A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1900 / 20. szám - Néhány szó a B. P. 425., 431. és 557. §§-ra vonatkozólag
JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 20. számához. Budapest, 1Í:!(X). május hó 20. Köztörvényi ügyekben. Közjegyzői okirat alapján folyamatba tett végrehajtási ügyekben az 1874. évi XXXV. t.-c. 122. §-a szerint az ugyanott megszabott feltételek fenforgása esetében a kötelezett fél részére a külön per utja kifejezetten fenn van tartva. Ily értelemben nem lehet az ily ügyet a végrehajtási ügyben hozott birói határozatokkal véglegesen eldöntöttnek tekinteni és ennyiben az 1881. évi LIX. t.-c. 95. §. első bekezdése nem érvényesíthető és itelt dologról sem lehet szó. Az 1868. évi LIX. t.-c. 53. §-ának d) pontja a kiskorúak jogainak megóvását célozza, a miből következik, hogy a kiskorúak rendes birói illetőségüktől csak az ellenük érvényesített perekben nem vonhatók el a törvény eme rendelkezése azonban akkor, ha a kiskorúak képviselője felperesi minőségben lép fel, alkalmazást nem nyerhet. Az 1874. évi XXXV. t.-c. 112. §-a szerint közjegyzői okiratra alapított végrehajtási kérvény ahhoz a bírósághoz intézendő, -íely a fenforgó ügyre nézve per esetében illetékes volna A közjegyzői okiratra alapított végrehajtási kérvény rendes birosaghoz adatván be, a mennyiben felperes azt vélte, hogy a járásbíróság annálfogva, hogy a közjegyzői okiratban foglalt kikötéstől eltéröleg az abban szabályozott jogügylet tárgyára nézve utóbb a bpesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának illetékességét kötötték ki, a végrehajtás elrendelésére illetéktelen, — az 1874. évi XXXV. t -c. 113. §. a) pontja értelmében jogában állott volna a bíróság illetékessége ellen kifogással élni. Minthogy ily kifogással nem élt, önmaga ismerte el a járásbíróság illetékességét és önmaga tekintett el a tőzsdebiróság illetékességétől. De különben is a közj. tv. 112. §-a és az 1881. évi LIX. t.-c. 75. §. első bekezdésében lefektetett elvnél fogva a tőzsdebiróság hatásköre nem is terjed ki a rendes bíróságok által a közj. tv. ni. tj-a alapján elrendelt kielégítési végrehajtásnak hatályon kivűl helyezésére. A budapesti áru- és értéktőzsde választott birósága (1899 nov. 22-én 1,576. sz. a.) néhai F. Miklós kiskorú örökösei felpereseknek T. Gusztáv alperes ellen tartozás fenn nem állásának kimondása és jár. iránti perében következő' végzést hozott: A biróság alperesnek kifogását elveti és utasítja, hogy érdemi védekezését adja elő. Mert: Alaptalan alperesnek az 1881. évi LIX. t.-c. 95.§-ára alapított az a kifogása, hogy a biróság a törvényhely szerint nem bírálhatja el a jelen pert, mert a peres felek között a budapesti VI. ker. kir. járásbíróság előtt a jelen keresetnek is alapját képező 3' . alatti közjegyzői okmány alapján elrendelt végrehajtás felfüggesztése iránt lefolytatott és felebbezés folytán a m. kir. Curia által is elintézett perben végleg eldöntetett. Alaptalan ezen kifogás azért, mert a most emiitett perben 3 budapesti VI. ker. kir. járásbíróság, illetőleg a közbetett felebbezések következtében a m. kir. Curia a jelenlegi felperesek részéről a 37. alatti közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtás felfüggesztése iránt előterjesztett kérelem felett határozott, a jelen kereset pedig annak Ítéletben való kimondására irányul, hogy alperes a közte és felperesek édes atyja néhai F. Miklós között fennállott és 1886. évi dec. 31-ével véget ért társasági viszony folyama alatt F. Miklós üzleti betétéből magát teljesen kielégítette a törökbecsei birtoknak a felek között valósággal 40,000 frttal megállapított teljes vételára tekintetében még az 1884. év folyamán, ugy, hogy az 1884. év dec. 31-én ezen teljes vételár néhai F. Miklós által teljesen törlesztve lett és hogy ehhez képest alperesnek az 1884. évi június 29-én Ö. Bálint kir. közjegyző előtt 830. sz. a. felvett közjegyzői okiratba foglalt adásvételi jogügyletből folyólag követelése F. Miklós vagy jogutódai ellen már 1884. év végével nem volt; kétségtelen ennélfogva, hogy a két per tárgyának az itélt dolog fenforgásához elengedhetlen azonossága nem áll fenn. Ehhez képest alperesnek az itélt dolog cimén előterjesztett és külön elbírálni kért kifogását mellőzni és őt védekezésének előterjesztésére utasítani kellett stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1900 január 3-án 3,596. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt megsemmisíti és a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságát ezen perben illetéktelennek mondja ki stb. Indokok: A közjegyzői okiraton alapuló végrehajtásoknál oly esetben, midőn a kötelezett fél kifogásait nem érvényesiti, vagy érvényesiti ugyan, de az 1874. évi XXXV. t.-c. 117. §-ával megkívánt módon azaz okirattal nem bizonyította, az idézett törvény 122. § a értelmében jogait külön per utján érvényesítheti. A felek jogviszonyának érdemleges elbírálása tehát ily esetben külön perutra lévén fentartva, nyilvánvaló, hogy az 1874. évi XXXV. t.