A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 26. szám - Az örökösödési eljárás reformálása

206 A JOG Mi jól tudjuk, hogy 1526 nov. 30-ról keltezve tizenhárom magyar főúr számára I. Ferdinánd formaszerü szerződéses nyi­latkozatot ad, melyben igéri Magyarország szabadságait stb. meg­tartani (1. Kovachich: Mon. vet.legislat. Regni Hung. VI. 38.1.) Pleonasmus lenne I. Ferdinánd hasonló más nyilatkozatait itt most mind elősorolni, elég utalnunk törvényes koronáztatása körülményeire stb. Semmi egyéb ez mint azon alaphang, mely benne van az 1790. évi országgyűlés fölirataiban, mely benne van az 1861 -1866. évi országgyűlési föliratokban, s sanctionálva van az 1867. évi XII. t.-c. bevezetésében s 2. § ában. A csehek célja ma semmi egyéb, mint oly fix közjogi pontot biztosítani maguknak, mint nálunk az 1867: XII. t.-c, melyet nálunk oly annyian megtámad­nak nyíltan, még többen titkosan, a mely pedig oly szilárd talap­zat, melynek hiánya bennünket abba a közjogi chaosba sodorna, melyben ma a csehek léteznek, a melyből Magyarország is 1526-tól 1867-ig minden garantiák és cantelák dacára kivette részét. A magyar alkotmányos állapotok hosszas küzdelmek utáni consolidálása a csehekben is fölébresztette azt a tudatot, a mit Ihrering igy fejez ki: «a világ minden joga kiküzdetett, min­den jogszabványt, mely hatályban van, előbb azoktól, kik ellene szegültek, ki kellett küzdeni és minden jog legyen az egyes, vagy egy nemzet joga föntartására ezek folytonos éberlétét tételezi föl». A csehek most ébredtek a történelmi jogok tudatára, most igyekszenek azt bebizonyítani, hogy: «a jog nem szűnik meg jog lenni az által, ha érvényesítése bizonyos időben és mostoha viszonyok között hajótörést szenved. (Windscheid.) Ez volt magyar alkotmányos jogélet sorsa is nem egyszer, innen veszik a példát, s innen szeretnék ama következményt elérni, hogy bár: ^Magyarországon is voltak súlyos és nagy viszályok, de a törté­net mindig azt mutatja, hogy a villongások erőszakosságai a jog erejének győző hatalmát soha meg nem törhették, s az egy ideig elnyomott alkotmány mindenkor ugyanazon fejedelem által állít­tatott helyre, ki azt rövidebb vagy hosszabb időn át megsértette és mellőzte.* (Csemegi) Ez most a csehek reménykedése, de K r a m a r igen helyesen mutat reá arra, hogy: «M agyarorszá­gon a helyzet más volt. Ott tartani kellett a re.i­dek ellenszegülésétől, a szent korona országai­nakjogait tehát érintetlenül hagyták. Mikor később megakarták ezeket szorítani, a terv dugába dőlt, mert akadt magyar nemesség, a melyet az absolut hatalom kivégzések, elkobzá­sok és kiközösítések utján nem semmisittetett meg . . . Magyarországon az országgyűlés min­dje n alkalmat megragadott, hogy a királyság és az országgyűlés szabadságait erősítse. Meg­látszott ez a pragmatica sanctio elfogadásá­nál. A magyat országgyűlés ennek az elfogadá­sáért cserébe kapta jogainak és szabadságai­nak elismerését, Ez a magyarországi közjogi fejlődésnek máig is alaptörvényül szolgál*. Ily helyesen fogják föl a csehek ma a magok érdekében a magas közjogot s annak fejlődése súlyos harcait, azonban nem mindig ez volt az alaphang Csehországban, nem pedig akkor, midőn az ő érdekeikkel ellenkezett a magyar közjog. Mikor 1861-ben Deák vitatta, a ma Kramár által helyesnek mon­dott jogalapot, s a jog folytonosságot, akkor Hasner prágai tanár igy beszélt: «a magánjogi szerződések elméle­tét nem