A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 26. szám - Az örökösödési eljárás reformálása

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 26. számához. Köztörvényi ügyekben. A magy. kir. Curia döntvénye. (íKóteleshetö-e az Ügyvéd ügy fele helyett a perben felmerült tanudijak és szakértői dijak előlegezésére.-'» ( Vonatkozással egyfelől a budapesti kir. Ítélőtábla 6. számú és a győri kir. ítélőtábla q. szamu, más/elől a kassai kir. Ítélőtábla 8, számú teljes ülési döntvényeikre). Határozat. A mennyiben oly összegről van szo, mely az ügyvédi rdts. 54. §-a szerint igényelhető előleg szokásos összegevei megfelelő aranyban áll, a tanuk és szakértők dijainak es kiadásainak előlegezésére, a biroi ügyviteli szabályok 261. ij-a esetének kivételével, a fel ügyvede is kötelezhető. Indokok: Ügyvédi képviselet esetében a bíróság rendszerint az ügyvéddel érintkezik, hozzá intézi az ügy lebonyolítása végett szükséges felhívásokat és az ügy elvállalásának tényénél iogva joggal várhatja tőle azt, hogy mindazokról az eszközökről gondoskodjék, melyek a folyamatba tett per mielőbbi befejezésének érdekében elkerülhetetlenek. Az ügyvédi rdts. 54. §-a kifejezetten feljogosítja az ügyvédet arra, hogy a reá bízott ügyben felmerülő kiadásai fedezésére is megfelelő előleget követelhessen s minthogy az ügyvéd tájékozva kell hogy legyen a per esélyei szerint szükséges bizonyítási eszközökre nézve, módjában áll felétől a bizonyítási eljárással felmerülő költség erejéig is előleget kívánni. Ezeknek a tekinteteknek felösmerésére vezetendő vissza a kir. Curia fennállott semmitó'széki osztályának 1878 május 3-án hozott teljes ülési határozata, a mely kimondotta azt, hogy a tanuk és szakértők járandóságainak előlegezésére a fél ügyvéde kötelezhető. E határozatnak megfelelően jártak el legtöbb esetben a bíróságok s az ez alapon kifejlett gyakorlattól eltérni elegendő' ok most sem forog fenn, mert 1893 : XVIII. t.-cz. 83. és 94. §-ának I a rendes perekre is kiterjesztett az a rendelkezése, hogy a tanú vagy szakértői bizonyítás foganatosítása megfelelő előleg letételétől tétethetik függővé, e gyakorlatot feleslegessé nem teszi, mivel a most idézett törvényszakaszok csak megengedik a költség letetetének előzetes követelhetését, de nem tiltják el a birót attól, hogy a bizonyítást a költség letétele nélkül el ne rendelje. Mindezeknél togva a jelenlegi gyakorlat fentartásával, a fentebbi értelemben kellett határozni. Magától értetvén, hogy e mellett az eljáró bíróságok belátására marad fenn az, hogy minden előforduló eset körülményeinek megfontolásával e gyakorlat az ügyvédek méltánytalan megterheltetésére ne vezessen s hogy azokban az esetekben, melyekben ez az intézkedés ilyen eredményre vezethetne, annak elejét vegyék az 1893 : XVIII. t.-c. 83. és 94. §§-ainak alkalmazásával és végül, hogy a mennyiben oly összegről van szó, mely az ügyvédi rdts. 54. §-a szerint igényelhető előleg szokásos összegét meghaladja, az ügyvéd a tanuk és szakértők járandóságának előlegezésére egyáltalában ne köteleztessék. Felperes keresetet indított szomszédja ellen azon címen, hogy alperes uj hazat építvén, ennek alapozási munkálatai közben a földet oly mélyen ásatta ala, hogy ennek következtében az ö haza falai megrepedeztek és neki ez által kárt okozott. A Curia elutasította felperest keresetével azon indokolással, hogy felperesnek bizonyítania kellett volna, miszerint alperes a ház lebontását, illetve az uj ház felépítését az építkezési szabályok megsértésével vagy figyelmen kivül hagyásával eszközölte, vagy hogy az előirt óvointézkedéseket nem alkalmazta. A budapesti kir. törvényszék 11898. dec. 7. 30,426. sz. a.) S. Erzsébet felperesnek dr. B. Gyula alperes ellen 735 frt és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Alperes köteles felperesnek 655 frt 51 kr. tőkét stb. meggzetni stb. Indokolás: Felperes keresetét arra alapította, hogy alperes tulajdonát képező, Budapesten, Magyar-utca 5. sz. a. levő ház tőszomszédságában levő háza lebontása után egy uj háromemeletes házat építvén, ennek alapozási munkálatai közben a földet oly mélyen ásatta alá, hogy az ő háza falai ennek következtében megrepedeztek s neki ez által kárt okozott, miért is kérte alperest a rongálások kijavítása körül fölmerült költségekben, valamint az ezen vizsgálatok miatt üresen állott lakás bérének megfizetésében és a perköltségekben elmarasztalni. Alperes azzal védekezett, hogy ő az építkezési szabályokat betartotta, az előirt óvóintézkedéseket megtette és igy, ha felBudapest, 1900. július hó 1. peres házának fala megrepedezett, ez csak azért történhetett, mert felperes háza régi és avult; de