-c. 117. §-a alapján eldöntött végrehajtási ügyekben itélt dologról szó nem lehet. Jóllehet ezek szerint alperesnek az 1851. évi LIX. t.-c. 95. §-ára fektetett kifogása alaptalan és noha a fenforgó esetben nem a 3/. alatti ingatlan adásvevési szerződésből eredő igények érvényesitéséről, hanem arról van szó, hogy az emiitett adásvételi szerződésben kitett vételári összeg a felek között fennállott társas viszony keretében történt kiegyenlítése bíróilag kimondassák és igy jóllehet alperesnek a k. t. 262. §-ára fektetett kifogása is alaptalan, mindamellett a felfolyamodásnak helyet kellett adni és az elsőbiróság Ítéletét az azt megelőző eljárással együtt megsemmisíteni s a tőzsdebiróságot a jelen perben illetéktelennek kellett kimondani, mert a 2/. a. mellékelt nyilatkozatot, mely a 3/. a. adásvevési szerződés 7. pontjával szabályozott, rendes biróság illetékességét kikötő intézkedésnek megváltoztatásával az utóbb felhozott szerződésből eredő igényeket is a felek között fennállott társasviszony körébe utalja és az ezen kérdések elbírálására is a tőzsdebiróság illetékességét köti ki, az alperesként perbe vont T. Gusztáv nem irta alá, a csupán a felperesek jogelődje F. Miklós által aláirt ezen egyoldalú nyilatkozat pedig az alperesként perbe vont T. Gusztávra nézve a kivételes biróság illetékességének megállapítására a m. kir. Curia 53/1881. sz. polgári döntvénye értelmében nem alkalmas és mert különben is a felperesek között kiskorúak is vannak, már pedig az 1868. évi LIV. t.-c. 33. §. d) pontjának általános, a felek perbeli állására tekintettel nem levő rendelkezése szerint az olyan perekben, melyeknél távollevő, vagy gyámság, vagy gondnokság alatti személyek vannak érdekelve, a rendes birói illetékességtől eltérésnek, következőleg valamely kivételes biróság eljárásának és Ítélkezésének helye egyáltalán nincs stb. A m. kir. Curia (1900. ápril 10-én 155. sz. a.) a másodbiróság végzése helybenhagyatik stb. Indokok: A kir. Curia elfogadja a másodbiróságnak azt az indokát, hogy itélt dologról a jelen esetben annyiban nem lehet szó, a mennyiben közjegyzői okirat alapján folyamatba tett végrehajtási ügyekben az 1874. évi XXXV. t.-c. 122. §-a szerint az ugyanott megszabott feltételek fenforgása esetében a kötelezett fél részére a külön per utja kifejezetten fen van tartva, ily értelemben nem lehet a jelen ügyet a végrehajtási ügyben hozott birói határozatokkal véglegesen eldöntöttnek tekinteni és ennyiben az 1881. évi LIX. t.-c. 95. §. első bekezdésére alapított alperesi kifogás alaptalan. Elfogadja a kir. Curia a másodbiróságnak azt az indokát is, hogy a kereset tárgyát nem ingatlan, hanem az a kérdés képezi, hogy a 3'/- a. adásvevési szerződésben kitett vételárösszeg egy részének a felperesek jogelőde és alperes között fennállott társas viszony keretében történt kiegyenlítése bíróilag kimondassék. Nem fogadja el azonban a kir. Curia a másodbiróság végzésének az 1868. évi LIX. t.-c. i53. §-ának d) pontjára alapított indokát, mert ez a törvényhe y a kiskorúak jogainak megóvását célozza, a miből következik, hogy a kiskorúak rendes birói illetékességüktől csak az ellenük érvényesített perekben nem vonhatók el; a törvény eme rendelkezése azonban akkor, ha mint jelen esetben a kiskorúak képviselője felperesi minőségben lép fel, alkalmazást nem nyerhet. Tarthatatlan a másodbiróság végzésének az az indoka is, mintha a tőzsdebiróság illetékességének csakis felperesek jogelőde F. Miklós vetette volna magát alá, mert a felek közt lefolyt végrehajtási ügy irataihoz csatolva van az alperesnek hasontartalmu nyilatkozata is. Mindamellett a másodbiróság végzését helyben kellett hagyni azért, mert az 1874. évi XXXV. t.-c. 112. §-a szerint közjegyző^ okiratra alapított végrehajtási kérvény ahhoz a bírósághoz intézendő, mely a fenforgó ügyre nézve per esetében illetékes volna s tekintettel arra, hogy a 37. a. közjegyzői okirat 7. pontja szerint felperesekjogelőde és alperes az ebben az okiratban érintett jogügyletből netán felmerülő minden peres kérdésre nézve a felperesként fellépő fél által szabadon választható bármely budapesti kir. járásbíróság sommás szóbeli eljárás szerinti illetékességének vetették alá magukat, a budapesti VI. ker. kir. járásbíróság, melynél a felperesek ellen alperes 52,000 frt tőke és jár. erejéig vezetett végrehajtási kérvényét beadta és ennek alapján a végrehajtást kieszközölte, — a 37- a. közjegyzői okiratban foglalt alávetésnél fogva a fenforgó ügyre nézve per esetében illetékes lett volna és mert e szerint a 3/. a. közjegyzői okiratra alapított végrehajtási kérvény rendes bírósághoz adatván be, a mennyiben felperesek azt vélték, hogy a nevezett kir. járásbíróság annálfogva, hogy jogelődük és alperes a 37. alatti közjegyzői okirat 7. pontjában