A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 19. szám - Makacssági ítélet

A JOG 75 Ezt az alperes csak ugy tarthatná meg, ha a szerződésnek a felperes vétkessége miatt való teljesedésbe nem menetele miatt károsodott és csak is szenvedett kára erejéig. Ilyen kárigényét azonban a felperes kereseti követelésével szemben a perben tartozott érvényesíteni. Minthogy pedig az alperes a perben csak általánosságban vitatta, hogy a felperesnek átvételi késedelme miatt károsodott, de sem a kár mennyiségét nem adta elő, sem ez irányban ellenköveteléssel nem lépett fel, ennélfogva a vételárelőlegül kapott 1,000 frt kereseti összeg visszatartásához való jogcime igazoltnak nem tekintethetven, a kereseti tőkeösszegnek s ennek az F) 7. a. szerint tanúsított átvétele napjától folyó törvényes kamatának megfizetésére, mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával kötelezendő volt. Ha a kötvényben kiszabott dij nem felel meg a díjtáblázatnak, ugy ez a körülmény csak a dij leszállítását eredményezheti, de nem a szerződés érvénytelenségét. Az orvosi vizsgálat elmaradása nem teszi érvénytelenné a biztosítási szerződést, mert a biztosító az orvosi vizsgalatot el is engedheti. A biztositasi szerződést nem teszi érvénytelenné a kockázat kezdőpontjának önkényes megváltoztatása, mert a kockázat időpontját a kereskedelmi térvény 468 S-a állapítja meg és mert az ellenkező kikötés a kereskedelmi törvény 307. §-anak tanúsága szerint érvénytelen i.\ m. kir. Curia 1900 febr. 1.4,58/99. sz. a.) A vasút a csomagolás külsőleg észlelhető hiányát a feladáskor megvizsgálni köteles. — A fuvardij-pótlék birság jellegű követelés és igy az nem követelhető a feladónak olyan mulasztása alapján, melyet a vasút az árunak fuvarozásra való átvételekor ismert, vagy a rendes gondosság kifejtése mellett ismernie köteles volt. — A feladó csomagolás hiányaiért az esetben, ha a vasút azokat a feladáskor nem állapította meg, csak csalárdság eseten felelős. (A m. kir. Curia 1900 márc. 29. 1,395/99. sz. a.) A szolgálati alkalmazottak a felmondási időre járó illetményeiknek az első osztályba sorozását csak annak az összegnek erejéig követelhetik, mely összeg őket a törvényben megállapított felmondási időre megilleti. (A m. kir. Curia 1900 márc. 28. 106. sz. a.) A kereskedelmi törvény 61., 63 — 124. §S- tételes rendelkezései szerint az e törvény értelmében létrejött közkereseti társaság saját cége alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, felperesi és alperesi minőségben perben állhat és általában vagyonbeli jogok és kötelezettségek összességének önálló alanya, tehát nyilvánvalóan a jogi személylyel egy tekintet alá esik. Igényper érdemi eldöntésére nem bir befolyással az, hogy a foglalás ellen előterjesztés be nem adatott, avagy a beadott előterjesztés elutasittatott. Habár a keresk. törv. 16. S-a szerint, míg a cégbejegyzés meg nem történt, a kereskedő azokban a jogokban, a melyeket az a törvény a kereskedő részére megállapít, nem részesülhet, azonban a keresk, törv. gS. S-nak az a rendelkezése, hogy a közkereseti társasági vagyonhoz tartozó dolgokat a tagok magánhitelezői sem biztosítás, sem kielégítés végett igénybe nem vehetik, nemcsak a tagok, hanem a társaság esetleges hitelezői, tehát harmadik személyek érdekét is óvja (A m. kir, Curia felülvizsg. tan. 1900 márc. 28. G. 63. sz. a.) A kereskedelmi törvény I48. S-a a részvények névértéke felemelésének csak azt a módját tiltja, mely