A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 30. szám - Ténymegállapítás a B. P.-ban

A JOG 223 ben a tényállást érinteni nem lehet, — lévén ez az esküdtek kötelessége — addig a törvényszék s az 542. § szerint a járásbíróság ítéletének a .'527. §. szerint nem kell. Ott a rendelkezés a 375. §. és a törvény szelleménél fogva imperativ, itt nem kötelező. Ámde a 437. §. szerint abban az esetben, ha az esküdtbíróságnak, vagy a törvényszéknek határozata semmiségi panasz folytán a Curiához keiül, a kir. Cnria köteles hátát ozatát az esküdtbíróság, illetőleg a 426- 2. és ;"). pontja esetében a törvényszék által valóknak elfogadott tényekre alapítani. A törvény eme rendelkezése részben kiegészítő, részben dcrogativ jellegűnek látszik. Kiegészíti a 327. í'. pontját annyiban, hogy e szerint az indokolásban (mert másutt helyt nem foghat) a bíróságnak tényeket kell elfogadnia, tehát megállapítania. Derogativ jellegűnek látszik, mert szemben áll a 375. §. ama rendelkezésének, hogy az esküdtbirósági [ítélet indokolásának az esküdtek részéről eldöntött kérdésekre kell támaszkodnia. Gtammat'kailag magyatázva. a 437. §-ból az következnék, hoyy míg a főtárgyalás folytán hozott Ítéletében a törvényszék a tényeket a bünpör anyaga alapján állapítja meg. az esküdtbíróság a verdikt alapján. A törvényszéki és járásbirósági tény megállapításánál ez okszerű, de az esküdtbit óságnál nem. a fennebb kifejtettek alapján. A 437. megszövegezése tehát szerencsétlen. A 437. §. szerint ugyanis a Curia határozatát az esküdtbíróság által valóknak elfogadott tényekre köteles alapitani, noha vak jában az esküdtbiióság tényeket nem állapit meg, hanem megállapítja az eskiidtbiróságnak egyik eleme : a z esküdtszék. Az ítélkezés jogában bifurkáció állnat elő, a ténymegállapítás az egyiknek feladata, a büntetés a másiké Az esküdtbíróság, amelynek egyik eleme az esküdtszék, a másik a törvényszék, tényeket nem állapithat meg a maga egységében, hanem ez egyik részének képezi feladatát. Belföld. Az uj polgári törvénykönyv. A magyar általános polgári törvénykönyv előadói tervezete, mintjértesülünk, teljesen elkészült. Plósz Sándor igazságügyminister gondoskodott róla, hogy ennek a monumentális miinek megszerezzék a lehető legnagyobb publicitást. A vaskos kötelet rendkívül olcsó áron hozzák majd forgalomba, hogy minden jogászembernek módjában legyen a reformot megismerni és megítélni ugy, hogy annak megvalósítása a legnagyobb nyilvánosság ellenőrzése mellett történjék. Már az ősz elején bocsátják nyilvánosságra a tervezetet, mely 2 045 paragrafusból áll. Beosztása a lehető legegyszerűbb. Egyelőre, az előkészítő bizottság határozata szerint, általános részt nem készítettek, hanem minden egyes fejezet élére a megfelelő általános rendelkezéseket tették. Az első rész a személyi jogról, a második a családi jogról szól, azután következnek a tárgyi jogról, a kötelmi jogról s végül az örökösödési jogról szóló részek. A tervezet sok tekintetben elüt a hasonló külföldi munkáktól. A német uj polgári törvénykönyvtől tetemesen különbözik, főkép abban, hogymig ott a családi jogról szóló negyedik részben a polgári házasságkötést is újból szabályozták, ami Németországban áldatlan egyházpolitikai vitákra adott alkalmat, a magyar tervezetben ezt mellőzték. Nemcsak azért tették ezt, mert a törvényjavaslatok tárgyalásakor a parlamentben nem akarják felújítani az egyházpolitikai küzdelmek emlékét, hanem leginkább azért, mert nálunk csak nemrég szabályozták törvényben a családi jognak ezt a részét s mert e törvény alkalmazásában szerzett tapasztalatok semminemű változtatást szükségessé nem tesznek. Az orsz. ügyv. gyám- és nyugdij-intézet létesítése gyors léptekkel halad a megvalósulás felé. A budapesti ügyvédi kamara az alapszabályokat már 1899. június 29-én megtartott rendkívüli közgyűlésében elfogadta. Az igazságügyminister azonban azokat jóvá nem hagyta, erre a budapesti ügyvédi kamara f. é. március havában tartott közgyűléséből ujabb felterjesztést intézett az igazságügyministerhez, hogy őt a dolog mibenlétéről jobban meginformálja s egyszersmind személyesen követelte a ministertől, hogy az ügy érdekében a szükséges kormányzati intézkedéseket tegye meg. Ugyanez alkalommal a bpesti ügyvédi kamara köriratban hivta fel az ország összes ügyvédi kamaráit, hogy az orsz. ügyv. gyám- és nyugdij-intézet tárgyában kifejtett actiójához csatlakozzanak. A kamarák jó része, ezek között a brassói, nagyváradi, szegedi, pécsi, szombathelyi már eddigelé is csatlakoztak, mig több kamaránál folyamatban van a mozgalom ez iránt. Az igazságügyminister látván az ügyvédi közvéleménynek ily erővel való megnyilatkozását, belátta, hogy az elől el nem zárkózhatik. Június hó 23-án kelt s az ügyvédi kamarához