A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 20. szám - Néhány szó a B. P. 425., 431. és 557. §§-ra vonatkozólag

158 ezen árverés az elidegenítési és terhelési tilalmat ugy is meg­szünteti ; s akkor az esetleges kártérítési igény kielégítésének mi akadálya sem lehet. Ha pedig az ingatlan tehermentes, akkor ez az eset ugy sem fordulhat elő, mivel akkor végre­hajtási zálogjog bekebelezésének helye nem lehet.l) De különben is ezen kiadások mellékesek. A fődolog az. hogy az elidegenítési és terhelési tilalom természete és jellege nem akadálya a bérleti és haszonbérleti jog feljegyzé­sének. Ennek megvilágítása mellett nézzük a két fogalom természetét. Az elidegenítési és terhelési tilalom megszorítja a tulaj­donos rendelkezési jogát, ugy hogy azt sem jogügylet, sem pedig más akaratától függő módon el nem idegenítheti, sen­kinek arra zálog vagy szolgalmi jogot nem engedhet, sőt az ingatlant, mint uralgó telket illető szolgalmi jogról le nem mondhat. Az elidegenítési és terhelési tilalom keletkezhetik jog­szabály, végintézkedés, birói vagy más hatósági határozat és jogügylet alapján. Természetüket tekintve, ezen különböző ere­detű tilalmak különbözők. Jogszabályon alapuló elidegenítési és terhelési tilalmak a következő jogintézményeknél fordulnak elő : hitbizományok, magántársulatok által épített helyi érdekű vasutak, egyházi uradalmak, záloglevelek biztosítására rendelt alapoknál. — Végintézkedésen és jogügyleten alapuló tilalmak igen külön­böző alakban jelentkezhetnek. Birói vagy hatósági intézkedé­sen alapuló tilalmak végrehajtási természetűek. Ezen egyszerű felsorolásból is szembeötlők a különböző tilalmak eltérő természete. Az elidegenítési és terhelési tilal­makról szólva, csakis a jogügyleten alapuló tilalmakat értjük, mig a más eredetű tilalmakat mind külön néven nevezzük a jogéletben. Az alábbiakban tehát csakis ezen jogügyleten ala­puló tilalmakat tartjuk szem előtt, mert ezen tilalmak érintik legkevésbbé a tulajdonos rendelkezési szabadságát s mert ezek azok, melyek az ingatlanra, mint «elidegenítési és terhelési tilalmak» vannak feljegyezve. Ismervén az elidegenítési és terhelési tilalom természe­tét, áttérhetünk a bérleti és haszonbérleti szerződés fogalmára. Oly szerződés, melynél fogva valamely elhasználhatatlnn dolog, vagy valamely jog használata másnak bizonyos időre megha­tározott bér fizetése ellenében engedtetik át: bérszerző­désnek neveztetik ; ha az átengedett dolog gyümölcsöző s a bérbevevő gyümölcs szedésére is feljogosittatik: haszon­bérszerződésről szólunk. A tulajdonos azon jogát, hogy dolgát bérbeadja, az elide­genítési és terhelési tilalom mint fent ré.-zletezett fogalmából kitűnik, nem érinti: a tulajdonos tehát azt az ingatlant, melyre az elidegenítési és terhelési tilalom fel van jegyezve, szabadon bérbeadhatja. A bérbeadás által a bérbeadó és bérbevevő között kötelmi viszony létesül, mely természeténél fogva csak a felek közt hoz létre jogviszonyt, mig harmadikkal szemben e viszonynak mi hatálya sincs. Ha e jogviszonynak harmadik személyekkel szemben joghatályt kívánnak szerezni, ugy azt a telekkönyvbe kell feljegyezni. A telekkönyvi feljegyzés által a bérleti és haszonbérleti jog az ingatlan mindenkori tulajdonosával szemben érvénye­sithetővé válik. Igaz ugyan, hogy a bér vagy haszonbéri szer­ződést kötő némileg biztosítva van a szerződésben nyert jogai tekintetében, mert az ingatlan elidegeníthetetlen, mégis ez nem feltétlenül kielégítő, mivel a terhelési és elidegenítési tilalmat gyakorló e jogról akár egyes esetben, akár pedig minden­korra is lemondhat s akkor a bérbevevő jogainak mi bizto­sitéka sem volna, azért a telekkönyvi feljegyzés szükséges és miután más nem szól ellene, mint a látszat, meg is adandó. E felfogás annál helyesebb, mivel a bérlet és haszonbér­let csak az ingatlan hasznaira vonatkozik, az elidegenítési és terhelési tilalom pedig az ingatlan állagára. Néhány szó a B. P. 4.25., 431. és 557, §§-ra vonatkozólag. Irta: CSICSÁKY BÉLA kir. albiró, Duna-Vecse. A B. P. 425. §-a értelmében a kir. Ítélőtábla a trvszéki ítélet felebbezése esetén véghatározatának hozása és a felebbvi­telí főtátgyaláson jelen volt jogosultak semmiségi panaszának bejelentésére és indokolására nyitva álló határidő lejárta után a 431. §. utolsó bekezdésének esetén kivül, határozatának kiadmányát és az ügy iratait, az elsőfokban eljárt kir. trvszék­nek küldi meg, s a kir. trvszék intézkedik a kir. ítélőtábla íté­letének kihirdetése illetve kézbesítése iránt. A B. P. 557. §-a értelmében pedig a semmiségi pan?sz J) Curia 59. sz. polg. döntvénye. a kir. trvszék Ítélete ellen az Ítélet kihirdetésekor, vagy ha az Ítélet kézbesítve lett, a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt az elsőfokban itélt járásbíróságnál