az alaptőkének megfelelő szaporítása nélkül a társasági vagyonnak önkéntes felbecsülése általi visszaélés elkövetésére nyújtana módot. A kereskedelmi törvény 163. §-a szerint a társaság vagyona részvényeik arányában a részvényeseké ugyan, de a társaság feloszlása előtt a részvényeseknek ez a joga csak lehetőség szerint való jog. tényleg pedig csak arra terjed ki, hogy a részvényes a tiszta haszonból reá eső osztalékot követelhesse. Az alaptőke felemelésével együtt kibocsátandó ujabb részvények értékesítéséből elért nyereségnek a tartalékalaphoz csatolását a közgyűlés elrendelheti abban az esetben is, ha az alapszabályok szerint a tartalékalapra csak az évi bevételek bizonyos hányada fordítható, mert az alapszabályok ilyen rendkívüli bevételekről nem intézkednek. (A m. kir. Curia 1900. márc. 9. 94. sz. a.) Bűnügyekben. A korcsmában elfogyasztott élvezeti cikkek ára ellenkező megállapodás nem létében azonnal megfizetendő, sőt a korcsmai üzlet természeténél fogva a korcsmáros az adóst az elfogyasztott cikkek ára biztosítására kényszeritheti is. Panaszos az elfogyasztott bor árát sem kifizetni, sem biztosítani nem akarván, vádlott ama cselekménye, hogy a nevezett panaszost tartozása kifizetésére szorította, a b. t. k. 1. §. értelmében büntetés alá nem vonható. A zombori kir. törvényszék (1899 március 27. 1,316. sz. a.) U. Miklós vádlott a btk. 350. §-ába ütköző zsarolás vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért a btk. 350. §. alapján 3 napi fogházra ítéltetik stb. Indokok: Sértettnek, továbbá H. Kálmán, Gy. Acza és Gy. Uros tanuknak hittel megeró'sitett vallomásával törvényszerűen be van bizonyítva az, hogy 1898. évi augusztus 25-én éjjel sértett H. Kálmánnal vádlott korcsmájában borozgatott és pedig téi literenként mintegy 3 liter bort fogyasztottak, mely ital árát sértett a megrendelő nyomban kifizette a pincérnek, mert vádlott a korcsmáros időközben lefeküdt aludni. Sértett ezek után távozni akart, de társa H. Kálmán marasztalta őt azzal, hogy most majd ő fizet. A mint igy még vagy 3 frt ára bort elfogyasztottak és már készülőben voltak haza menni, előkerült vádlott is, és a még korcsmában levő sértettet és H. Kálmánt felszólította, hogy fizessenek, mire H. Kálmán kijelentette, hogy az utóbb hozatott, mintegy 3 frtnyi bor számláját holnap ő fogja kifizetni. Erre vádlott azt mondotta: «jó majd el fogom küldeni aszámlát>, és kezet fogva nevezett vendégeivel, ezek eltávoztak. Sértett azonban csakhamar visszatért egymaga a korcsmába, újból bort rendelt, azt elfogyasztotta és ennek az utóbb rendelt bornak árát kifizetvén, távozni akart. Ekkor vádlott sértett előtt az ajtót elállta, kulcscsal bezárta és azt mondta, hogy addig ki nem ereszti sértettet, m:g az előzőleg H. társaságában elfogyasztott italok árát is meg nem fizeti, azonfelül még azzal is fenyegette sértettet, hogy majd lesz dolga a bikacsöknek. Ezen kényszerhelyzetben sértett, hogy szabadulhasson s az esetleges bántalmazást elkerülje, a követelt 3 frt 33 krt H. Kálmán helyett vádlottnak kifizette, ki arról sértettnek a bűnjelként kezelt nyugtát adta s sértettet, miután az ajtóhoz ment s azt a kulcscsal kinyitotta, kieresztette. Vádlott ezzel szemben azzal védekezik, hogy az ajtót tényleg sértett előtt be nem zárta, mert a kulcsot nyomban visszafordítva, a bezárási cselekményt csak színlelte, s hogy egész eljárása nem volt egyéb tréfánál. Tekintve azonban, hogy az ajtó bezárásának színleges