intézett rendeletében kifejezést ad annak, hogy az orsz. ügyvédi gyám- és nyugdij-intézet létesítését ujabb megfontolás tárgyává i tette, s készséggel nyújt segédkezet annak megvalósításához, egyszersmind felhívja a kamarákat az iránt való nyilatkozattételre, hogy kívánatosnak tartja-e a kényszer befizetést s miféle észrevételeik vannak a budapesti ügyvédi kamara által kidolgozott alapszabálytervezetre. A budapesti ügyvédi kamara választmánya legközelebb foglalkozott a minister ezen rendeletével és elhatározta, hogy az egységes actio érdekében az ország ügyvédi kamaráinak küldötteiből alakítandó s szeptember hónapban megtartandó értekezletet hív össze, a mely irányban már különben több kamara is óhaját tejezte ki. A dolgok mai állása szerint remélhető, hogy az orsz. ügyv. gyám- és nyugdíjintézet már 1901. április havában megkezdheti működését. (Nagyon vérmes biz ezen remény. A szerk.) Külföld. A német jogászgyülés Bambergben tartatik meg szeptember 11-én és az ezt követő napokon. A tárgyalandó kérdések a következők: I. A kölcsönös biztosító-társaságok jogviszonyainak szabályozása. 2. Érinti-e a polgári törvényköynv a nemesi neveviselésének és átszállásának jogát ? 3. A Reichsgericht és a hatásköri összeütközések eldöntésére hivatott porosz bíróság határozatai közt mutatkozó ellentétek kiegyenlítése. 4. Szükségesek-e törvényes intézkedések arra nézve, vájjon mily előfeltételek mellett vihető egy elmebeteg gyógyintézetbe gondnokság alá helyek zése előtt és tartható-e a gondnokság alá helyezett elmebeteg az intézetben saját akarata ellen ? 5. Minő következményei legyenek magánlevelek közzétételének a szerző {vagy örököseinek hozzájárulása nélkül ? <i. Jogosítva legyen-e a kiadó a kiadási jogot a szerző beleegyezése nélkül harmadik személyre átruházni? 7. Ajánlatos-e a szerzői jog megsértésének büntetőjogi üldözését szándékos jogsértés esetére korlátolni f 8. A bűnvádi perrendtartásban a fórum delicti commissi sajtódelictumok tekintetében minő szabályok szerint állapítandó meg? 9. Ajánlatos-e a jogi oktatást és az előkészítő joggyakorlatot az egész birodalomra nézve egységesen szabályozni ? Nyílt kérdések és feleletek. Az elővásárlási jogról. (Felelet.) Az Ady Endre ur által felvetett kérdés nem oldható meg a tulajdonjog szempontjából. Az összes a tulajdonjog korlátlanságából merített érvei tarthatatlanok. Tarthatatlanok nem csak azon indokból, mert az ujabb jogi elmélet szerint a tulajdonjog korlátlansága merő fable convenue. A tulajdonjog terén mindinkább előtérbe lépnek a legkülönfélébb socialis kötelezettségek, melyek a tulajdonjog korlátlanságát alaposan desavouálják. De ha a tulajdonjog csakugyan korlátlan uralomnak örvendene, még akkor sem mozdíthatná elő egy szemernyivel kérdésünk megoldását. Abból, hogy dolgunkkal tetszés szerint elbánhatunk, egyáltalán nem következik az, hogy a dologra vonatkozólag kötött minden képzelhető szerződés korlátlan jogérvénynyel bírjon. Vagyis a tulajdonjog korlátlansága nem postulálja a «dologhozi»*) kötelmek feltétlen érvényét. Máskülönben például mily gyökeres és egyszerű megoldását lelné a harmadik előnyére kötött szerződések elmélete. Az feltétlen érvénynyel bírna már a tulajdonjog korlátlanságából folyólag. Pedig mennyi erőfeszítés, hogy ne mondjam erőfecsérlésbe került ezen szerződések elméleti igazolása és — legalább az osztrák jog terén — mily eredménytelenül ! Cikkíró urnák azon további kijelentését, hogy a «korlátlan tulajdonjog pláne 2 személyt illet: az eladót és azt a bizonyos harmadik személyt* alapjában elhibázottnak tartom. A legtöbb jogi kérdés megoldása csakis a kérdés helyes formulázásától függ, ha a kérdés helyesen van feltéve, megoldása csak gyerekjáték. Hogyan formulázzuk mi tehát kérdésünket ? Kiköthető-e az elővásárlási jog egy harmadik személy előnyére f Miután cikkíró ur az osztrák polg. törvénykönyv 1,072 és 1,074 §-ait minden megjegyzés és indokolás nélkül idézi, feltételezem — tekintettel még cikkelyének keltére, — hogy a felvetett kérdés megfejtését az osztrák jog szerint óhajtja. Itt tehát 2 jogintézmény, az elővásárlási jog és a harmadik előnyére kötött szerződések tana szeli, keresztezi egymást. Mindenek előtt megvizsgálandó azon kérdés: elismeri-e az osztrák jog egyáltalában a harmadik előnyére kötött szerződéseket ? Ha el nem ismeri, akkor el is esik a további kérdés, vájjon specificusan az elővásárlási jog kiköthető-e a harmadik előnyére. Az optkv. 881. §-a meglehetős nehézkesen van szövegezve, a magyar fordításba még hozzá egy tekintélyes baklövés csúszott. «A törvényben meghatározott eseteken kivül, ígéretet más helyett (az eredeti német szöveg azt mondja für einen *) Szűkebb értelemben, obligationes ad dandum, hol valóságban dolog szerepel a kötelemben. r