jelentendő be. Egyes kir. trvszékek a kir. járásbíróság ítélete ellen hasz­nált feíebbezés folytán, ha felebbviteli -árgyalás tartását rende­lik el, itéletöket felek előtt kihirdetik, s figyelmeztetik feleket a perorvoslat használhatása iránt, s ha a felek semmiségi panasz­szal élnek, annak elfogadása vagy visszautasítása tekintetében is intézkednek. Minthogy pedig a kir. trvszék mint felebbviteli bíróság ítélete ellen - eltekintve a jogegység érdekében használható perorvoslattól — csupán semmiségi panaszszal lehet elni, s minthogy a semmiségi pai asz a B. P. 557. §-a értelmében az elsőfokban itélt járásbíróság jelentendő be, nézetem szerint a kir. trvszéknek nem kell ítéletét a felebbviteli tárgyaláson kihirdetnie, annál kevésbbé feleket jogorvoslat használhatása esetén e jogukra figyelmeztetni, mert abból, hogy a kir. trvszék mint felebbviteli bíróság ítélete ellen használható semmiségi panasz az ítélet kihirdetésekor jelentendő be az első fokban itélt járásbíróságnál, nyilván következik, hogy a kir. trvszéknek mint felebbviteli bíróságnak ítélete mindig a járás­bíróság által hirdetendő ki illetve kézbesítendő, s így a kir. trvszék által történt kihirdetésnek semmiféle joghatálya nem lehet, miből az következik, hogy a kir. trvszék itéle e csakis a jbiróség által történt kihirdetés után emelkedhetik jogerőre, s igy annak a kir. trvszék által való kihirdetése felesleges s a kir. trvszék mint felebbviteli bíróság az esetleg nála bejelentett semmiségi panasz elfogadása vagy visszautasítása tekintetében sem intézkedhetik. Belföld Törvényjavaslat a magánbiztosító vállalatokról. Tudvalevő­leg az igazságügyminisleriumban dr. Beck e tárgyú rég bbi törvényjavaslatától némileg eltérő egy előadói javaslat készítte­tett s a f. év február hóban tartott szaktanácskozmányon alkalma volt az érdekelteknek a javaslat egyes rendelkezése iránt nyilat­kozni. — F. hó 8-án az igazságügymiaister urnái egy szűkebb körű értekezlet tartatott, mely a szaktanácskozmányon felhang­zott különböző vélemények tekintetében, valamint a törvényjavas­lat rendszere iránt jött megállapodásra s igy az értekezlet nagy­jában jelezte azon szempontokat, melyekajavaslat átdolgozásánál követendők volnának. A javaslat átdolgozásával dr. Beck Hugó kúriai biró ur bízatott meg, mint ki a legelső törvényjavaslat tervezetét készítette. Az ingatlanok forgalmának közvetítésével foglalkozó ügy­nökök jogállása kérdésélen a kereskedelemügyi minister 1 i-99. évi december hó 12-én 79,(>19. sz a. valamennyi kereskedelmi és iparkamarához a következő rendeletet intézte : Az ingatlanok forgalmának és kereskedelmi ügyleteknek közvetítésével foglalkozó ügynökök egyletének elnöksége folyó évi május hó 9-én felterjesztést intézett hozzám, melyben annak szövegéből kivehelőleg, következő törvényes intézkedéseket kéri: 1. Az állandó ügynöki foglalkozáshoz iparengedély legyen szük­séges. 2. Allapittassék meg az «ügynök» cím használatának jogo­sultsága. 3. Szabályoz!assék az ügynöki működés és díjazás abban aí irányban, hogy mi tekintendő ügynöki működésnek, mikor tekintendő az ügynöki közvetítési működés befejezettnek és tariffa­szerüen állapíttassák meg az ügynöki közvetítési díj összege. E mellett az ügynöki díj tekintetében ne korlátoztassék a felek szerződési szabadsága. Az 1. pont alatti kivánság, hogy az állandó ügynöki műkö­dés iparengedélyhez legyen kötve, csak az ipartörvényt tartal­mazó 1884: XVII. t.-c. 10. §-ának módosításával volna elérhető. A 2. és 3. pont alatti kívánságok pedig az ipartörvény, a keres­kedelmi törvény és az általános magánjog körébe vágnak. A szóban levő kívánalmak tárgyalásánál megfontolást igé­nyel az is, vájjon a vonatkozólag szükségesnek mutatkozó intéz­kedések tételére külön speciális törvények alkotása szükséges-e, avagy elodázható-e a szóban levő jogviszonyoknak szabályozása az ipartörvény, továbbá a kereskedelmi és általános magánjog reformjáig ; hogy továbbá a szóban forgó ügynökökkel szemben az iparszabadság korlátozásával az állami engedélyezés rendszere hozassék-e be ; mi természetesen attól függ, mily mértékben merültek fel a gyakorlati életben oly nehézségek és bajok, melyek az ügynökök jelzett kathegoriáira nézve sürgős orvoslást igé­nyelnék. Megfontolást igényel továbbá, vájjon az ügynöki díjnak az egész országra terjedő tariffaszerü megállapítása célszerűen esz­közölhető e. A kamara tájékozására a szóban levő kérdésnek a belföl­dön, továbbá Németországban és Ausztriában való mai állására vonatkozólag következőket jegyzem meg. Hazánkban az ügynöki intézmény tudvalevőleg általában nincs szabályozva és az ügynökök legnagyobb része nem is jelenti be az iparhatóságnál, hogy ilynemű foglalkozást akar iparszerü­leg űzni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom