A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 2. szám - A magánlaksértés mint eszközcselekmény. [1. r.]

10 A JOG hetünk — másra pedig nem vállalkoztunk. Ha sok a perek száma, akkor több birót kell alkalmazni. — ez oly világos mint a kétszer kettő négy.» Ily felfogással más tanácsokban is találkoztunk és ennek folyománya lőn, hogy a Curia bíráinak száma tényleg nagyban szaporittatott. Csakhogy. - mint ez nálunk már régi bevett szokás — itt is csak félmunkát végeztek, mert rendes birák helyébe berendeltek annyi táblai kisegítő birót, hogy most gyakran azon eset áll be, hogy az embarras de richesse folytán lehetetlen tanácsot összeállítani. Mert minden tanácsban természetszerűleg és a törvény szerint többségben kell lenniök a rendes bíráknak, rendelkezésre pedig csak kisegítő birák állanak. A lefolyt évben a polgári tanácsok száma 7 volt, melyekben 5 tanácselnök, 2 tanácsvezető curiai biró és 50 biró ítélkezett4) A polgári ügyek (beleértve a váltó és úrbéri és 1896-tól kezdve a felülvizsgálati ügyeket) hátraléka volt: 185)5: 9,410: 1896 .7,283; 1897: 4,342, 1898 : 2,934 ; 1899. 2,735. darab.6) Büntetőtanács volt a lefolyt évben 5, melyben az 5 tanácselnökön kivül 40 biró Ítélkezett. A büntetőügyek hátraléka (beleértve a fegyelmi ügyeket) volt : 1895: 4,657; 1896: 4,720; 1897: 4,635; 1898: 4,095; 1899: 3,494. Az utolsó év hátraléka tehát 7,000 darabnál nagyobb,— a mi az összes elintézett és a sürgősen előadásra kerülő darabokat figyelembe véve azt jelenti, hogy a normális elintézés alá kerülő darabok közel egy évig lesznek kénytelenek várni, mig az elintézés sora reájuk kerül, — a mi, igazságszolgáltatásunknak az első forumoknál is kedvelt lassúságánál fogva, egy per végleges elintézését az alperesek nagy gaudiumára évekig kihúzza, viszont hitelünkön is súlyos csorbát ejt. Szóba kell hoznunk végül a Curia felülvizsgálati tanácsainak működését is. Már a felek jelenlétében folytatott szóbeli tárgyalás is szükségkép magával hozza az elintézés lassúbb voltát, de nézetünk szerint itt is, — a többi tanácsokhoz viszonyítva,— kelleténél többre terjed az egyes perek elintézése idejének az átlaga. A legtöbb panasz ugyanis vissza lesz utasítva azon cimen, hogy «a felebbviteli bíróság anyagi jogszabályt nem sértett». Bajos és nem épen kielégítő érvelés ott, a hol anyagi jog egyáltalán nem létezik és nincs ennek folytán jogi cynosura, hogy mikor és mivel lesz ily szabály sértve vagy sem ? Ennek további folyománya pedig a gyakori bírságolás, mely mindig az ügyvéd terhére lesz kiszabva, a ki viszont csak azért folyamodik a legfelsőbb fórumhoz, mert nem tud megnyugodni az alsófoku bíróságok ítéletében. Ez oly circulus vitiosus, melyben az egyetlen sértett fél: a jogbiztonság és azért mielőbb kell törvényes uton módot és alkalmat keresni, hogy a Curia oly esetekben, midőn az anyagi jog flagrans megsértését látja (a mi fájdalom nem tartozik a ritkaságok közé), — hivatalból is megváltoztathassa az alsófoku Ítéletet, — mint az alaki szempontból több esetben meg van neki engedve). (Folytatása következik.) Dr. Révai Lajos. V A magánlaksértés mint eszközcselekmény. Irta: dr. FINKEY FERENC jogak. tanár Sárospatak. Büntetőtörvényünk a házbéke-jog megsértését büntetéssel sújtja s ennélfogva, aki a 330—332. §-ban leirt tényálladékok egyikét vagy másikát szándékosan létesiti, a törvény értelmében kétségtelenül megbüntetendő, hacsak a tettes büntethetősége kizárva nincs. A magánlaksértés büntette vagy vétsége azonban igen sokszor mint valamely más bűncselekmény eszköze követtetik el s ily esetekben előáll az a kérdés, vájjon a magánlaksértés ilyenkor is külön cselekmény gyanánt számitandó-e be a tettesnek, avagy nem fog-e absorbeáltatni a másik, az u. n. célcselekmény által. Igaz. hogy az eszköz és a cél viszonya elvileg és szabályszerint nem alterálja a halmazat felvételét, mert a tettes célja a minősítés megállapításánál rendszerint közömbös s csak ott lényeges, a hol a törvény tényálladéki ismérvnek vesz fel valami célzatot: azonban miután a BTK, egyes tényálladékai sokszor fedik egymást s egy nagyobb sokszor egy vagy több más kisebb tényálladékot *) Lásd «polgári bíróságaink működése 1895—1898)) cimü sorozatomat a «J o g» 1899. évi 33. és köv. számaiban. aj Polgári ügyek ... ... b) Váltó és keresk. ügyek c) Úrbéri ügyek ... ... d) felülvizsgálati ügyek e) büntető ügyek ... ... f) fegyelmi « rikkOsszesen ... 