről felhozott akadály sem forog fenn jelenleg annálfogva, hogy az 1894. évi július hó 20-án megtartott árverés a 3,502/94. számú jogerős végzéssel, utóajánlat következtében hatálytalannak mondatott ki: ezeknél fogva a jelen pernek kellő időben történt folyamatba tételét meg kellett állapítani. A debreceni kir. ítélőtábla (3,854'899. december 20-án.) A kir. ítélőtábla a kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó részét helybenhagyja, ellenben ugyancsak az ítéletnek a perköltség viselése iránt rendelkező részét megváltoztatja és a perköltséget a peres felek között kölcsönösen megszünteti, egyszersmind az elsőbiróságot arra utasítja, hogy a m. kir. Curiának 4,828/99. számú ítéletét a peres felekkel szabályszerűen közölje. Indokok: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó rés'.ét az abban felhozott indokok alapján és azért hagyta helyben, mert felperesnek mint a telek tulajdonosának jogában állott a kérdéses ingatlanra vonatkozó osztott tulajdonjogot megszüntetni, amennyiben tehát ezt az osztott