A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 27. szám - A végrehajtási törvény 156 §-a által okozott sérelmek

210 A JOG jövőjéről s boldogságáról van szó. Ezen a téren a gyakorlat azt eredményezte, hogy a ki birja, az marja. E tekintetben bárkinek gyakorlatomból aktaszerü bizonyítékkal szolgálok. A napi sajtó pedig ehhez az esküdtszéki verdikthez dicshymnust zengedez, — talán csak nem akarja elhitetni a polgárokkal, hogy ölni szabad!? A napi sajtó különben is n álunk oly illetéktelen befolyást kezd gyakorolni az igazságszolgáltatásra, hogy azt szó nélkül hagyni nem lehet. Talán alkalmilag részletesen visszatérek erre. Videant consules . . . és gondolják meg. hogy justitia est fundamentum regnorum. semmi más. N A végrehajtási törvény 156, §-a által okozott sérelmek. Irta : PETROVICS LAJOS kir. járásbiró Huszt. A végrehajtási törvény 156. §-a az esetben, a midőn valamely ingatlan jószágra több tulajdonostárs közül csak egynek vagy többnek, de nem valamennyinek adóssága miatt intéztetik végrehajtás, az egész ingatlanra elrendelőnek mondja az árverést : a) ha az egész ingatlan kikiáltási ára 200 frtot meg nem halad ; b) ha Budapesten oly ház és beltelek árvereztetik el, melynek kikiáltási ára 5000 frtot meg nem halad; c) ha törvényhatósági joggal felruházott, illetőleg rendezett tanácscsal biró városokban olyan ház és beltelek árvereztetik el, melynek kikiáltási ára 2000 frtot meg nem halad; d) ha más községben olyan ház és beltelek árvereztetik el, melynek kikiáltási ára 500 frtot meg nem halad. A midőn a törvényhozás e szakaszt megalkotta, intentiója az volt, hogy az egészen jelentéktelen vagy a természet ben meg nem osztható kisebb ingatlanok árverésénél a versenyre mód nyújtassák, ugy a jelzálogos hitelezők, mint a végrehajtást szenvedettek éidekei megóvassanak. Mert kisebb értékű ingatlanoknál, ha a törvény nem intézkedik, hogy az egész ingatlanra az árverés hivatalból elrendelhető legyen, akkor legfeljebb a tulajdonostárs és az érdekelt jelzálogos hitelezők árverelnek ; minthogy a vagyonközöségbe más vevő nem szívesen megy bele és a verseny hiányában ez ingatlan értékének megfelelő vételárt elérni nem lehetet volna. A gyakorlati életben, a 18 év alatt e szakasz alkalmazásából eredt a szegényebb népnek anyagi romlását előidéző hátrányok sokkal nagyobbak, mint az elérni óhajtott előny, mint hosszas tapasztalatom igazol, alig volt eset rá, hogy e szakasz alkalmazásával azt az eredményt lehetett volna elérni akár a vételár magassága, akár a társtulajdonosok és végrehajtást szenvedettek java vagy a hitelezők érdekében ; a mit a törvényhozás e szakasz alkalmazásához hozzá fűzött. Ennek a megvilágosítására egy pár gyakorlati esetet hozok fel: 1. Egy rendezett tanácsú városban egy belső telekre és házra, a melynek kikiáltási ára 2000 frtot meg nem haladott az árverés egyik társtulajdonos adósságában az egész ingatlanra elrendeltetett. Az adós egy napszámos ember volt, a ki illetőségét eladóvá tette ; de mert azért igen keveset Ígértek, összejátszva egy üzérrel, illetőségét az üzér javára 1000 frt zálogjoggal megterheltette, jólehet az ő birtokilletősége 300 Írtnál többet nem ért. A társtulajdonos a telek másik |-ét birta, ezen a részen uj háza, nagy csűrje, jó istállója és melléképületei voltak, ugy hogy a társtulajdonos i illetősége 5-ször annyit ért mint az adósé. Az ingatlanra az adós illetőségére a végrehajtás 1000 frt erejéig elrendeltetett s minthogy az ingatlan becsára 2000 frtot meg nem haladt, az egész telekre rendeltetett el az árverés. Az ingatlan 1900 frton adatott el, s a vételárból az adós illetőség ere a hitelezőnek 950 frt soroztatott. a társtulajdonosnak a vételár másik része 950 frt jutott. A társtulajdonosnak legkevesebb 500 frt vesztesége volt, mig az adós hitelezője a társtulajdonos kárért ugyanennyi összeggel gazdagodott. Igen gyakori eset, hogy a telekkönyvben közös tulajdonosul bejegyzett egyén az ingatlan birtokában nincs és a kétes kimenetelű tulajdon és a közösség megszüntetése iránti per kikerülése czéljából a tulajdonául felvett ingatlant értékét jóval meghaladó összeggel megterheli, oly adóbizonylatot szerez, melynek alapján az egész ingatlanra az árverés elrendeltetik, s ekkor az oda állított hitelezője által az egész ingatlant potom áron megveszi s a birtokban levő társtulajdonosokat a birtokból kimozdítja, vagy pedig ezeknek az árverésen elért vételárt többszörösen meghaladó vételárért — az ingatlan újból — szabad kézből eladja. Minden községben van egy-két üzér, a kinek rendszeres foglalkozása az, hogy folytonosan a telekkönyveket kutatja, s ott a hol többen értékesebb ingatlanra közösen vannak bekebelezve, és a bekebelezett tulajdonosok közül egyik vagy másik az ingatlanból csak egy csekély részt vagy éppen semmit nem bir, ezsket rábeszélve megveszi tőlük illetőségüket és házastársa vagy sógora által az ingatlant értéken felül megterhelteti és ekkor az árverést a 156. §-a alapján az egész ingatlanra elrendelteti, és az ingatlant potom áron megveszi és pedig oly árért, hogy a társtulajdonosoknak alig jut 10—20 frt, mig az ingatlan 100—200 forintot megér. Igaz ugyan, hogy a végrehajtási törvény 158. §-a a tulajdonos társaknak megadja a jogot, hogy a végrehajtató követelését magukhoz váltsák, hogy az ingatlanra árverezhetnek és a reájuk eső hányadot megfizetni nem kötelesek. Ez a szakasz azonban nem védi meg a társtulajdonosokat, mert rendszerint sokkal magasabb a végrehajtató követelése, mint a mennyit az adós illetősége ér, ha pedig a társtulajdonosok árverelnek, a végrehajtató oly magasra veri föl a vételárt, hogy követelése kiteljék — hogy a társtulajdonosok nem versenyezhetnek, mert ha hasonigéretet tesznek veszteségük van. A 156. §-a a kisbirtokokra nyer alkalmazást, legnagyobb részben szegény földmivelő népet sújtsa, a kiknek módjukban nincs, hogy minden alkalommal ügyvédi segélyt vagy jogtanácsot vegyenek igénybe — sokszor egész életük keserves keresete, apjától öröklött kunyhója egy pár forinton árverés alá kerül, földönfutóvá válik. A 156. § alkalmazásának hátrányai ijesztő mérvben gyarapodnak oly megyékben, a hol egyes községek lakosai kisbirtokosok, a hol a telekkönyvek nagy részében az egyes családok ingatlanai közösen vannak felvéve — a telekkönyv a kataszterrel nem egyezik, és a községi elöljáróságok az árverés elrendeléséhez szükséges adóbizonylatokat a kataszterből az adós birtok ivéből állítják ki, a nélkül, hogy meggyőződést szerezhetnének arról, hogy a kataszteri ivben foglalt ingatlan ugyanazonos lenne az elárverezendő telekkönyvi joszágtesttel. Az adóbizonylatok alapján megállapított becsár az ingatlan forgalmi értékének meg nem felel, ezt leginkább igazolja azon gyakori eset, hogy sokszor 20 írtra becsült ingatlan 1000 forinton adatik el — mig az 500—600 forintra becsült ingatlanért 100 forint nem folyik be. Gyakori az eset, a midőn az ingatlanok csakis a telekkönyvben vannak közös tulajdonul felvéve, tényleg azonban a tulajdonostársak az ingatlant egészen elkülönítve és megosztva bírják, a végrehajtási törvény ez esetben csakis a telekkönyvi állapotot veszi zsinórmértékül és nem gondoskodik csak a telekkönyvi állás szerinti társtulajdonosok védelméről. Hogy a telekkönyvi állás a tényleges állapottal meg nem egyező, hogy legtöbb esetben a közös tulajdonosok egymás között az ingatlant megosztva birják — s ez telekkönyvileg ki nem tüntetik, ennek főoka a telekkönyvi rendtartás ósdiságában — s azon nehézségekben keresendő, a mely a közös tulajdonul felvett ingatlanoknak elkülönítésében áll. Ha a végrehajtási törvény módot nyújtana arra nézve, hogy az esetben ha a társtulajdonos illetősége a természetben elkülönítve és a telekkönyvi állásnak megfelelőleg az egész ingatlanra rendeltetik el az árverés, a társtulajdonosok jogában állana a tényleges állapotnak megfelelőleg a telekkönyvben az elkülönítést keresztül vezetnie, és az árverés álól ingatlanát kivonnia, ez által sok sérelem szűnnék meg. A 156. ij-a által előidézett sérelmeket fokozza a végr. törvény 154. §-a, mely szerint az ingatlanok, a mennyiben a törvény szerint egy telekkönyvi jószágtestet képeznek — együttesen bocsátandók árverés alá. A telekkönyvi rendtartás szerint az I-el jelölt telekkönyvi ingatlanok, bármennyi különböző részlet számok alatt bejegyzett több birtok darabból állanak is, egyszere bocsátatnak árverés alá, csakis a végrehajtónak van joga az árverési kérvényben kérnie, hogy az egyes birtokrészletek külön bocsátassanak árverés alá. A törvény ezen intézkedése oly megyékben, a hol egy telekkönyvben I. alatt nem egymás mellett; hanem a községhatárában szétszórva fekvő birtokrészletek vannak felvéve az árverés sikerét meghiusítja — mert a községben nem akad oly árverésen vevő, a ki a 30—40 különböző határ és dülőbeli részleteket együtt megvegyen, mig ha ezen részletek különkülön bocsátatnának árverés alá, a verseny nagyobb, az elért vételár kedvezőbb lenne ; minthogy a szomszédos birtokosok árverelnének az egyes részletekre, és az ingatlan értékén alól