1895 1896 1897 1898 1899 7,821 5,520 3,358 2,576 2,329 1,562 1,637 881 147 280 27 10 20 20 16 _ 116 83 191 108 4,569 4,687 4,597 4,011 3,831 88 33 38 84 113 14,067 12,522 9,000 7,029 6,677 foglal magában, ez okból tényleg előfordulnak esetek midőn a magánlaksértés is egy más tényálladékba beleolvad s tényleg mint egyszerű eszközcselekmény tűnik fel, a mikor tehát önálló tényálladéknak nem minősíthető. Hogy a magánlaksértés csakugyan képezhet egységet egy más cselekménynyel, illetőleg absorbeálható, ezt maga a 330. §. szövege kétségtelenné teszi, a midőn e tényálladék megáilapithatását csak annyiban engedi meg, «a mennyiben súlyosabb büntetés alá eső cselekmény nem forogna fenn.» Miként értendő a törvény e kitétele, ez az, a mi iránt még sem az irodalom, sem birói gyakorlatunk minden kétséget kizárólag nem tudtak megállapodni. A Curia gyakorlata eleinte —- kisebb-nagyobb ingadozással — ahhoz a felfogáshoz hajlott, hogy ez a záradék betüszerint értelmezendő s csak akkor lehet a magánlaksértés bűntettét külön megállapítani, ha a tettes a magánlaksértés mellett ennél kisebb vagy legfeljebb egyenlő sulyu más cselekményt követett el, mihelyt a másik cselekmény súlyosabb a m. I. sértésnél és világos, hogy az erőszakos behatolás csak ama súlyosabb delictum elkövethetése végett létesíttetett, a laksértés mint eszköz beleolvad s absorbeáltatik e másik cselekmény által, tehát nem halmazat, hanem egység állapítandó meg. Egy 1895 szept. 11-én kelt Ítéletében ellenben a Curia elvileg fejtegetvén a kérdést, kijelenti, hogy a vitatott törvényhely csak ugy érthető, hogy a magánlaksértés csak akkor olvad bele a súlyosabb, cselekménybe, ha a lak sértési cselekmény (a behatolás) a másik, súlyosabb delictum tényálladékának elemét képezi vagy azzal elválaszthatlan kapcsolatban áll. (B. J. T. XXXI. K. 39. I.) E magyarázat clapján anyagi halmazatot állapított meg a magánlaksértés büntette és a halált okozó súlyos testi sértés között, jól'ehet ez esetben is a vádlottak csak azért hatoltak be erőszakkal a sértett lakásába, hogy ezt bántalmazzák. Ugyanezen felfogást követi két legújabb ítéletében a Curia, midőn szintén anyagi halmazatot állapit meg magánlaksértés büntette és erőszakos nemi közösülés, valamint m. 1. sértés és halált okozó s. testi sértés között. (L. Bünt. Jog Tára XXXIX. K. 135 1. 1899 nov. 30-iki szám.) Heil Fausztin az 1895 szept. 11-iki ítéletről irt fejtegetésében (Jog 1895 nov. 3. sz.) a Curiának ezen ítéletben kifejtett álláspontját helyeselvén, helytelenítette azon felfogásomat, hogy e 330. §-ának idézett kitétele törvényesegys é g b e olvasztja a magánlaksértés bűntettét mindannyiszor, a mikor a laksértéssel együtt «egy cselekvéssel)) valamely annál súlyosabb delictum követtetett el. (L. Bünt. Jog Tára XXX. K. 198. 1.) sőt ő a curiai ítéletnél is tovább menve, világosan csak akkor engedné absorbeáltatni a laksértést, ha a ma gánlaksértéstmegállapitócselekménymaga a másik súlyosabb cselekmény tényálladékát állapítja meg. Ennélfogva kifogásolja ezen Ítéletet is annyiban, hogy a rablásra is hivatkozik, mely a m. 1. sértéssel egységet képezhet. Miután a legutóbbi ítéletek azt mondják, hogy a Curia a H e i 1 F. felfogását tette magáévá, nem lesz érdektelen megvizsgálni, vájjon ez a felfogás felel-e meg kétséget kizárólag a BTK.-nek. Senki sem vonja kétségbe, hogy ha a magánlaksértés önállóan követtetik el, vagyis ha a tettes csak azért jön be jogtalanul (akár erőszakkal, akár nem) másnak a lakásába, hogy a lakó házbékéjét megzavarja, ez esetben a magánlaksértés büntette vagy vétsége még akkor is önállóan megállapítandó, ha a bemenetel után más, egészen önálló cselekményt is vitt véghez. Vagyis ha a laksértés tényleg nem eszközcselekmény volt, tehát a két cselekmény között semmi belső összefüggés nincs, ez esetben szó sem lehet a magánlaksértés absorptiójáról. Ez alapon nem lehet helyteleníteni a Curiának 1898 dec. 20-án kelt ítéletét, melyben anyagi halmazatot vesz fel a magánlaksértés büntette és a halált okozó testi sértés közt, miután a tényállást ugy állapította meg, hogy «a sértett bántalmazására irányuló szándék vádlottban csak az erőszakos behatolás után. a szóbeli feleselés hevében, s akkor keletkezett, midőn az épen munkában volt alkalmas eszközt az asztalon véletlenül megpillantotta)). (BJT. XXXIX. K. 139. 1.) Igaz ugyan, hogy ezen esetben a kir. tábla a tényállást másként állapította meg s a tettleges bántalmazást szándékot már a bemenetel előtt fenforogni látta, de miután ez idő szerint még a Curia a tényállást is helyesbitheti, az ő megállapítását kell valónak tekintenünk. Úgyde miként áll az eset, ha a behatolás tényleg csak eszközül szolgált, ha a tényállásból kétségtelen, hogy a tettes csak azért követte el a laksértést, mert a' célbavett másik cselekményt másként nem valósíthatta volna meg? Heil