különben is a tulajdonjog korlátlan természeténél fogva, jogában állott saját telkén saját tetszése szerint építkezni, tekintet nélkül arra, vájjon ez által másnak kára származott-e vagy sem. Végül azt hozta fel alperes, hogy ő még az 1894. év október havában méltányosságból elküldte felpereshez munkásait a rongálások kijavítása végett, minthogy azonban felperes akkor a rongálásokat kijavíttatni" nem engedte, most kártérítési igénye nem lehet, miért is kérte a kereset elutasítását. Alperes ezen védelme azonban el nem fogadható, mert egyrészről a szakértők véleményével igazolva van, hogy a felperes házán észlelt rongálások a keresetben felhozottak következtében állottak be, másrészről pedig a Budapesten érvényes és az 1870. évi X. t.-c.-en alapuló a fővárosi közmunkák tanácsa által kibocsátott építésügyi szabályzat 96. §-a értelmében az építtető a szomszédnak munka közben okozott rongálásokat helyreállítani és az okozott károkat megtéríteni tartozik. Végül alperes azon kitogása, mely szerint felperesnek már azért sem tartozhatik kártérítéssel, mert ez az ő általa a rongálások kijavítása végett hozzá küldött munkásait etküldötte és a javításokat megtétetni nem engedte, azért nem volt figyelembe vehető, mert egyrészről a szakértők véleménye szerint is a javítások sikeresen csak alperes építkezésének befejezte után voltak eszközölhetők, másrészről pedig nem volt kötelezhető arra, hogy a házán történt javításokat alperes munkásaival javíttassa ki. A kár mennyiségél illetőleg a következőleg állapíttatott meg. A rongálások kijavítási költségein címén felperes 355 trt 51 krt számított fel a. alatti számla alapján, mely összeg részére meg is állapíttatott, mert a szakértők véleményéből kitünőleg a számlában felszámított munkák mind az építkezés által okozott rongálások következményei s mert az abban szereplő összeg megfelel annak, a melyet a szakértők a javítások eszközlésére szükségesnek megjelöltek. A rongálások következtében üresen maradt lakás által szenvedett kárát felperes 1894. évi szept. 1-től 1895 november l-ig havi 30 frtban számítja fel, mert ezen két szobás bútorozott lakásért neki ennyit fizettek. A szakértők megállapították, hogy felperes lakása alperes építkezésének befejezte után 3 hét alatt lakható állapotba volt hozható. Minthogy pedig az építkezés 1895. évi aug. 1-én befejezést nyert, a kártérítés csak az évi szeptember l-ig volt megítélhető, a mely időre felperes lakását hasznavehető állapotba hozhatta volna. A kárösszeg megállapításánál a bíróság figyelembe véve a helyi viszonyokat, a felszámított 30 írt havi bért megfelelőnek találta ugyan, de ez összegből levont a bútorozott lakások kiadása s az azokban teljesített kiszolgálat körül felmerülni szokott kiadások fejében havi 5 frtot s igy a kártéritésképen fizetendő lakbér 12 hónapra havi 25 írtjával állapíttatott meg stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1899 november 14. 863. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének felperest keresetével részben elutasító nem neheztelt részét nem érinti, alperes marasztaló felebbezett részében pedig helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1900 május 22. 973. sz. a.) mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik és a perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Habár a per folyama alatt kifejtettek szerint teljesen bebizonyított ténynek tekintendő az, hogy a felperes házának falán észlelt repedések támadásu okozati összefüggésben áll az alperes tulajdonát képező és felperes házának közvetlen szomszédságában fekvő telkén állott ház lebontásával és újra felépítésével, illetőleg, hogy a repedések a régi ház lebontása és az uj ház felépítése következtében keletkeztek; a keresetben részletezett károk megtérítésére alperes még sem volt kötelezhető azért, mert kétségtelen az, hogy alperes akkor, a midőn a tulajdonát képező telkén állott házat lebontatta és annak helyére egy uj házat építtetett, tulaldonjogával élt, e jogával élve pedig az építkezés folyamán felperesnek okozott kárért csak az esetben volna felelősségre vonható: ha felperes bizonyította volna azt, hogy alperes a ház lebontását, illetve az uj ház felépítését az előirt szabályok figyelmen kivül hagyásával, vagy azok ellenére eszközölte, vagy hogy az előirt óvóintézkedéseket nem alkalmazta. Ily körülményekét azonban felperes nem csak nem bizonyított, de a szakértők nyilatkozata szerint ilyenek fenforgása határozottan ki van zárva. Mindezeknél fogva, minthogy a kifejtettek szerint a repedések nem alperes mulasztása vagy gondatlansága következtében támadtak, alperes a repedések következtében támadt károk meg-