voltát sértett, nemkülömben, Gy. Acza és Gy. Uros tanuk megcáfolták; tekintve, hogy ugyancsak eme tanuk vallomásával bizonyítottan vádlott fenyegetés kíséretében mérges indulatossággal követelte az azonnali fizetést s csak annak megtörténte után tette szabaddá sértett előtt a kimenetet: vádlott ténykedésének komoly volta kétségtelen; miért is mentegetődzéseit figyelembe venni nem lehetett. S minthogy ezek szerint vádlott sértettet, sértett személyes szabadságának korlátozásával és fenyegetéssel, tehát jogtalan módon, azon célból, hogy magának vagyoni hasznot szerezzen, a 3 frt 33 kr. lefizetésére, melylyel sértett egyébként neki nem is tartozott, kényszeritette, vádlott cselekményében a btk. 350. §-ába ütköző zsarolás vétségét felismerni s vádlottnak abban való bűnösségét megállapítani kellett stb. A szegedi kir. ítélőtábla: (1899. évi június 28. 2,822 sz. a.) Az elsőbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A m. kir. Curia (1900. évi március 29. 11,024. sz. a.) Mind két alsófoku bíróság ítéletének megváltoztatásával U. Miklós a zsarolás vétségének vádja alól felmentetik, a 4. sz. a. őrzött nyugta pedig H. Ignác panaszosnak visszaadatni rendeltetik. Indokok: A korcsmában elfogyasztott élvezeti cikkek ára, ellenkező megállapodás nem létében, azonnal megfizetendő, sőt a korcsmai üzlet természeténél fogva a korcsmáros az adóst az elfogyasztott cikkek ára biztosítására kényszeritheti is. Minthogy pedig az eljárás adatai szerint a kérdéses 3 frt 33 krra rugó italokat H. Ignác panaszos fogyasztotta el társával H. Kálmánnal és minthogy Gy. Ácza tanú vallomása szerint H. Kálmán akkor, a mikor H. Ignác ismét a korcsmába jött, már eltávozott és H. Ignác hívására sem jött vissza, H. Ignácnak az az állítása tehát, hogy vádlott a 3 frt 33 kr. kifizetésére nézve H. Kálmán ajánlatát elfogadta, bizonyítottnak nem vehető : kétségtelen, hogy U. Miklós korcsmáros a fennebb megnevezett tanú szerint a korcsmában maradt H. Ignáctól az összes elfogyasztott bor árának kifizetését követelhette; minthogy pedig H. Ignác az elfogyasztott bor árát sem kifizetni, sem biztosítani nem akarta, vádlott ama cselekménye, hogy a nevezett panaszost a 3 frt 33 kr. kifizetésére szorította, a btk. 1. § értelmében büntetés alá nem vonható. Több váltónak meghamisítása, arra való tekintet nélkül, vájjon azok közül némelyik csupán a meghosszabbítás (prolongátio) céljából hamisittatott meg és nyújtatott be értékesítés végett az illető pénzintézethez, — anyagi halmazatot állapit meg (A m. kir. Curia : 1900 márc. 28. 6,076. sz. a.) Váltó kötelezési szándékkal forgalomba hozott, aláirt űrlap a váltó tekintete alá esik, meghamisítása a btkv. 4O3 §. 1 pontiának tényálladékát képezi. (A m. kir. Curia : 1900 márc. 28. 8^926. sz a A btkv. 414 §. 3. pontjába ütköző cselekmény büntethetősége abban áll, hogy egyik hitelezőnek kielégítésével, a többi hitelező arányos kielégítését lehetetlenné tette. A kedvezménye zés büntethetősége tehát nemcsak abban nyilvánul, hogy ha a közadós oly hitelezőt elégit ki, a kinek erre a pénzfelvételkor méS jogos igénye nem volt, hanem abban is. hogy habár jogos igényű hitelezőt elégített ki, a többi hitelezői elestek az aránylagos kielégítéstől, vádlottnak az a cselekménye, hogy egyik hitelezőjének kielégítésével megfosztotta a többi hitelezőt a vagyonból való aránylagos részesülhetése jogától, a szándékosság fenforgását bizonyítja. (A m. kir. Curia: 1900. márc 28 2 854 sz. a.)