lehet az államjogra alkal mázni. A közép­korban a magánjogi állapotra épültek ugyanis a patriarchális és patrimonialis államok, de a mai idő ben rég túladtak az emberek ily nézete­ken... a deductióban, mely Magyarországnak a koronáhozi viszonyában szerződési kifolyást lát, degeneráltatik az állameszme, a jog alkal­mazza magát az államhoz, s a törvény és jog ne akadékoskodjék szüntelen örökös betegség gya­nánt. Azt is kijelenté ez alkalommal a tudós tanár ur, hogy: «október 20-i ki okmány kiadása­kor magyar alkotmány nem létezett. Ha nem lett volna is forradalom, nem parancsolj a-e egy magasabb jog(?!)atörténeti jogok módosítását*. (Az a magasabb jog a «Gesammtmonarchie» igaz a magya­rokon szenvedett hajótörést, kik ennekkedvéért történelmi joga kat nem adták föl, vagyis mint b. E ö tvös József mondja: «a szilárdság miatt, melylyel a sanctio pagmaticához ragaszkodunk, az egységes Ausztria ábrándja nem létesülhet, hogy a dualismus, mely a birodalomban három századig létezett, nem szűnt meg.») Ezt a csehek akkor nem akarták megérteni s épen cseh részről azt hozták föl ellenünk, kik akkor ugy mint most szigo­rún történelmi alapon állottunk, hogy az e féle szerződési elmé­letek lejárták magukat (persze theoretice), most ugyanott belát­ják, hogy nem, belátták, hogy a cseh közjog kidomborított egyedi jelleg nélkül degradáltatott az osztrák állameszme által, s belát­ták, hogy a Hasner-féle közjogászok, kiknek jogeszméi alkal­mazkodtak az államhoz a cseh közjogot eltemették. Most, midőn Kramár törekvéseit olvassuk, midőn reá mutat a csehek közönyére, ingadozásaira, a Hasner-;éie jog­tagadókra, önkénytelen fölmerült Deák mondása, mely szerint: «Ónmaguk a fejedelmek sem bizhatnak oly népben, mely köny­nyen felejti elvesztett szabadságát, könnyen változtatja ősi alkot­mányát, hamar megnyugszik a vak eset játékain és csakhamar beletalálja magát minden viszonyba, mit a körülmények reá kény­szerítenek. A mely nép sorsát, helyzetét, alkotmányát, intézmé­nyeit könnyű szerrel cserélgeti, az urat is hamar cserél.* (Pest­város közgyűlésén 1861 febr.) Igen érdekes tehát most cseh részről hangoztatni hallanunk, hogy vannak pactum conventumok, hogy a sanctio pragmatica szerződés, alaptörvény, stb. Ez volt Deák álláspontja is (de az 1890 iki alapra támaszkodva) 1861-től kezdve mindvégig. ^ Most tehát Csehország kísérli meg, hogy tán ez alapra állva történelmi jogainak érvényt szerezhetne. A szerződéses elv igenis előfordul a magyar és angol alkot­mányban, s nagy érdekek fűződnek ehez, összefüggésben van az az alkotmány charakteristikájával, s azt könnyelműen oda dob­nunk nem lehet, nem szabad. (Az angol és magyar alkotmány rokon fejlődési phasisaira ifj. gr. Andrássy Gyula a magyar akadémia ülésén néhány nap előtt mutatott rá). A magyar jogban az államszerződések tana igen régi, már Jelin ek Arthur reá mutat arra, hogy a: «souverainitás tanának megállapítására a szerződési elmélet, mely­nek nyomai már Werbőczynél megvannak, az ujabb fejlődésben döntő befolyással volt. Az 1687. II. és III. az 1723. I., II. és III. t.-cikkek törvényalakjába foglalt szerződések A fejedelemnek és a nemzetnek jogai az örökösödési szerződésen alapulnak, melye­ket a feleknek megváltoztatni nem szabad». (Mentelmi jog 200 s. k. 1.) Különben ezt az elvet kimondja az 1790. évi ország­gyűlés is. (Successionis Pactis, quae partibus alterare integrum non est. 1790. 5/X. fölirat.) A szerződési elvet tehát nem most, nem 1790-ben, s nem 1861-ben állították föl, egy régi műben, mely a magyar alkotmányra s pedig a XVII-ik század végen, s a XVII-ik század elején volt állapotában vonatkozásokat tesz, ezt olvassuk: «On verra d'un coté régner la paix et l'abondance, sous le gouvernement des Rois qui ont été fidéles á r em p 1 i r lesengagements on íls étaient entrés avec leur Peuple. (Hist. des revol. de Hongrie. La Haye. MDCCXXXIX. I K. 2. 1.) Haller Kár. Laj. e század felében igy jellemzi a magyar alkotmányt: «en Hongrie tout se lie, tout se tient par des enga­gements reciproques.* (Melange de droit publique. I. K. 416.1.) Az 1689. évi angol alkotmányi viták közepette H o \v ard Róbert állítja: «The constitution of the gouvernement is actually grounded upon pack and covenant with the people.* Igy nyilatkozott Stanhope tábornok is a többiek közt. Ebből vonja le R a n k e a következőket: «Ob die menschlichen Staatsverbin­dungen überhaupt auí einem ursprünglichen Vertrag beruhen, ist eine Frage der specula­tivenPolitik, die wir ihre Lösung überlassen. Dagegen aber dürfte man wohl behaupten, dass die englische Verfassung, wie sie sich a 1 1­miihlich bildete, den Charakter des Vertrages annahm*, majd igy folytatja: «schon seit den Zeiten der Magna Charta hatte die englische Verfassung einen Bestand­theil, der den Charakter eines Vertrags an sich trug, n i e m a ls wardieser stárker hervorgetreten als es in dem Settlement geschah. Bestimmte Rechte waren vorbehalten: bestimmte Erwartungen ausgesprochen, unter diesen Bedingungen wurde die Krone angeboten und angenommen.* Szószerint ez ismétlődik nálunk 1687-ben 1822/23-ban. Ezt a fej­leményt a csehek, bármint interpretálnak, fölmutatni nem képe­sek, ezzel a folytonossággal nem birnak. Komoly és alakszerű jogfejlemények re alapí­tott államszerződésekről van itt szó nem azon Fichte­Rousseau-féle ideális alapszerződésekről, melyek sohasem léteztek másként, csak az álmodozók álmai körvonalaiban, ezzel a magyar és angol felfogást összecserélni nem szabad, nem lehet, fájdalom azok cselekszik, kik a folyton változó s nem ritkán metaphysikai kutatá­sokban révedező politikai elméletek szűrőjén át igyekeznek a magyar közjogot idomítani. Ennek a fölfogásnak nálunk nemsza­bad talajra akadni, a mi fölfogásunkat reális alakban Bürke következő szavaival mutatom be: «T he constitution of a, country being once settled upon somé compact tacitorexpressed, there is no power existing offorce to altér if wit hout thebreach ofthecove­nant, or the consent of all the partié s». (Bürke) Messze visszamenőleg ezt adják vissza a kirá­ly i e s k ü k é s h i 11 e v e 1 e k, a z 1723. I., II., III. s az 1867. XII. tör v.-c i k k e 1 y e k. Ennél többet a magyarok soha nem kívántak. 1790-ben is kimondották a rendek : nem kérünk mi uj jogokat, hanem csak a régiek visszaállítását, melyek törvényeken, királyi szón és eskü­kön alapulnak, melyeknek erejét és hatályát a hatalom részben megcsonkitá, részben elnyomta. Midőn nálunk az alkotmányérti küzdelmek súlyosabb stá­diumba mentek át, akkor sem követeltek mást, mint a régi alkotmány megtartását, vagyis szórói-szóra igaz az, a mit Held ir Angliáról: «Bei derRevolution von 1688. handelte man in den altén organisirten Standén, innerhalb der Formen der altén Orga­nisation nicht durch die «Moleküle» eines entfernten Volks,— die

Next

/
Oldalképek
Tartalom